Jó reggelt lányok!
Hú, de sok szomorú dolgot kellett olvasnom
Drága Marcsi!
Nem tudom, mennyire olvastad a régebbi írásainkat, de azokból kiderül, hogy néhányan már átéltük, amit Te. Én is két babát vesztettem el egyetlen év leforgása alatt (14 és 10 hetesen) és biztos vagyok benne, hogy ha nincs a Babanet, nincsenek ezek a kedves lányok, akkor nagyon rosszul viselném.
Persze túltenni magát az embernek (egy nõnek!) sosem lehet, legalábbis addig nem, amíg meg nem születik a babája.
Hidd el, hogy ez a topic nagyon sokat segít abban, hogy ne érezd magad egyedül a problémáddal és itt tényleg társakra találsz, méghozzá bajtársakra.
És kik értik meg igazán a fájdalmakat?
Akik ugyanazt már átélték, amit Te!
Ezért a többiek nevében is KÉRLEK, MARADJ VELÜNK!!!
Beszélgessünk, írd ki magadból, ami fáj, ha közben mindkét szemedbõl csorog a könny, akkor is!
Hihetetlen, hogy mennyi erõt adtak nekem a lányok, amikor úgy éreztem holtponton vagyok.
Egy a lényeg: sose maradj egyedül!!!!
Remélem, érted, hogy mit akartam most elmondani Neked!
Edelweiss!
A hõidet látva, azt érzem, hogy ugyanaz lehet a gond, mint velem.
Alacsony a progeszteron-szint.
Próbáld ki, hogy popsiban méred - így lesz reális az eredmény!
Esetleg, ha a dokid is belemegy, nézesd meg a ciklus bizonyos napjain a hormonszintjeidet!
Gabóca Barátném!
Volt már nyugodt perced, hogy elolvasd a verseimet?
Pussz,
Ancsi
UI: te jó ég, az üzit elolvasva: remélem nem tûnök okoskodónak!!
Nem az volt a célom!