Dike, gratula a 30. héthez!!!!!!!!!!!!
Jeanner, Neked pedig a bűvös 12. héthez gratula!
Milyen virágokat ültettél?
Kati, ne marcangold magad! Ettől nem lesz jobb... sőt... Bogicának egy boldog, kiegyensúlyozott Anyucira van szüksége. Tessék előre nézni. Hidd el mindenki követ el hibákat a gyereknevelés során. Elmesélek párat az én listámról. Engem is nyomasztottak és nem fogom elfelejteni őket, de túl kell lépni rajtuk. Bencusnál az eső hiba, amit elkövettem egy fürdetésnél volt, amikor hasra fordítottam hogy megmossam a hátát, nem vettem észre, hogy az arcocskája beleért a vízbe.
A másik hiba, amit sajnos többször is elkövettem az körömvágásnál történt. "Véresen komoly" esetek voltak... azt hiszem részletezés nélkül is el tudod képzelni, hogy mi történt. Pedig nagyon vigyáztam.
Szóval próbálj megnyugodni, most már megoldódott a probléma! Puszillak!
Egyébként azóta többet alszik Bogi, kevesebbet sír? Ha Gergőt nézzük, Ő nappal ugye nem a legjobb alvó, így nem feltétlenül lehetne következtetni a nappali felületes alvásból arra, hogy egy gyerek éhes. Gergő nem azért nem alszik sokat nappal, mert éhes...
Lanyus, sajnálom hogy még mindig ennyire magad alatt vagy. Egyértelműen azt olvasom a soraidból, hogy nem tudtad magad túltenni a történteken és nem tudsz (még) a jövőbe tekinteni. Most lehet, hogy megharagszol rám, de én úgy gondolom, hogy amíg ennyire nincs rend a lelkedben, addig nem is fog beköltözni a pocakodba senki. A tested nem fogja engedni...
Valahogy meg kellene találnod a módját annak, hogy meggyászold, elengedd a kisbabátokat. Erre nem tudok tuti tippet adni, hogy hogy is kell csinálni, mindenkinek magának kell megtalálni a módját. Egy barátnőm gyújtott egy gyertyát és elégette az uh képet a babáról, egy másik barátnőm elásta az uh képet a kertben én meg a missed ab műtét után találtam rá a babanetre, ezen belül pedig arra a topikra, aminek az a címe, hogy "Élet a vetélés után". Ekkor még nem írogattam, csak olvastam. Emlékszem rá, hogy heteken keresztül az volt az esti programom, hogy olvastam az oda írogató Lányok hozzászólásait. Rengeteg erőt merítettem abból, hogy láttam nem én vagyok az egyedüli ezzel a problémával, láttam, hogy milyen sok embernek sikerült újra a pocakosság. Olyan volt nekem ez, mint egy folytatásos teleregény, együtt izgultam a kismamikkal, a babára várókkal, a tesztelőkkel. Engem ez tett helyre lelkileg.
Közben a környezetemben is sokat beszéltem a témáról és kiderült, hogy sok ismerősöm átesett ugyanezen a dolgon és mégis sikerült később egészséges gyermeket szülniük. Ebből is merítettem erőt.
Kívánom, hogy Te is mielőbb rátalálj a lelkedet gyógyító dologra.
Nálunk Gergő kínlódik a fogzástól, lehet, hogy be fogok szerezni valamilyen homeopátiás cuccost. Éjszaka ugyan szépen aludt (először 9 órát egybe, aztán még 4-et), de nappal egyfolytában piszkálja a fogínyét a mutatóujjával és sokszor nyög hozzá.
Hétvégén mindkét nap voltam tanítani, nagyon jó volt. Bevallom őszintén kicsit féltem attól, hogy mennyit felejtettem amiatt, hogy már egy éve nem beszéltem senkivel angolul, de örömmel nyugtáztam, hogy a fejemben minden e régi.
Úgy látszik úgy bevésődött már az angol az agyamba, mint a Himnusz. Kitörölhetetlen.
A héten nem megyünk Dévényre a kórházba, mert a gyógytornász néninek unokája született és szabadságon van, így egy kicsit nyugisabb lesz a hét.
A kertünkben elkezdődött a munka, itt vannak az emberek térkövezni a házhoz vezető járdát. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Sikerült kiválasztanunk a legdrágább követ
, de osztottunk szoroztunk és megbeszéltük a Férjemmel, hogy mivel mindkettőnknek egyértelműen ez tetszett a legjobban, így nem spórolunk a dolgon. Ez egy életre fog szólni és mivel minden nap nézegetjük, legyen olyan, aminek a látványa mosolyt és elégedettséget csal az arcunkra.