Sziasztok!
Végre le tudtam ülni egy kicsit. Na azért nem panaszkodhatom. Ezt a fiam is így látja. Ma d.u. elküldtem az apjával a játszóba, miközben én a fodrásznál múlattam az időt. Mikor hazajöttek, mondta a férjecském, a gyerek a játszóházban elárulta, hol voltam, sőt...Így is lelkiismeret-furrdalásom volt, most meg aztán pláne. Egy évben egyszer (most a héten)eljutok kozmetikushoz, fodrászhoz, pedikűröshöz és a gyerekben ilyen mély nyomot hagyott az egész. Bizony sajnos ritkán fordul ez elő, de nagyon jól esett egy kicsit egyedül lenni és magammal is foglalkozni. Mindenesetre a fiúk nagyon jól érezték magukat, és azt lehet mondani, nem is hiányoztam a gyereknek. Remélem sikerül megmutatnom azt a képet, amit apuci készített ma.
Igen, Horváth Tamásnál szültem. A mai napig is dühös vagyok rá. Egy kicsit hosszú lenne most írni róla.
Nem hiszem, hogy olyan unalmas lenne Dia a napod. Én soha nem unatkoztam, ezekkel a dolgokkal is gyorsan eltelik egy nap. Igaz, minden ezerszer lassabban megy, mint korábban. Így is elfáradsz a nap végére.
Mi általában 7 - fél 8 körül kelünk. 10 körül kimegyünk a gyerkőccel, addig itthon játszik, mesét nézünk, számítógépezünk. 1-re hazajövünk, ebédelünk. Meseolvasás, alvás. Én ilyenkor főzök, teszek-veszek, néha alszok, aztán 5-kor uzsi. Közben hazaér apa, szegénykét addig nyaggatjuk, amíg el nem megyünk együtt még valahová. 8-kor vacsi, fürdés (apa fürdet), meseolvasás (fél órán át), megbeszéljük a napunkat, 9 - fél 10 körül lefekvés. Mi pedig csak ilyenkor tudunk egy kicsit egy mással is foglakozni, ekkor teszünk rendet: mosogatunk, vasalok, kiterítem a ruhákat, tévézünk stb. Nagyjából olyan egyformának tűnnek a napok, mégis azt mondom, nincs két egyforma napunk. Az biztos, hogy jó hosszú minden nap. Alig várom már az estéket, hogy ágyba ugorhassunk.
Sziasztok, minden jót!