Kati! Teljesen megértelek. Bár én ugyan nem fájok, de nekem is szurkálgatott a pocakom alja, meg olyan sz@rnak éreztem magam, azért sem csináltam szinte semmit. És engem is idegesít, mert csinálnám én. De beláttam, hogy a dolgok megvárnak, és ha nem akarózik csinálni, akkor nem csinálom. De éppen ma keseredtem el én is, hogy mennyire használhatatlan vagyok. És bizony a dokim is azt mondta, amit Nita, hogy nem akar elkeseríteni, de ez ettől csak rosszabb lesz.
Ami a mozgást illeti, az enyém már azért aktívabb, de ma sem az igazi, vagyis olyan önmaga(ugye sosem volt egy "táncoslábú"). Nem tudom az ünnepek alatt mi volt vele, hogy megállás nélkül pörgött. Ilyen befeszítéseket én is érzek, mintha az egész gyerek megfeszítené magát, na az nekem sem kellemes, de szerencsére az csak egy pillanatig tart.
Ami meg a lelki részét illeti. Hááááát!
Pár napja mondtam Zolinak, hogy annyira fura érzés van bennem. Mintha vmi hiányozna(akkor éreztem ilyet, mikor a nagymamáim meghaltak, és még nem tudtam felfogni, hogy tényleg igaz
). Nem tudom megmagyarázni, hogy mitől, de nagyon sokszor elkap, és nagyon rossz. Tartok tőle, hogy jövő héttől bele fogok keveredni egy "jó" kis depresszióba. Nagyon nagyon nem bírom az egyedüllétet, és Zoli meg ugye egész nap nem lesz itthon. Megpróbálok majd minden nap felmenni a városba, átmenni a szomszédba babázni, stb...
Hogy beszélsz neki, és ezért ne lennél normális?! Akkor már ketten vagyunk!
Én szinte mindent kommentálok neki, és minden nap elmondom neki, hogy mennyire imádom! Egyszerűen annyira hihetetlen érzés, de a legjobb a világon! Főleg, amikor Zoli is dumál neki, Ő mindig viccelődik vele. Az előbb pl idejött hozzám, és mondta, hogy szeressem meg, majd odanyúlt a pocakomhoz, és mondta a gyereknek, hogy Ő menjen innen most! Majd mondtam neki, hogy ne mondjon ilyet, és nem hiszitek el, a manó megmozdult a pocakomban. Mondtam neki, hogy apa csak viccel, és hogy nagyon szeretjük. Erre Zoli hozzáfűzte, hogy igen, nagyon fogunk szeretni, ha csendben leszel!
Tiszta zakkant!
Olyan régóta meg akartam kérdezni tőletek, és a dokimtól is(de elfelejtettem
), hogy szerintetek megfürödhetek én egyszer kádban? Annyira imádtunk télen együtt fürdeni, de idén még egyszer sem fürödtem, és már annyira vágyom rá!