Breki!
Elhiheted, hogy nem én rendeltem a rémálmomat. Én is annak a hive vagyok, hogy pozitivan gondolkodjunk és beszéljünk.
Nagy szél ébresztet fel (amiröl persze az Aigner egy szót sem szólt
, és ez csak azért érdekes, mert most fejeztünk be a kertünkben egy szerszámos-mindenes házat, aminek szögelve és csavarozva van a teteje, és az épités egy korábbi fázisában már levitte a szél (igaz akkor még csak szögelve volt). És emiatt aggódtam. Aztán meg legalább egy órán keresztül nem birtam visszaaludni, végül sikerült.
De azt már máskor is megfigyeltem, hogy ha felébredek hajnalban és utána visszaalszom, akkor valószínüleg sokkal felszinesebben alszom és az életem kellemetlen dolgai rendszeresen megjelennek az álmomban. (A múltkor pl. amikor még nem tudtam, hogy babás vagyok, egy ilyen hajnali felébredés után kétszer is sikeresen megálmodtam, hogy megjött a menzeszem
(a két álom között felriadtam, és konstatáltam, hogy mégsem
))
Egyébként én nem magamtól aggódom, csak azért, mert E. azt tanácsolta, hogy szedjek Duphastont (azt irta, hogy a gyogyszeres terhességek minden 3.-ja egyébként vetéléssel vézödik), az én dokim, meg azt, hogy ne szedjek. Én nem szedek, de azért bennem van E. tanácsa.
És még nem voltam orvosnál és Uh-n, (csak jövö hét kedden este, hogy fogom addig kibirni?), és ezért is nyugtalan vagyok.
Bocs, a sok irásért.
Gabóka!
Nem és nem és nem!
Mit mondott Breki????
Csak pozotiv gondolatok, barnás trutyiról szó ne essék, amíg nincs.
Másnak is kezdödött már a terhessége mensis fájdalmakkal. Nekem mensis lábfájással kezdödöt, de nem engedtem, hogy arra gondoljak, hogy megjön. Pedig még álmomban is elöjött, mint fentebb irtam. De mindig azt mondtam, mint most neked: nem, nem, nem!!! A 37.1 meg gyönyörü.
Beszti