Kiemelt témák

Manojoe

Ja, és ha visszalolvasol, azt hiszem, írnak a személyes tapasztalatról is.

Nelli

Kihal a topic megint? Vagy mindenki meggyógyult?

Hogy vagytok lányok?

Nelli

xxx

Sziasztok!
Én nem vagyok depressziós, egy ismerős miatt olvastam bele a topisba. Csak azért bátorkodom beleírni, mert gyógynövényekről volt szó. Én úgy tudom szép eredménnyel szokták adni depresszióra az aloe gélt (én immunerősítőnek adom a gyerekeknek, de már sok ismerősnek segített), és a méhpempőtablettát, akit érdekel írjon emilt, (cím/ profil) addig utána nézek a részleteknek!
Üdv Claire

Lilluska
Örülök, hogy jobban vagy!
A szoptatás nekem is gondot jelentett. Első lányomnál 3 hónapig, a másodiknál 3 hétig sikerült. És nekem is iszonyatosan nagy lelkiismeretfurdalásom volt miatta. Természetesen mindenki ezt kérdezte: szopik még? De most már ezen az időszakon túlvagyunk.
Most én is rátaláltam arra az antidepresszánsra, ami hat. Este kell bevenni, és elaltat. Így már nem szedek nyugtatót, altatót. Ez az egy már haladás.
Viszont abbahagytam a fogamzásgátlót, hátha az is segít.
Milyen gyógynövényre fogsz átállni?
Én ha feszült vagyok, validolt veszek be. Ha nagyon az vagyok, kénytelen vagyok sanax-ot bevenni.

Puszi:
Nelli

Ja, és hallottam, hogy a roobos tea is jó feszültségoldó. Ma kezdtem kipróbálni.

Kellemes napot!

Nelli

xxx

Lilluska!

A remeront szedem. Kezdetben borzalmas volt, alig tudtam végigcsinálni a napot, de az első hét után jó lett. Szedem mellé a supradint, így most több az energiám.
A teát majd megnézem.

Jó éjszakát!

Nelli

xxx

Szia Lilluska

Igen, nekem határozottan hat. Persze a 20. csomag végén kezdtem el érezni a hatást.
Most sajna az idő a jókedv ellen fog hatni, de remélem azért nem esek vissza.

Te jól vagy?

Puszi:
Nelli

Sziasztok...
olvasom hogy milyen nyugtatokat, antidepresszansokat szedtek...kerdesem az lenne hogy miert nem oldjatok meg azt az okot amiert kialakult az alvaszavar, depresszio etc...? Ifju koromban en is kaptam ilyeneket, de ez csak tuneti kezeles...ettol nem szunik meg a problema, max meg melyebbre asodik...Ha mas nem pl a kineziologia is sokat segithet..
Neharagudjatok , nem szamonkeres , csak most igy sike megfogalmaznom

xxx

Szia Helan
3/4 részben pontosan mintha engemet írt volna le Lilluska. Én is maximalista ember vagyok, állandóan meg akarok felelni mindenkinek, mindent nagyon jól, sőt tökéletesen szeretnék csinálni, és emellett ideges, feszült típus vagyok. Soha nem tudok kikapcsolni, mindig jár az agyam.
Én az első gyerekemmel véletlenül estem teherbe egy még nagyon friss kapcsolatból. Egy év alatt házasság, lakáskeresés, gyerek, költözések. Én ezt nagyon nehezen dolgoztam fel, mert alapjában véve régimódi vagyok, szóval én egy hosszú párkapcsolatból szerettem volna férjhez menni, és a gyereket csak az esküvő után terveztem. Ráadásul mi a házasság alatt ismertük meg egymást, ami gondot is okozott. Nagylányom 3 éves korában majdnem elváltunk.
Szóval nekem a depresszió ezen okok miatt alakult ki elsősorban nemalvás és lesoványodás formájában. Nagyon nehezen derítették ki, mi a bajom. Utána már kaptam gyógyszert és jártam pszichológushoz. Lassan "rendbe jöttem". Második lányom születése után 4 hónappal a nemalvás ismét előjött. Sajnos megint gyógyszerhez kellett nyúlnom a Lilluska által említett okok miatt. Gyerekek mellett már nehezebb eljárni egy hosszabb terápiára. És természetesen a végcél az, hogy tudjak magamtól aludni, és ne kelljen gyógyszert szednem.
Az igaz, hogy tüneti kezelés, de mint Lilluska, én is tudomn a kiváltó okokat. És nálam a megoldás valószínű elég drasztikus lenne.

Nelli

Lilluska, Hnelli
A problemak olyanok mint egy nyaklanc. Szepen vissza kell fejteni a lancszemeket, es vegul megoldodik a problema,tunet..Az amit oknak hisztek valoszinuleg csak az egyik lancszem..En nem mondom hogy konnyu menet, de alvasproblemakat pl kimondottan jol lehet kezelni..Azert mondom ezt mert ilyesmivel foglalkozom en is, es tudom hogy nem ordongosseg

Hát Helan, az én alvásproblémámat már nagyon sokan próbálták jól kezelni, de nem sok sikerrel. Rengeteg gyógyszert, gyógynövényt, relaxációt, stb. kipróbáltam, és nem sok eredménye lett. Igaz, aztán egy két év viszonylag jó alvás (kb. 5 óra/éjszaka) következett az antidepresszáns hatására, még el is tudtam hagyni.
Most is egy antidepresszánstól sikerül aludnom. És ha ez így van, akkor én igenis fogom szedni.
Elhiszem, hogy ezzel foglalkozol, de néha a gondok nem feketék és fehérek. Összetett probléma nehezebb megoldás.

Nelli

Szerintem egy ember problemajara se lehet azt mondani hogy na ez fekete-feher, konnyu ugy, mivel szemelyes erintettsegrol van szo..
De mindegy, ez a te eleted, az a lenyeg h neked jo legyen, es ha igy jo, akkor en nem okoskodok...

Helan,
Bocs, hogy így kérdezem, de tulajdonképpen mit is akarsz? Azon kívül, hogy "miért nem oldjátok meg a problémáitokat" igazából nem sokat írtál. Csodálkozom, hogy még nem sértödött meg valaki, szerintem elég durva volt.

Kati

Nem, nem teljesen nem jó, hisz kinek jó, ha gyógyszert kell szednie? De jelen körülmények között ez a leghatásosabb.
Miért, Te mit javasolnál?

Nelli

Katica...szerintem ott ahol nincs nem kell remeket latni..egy egyszeru kerdes volt, ami lehet hogy leirva akar gorombanak is tunhetett, de nem annak szantam, es ezt le is irtam. Meg csak nem is szemelyeskedtem, egy altalanos kerdest tettem fel.

Hnelli..a fentiek alapjan koszonom h nem sertodtel meg, veletlenul sem szeretnem.
Ha jelen korulmenyek kozott mint irtad ez a leghatasosabb akkor mindent megtettel a problema kezeleseert...Azert hosszu tavon erdemes megszuntetni a dolgot, mert ugye ez az ember erdeke...Hogy neked mi fog bevalni...azt nem tudhatom, rengeteg fele jo modszer van..en remelem megtalalod/ megtalalja mindenki a neki valot...En term.gyogyaszattal foglalkozom, ha van kerdesed szivesen valoszolok..De igazandibol nem a modszer fontos hanem az elhatarozas..Megy az onnantol akar egyedul is..

Helan,
Ha visszaolvasom, akkor én is egy kicsit gorombának tünök magamnak...
Azért ha van kedved, írnál bövebben arról, hogy mit csinálsz? Azt írtad feljebb, hogy Te is ilyesmivel foglalkozol..

Kati

Na akkor ezt megbeszeltuk
En hivatasszeruen kineziologiaval foglalkozom, de lassan indul egy iskola ami nagyon sok mindennel foglalkozik, tobbek kozott onismeret, elvonulasok ilyesmi...na ott segedkezem..Tulajdonkeppen a celom hogy segitsek olyan embereknek akik kicsit elakadtak akarmilyen teren...legyen annak fizikai v lelki tunete...

szia Helan !

Azt szeretném kérdezni hogy kisbabáknál is lehet oldani a viselkedészavarokat , esetlegesen a hozott ( terhesség alatti , születés utáni stresszeket ) gondokat , alvászavarok , nyugtalan természet ,stb .
A terhességem nagyon nehéz volt lelkileg amiért nem voltam valami kiegyensúlyozott , és most lelkiismeretfurdalásom van hogy nem e miattam nyugtalan a kicsim lelke .

üdv : Colett

xxx

Colett,
Én is pont most akartam megnézni, hogy válaszoltak-e Neked. Közben eszembe jutott, hogy van egy dolog amivel a babát születésekor ért traumát szokták kezelni, és hasonlókat. Angolul úgy hívják, hogy "craniosacral therapy" (nem csak kisbabáknak jó). www.craniosacral.com - ez angolul van, de jó sok infó.
Magyarul ezt találtam:
http://www.vita-drsarkadi.hu/rendel.html (Kicsit lejjebb felsorolja és leírja a gyógymódokat)

Nem tudom, a ti esetetekben erröl van-e szó. Egyetértek Lilluskával, ez nem a Te hibád, még akkor sem ha a terhességgel, születéssel függ össze.

Kati

Szia Colett!

Leírták előttem, hogy ez tényleg nem a Te hibád. Én is nagyon sokat idegeskedtem az első gyermekemnél, mert nem tervezett baba volt. Alvászavaros, nemevős volt, ezt aláírom, így lehet, hogy ez is bekavart, de azóta se egy nyugodt természet, így valószínű mindenképp ilyen lett volna.
Próbálj inkább nyugodt, mosolygós anyukája lenni, és ne magadban keresd a hibát.

Puszi:
Nelli

Szia Colett!
Először is tényleg ne abból indulj ki hogy bármi is a te hibád, mert a legkiegyensúlyozottabb anyuka magzatát is biztos hogy éri stressz. Ez teljesen természetes. Lehet oldani egész kiskortól gyerekeket, de nem hiszem hogy érdemes, hacsaknem komoly a probléma. (ilyen esetben különben a pszichológusok pl a szülőket kezelik). Amúgy ráér később, pár év múlva is. A legtöbb stresszforrás az első 4 évben alakul ki ami meghatározó lesz később.

sziasztok lányok !

köszönöm a vigasztaló sorokat , olyan megnyugtatóak . Jó érzés hogy nem csak én érzek így , a média a könyvek mind azt sugalják hogy mennyire számít a terhesség , de kérem szépen nem mindenkinek kiegyensúlyozott a terhessége sőt az élethelyzete . Azért nagyon igyekszem legalább most könnyebben venni a gondokat és vígabb nyugodtabb lenni , ami a fáradtságtól nem mindig megy könnyen .
Lilluska , onnan gondolom hogy nyugtalan hogy magától alig képes elaludni , már most fél a sötétben és este nagyon ki van , csapkod össze vissza és sír , nappal meg jókat szundít és nincs semmi baja . Pedig köztünk alszik .
puszi nektek : Colett

xxx

Sziasztok!
Tudtok-e arról, hgoy a meddőségnek lehetnek szorongásos okai?? 5 éve nem sikerül nekünk, minden "ok" kizárva.
A homeopátia lehet megoldás?
anna

Sziasztok!

Hat az en gondom nem olyan nagy igy nem is tudom hogy idepofatlankodjak-e.
Ani vagyok, 5 honapos fiam van, eleg "gyenge" vagyok sajna hajlamos vagyok a depressziora meg a szorongasra ami ugye egy kisgyerek mellett nem a legszerencsesebb. (meg amugy sem)
Eddig egesz elvoltam a picurral de par hete megint erzem hogy kezd elhatalmasodni rajtam az a rossz erzes, reggel folkelek minden ok, teszek-veszek aztan hopp egy gondolat hogy most mit csinalok es leblokkolok, onnantol semmihez sincs kedvem, sem fozni, sem takaritani de meg a picurral sem tudok mit kezdeni.
Amugy eleg gaz ido van most biztos az is a baj.
Nem toletek varom a segitseget, tudom mi a bajom, az egyedullet, megorulok egesz nap bezarva a lakasban, baratok, csalad nelkul csak arra varva, hogy a parom hazajojjon.
Valoszinu hogy nagyon nagyon sok anya van ezzel igy.
Nem ertem miert kell kizarni a fiatal anyakat a tarsadalom tevekenysegeibol, miert nem szervezunk magunknak programokat, kozos babazast, miegymas.
Amugy otthon Mo-on van is ez azt hiszem,nem?
Itt a nagy elszigeteltseg, legalabbis nekem aki olyan felenk hogy senkit nem mer megszolitani.
Amugy akinek van ennyi idos babaja az mit jatszik vele? Mert mi egy ideig elvagyunk aztan meg mar nem tudok mit kitalalni.

En meg arra sem panaszkodhatok, hogy nyugtalan a babam, olyan jo kisfiu hogy ilyet csak almodni lehet, egyfolytaban mosolyog es nagyon-nagyon keveset sir.

Madaran, szerintem felejts el mindent es felszabadultan elvezd a szexet, en is nagyon akartam babat es minden egyes alkalommal amikor megjott sirtam, de sikerult es tutti hogy nektek is fog

Katica: Te is kulfoldon elsz, neked hogy sikerult beilleszkedned, vannak baratnoid? Mit csinalsz a szabadidodben?
Dolgozol?

Tontica,

De jó meglepetés volt a vége

Elsö gondolataim, depresszióra és bezártságra is jó a séta. Minden nap, szigorúan, ha esik ha fúj. Ha tudsz valami zöld területet találni az még jobb. Még ha nem is érzed a hatást azonnal, hidd el, sokat segít.

Tényleg, vettél végülis hordozókendöt?

Teljesen egyetértek veled, teljesen el vagyunk zárva mindentöl. De, nem muszáj! Mindenhova el lehet vinni a babát magaddal! Vásárolni, könyvtárba, uszodába (föleg ha van babás-mamás program is). Én sokat jártam kávézókba, föleg azért, mert szoptatni kellett (de persze anélkül is lehet) - vittem egy újságot, vettem egy kávét meg egy sütit és ott voltunk egy órát. Lili azóta is szereti, ha elmegyünk valahova ebédelni, vagy csak egy sütire.
Gondolj magadra, mi érdekel, mit szeretnél csinálni. Aztán jöhet a hogyan csináljam mindezt babával.

Hogyan sikerült beilleszkednem? Terhesen másik városba költöztem, és a legtöbb ismerösömmel ritkán találkozom, mert én napközben érnék rá, ök meg este (munka miatt). Szóval igaz, hogy én már 5 éve itt éltem, amikor megszületett a babám, de azért én is teljesen el voltam szigetelve friss anyaként.
Nálunk mindenfelé vannak baba-mama csoportok. Nálatok? Egy héten egyszer a Waldorf oviban levöre járunk. Kettö barátnömmel a parkban ismerkedtünk meg (próbálom rendszeresen kivinni Lilit). Én is nagyon szégyellös voltam, de aztán nyeltem egy nagyot és megszólítottam, aki szimpatikusnak tünt. Legtöbbször csak néhány perces beszélgetés lett belöle, de kettö barátság is

Nyelvtanfolyam? Esetleg babás újságban van néha olyan rovat, hogy "barátnöt keresek".

Mennyi ideig voltatok Magyarországon? Biztos jó volt!

xxx

Tontica,
nekem egy 15 honapos babam van, es en is kulfoldon elek (sajnos nem egy helyen vagyunk). Mintha csak magamat irtam volna le, pont olyan a helyzetem, mint a tied, a kulonbseg az a tiz honap amivel idosebb a babam. Sajnos en semmivel se vagyok jobban, mikor meg ot honapos volt terveztem, hogy egy eves korara visszamegyek dolgozni. Most itt vagyok es nem tudom hogyan oldjam meg, itt nem ugy van mint otthon, hogy lemegyek a legkozelebbi bolcsodebe, aztan keresek valami munkat. A gond az, hogy a bolcsi sokba kerulne, es amig nem dolgozom ugy erzem, hogy penzpazarlas lenne, de igy nem tudok meg csak munkat se keresni, mert a babat mindenhova magammal kell hurcolni. Latom valaki nagy setakat es hasonlokat javasol. Hat nekem nem jott be, legalabb fel even keresztul napi tobb oras setakat tettem (akar 8-10 orat is!!!!)Nem ereztem magam semmivel se kevesbe levertnek. Sot a baj, hogy meg fogorvoshoz is magammal kell vinnem a babat, mert senkit nem ismerek a kozelben, a ferjem pedig reggeltol estig dolgozik.(ne ertsetek felre igenis menni kell valahova otthonrol, amennyit csak tudsz, de valahogy a baba nelkul neha!!)Ugyhogy rajottem hiaba megyek barhova, ugyanugy a babaval vagyok. Nem tudom hogy lepjek ki ebbol az egeszbol, de iszonyatosan kezdek belebolondulni az helyzetbe. Hiaba panaszkodom a ferjemnek o nem erti mi a bajom. En semmi gyogyszert nem szedtem eddig depressziora, mert erosen gyogyszerellenes vagyok, es tudom, hogy az nem megoldas, de valoszinu, hogy el kellene kezdenem valamit, mert felek hogy mostmar a kicsi fiam lelki vilagara fog menni a dolog.
Az egesszel csak annyit akartam tanacsolni, hogy probalj segitseget szerezni, vagy egy megerto baratot akinek hasonlo koru babaja van a kozeledben, mert annelkul nagyon nagyon nehez. En azt hittem magatol megoldodik minden, meg csak szules utani depresszio...hat ez mar biztos nem az.

Madaran, nekem a pszichomókusom KONKRÉTAN mondta, hogy a szorongás lehet az oka a meddőségnek. A tudatalattid nem engedi beágyazódni a magzatot valami miatt. (És ez a valami lehet a szorongás oka)
Szerintem járj utána - akár szakember segítségével is - a szorongásod okának és próbáld megoldani. De a kineziológia is jó megoldás lehet, ha bízol a sikerében.

Sziasztok!

Én még új vagyok itt a fórumon, de örülök, hogy megtaláltalak benneteket, így legalább tudom nem vagyok egyedül a problémámmal. Két hete kezdődtek a panaszaim, van egy 10 hónapos kisfiam. Eddig minden oké volt, azután múlt héten rám tört a depresszió, két pánikroham kíséretében. Most szorongok, depressziózom és nagyon el vagyok keseredve. Alig van energiám, szédelgek és nem látom a kiutat. Most néhány napja szedem a gyógynövény tartalmú Remotiv-ot, és szintén gyógynövényes nyugtatókat . Ha nincs javulás jövő hétig vissza kell mennem a házidokihoz. Az lenne a kérésem, hogy aki tud ajánlani jó pszichológust, vagy pszichiátert, az írjon nekem, (akár magán levélben is), mert nem tudom ilyenkor mi a teendő. Nem voltam még ilyen kezeléseken, bár 6 évvel ezelőtt volt hasonló depis epizód, de akkor sikerült egyedül kijutni belőle. Most kicsit nehezebb, mert egyedül vagyok egész nap a kisfiammal, és szót váltani sem tudok senkivel. Talán ez is az oka a depimnek, hogy ugyanolyan monoton rendben telnek a napok, és ez egy kicsit nyomasztó.
A séta hosszú távon tényleg segít, de per pillanat én az utcán is csak vonszolom magam. Előre is köszönöm a segítséget!

xxx

Szia Lilluska!

Így is sokat segítettél, legalább tudom, nem vagyok egyedül! Az én pánikrohamaim egyébként hasi jellegűek, hasmenés, émelygés, ájulásérzés és szédülés, remegés. Eddig 2x volt, remélem többet nem lesz. 6 éve is voltak ilyenek, enyhébb formában, de akkor még nem tudtam mi ez, és nem is foglalkoztam vele, szépen lassan elmúltak. Nekem akkor a legjobban a futás segített, meg persze sokat voltunk kikapcsolódni, ez most sajna nem megy. És a fogamzásgátló is jót tett, más okból kezdtem el szedni, de a pánik rohamaim megszűntek tőle. Gondolom ahány ember annyi féle depresszió.
Az orvosokról amit írtál: van ilyen is és olyan is, de ha valaki nem épp hozzáértő, akkor még nagyobb galibát tud okozni. Ezért félek én is elmenni valaki vadidegenhez, mert nem lehet tudni, nem ártok-e többet magamnak.
Te egyébként már meggyógyultál? Milyen gyógyszert szedtél? Nem volt sok mellékhatása? Most mennyi idős a gyermeked?
Nagyon jó nekem is, hogy tudok írni, kicsit kevésbé érzi magát egyedül az ember.

Bocsi, közben még egyszer visszaolvastam, és megtaláltam a válaszokat, ne haragudj. Egyébként csak 3 hónapig tudtam szoptatni, ez külön kudarc, mivel védőnő voltam. Azt hittem ezzel nekem nem lesz gondom, hát tévedtem!

xxx

Szia!

Én még nem voltam neurológusnál, de hasonló lehet az én esetem is, ugyanis nem minden nap vagyok depis, csak egyszer-egyszer. Apámnak hasonló "ideggyengesége" volt, bár én ezt a szót nem szeretem. Azt is megfigyeltem, hogy ciklus elején vagyok általában rosszabbul, a mensi nem igazán tesz jót, én a hormonális rendszer megbolydulásában is hiszek.
Szerintem, ha visszamész dolgozni az jó hatású lesz, legalább megint emberek között leszel.
Nagyon klassz, hogy bevállalsz még egy tesót, én már most félek, hogy mi lesz. Egy bébit még szeretnénk, de amíg nem érzem magam jobban, addig nem merek belevágni. Pedig nagyon jó lenne!
Nálunk anyuék elég közel laknak, bár a mamám még dolgozik, de azért sokat látom, segíteni is tud, azért ez nagyon jó.
A Remotív úgy néz ki nagyon jó, bár még csak 1 hete szedem, és a tájékoztatón 10-14 nap van írva, amíg hatni kezd, de már 2 napja jobban vagyok. Lehet, hogy úgy vagyok vele, mint te a szőlőcukorral, ill. a Zoloft-al.
Szerintem a kisfiam semmit sem érez ebből az egészből, ugyan olyan kiegyensúlyozott, de azért össze is próbálom szedni magam, hogy ne érezze meg. Én most átmenetileg a házimunkát építettem le, csak a legfontosabbakat végzem el, a többi várhat.

xxx

Szia!

Az, hogy jobban vagyok relatív. A hangulatom sokkal jobb, de azért van, hogy elég ramatyul vagyok, van bennem egy belső feszültség, remegek néha és gyengének érzem magam. Iszogatom a nyugtató teát, remélem erősebb gyógyszerre nem lesz szükség bár ki tudja. Nem tudom ez meddig fog tartani, de elég kellemetlen.
Gyerkőcre tényleg gondolni sem tudok, szerintem ha te már igen, akkor gyógyult vagy. Igazából még a szex-re sem tudok gondolni, hátmég gyerekre!
Na de fő a pozitív gondolkodás, itt vagy előttem te példának és ez nagyon sokat segít, bár tudom, hogy nem megy azonnal még hetek, hónapok fognak így eltelni.
Neked milyen pánik rohamaid voltak? Vagy "csak" szorongtál?
Üdv: pici

xxx

Valószínűleg te is olyan típus vagy, aki megállja a helyét a bajban, de később sajnos minden visszaüt. Nekem 6 évvel ezelőtt 2 hónapon belül sok dolog történt: meghalt az édesapám, új munkahelyre mentem (tele stresszel) és összeköltöztünk a barátommal. Akkor nagyon tartottam magam, nem éreztem semmit, de jó fél év múlva hasonló bajom lett mint most.
A mostani bajom is nagyjából tudom mire vezethető vissza, kisfiam hasfájós volt, végig üvöltötte az első 3 hónapot, én meg aggódtam. Volt neki egy születéskori agyi cisztája is, ami felszívódott, de az első 6 hétben betegre aggódtam magam. Ezek a dolgok sem múlnak el nyomtalanul.
Egyébként most beszéltem a védőnőmmel, akinek hajszálra ugyanilyen problémája volt a harmadik babájánál, úgyhogy egyáltalán nem egyedi az esetünk.
Egyébként biztos kell egy alaptermészet is hozzá, én a problémákat mindig magamba gyűjtöm, tartom magam akkor is, amikor jobb lenne üvölteni, dühöngeni, vagy éppen sírni. Utólag persze minden kijön, borul a bili.
Valószínűleg rajtad is később jön ki a szorongás. Emellett én azért a hormonális hátteret, egyéni érzékenységet is "Bűnösnek" tartom a dologban, szóval több tényezős.
Neked is további jó napot:pici

Pici,

Nem olvastam végig a beszélgetéseteket (néhány napig nem tudtam jönni), de ezen megakadt a szemem: "én a problémákat mindig magamba gyűjtöm, tartom magam akkor is, amikor jobb lenne üvölteni, dühöngeni, vagy éppen sírni". Én is

És sohasem mondom a gyerekemnek, hogy hagyja abba a sírást (hisztit stb). Ha valami baja van, sírja csak ki magát. Az a legkevesebb, hogy én kényelmetlenül érzem magam néhány percig.

Ez egy kicsit off volt, tudom.

Kati

xxx

Sziasztok!

Várom már nagyon a tavaszt, de csak nem akar jönni! Olyan jó lenne pedig kicsit többet kint lenni, menni ide-oda.
Lilluska köszi a kérdést, most jobban vagyok, de most hét vége van, és akkor mindig jobban vagyok. Tegnap sikerült elszabadulnunk moziba a férjemmel, isteni volt, ilyenkor érdekes, hogy soha nem vagyok rosszul és nem szédelgek. Szedem tovább a Remotiv-ot, nem tudom eldönteni, hogy van-e már hatása. Hétfő mindig a legnehezebb napom, majd holnap kiderül!
Katica: Jól teszed, hogy hagyod kidühöngeni magát. Nekem kisfiam van, de megfogadtam, hogy soha nem fogok rászólni, ha sír valami miatt, mondván, hogy a fiúknak nem szabad sírni. Ez butaság. Egyébként úgy néz ki, nem az én természetemet örökölte, egy igazi temperamentumos kis kos gyerek, valószínűleg ő kiadja majd magából mindig a feszültséget. Különben én akkor is túl fegyelmezett vagyok, ha a fiam hisztizik és a gatyámon lóg (most ilyen korszakban van), a barátnőm ilyenkor amikor már nem tudta elviselni a nyüglődést kiadta magából a feszültséget, kiabált a férjével, hisztizett egyet. Nem mondom, hogy ez jó, de ő legalább nem szorong és depis. Sajnos nekem nincs szívem ráordítani a kisfiamra, vagy dühöngeni, pedig néha engem is kiborít, amikor van egy nyűgös napja és ideges vagyok már tőle, de nekem az idegesség rögtön lemegy a gyomromra. Ezért akarok megint elkezdeni futni, az nekem a legjobb feszültség levezető eszköz.
További kellemes hét-végét nektek, jó, hogy van ez a fórum, és az ember "panaszkodhat" kicsit.
Üdv: Pici

Sziasztok!

Korábban én is felélesztettem ezt a topicot, de aztán szépen elhalt.
Örülök, hogy újból feléledtünk (bár nem kéne, mert ez azt jelenti, hogy depisek vagyunk).

Én is hasonló problémákkal küzdök, mint Ti.
És én is magamban emésztem a dolgokat, ami nem tesz jót az állapotunknak.
szedek antidepresszánst már hónapok óta, mert nekem nemalvásban is kijön a depim. Anélkül nem is tudok aludni. De a kedvem nincs a toppon. Szerintem ehhez nagymértékben hozzájárul a rossz idő. Keveset tudunk kimenni (nekem 2 gyerekem van: 6 éves és 14 hónapos), és a bezártság, az örökös házimunka-gyerek körforgása beszükültté és roszkedvűvé tesz.
Nekem sokszor jön elő olyan gondolat, hogy mi értelme az életnek? Imádom a családom, szóval nem a halálra gondolok, csak más olyan jókedvűen tudja élvezni az életet, én meg szinte unok mindent.
Tudom, hogy minél többet kellene menni, de mikor ezt meg kellene tenni, nincs hozzá kedvem.
Most még kocsink sincs, így nem vagyunk mobilak.

Én bízom majd a tavasz erejében. Akkor egész délután kinn leszek a gyerkőcökkel a játszón.

Meg nagyon sokat jelent, ha ki tudjuk beszélni a problémánkat olyanoknak, akik hasonló cipőben járnak.

Örülök, hogy vagytok, és hogy beszélgethetünk.

Puszi:
Nelli

xxx

Sziasztok!

Néha annyira tehetetlennek érzem magam, mint aki semmit nem képes megcsinálni. Hogy egy példát mondjak, nagyon rendetlen vagyok, nem vagyok egy házitündér. Utóljára múlt hét csütörtökön volt itt valaki, tehát aznap biztos, hogy rend volt. Kevesebb mint egy hét alatt olyanná vált ez a lakás, hogy két napig szenvedtem vele, de abból másfél napig szinte SEMMIT NEM HALADTAM.
Egy fél napot bőgtem, hogy én milyen béna vagyok, és sohasem leszek ezzel kész, és szegény gyereknek milyen anyja van, és ... Aztán elmentünk sétálni, mert Lilinek muszáj kimenni a levegőre. Okos fejemmel egy vékony kis dzsekibe öltöztem, két órát voltunk kinn. Hát, elvette a figyelmemet a depiről, az biztos!
Most rend van, de hát nem erről volt szó, hanem hogy hogy látom magamat. Igaz, most nem mászunk a falra a kupitól mind a ketten.

Néhány napja én is nagyon várom a tavaszt. Nem mondhatnám, hogy nem mozdulunk ki, de azért mégis más egész napot kint tölteni. Pláne úgy, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek a játszótéren

Valahogy nem sikerült leírnom ahogy akartam. Mindegy. Elküldöm.