Kiemelt témák

Luna,
nagyon igaz, én olyan anyuka szeretnék lenni, aki mindig szívesen látja a gyerők barátait, mint amilyen Anyukám volt. Hozzánk mindig nagyon szerettek jönni a játszópajtások. Anyukám mindenkit megetetett, volt olyan is, hogy a barátnőmet megfürdetve, megvacsoráztatva adta át az anyukájának, mikor az későn jött érte.
Egyébként azt vettem észre, hogy bár antiszoc vagyok amúgy, megszokás kérdése is a dolog. Egy időben úgy alakult, hogy elég sokszor jöttek hozzánk barátok, ismerősök, és a végén már tök megszoktam.

Rámjött a szófosás, csak eszembe jutott, hogy azt hiszem Talinn írta, hogy Arni mindenkivel jól elvan és nem hiányolja. Na, Máté is jól elvan nélkülem. Mindenkire vigyorog, minden IDEGEN-re is, a múltkor a kolléganőm kezébe nyomtam amíg kimentem valami cuccért, és nem is hiányolt, el meg játszogatott. Tudom, hogy hülyeség, de azért remélem kötődik hozzám és hiányoznék neki ha eltünnék. Egyszer volt, hogy nyűglődött éppen valaki kezében mert álmos volt, és ahogy mentem érte, nyújtotta mindkét kezét felém. Akkor megnyugodtam egy kicsit.

Sziasztok!

Hát hosszú hetek után én is visszatérek (köszönöm a kedves privis invitálást is). Legalábbis tervezem. Aztán majd meglátjuk.
Több okból nem írtam, mert olvasni azért persze olvastam. Egyik pl. a rohadék kilók okozta befordulás, ami nálam (ahogy már többször is írtam) mindenre kihatással van. A másik, be kell valljam az, hogy nem érzem a „régi” topikhangulatot és ez nekem nagyon hiányzik.
Biztos vagyok benne amúgy, hogy legtöbbünk olvassa a topikot és néha-néha (vagy gyakran) írna is, de végül mégsem ír, mert más sem ír és mivel mindenki így van ezzel, ezért az igazán öreg motoros fórumtagok szépen lassan elkopnak. Ami engem szomorúsággal tölt el, mert igazából többedmagammal én is úgy vagyok vele, hogy Ti vagytok a társaságom, én is szeretek itthon lenni, jól is érzem magam így és nem is vágyom igen máshova.
Amúgy én pont az a fajta nőszemély vagyok, aki soha más nem akart lenni, mint édesanya. Középiskolás koromban nekem nem együttesek voltak a szobám falán, hanem végestelen végig babaképek, fotók, poszterek. És úgy érzem, most sem szeretnék mást, engem a karrier, meg munka meg ilyenek nem érdekelnek, én akkor vagyok boldog, ha együtt vagyunk hármasban. Aztán ha kirepül Léna, akkor hogy lesz, erre inkább nem is gondolok még. Ha gondolok rá, akkor sem éreznék másként.
Szóval tök szuper lenne, ha velem együtt mindenki szépen lassan, vagyis inkább gyorsan visszatérne és visszatérne ezáltal az a jó kis régi hangulat.
Ezzel persze nem akarom ám az újakat, akik már nem is olyan újak, megbántani, hiszen sokszor nekik köszönhető, hogy van hozzászólás, de biztos vagyok benne, hogy értitek, mire gondolok.

Most megpróbálom összeszedni a gondolataimat és összevonva reagálni illetve magunkról is írni egy kicsit. A külön-külön reagálást ezúttal kihagynám, mert igazán aktívan kb. 1-1,5 hónapja voltam jelen. Asszem.

Testvérkérdés: én világ életemben több (4) gyerkőcöt akartam, most viszont elképzelhetetlennek tartok akár kettőt is. Viszont álmomban ÁLLANDÓAN szülök, mégpedig hüvelyi szüléssel és én ugye császáros voltam. Valószínűnek tartom, hogy mindez a Léni születésével és utána lévő nehézségekkel hozható összefüggésbe. A másik gondolat, amiről már volt is szó, emlékszem, még a pocakosságunk alatt is, hogy egyszerűen képtelen vagyok elképzelni, hogy hogyan lehet így szeretni egy másik babácskát. Plusz fel sem fogom, hogy majdan Léna lesz a nagyobb, Ő lesz a nővér. Hát ettől kész vagyok.

Etetés: én az első pillanattól kezdve „pepecselek” és nem érzem tehernek, inkább élvezem. Legalábbis az esetek többségében. Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy bébiételt adjak. Már csak az ára miatt sem. Léna hála égnek nem válogatós, eddig csak a zöldbabot utasította vissza. Én sem használok sót/cukrot egyáltalán, viszont volt két alkalom is, hogy anyukámék ragaszkodtak hozzá, hogy a húslevesből szedjük ki a javát és azt kapja. Hát úgy tűnik és jogosan, hogy nagyon erőteljes neki ez az íz, hiszen nincs hozzászokva, nem is igen értékelte.
Én a borsót is passzíroztam, majd néhány adagot lefagyasztottam (ízlik neki nagyon), de ez tényleg macera, viszont megtudtam, hogy van olyan formában, mint a sárgaborsó és azon ugye nincs héj. Már vettünk, de még nem próbáltuk.
Gesztenye már megy nagyon régóta, (Auchanban szoktunk venni, sárga zacsiban van, főtt és héj nélküli, nincs benne semmi adalékanyag vagy egyéb oda nem illő maszlag) tényleg elég 1-2 darab egyszerre, almával, meggyel isteni.

Vasalás: hát bevallom töredelmesen, hogy egy ideje már én sem vasalom Léni ruháit SEM. Igénytelenség vagy sem, nem nagyon érdekel, ez van.

Sinlac: hát nálunk nincs ellenvetés, de azt tudni kell, hogy a tápszere is olyan szagú, hogy eddig aki szagolta, szinte öklendezett. Megkóstolni nem mertük. Iszonyatos. És szinte minden kaja Sinlac-kal megy, úgyhogy bajban lennék, ha nem tetszene neki. Viszont ezt nem tartom ehetetlennek. Mondjuk én a tejet nem szeretem, valószínű azért tartom borzalmasabbnak a tápszert is, eddig egyiket sem kóstoltam meg.

Tali: bár nagyon-nagyon szeretném látni Viket és Zoe-t (is), nem hinném, hogy megyünk. Ugye Apa beosztásától is függ, de arra most nem fogom, a kilóim és ezáltal a hangulatom lesz a döntő.

Idegenek: hát engem már-már aggaszt, hogy Léni nemhogy idegenekre nem mosolyog, de ránk sem igazán. Mikor pl. megérkezünk vásárlásból és meglát bennünket, akkor nem látható rajta semmi öröm. Amúgy bárkinek odaadható, de nagyon megválogatja, hogy ki tetszik neki és kit jutalmaz mosollyal. Eddig egyetlen embertől fakadt sírva, de tőle már többször is, akkor viszont levegővétel nélkül ordít.

Mozi: nem gondoltam volna, hogy eljutunk moziba mostanában, de végül sikerült. Az Üvegtigris 3-at néztük meg és aznap egyéb okok miatt délelőtt 10-től este 8-ig külön voltunk Lénától. Hát hazafele már bömbiztem a kocsiban, annyira hiányzott. Na, és ilyen hosszú különlét után sem érdekelte különösebben, hogy hazaértünk. Ez azért fáj.

Altatás: irigykedem keményen. Nálunk igen ritkaságszámba megy, hogy magától elalszik. És kezd ugye nehéz lenni, szóval az elringatás (máshogy nem megy) bár nagyon melegséggel tölti el az ember lelkét, mégiscsak fárasztó. Főleg, hogy nem két percről van szó.

Fog: nálunk sincs még egy sem, viszont a napokban bedurvult a vele járó őrület. Kapja Léni a homeós cuccokat, de tegnap este már bevetettem a Nurophen-t is, viszont nem sok hatása volt, mert egészen reggelig fél óránként kelt. Én meg ugye „kitűnő” alvó lévén mire visszaaludtam volna, már kelt is újból.
Amúgy olyan édes szájmozdulatokat csinál, hogy csillapítsa a bizsergést, hogy folyik a könnyünk a röhögéstől.

Levegőztetés: eljutottunk odáig, hogy Léna nem tud normálisan bent aludni, így a délutáni alvását, legyen hó, fagy, mínusz 15 fok, akkor is a levegőn tölti (nagy kincs, hogy legalább erkélyünk van), ma is pl. 3,5 órát aludt (gondolom kipihente az éjszakázást és az úszást).

Karácsony: nagy öröm volt, hogy hármasban lehettünk, ez volt nekünk a legszebb ajándék. Viszont a hosszú (2-3 órás) alvása helyett 40 perc sikeredett, ennek megfelelően nagyon nyűgös volt, így a 200 készített fénykép közül egyetlen egyen sem mosolyog. Pedig megtettünk mindent érte, de nem és nem. Azt mondjuk látjuk, hogy nem egy vigyori baba.

Úszásra járunk továbbra is, nagyon ügyes a kisasszony, büszke vagyok rá. Ma olyan gyakorlatunk volt, hogy függőlegesen le kellett húzni a víz alá, ott megfordítani, elengedni és magától kellett feljönnie. Profi módon csinálta.
Megtörtént az első olyan kacagás, ami olyan igazi, gurgulázó, édibédi, hosszú órákon át hallgatható akció, csak úgy olvadoztunk. De ilyen minden szökőévben van csak, úgyhogy nagyon tudjuk értékelni, ha előfordul.
Végre újból megfordult hasról vissza hátra és most már elég sűrűn gyakorolja is, az oda-vissza pörgést. Új tudomány, hogy a fejét a földön hagyva, ezáltal az orrát jól bepirosítva, emelgeti a fenekét és a lábait is nagyon húzza békapózba és kicsit halad is.
Gasztro kontrollon ismét gyógyszert akartak adni, azt a napi három adagosat, (amit tudjátok, önkényesen abbahagytam), hogy jöjjön meg tőle az étvágya. Voltunk vérvételen is, van némi vashiánya is, nem vészes, de azért most pótolunk 2 hónapig. Miért is ne nálunk legyen ez is…
A gyógyszert persze ki sem váltottam, ma kellett telefonálnom, hogy volt-e hatása, mondtam, hogy nem, úgyhogy most tápszert váltunk, hátha. Bár én már nem aggódom egyáltalán, mert azért eszeget és hízik is, mostanában pl. határozottan nehéznek érzem. Mérlegünk ugye már nincsen. A hossza 68 cm és szerintem 6400 gramm környékén lehet. Februárban megyünk legközelebb.
Ami nagyon szuper hír számunkra, hogy emelt családi pótlékot kapunk mostantól, ráadásul visszamenőleg két hónapra is. Ez plusz 11.000 forint havonta, ami bár a gyógytornákat sem fedezi (nem beszélve az útiköltségről, mert ugye mi vidékre járunk), de azért csúcsszuper.


Hát "röviden és tömören" ennyi voltam. Összeszedem magam, aztán igyekszem gyakrabban jönni, de ne csak én tegyek így, bújjatok elő TÖBBIEK, TI IS!!!

Szia Csilla,
de jó, hogy jöttél! Jaj, úgy érzem kicsit, hogy túltengek itt, és sok vagyok , ezért igyekszem visszafogni magam a jövőben, hátha emiatt nem írnak a többiek. Nem akarok olyan lenni aki szétzilálja a topikot, hiszen olyan kedvesen visszafogadtatok.

Örülök, hogy tudtatok hármasban lenni, tudom mekkora kincs ez nektek!
Az Üvegtigrisre mi is el szeretnénk menni valamikor.

Mi Zsóval jan. 1-től fogyózunk és nekem már ettől jobb a hangulatom, alig várom, de komolyan. Csatlakozz hozzánk!

Nagyon ügyes Léni, kis vizibalettos csajszi! Attól, hogy nem vigyorog mindig, még nem jelenti azt, hogy rosszkedvű, vagy ilyesmi.

Na, de tényleg mostmár lelövöm magam..

Köszi, hogy nem láttok gonosznak Örülök, hogy sikerült jól leírnom, mait akartam

Hát igen, eljön majd az az idő is, amikor tényleg igényelni fogja egy msáik gyerek társaságát, de akkor más jellegű problémáim lesznek már most tudom. De azt semmiképpen nem akarom, hogy feszélyezve érezze magát, ha el szeretne hívni vkit. Majd eddzem magam, csak egy kicsit később
Lehet, h nem leszek ennyire feszült, ha már tesó is lesz és nem lesz időm ezeken idegeskedni. Annyira igaz lehet, amit írtál, hogy az első gyerek, ha leejti a cumiját lefertőtleníted, ha a második, akkor lemosod, ha a harmadik, simán odaadod neki; és ha a negyedik, akkor neki kell kirángatnia a kutya szájából
Már nem fogok ennyit parázni betegségeken és egyebeken. Remélem

Néztem én is azt a főző cuccot, de sajnos nem találtam hsználtat sem, bár nekem most az is túl drága lenne
De attól még nagyon tetszik

Már tegnap is akartam kérdezni tőletek, hogy nektek is megtalálták a fiúk a kukacukat?
Nekem az Arni már jó ideje megtalálta, de kb 2 hete minden pelenkázásnál piszkálja már és fürdésnél meg állandóan Engem nem zavar, hiszen ez is az ő része. Érdekes lehet és izgalmas, hiszen szinte mindig rejtve van és ezt is fel kell fedezni ugye

Bébiétel: a mülleres bebivita-ban nincs cukor, de nem az üvegesben, hanem a 4-es csomagosban. én azt szoktam venni néha.

Yadine, szerintem a Csilla nem erre gondolt, gyere nyugodtan, egyáltalán nem zilálod szét a csapatot

Csilla sajnálom, h nincs túl jó hangulatod mostanában, remélem sikerül megharcolnod a kilókkal és akkor tényleg jobb lesz majd a kedved
Tényleg nem zsong annyira már a topic, de akkoriban minden apró dolog újdonság volt. Mindenki izgult a másikért, h mit mondott a doki, hány mm a baba, ki van rosszul, kinek mi jött be, stb. Engem pl nagyon megnyugtatott, én ugye végigparáztam az egész terhességemet és nagyon jól esett, hogy volt kiknek írnom. Ez volt a nap fénypontja, hogy olvsgattam a fórumot.
Most egy kicsit belassultunk, mert egy kicsit belassult az életünk is (legalábbis az enyém mindenképp) egyre gyakorlottabbak vagyunk (bocs, h csak az első babásokról beszélek ) már nem akadunk fel mindenen. Kevesebb a babatéma már, inkább hozakodunk elő mással, de ez rendben is van. Majd lehet, h lesz még olyan időszak, amikor ezerrel pörögni fog újra, lehet, h nem. Majd meglátjuk

Nem akartam okoskodni senkinek, csak ez a véleményem.

Sziasztok!

Jó sokat írtatok, megpróbálok hsz-ként reagálni, mert hűha, de jó témák.....

Geoooo, jaj, csak jó értelemben mondtam, hogy meg fogsz bolondulni!
Nehogy félre értsd, a saját bőrömön érzem, hogy kutyanehéz, de sztem megéri!
Mozi extrajó volt!

Talinn. "ez a én-is-voltam-nálatok-most-akkor-gyertek-ti-is-és-érezzük-nagyon-jól-magunkat-és-mindig-járkáljunk-át-egymáshoz-mert-egyébként-nem-tudok-magammal-mit-kezdeni játékból szeretnék kimaradni. Nem tudom jól érthető voltam-e, de ezt olyan kötelező dolognak érzem és én az olyat nem szeretem. Meg az oylan gyerekeseket, akik nem figyelnek csemetéikre és nekem kell rászólnom, h ne ugráljon már az ülőgarnitúra tetején és ne szedje szét a házat, és még sorolhatnám. "
Háááát, én benne vagyok egy ilyen hármasban, de nem veszem azértse magamra.
Igen, persze hogy néha Te szólsz rá a másik gyerekére, de ha olyan a viszony akkor ez tök természetes. Ez nem kényszerbarátság, legláabbis a miénk nem az, és igenis tök jó szólni valakihez napközben, meg azonos az érdeklúdésu kör. Nekem pl az egyetemio barátnőim, igaz meg maradtak, de annyira más világ, egyszerűen nem lehet érdemben beszélgetni velük a gyerkőkről. És ami a legfontosabb: majd megtapasztalod, lesz olyan időszak, hogyha meggebedsz, akkor sem leszel elég társaság a kis örökmozgódnak. Veled otthon már mindent kipróbált játékokkal, vagy más gyerekekkel. Nem is az együttjátszás a lényeg, mert azt 1-2 évesen még nem tudnak, hanem a társaság és az egymás MELLETT lét, meg a szocializáció más gyerekekkel. Láttam mit tesz egy picivel, ha nem jár gyerektársaságba, van ilyen ismerősünk, aki nem viszi sehova....háááátt.....egy biztos, kutya nehéz lesz az ovikezdése, ha attól ordít, hogy egy másik gyerek van vele egy helységben.

Luna, absz. igazad van tudni kell váltani, de sztem az anyaság nem csak egy szelet, az elkísér egész életünkben, legfeljebb a "minősége" változik.
És ha vki vált, megváltozik, az önmagáéban nagyon jó, de hol a határ? Amikor már nem természetes? Amikor már azért teszi, mert depressziós, önutáló, ami a hirtelen jött "szabadsága" hozadéka? Mert az ilyen változás káros és ki tudja hol a vége..... Yadine, nehogy anyudra értsd! Kérlek, egyáltalán nem vele összefüggésben értettem, hanem általánosan, hogy sztem a változás/váltás is csak bizonyos keretek között működik és úgy, hogy közben anya, nagymama marad az ember elsősorban, csak meg kell tanulni hátrébb állni ha ezt igénylik a lurkók.

jaj, Zsó ez csak az én véleményem. Nekem ez nem jön be most. Bziztos lesz majd olyan idő, amikor igényleni fogom a társaságot, az Arni meg pláne és én ebben nem fogom megakadályzni.
Én is láttam már olyan gyereket, akit sehova sem vittek és szoktattam is be olyat csoportba, hát nem volt leányálom egyikünknek sem
Nem akarom, h az jöjjön le nektek, hogy én aztán betegesen elzárkózom mindenki elől és üvegburában szeretném nevelni a gyerekemet. Egyszerűen most úgy érzem, hogy nincs szükségem rá és több feszültséggel jár egy ilyen randi, mint előnnyel.
A rászólok a másik gyerekére téma meg a neveletlen szülők neveletlen gyerekeiről szól és nem a jókapcsolati rászólásról (nem tudom máshogy írni).
Remélem nem bántottalak meg, eszem ágában sem volt általánosítani. Ezt mind csak az én szemszögemből néztem.

Hat ezaz, hogy en is azt (akartam volna) mondom, hogy nem a valtozas szukseges, a nagy valtas hanem az idealis az lenne, hogy ez menet kozben is megmaradna. A gyereknek is szerintem az a jo pelda ha a szulo bar lehetosegei szerint ott van mindig ha szukseges (eljon az az ido eleg hamar, amikor ez mar nem fulltime szukseges) amde a sajat eletet sem hanyagolja el, sajat magat sem veti ala maximalisan a tobbsegnek, es nem megy at haztartasi robotba es gyereknevelobe. Valahogy menet kozben is kell az egyensuly mar.
(megjegyzem, kb ugyanerrol csiviteltem akkor is mikor az en valtozasomrol beszeltem, en hagytam kicsit elszaladni a dolgokat - pedig elotte egyedulanyukent nagyon is megvolt az egyensulyom - es bezarni magam a nekem nem termeszetes szerpkorbe ezzel redukalodni, es nem, en nem erzem jol magam ebben... okolhatnam a kornyezetet, az ezt meg az azt, de nem, EN hagytam magam, szal magamnak is kell kimaszni belole meg mielott 66 evesen rajovok, hogy a gyerekek miatt bealdoztam a... es meg azt sem fogom tudni, hogy mit is, es nem tudom majd mihez is kezdjek )

Na én is itt vagyok! (vki hiányolt)

Mostanság nem nagyon jutok gép közelébe: vagy azért, mert Attila nincs itthon és Manózok, vagy mert itthon van végre vagy alapból nem vagyunk itthon. Örülök, ha végre itthon van, mert az elmúlt 3 hét húzós volt. Mindig elment 6-kor és hazajött este 8-9-kor és még szombaton is dolgozott.

Szóval először is: Nanetto, fogadd őszinte részvétemet. Hidd el, jobb neki így. Tudom, nektek most rossz, de neki biztos, hogy megkönnyebbülés volt.

Tali: nekem jó a dátum és persze még mindig áll, hogy nálam legyen.

Hát Geo, hajrá! Én is szeretnék másodikat, de nem most. Én per pillanat el se tudom képzelni, hogy legyen egy másik meg hogy hogyan fogom megosztani a szeretetemet a két gyerkőc között, mert annyira imádom Levit. Szóval nekem még van fél-egy évem ezen gondolkozni.

Voki: mi van Svédországgal? Elköltözöl? Kicsi lemaradtam!
Ádi talált már munkát?

Na jó, holnap folytatom, mert leragad a szemem, meg ez a rohadt új laptop szarakodik. grrrrrr Holnap visszavitettem, mert a t.köm tele van vele!

Na, most értem oda, hogy Luna is írta, ezt a túlélésre játszást, meg hogy marhára nem elég már anyuci a gyereknek....2 évesen...hehe, Levi akkor ezt is korán kezdte, mert mi már 1 évesen különprogramokon voltunk csak kiegyensúlyozottak....

De mivel én egy időben betgesen tisztaságmániás voltam (tényleg betegesen, nekem apu bridzs-partnerei nem jöttek pont emiatt, amit ma már rettenetesen röstellek, bár tény, hogy 5 pasi, hááát, nem a legrendesebb társaság, főleg pár kör sör és kártyaparti után), ezért megértem ezt a más gyereke ne koszoljon dolgot! Sőt, nekem is marhára erőt kellett vennem magamon. Főleg, mert Levim hihetetlen tiszta, ha vmi leesik, kiömlik rohan feltörölni, pedig csak tőlem látta, soha nem neveltem pont erre, ha vmit kiönt, bocsánatot kér, mindent megköszön, cipőt levesz, stb....erre tök büszke vagyok, mert majdnem magától alakult ki...na, de ezt csak azért írom le, mert emellett nehéz megállni, hogy ne szóljak rá egy másként nevelt babóra, aki trappol, morzsál....de evvan, én sem akarom, hogy a gyerekem szívjon a saját hülyeségem miatt, meg minél több a gyerek itthon, annál jobban lazul nálam is a dolog, mert vagy megszoksz vagy megszöksz, két gyerek lötyijét, hányását, morzsáját vakarni egész nap nem lehet 100%san, csak 98%an...


Csilla, 90 napossal nem próbálkozol? Mert az nem jó, ha a hangulatodra rányomódik!
Sinlacot én kóstoltam, nekem bejön...

Vastól nagyon megjöhet Léni étvágya, de hidd el a motílium (ez az a gyógyszer, nem?) absz. nincs hatással a kajálásra, étvágyra. Képzeld mi is el akartuk hagyni, de Zéti az alatt a pár nap alatt egyhuzamban bukott, ezért nem tudtuk.
Na, közben olvastam, hogy Yadine invitált a frissen alakult klubba!

na, mire megírtam....igyekszem gyorsabban:

Tallin, persze, hogy a Te véleményed és maximálisan tiszteletben lehet tartani, én is voltam így! Egykor, anno...
Dehogy bántottál meg, sőt, tök jó, hogy leírtad sztem!
Igen, akkor Te láttad a másik oldalát is mint ovónő! Így meg tudod majd ha eljön az idő, mit kell lépnem!

Luna, igen, én értem, hogy már a múltkor is ezt írtad, meg hogy most is ide kanyarodtunk vissza. Nekem ezen a gondolatmeneten alapesetben minden stimm, kivéve, hogy ok, nem akarsz bezárt lenni, meg nem akarod beáldozni magad, stb stb, de azért ez már egy adott szitu, ahol ha kilépsz akkor az kihatással van körülötted jópár emberre, mert már nem csak te vagy, ugyibár. És itt kell megtalálni a jó utat, ahol Te is jól érzed magad, de a Mások is.....és a Mások itt gyűjtőfogalom akar lenni.
Szóval én meg ezt pedzegettem a múltkor, hogy ugye ilyenkor más felelősek vagyunk egymásért meg a családért, és ez nem egyenlő persze a mártírszerep felvállalásával, de valahol már nem csak Én vagyok. Szóval nehéz ügy, ha az ember nem 100as a kapcsolatban mert az is kihat a többiekre, de minden önállósodási döntés is ugyanúgy. Kérdés melyik a jobb...

Oszinten szolva azert irtam a 2 evet, mert en akkor jutottam Mancival a holtpontra es ment bolcsibe, es fellelegeztunk mindketten De Boliviaval meg majd egy eves koratol 3 eves koraig szinte minden aldott munkanapon baratnoztunk, a ket csaj igy tarsasagban nott fel es ez szerintem eleteket mentett
Ugyhogy en a bandazas hive vagyok, persze en sem akarkivel akarhogyan... de a gyerekeknek igen jot tesz. (meg nekunk is, ha telitalalat a tarsasag)

akkor most megnyugodtam, mert már kezdtem megbánni a kitárulkozásomat

Annyit írtatok a gesztenyéről, hogy majd én is fogok venni a Tesco-ban.
Aztán majd 1 hét múlva már én is adhatom majd az Arninak. Jól emlékszem vki azt mondta, h csak a 7. hónap után lehet adni?

Szerdán megyünk tanácsadásra, már nagyon kíváncsi vagyok mekkora lehet, mert kb 2 hónapja nézték utoljára. Én úgy becsülöm, h a 7 kilón már túl van

Na megyek, mert most van az RTL-en egy Stephen King film. Régen olvastam már és kíváncsi vagyok milyen ezt filmen látni. Talán nem alszom el rajta

Jó éjt nektek

Na tessék!! kellett nekem leírni, hogy Dávid egyedül alszik el ma este egyszerűen nem akart elaludni, és mivel beteg szegény, ezért megkegyelmeztem neki, és pár perc dajkálás után elaludt a mellkasoon, és még arra sem ébredt fel, amikor letettem

Detti,
nagyon tetszik Szende csizmája!!!

Talinn,
a barátnőm is kislányt mondott, éső volt az,aki Dávidnálmeg kisfiút én szemly szerint mindketőnek örülnék, akisláynak azért, mert lányom még nem volt,de szeretnék, fiúnak meg azért mert fiam már van,és tudommilyen jó

Luna,
basszus ez mara drága eza cucc, mondjuk amket leírtál róla,azok alapján jó lehet!!
lenne egy krdésem:ugye egy idő után már nem kell pépesítenia kaját, hanem csak áttörni villával. csinálhatom ezzel plazt is, hogy nem pürésítem össze, hanem kiveszem a megpárolt cuccot és összetöröm villávl??

Vok,
én mindig is irigyeltelek, hogy ilyen nyílt és barátkozós vagy!! szerintem nagyon jó amit csinálsz, és ilyenkor, amior tége olvaslak, én is "menős" akarok lenni... na ez is pl. a betegségemhez tartozik, hogy felveszek más személyiségeket, bele élem magam,aztán a sajátom vagy tudja kezelni , vagy nem. hát ez így nem túlpontos, de hasoló.
az előbb írtam, hogy nem vagyok menős, nincs igényem rá,most meg legszívesebben azt írnám,de igenis jó jönni-menni... nehéz megkülönböztetnema valóságot a képzeletemtől, meg attól amit ÉPP kitaláltam magamnak... ezét volt az, amikor elhitettem magammal, hogy Dávidnak elég a tejcsi, egyszerűen nem vettem észre, hogymenyire nem(ez még nyáron volt)... no mindegy.
és basszus ténylg van a kecskemétibe cukor... hogy én ez hogynem vettem é szre
köszönjük az invitálást, majd megyünk persze!!

Yadine,
kösz a választ,tudtam n hogy hüyeséget mond a sógornőm!!
ma elkezdett Dávid "igaziból" mászni. eddig még néha-néha oldalra bicsaklott a feneke, most meg a Zoliéknál pillanatok alatt odamászott a karifa alá. lehet ogy nálunk azért nem csinálta eddig rendszeresen, mert a parketta nagyon csúszik, nekik meg szőnyeg van... de nagyon jóvolt ltni, ahogy a kezei teljes összhangban vannak a lábaival, és tepet előre négykézláb.. szóval mászik
hát én még nem tudommit csináltatnék a cicikkel, attól függ milyen lesz 2gyerek után aztán lehet nem is lenne belőle semmi

Csilla,
nagyon örülök,hogy jöttél,nekem hiányzol ám!!! és megfogalmazni én sem tudnám,de értem amit írtála fórummalkapcsolatban...
jó sok szomorúságot véltem felfedezni az írásodban,amt nagyonsajnálok...
mi a fene van a kilóiddaaal?????? ennyi plussz jöt rád???? amúgy egy időben én fogytam, most meg hízok kb már most olyan, mintha 5hós terhes lennék

Yadine,
nemkell lelőnöd magad

Talinn,
megtalálta bizony!! és olyanokat művel vele markolássza, meg húzogatja, hát néha attól félek kárt tesz benne,és csodálkozom, hgy nem fáj neki

ja és csajok,
amikor mi 4órán át anyánál hagytuk Dávidot és visszatértünk, azt hittem hiányoztam neki, nagy frászt!!! majdnem elbőgtemmagam, mert "fel sem tűnt neki" hogy viszajöttünk... viszont azt nagyon szeretem hogy ha nyűgi, vagy fáradt, vagy éhes, akkor meg nyújtogatja flém a kezét hoy vegyem el
egyébnt jókedvében szeret másoknállenni

no tökjó volt szentendrénn. az Orsi nagyon jókat mondott a kis korkülönbségről, többnyire olyan dolgoat,amitőlelmene rögtön az ember kedve, de nekünk még inkább megjött hozzá baromi nehéz lesz, értem én,amit pl Zsó is írt, főleg az elsőév, de várom nagyon.. csakmegbírkózunk vele

na jó éjszakát

Geoo, igen!!! Nem kotelezo turmixolni vele, csak siman kivenni es osszetorni is lehet. A gyumolcs 10 perc alatt keszul el benne, a komplexebb husos dolgok max 15 perc alatt vajpuhara parolodnak.

Csilla!
Én nem nagyon értelek... Egy topiknak meg van a maga élete, hogy így mondjam. Olyankor, amikor már kint vannak a kicsik, kevesebb idő jut a fórumra. És van és lesz is lemorzsolódás. Ez is vele jár. Főleg, amikor el kezdenek újra dolgozni. Nekünk kb 20 fős csapatból maradt 8 ember együtt. Itt sem lesz jobb az átlag. A kialakult barátságok megmaradnak,de el fog kopni a topik. Ez így is van rendjén, én úgy érzem.
DE úgy gondolom még tök sokan vagyunk és szerintem a régiek közül nem sokan koptak ki szülés óta. Nekem nem tűnt fel, hogy más lenne a hangulat. Mások a témák. az tuti Te konkrétan kiket hiányolsz?

A kilók miatti depit sajnálom! De azért remélem eljössz a talira. Ez ne akadályozzon meg, mivel én is megyek és sok minden vagyok, csak épp vékony nem :D Majd csak rámnézel és vékonynak fogod rögtön érezni magad. Mert pl hozzám képest az vagy. Tudom, te magadhoz méred magad, de lehet érdemes lenne nézőpontot is váltani. Hátha segít.

Detti!
Lassan már üzenni akartam neked, hogy merre jársz. Írtál, hogy volt valami gubanc és majd jössz, azt eltűntél. Meggyógyultatok?
Tali????

Geo!
Nagyon jól gondolod! Nehogy visszanyomd Dávidot! :D Eddig sem gátoltad meg,h ogy másszon, vagy kapaszkodjon. minden gyereknek maga tempója van. Dávid rohan :D:D Ügyes kiskrapek :D

Talinn,
Mások gyerekére ígyis-úgyis rá kell majd szólnod... amikor játszón vagytok sok szülő xarik a gyerekre, hogy mit csinál és kénytelen leszel közbe lépni. Én úgy láttam, hogy Hannának nagy segítség volt, hogy már 2 hónapos korától csecsemő társaságban volt. Nagyon könnyen beilleszkedett a bölcsibe és szerette a többieket. Alexnak a Hanna miatt eleve előnye van. Sokkal érdeklődőbb a többiek iránt, mint annó Hanna volt. Mivel Hanna játszik vele minden nap.
Azért remélem megtalálod majd azokat, akikkel szívesen együtt vagytok.

Nyuszi!
Nagyon eltérően gondolkodunk mi sok mindenben De ezt már megszoktam. Nekem központi kérdés a gyerek. Mármint szeretek róla mesélni, megbeszélni a barátnőkkel náluk mi történik a gyerekekkel. Persze vannak nem gyerekes barátnőim is, de nekik is mesélek. Nem csak kaki, pisi van a világon Szerintem a gyerek ugyan olyan felnőtt téma. :D De ugye nem vagyunk egyformák. :D
Meddig van nálatok a fa? Mert ugye korábban kezditek... :D

Yadine!
Nehogy ne írj!!! Légyszi!!!

Hanna is ilyen volt, nem nagyon zavarta kinél van, én hol vagyok. Ez nem baj. Jobb, mint ha sírva fakad és pánikol, mert kimész a szobából.

Megyek, férjuramnak egyéb kívánságai vannak és még mindig nem érti, hogy nekem a heti 1 kicsit sok .... :D Imádom ettől függetlenül... csak nagyon pasi :D

Jaj, mekkorát nevettem Vok, nekem is ez néha a problémám, nekünk heti 3 lenne ideális....szte!...merthogy még fiatalok vagyunk ki kell használni! Hehe....de passssííííík!:-)

Na, én már elindultam aludni, de ezen fennakadtam....csak párom el ne olvassa..

A többit majd holnap, mert ezidáig rettenet orrvérzéssel küzdöttem, csak ez tartott fenn, hogy meg ne fulljak, de talán most már fél óra után elalvad(hatok).

Ha már itt tartunk, a szoptatás hatással van a libidóra? Mert az enyém a béka segge alá került, és nem tudom hogy Attila meddig foga így bírni... Ez mondjuk mindig is a halálom volt, hogy a fogamzásgátlók papírján mindig rajta van hogy csökkenti a libidót, ergó akkor minek is szedjem?

Csilla, jó hogy jöttél, és ne hagyd magad, ne gyűrjön le a depi, tavaszra újra karcsú leszel, hiszen írtad már, hogy neked ez ment már korábban is. A súlytöbblet gond nálam is, de egyelőre nem teszek ellene, fontosabb hogy legyen tejem. Mondjuk a vacsi mostanában nem divat, de süti az ünnepek alatt fogyot bőven.

Bhdetti, mi volt veletek az elmúlt hetekben? Helyre jöttek a dolgok? Nekem mindegy hogy hol lesz a tali, mobil vagyok.

Engem most kielégít hogy itthon vagyok, 15 évet melóztam ugyan abban a szakmában, az évi 20-24 nap szabin kívűl még beteg sem nagyon voltam, szóval most nem bánom hogy kicsit itthon vagyok, de tudom hogy nem ezzel fogom tölteni a hátralevő éveimet. Pont beszéltem egy barátommal, ahol anyukának elege lett hogy otthon van másfél éve a kiscsaával, ezért januártól bölcsi, anyu meg megy vissza melózni. Az hozzá tartozik, hogy tud otthonról is dolgozni, és ha jól sejtem nem teljes állásba megy vissza. Nekem meg furi volt, hogy miért van elege, én egyáltalán nem érzem hogy be lennék zárva, legfeljebb egy kicsit körülményesebb az indulás, de mehetünk gyakorlatilag bárhová, és elég sokat megyünk is. Rám inkább az időzavar a jellemző, mert tök jól ellógjuk a napot, és du./este jövök rá hogy mit is kéne még csinálni.
Már előre utálom hogy vissza kell mennem a suliba, mondjuk utolsó félév, csak meglesz vhogy, de tudom hogy idő lesz bejárni, készülni is kell néha, levelezőn divat a sok házidoga, szóval vége lesz a lógásnak hamarosan Ja, és mivel kommunikációt tanulok, akár a hátsómat is kitörölhetem majd vele, de ezt magamnak köszönhetem, csináltam én idegenforgalmat is, csak nem diplomáztam le, bár befejeztem a 4 évet. A tanulás nekem mindig arra kellett, hogy legyen vmi a meló mellett, mert azt nem akartam elhinni, hogy csak ennyi az élet, az ember dolgozik egyfolytában. Szóval kellett vmi más is, a szükséges rossz mellett, annak ellenére, hogy szerettem a munkámat.

Azt hiszem én szívfájdalom nélkül fogok rászólni mások gyerekeire, ha esetleg nem úgy viselkednek, ahogy kéne, és most elsősorban nem arra gondolok, hogy illik-e vagy sem, inkább arra hogy mit tesz az enyém gyerekkel, vagy az én lakásomban, stb.

Különösebben nem zavar ha jönnek hozzánk, akár gyerekkel is, csak szóljanak előre, legalább egy nappal, és ne álltsanak be váratlanul, de tőlem jöhet bárki nyugodtan. Örültem pl hogy kolléganőm/barátnőm velem együtt volt terhes, 3 héttel később szült, nem is laknak messze, mennyi mindent tudunk majd együtt csinálni, ehhez képest egyszer láttam a gyereket, és lassan tervbe van véve a köv. randi. Kb. 2 hetente beszélünk telefonon, kivel mi a helyzet, és órákig tudnánk pofázni, de néha még az sem jön össze. Mondjuk alapvetően másként csináluk dolgokat, de ez benne a jó. Én sokkal lazábban kezelem akár Dorkát is, míg ő parásabban, bár neki anyukája 40 évig volt csecsemős nővér, szóval lehetne lazább is, van kihez fordulnia.

Dorka is vigyorog boldog-boldogtalanra, akár egy üzletben is, de engem nem zavar, szeretem ha mosolygós, nekem azt jelzi hogy nyugis, kiegyensúlyozott baba. Meg szerintem fontos lesz a későbbiekben is, hogyan alakít majd ki kapcsolatokat, stb.

Na jó, megyek tusolni, sose fejezem be egyébként

Ja, szuper a párolós cucc, nekem csak az lenne a kérdésem, hogy vajon meddig lehet kihasználni? Mert az ára tényleg kicsit húzós, és itthon pl nem láttam használtat...

Sziasztok!

Na, azt hiszem ennyit a pozitív gondolkodásról.....
Estére annyira szarul lett Péterem, hogy a benti nővér rábeszélte egy infúzióra, de megszédült, leesett a vizsgálóasztalról és szétnyílt a feje, mehettek az ügyeletről a kórházba összevarrni.
Azt sem tudom hogy jut ma haza, mert kocsival ment be dolgozni... itt ülök és cidrizek, amíg haza nem ér.
Zéti meg megint kemény 20 ml-t evett reggel...
Még vmi az óévre?....
Azt hiszem nem a 2010es év lesz vágyaim netovábbja....

Jó reggelt!

Hú, ennyit írtatok, dejó! Megyek sorban.

Luna, teljesen igazad van, nem akarom majd én sem elzárni a gyereket más gyerekektől, de én nem akarok itt a saját mini lakásunkban ramazurit. Majd megyünk zenebölcsibe, gyerekprogramokra, meg sétálunk együtt ilyen korú gyerekekkel, meg aztán itt van a játszótér lent, mindig ott bandáznak a gyerekek, meg ha nagyobb lesz talán felmegyünk másokhoz, meg talán azért pár alkalommal majd feljöhetnek más gyerekek is. De nem az átjárkálás lesz a heti rendszeres program, az tuti.

Érdekes, hogy én így vagyok ezzel, mert hozzánk is gyerekkoromban rengetegen jártak, de akkor már nagyobbak voltunk, és nem Anyukámnak kellett mindenkit istápolni, max kaját csinált nekünk.

Csilla, örülök, hogy hosszabban is visszatértél, remélem rendeződnek majd a dolgaitok végre nektek is már. de Léni azért nagyon ügyes ám a mozgásával, szerintem.

Fogyókúra: Én is csatlakozom, már el is kezdtem a mozgást, és mikor Ti kezditek a 90 napost, én is beszállok! Kb. úgy vagyok mint Csilla, hogy lenyomja a hangulatomat, ha súlyfeleslegem van, márpedig az van.

em akarom, h az jöjjön le nektek, hogy én aztán betegesen elzárkózom mindenki elől és üvegburában szeretném nevelni a gyerekemet. Egyszerűen most úgy érzem, hogy nincs szükségem rá és több feszültséggel jár egy ilyen randi, mint előnnyel.
A rászólok a másik gyerekére téma meg a neveletlen szülők neveletlen gyerekeiről szól és nem a jókapcsolati rászólásról (nem tudom máshogy írni).

Hát ezt Én is pont ugyanígy tudnám megfogalmazni.

Luna, ezzel a kiegészítéssel, amiről írtál, már sokkal jobban megértem mi volt az a téma múltkor. Akkor asszem kicsit félreértettelek, de most már képben vagyok miről is van szó igazából.

Geo, ha így állsz hozzá, akkor tuti, hogy csak jó lehet, és lehet, hogy "észre sem veszed" majd a nehézségeket. Szerintem mindig a leglényegesebb a hozzáállás valamihez. Ha ilyen pozitív, mint a tiéd, akkor biztos megbirkóztok vele.
Milyen betegséged van, aminek ilyen tünetei vannak? azt olvastam, hogy anyukád miatt voltál pszichiátrián, de ez valami betegséget is kialakított??

Vok, na, igen, értem én, hogy sok anyuka nagyon szeret beszélni a gyerekről. Én sokat beszélek róla anyuval, anyóssal, meg ha barátnők kérdeznek, vagy kollégák nekik is beszélek, meg hát olvasom itt a fórumon, meg van egy régebbi fórumunk, ott is sok gyerekes van, ott is. És ez az, ami már elég, vagy sok. Ezért esik jól másokkal másról beszélgetni, pl. esküvőről (barátnőmnek jövőre lesz, most szervezi), vagy munkáról (volt kolléganőm-barátnőmmel), meg napi hírekről, politikáról, filmekről, sorozatokról, stb. Így már jobban árnyaltam, asszem
Fa. nem tudom meddig lesz, amíg meg nem unjuk. Nem feltétlen szoktunk január 6-án leszedni, de őszintén megmondom, én már kicsit kezdem megelégelni, a többi karácsonyi díszt tegnap el is pakoltam. Innentől én már a tavaszt fogom várni, ha lebontottuk a fát.

Ja, és nekünk amiatt volt előbb felrakva, mert barátaink mindig 22-én jönnek, és aznap feldíszítjük, de idén 21-én jöttek. Lehet hogy ezt már írtam, bocsi.

Másnál levés: Én úgy vettem észre, hogy Liza azoknál nagyon jól elvan, akiket már ismer, úgy értem ott lehet hagyni órákra, és mikor megjövünk ugyan mosolyog ránk, de nem ugrik ki az ágyból örömében.
Az idegenekkel is elbájolog, de azért ha valaki nem szimpi, vagy olyat csinál, akkor mérgesen üvölt rá egyet kettőt, ha valaki nagyon nem jön be, na, akkor sírva fakad, de ilyen még csak 1-2 alkalommal volt.

Libidó: én nem szoptatok, de nekem sem sok van...hm, nekünk talán heti fél van, vagyis mondjuk 1,5 hetente egy. Mondjuk mi előtte is ilyen heti 1-2-ben megálltunk, valahogy ennyi elég, olyan jó, hogy utána sokáig nem jut eszünkbe. Amúgy a súlyom nekem ebben például feszélyez, sajna. Nem úgy nézek ki, mint régebben, és nem vagyok olyan felszabadult emiatt.

Tatim, mi jövő szeptemberben akarunk elmenni tanulni a Férjemmel, meg egy barátnőmmel, méghozzá szakmát, mert a diplomáinkkal kitörölhetjük a....(nekem van 2 diplomám: művelődésszervező-mozgokép- és médiaszakember, egészségfejlesztő mentálhigiénikus, plusz van projektmenedzseri, és EU-s pályázatírói képesítésem, a Férjem, és a barátnőm szintén 2-2 diploma: kommunikáció-művelődésszervező, és Férjem még e mellett újságíró, és van egy csomó tanfolyama, pl. boltvezető, hajóvezetői jogsi) szóval e mellett van mindegyikőnknek jó szar munkája, jó kevés fizetésért. (én szerettem a munkám, de pont mikor terhes lettem, rá 4 hónapra összevonták a melóhelyem egy másikkal, ahol a főnök elég kemény állítólag, és nagy szigor van, és pénz nincs, és ki tudja gyes után milyen hamar rúgnak ki...
Szóval szakmát tanulunk, meglátjuk azzal majd könnyebb lesz-e elhelyezkedni és keresni egy kis pénzt is.

Zs, remélem a Férjed azóta hazaért, és jobban lett....mi baja volt amúgy?

Nanetto,
nagyon sajnálom! Részvétem.

Yadine, jajjjjj, dehogyis, Talinn jól mondja, nem így értettem. Sőőőőt. Ne írj kevesebbet, a régiek írjanak többet.

Zsó, ismerem a 90 napost, csináltam is, sikerrel, igaz, csak 45 napig, de akkor kőkeményen, nulla kihágás nélkül (ahogy szoktam, ha elkap a gépszíj). Rutinos fogyózó lévén nagyon is tudom én, hogy mit kell tennem vagyis mit kellENE, szóval nem a módszerválasztással van itt a gond, hanem az akaraterővel, a kitartással, az igazi elszántsággal, ami nálam soha nem működött úgy, hogy hétfőtől, hogy 1-jétől, hogy januártól. Így nem is akarok erre gondolni, mert ez soha nem működött így. Kell, hogy jöjjön az ihlet. És mindjárt itt a tavasz, úgyhogy ajajjjjj.
Igen, a motílium, azért nem írtam, mert gondoltam, hogy Te úgyis tudod, többieknek meg úgyis mindegy a neve. Nálunk a bukásra/hányásra nem volt akkoriban sem hatással, de kezelhetetlen volt tőle Léna és semmi nem változott egyébként. Ezért nem tartottam értelmét.
Pétered rendben hazaért?

Geo, köszi, nagyon aranyos vagy.
Igen, elszaladtak a kilók, bár voltam már ennél dagadtabb is életem során (persze a pocakos időszakot a sok-sok vízzel nem számítom).
Na, azt el tudom képzelni, hogy Neked mekkora lehet a hasad.

Voki, tudom-tudom, hogy alakul a fórumok élete, nagy fórumozó vagyok régóta, tapasztaltam. Szerintem a születések után sokkal nagyobb volt a forgalom a régiek részéről. Van, aki már egyáltalán nem ír, van aki csak nagyon ritkán, van, aki önmagához képest ritkán stb. Belesorolom ide természetesen magamat is, de akár Téged is (tudom, munka). Vagy ha konkrétumokra vagy kíváncsi, akkor itt vannak a nevek, akiket én nagyon hiányolok, mert vagy egyáltalán nincsenek vagy sokkal kevesebbet a megszokottnál. Vik, Detti(k), Heni, Hari, Geo, Nanetto.

Nyuszi, és mit fogtok tanulni, aminek van is értelme?

Szex: hát ja. Nálunk is két ellentét került össze. Bár nálunk ez mindig is így volt. Apácskám éjjel-nappal szeretné, én meg igen sokáig meglennék nélküle. :D:D Na, de azért nem kell sajnálni.

Nekünk van egy kis fiúcska barátunk, két héttel idősebb Lénánál, mellettünk lévő lépcsőházban laknak, az anyuka a kolléganőm volt, nagyon kedvelem őket, időnként átmegyünk hozzájuk, amit amúgy meg nagyon bírok és várom is. De ha mindennapos lenne, akkor már nem értékelném annyira.
És mára van kiírva a kis unokahugi, szóval őt is nagyon várjuk, vele tutira sokat fogunk találkozni. Nagymamánál már van is nekik kialakítva egy kis játszószoba.

Amúgy félek attól, hogy Lénánál törés volt az, hogy egy hónapig külön volt tőlünk és én hiszek abban, hogy az első pillanatok, napok, hetek nagyon fontosak kötődés szempontjából és nekünk ez ugye teljesen kimaradt. Mert az, hogy naponta 3-szor láthattam fél órácskákat, és csak két hét után foghattuk meg, hát mit mondjak, az messze van az ideálistól. Nem is szeretek erre gondolni, naggggyon nem.

Úgy volt, hogy szüleimnél szilveszterezünk, elvonulva a városi nagy zajongástól, de apukám totál lebetegedett, így ez ugrott. Meg amúgy is inkább aludnék egy nagyon nagyot, mert a mostani éjszakánk is "fergeteges" volt.

Luna, ahogy az írásaidból kiderül - de nem biztos, javíts ki, ha tévedek - Nálatok nem jellemző egyáltalán a vendégjárás, és mégis Te írod, h ne zárkózzunk ám be, járjunk, jöjjenek hozzánk, és ne csak gyerekkel és főleg káros a bezárkózás huszonvalahány évesen.

Hát én sajnos már 35 vagyok , a bezárkózás a saját igényeim szerint pedig nem jellemző egyáltalán, hiszen eddig mindig baba nélkül éltem és mehettem mindenhova - mentem is - és éppen ezt az állapotot vágytam de nagyon-nagyon, hogy végre ővele mehessek, így egész más programokat helyezve előtérbe, mint eddig. Most itt van ő, egymillió fájdalom, kínlódás eredményeként, hát szerintem _jelenleg_ nem is lenne normális, ha éppen arra vágynék, hogy nélküle éljem meg az élet maradandó pillanatait.
Vendégség pedig átlag heti 1 min. van, de inkább több, ami nekem most tényleg bőven elég, mellé a heti 1x fix programra menés a picivel, és én ettől nem érzem magam bezárkózottnak, ez egy állapot, amelyből ráadásul nemsokára még könyebben mozdulok (de kedvem szerint gyakorta babával, egyedül nemigen) hisz nem lesz szoptatás.
Anya-kérdés: nekem kiváló a kapcsolatom Anyukámmal, és abszolút tisztelem amiatt hogy elsősorban csakis Anya volt. Hogy lemaradt-e bármiről, nem tudom, nem tűnik úgy: céget vezet, mobilis, fiatalos, csinos, utazgat, de ha családi összejövetel, vagy "unokázás" van kilátásban, akkor az az első. Szerintem midnenki úgy csinálja, ahogy neki jó, de nagy valószínűséggel én is csakis anya leszek elsőként, és nagyon jó így, erre vágytam, és nem tudom, hogy valaha tehernek, vagy féknek fogom-e érezni a gyermekemet, de most elképzelhetetlennek érzem, hogy így lenne.
Amúgy Anyuval is sokat beszélgettünk erről, mert nagyon támogatott a Szendéért folyó harcban is, hogy áldozatnak élte-e meg a jelenlétünket, és nem, ő sem. Amúgy egy gyerek nem kutya (nekem az is van, és néha bántott, hogy kiteszik a táblát, ide ővele nem így tegnap is kikötöttem a vbevásárló kp. elé) h ne lehessen vele étterembe vagy strandra járni, és persze hogy szükséges néha elmenni a férjjel kettesben is, vagy a barátokkal is, akinek igénye, de alapból én erre kevéssé vágyom.
De lehet ehhez meg kellett tapasztalnom azt, hogy frissen kikaparva eljátsszak a fájó gondolattal, hogy nekem talán soha nem lehet gyerekem. Nekem gyerek nélkül az élet kevéssé értékes, mint gyerekkel, 20onéves korom óta egyre erősebben vágyom rá és amikor megérintett a gondolata, hogy esetleg nem lesz, az rémes volt. Nyilván lehet élni gyermek vállalás nélkül is, de az nem én lennék.
A bezárkózásról még, nagy társasággal és babával utazunk nemsokára síelni - sztem ez inkább bevállalás, semmint eltemetése vágyaimnak. (Félek is tőle, de persze nem annyira, h lemondjam, sokkal erősebb bennem a vágy, h megtapasztaljam Szendikével azt, amit megéltem szingliként, majd arra vágytam, h társsal, és nekem úgy jobb volt, és bizony pár év múlva óriási élménynek tűnik a gondolat, hogy ő is csúszik majd )
Ha még több pénzünk lenne, még többet utaznánk, és csodás végre ővele látni a világot és az ő szemével is rácsodálkozni azokra a dolgokra, melyekben volt részem eleget nélküle.

Jah, és a leírtak mellett nehogy úgy tűnjön, hogy "a beteges babafüggőségemben" ő folyamatosan ölben van, és nyálas cuppogó majomszeretettel ölelem állandóan, mert végre sikerült.

Majd szeretnék írni más témákhoz is, csak Szende megébredt, felfutottam megnézni, tuti a foga fáj, mostanában vannak "belobbanás"- szerűségek

Nos hat az az igazsag, hogy kicsit elgondolkodtam. Es mivel minden topikolonal feltetelezem az erto olvasas jelenletet arra kellett jutnom, hogy biza en vagyok az aki nem tud mar rendesen magyarul. Ezt akkor legyszi nezzetek el nekem idonkent, 6 es majdnem fel ev kulfoldon, masfel eve nem voltam odahaza, hat akkor ez lehet az oka, hogy hetvenszer mondom ugyanazt es hetvenegyedszerre megy at talan.

Detti, nem javitalak ki, en irtam, hogy ne zarkozzatok be es ne temessetek magatokat. Es nem azert mert bort iszom es vizet predikalok, hanem PONT AZERT irtam ezt ahogy en elek itt. En komolyan azt hittem egyertelmuen irtam le mindig mennyire nagyon vacak bezarva lenni, hogy senki nem jon, hogy nincs kihez szolni egesz nap, es ez nem az en valasztasom, ilyet szerintem en tevedesbol sem irtam soha. Volt szerencsem kiprobalni a menomano eletmodot es van (bal) szerencsem elvezni az ellenkezojet. Ez a verzio 3-4 evig meg egeszen jo es mukodokepes is volt (veeegre nem kell meloba menni, veegre azt csinalok es akkor amit es amikor...), aztan mar gaz. A gyerek akkor boven onallo es nem igenyel 24 oras HTB anyukat... ezt maximum az anyuka igenyli ilyenkor mar, es miert? Szerintem gyarkan (nem allitom, hogy mindig de meg az is lehet) azert mert o a gyerekben valositotta meg onmagat. A gyerek az o eletenek produktuma igy minden sejtjevel arra a temara fordul es minden egyebet melloz. A gyerek azonban egyszer ki is repul... na de ezt a resz meg mar elmeseltem. (biztos azt is total ertelmetlenul akkor)

Ahol szinten nem voltam eleg ertelmes az az, hogy mit jelent az, hogy valaki csak anya. Mert te valami egeszen masrol beszelsz am mint amit en irtam erre !! Illetve dehogy masrol, pont ugyanazt mondod anyukadrol amire en azt mondtam, hogy az idealis verzio, es ugy allitod be mintha ez homlokegyenest az ellenkezoje lenne amit en mondok??!! Nem ertem... anyud ceget vezet es utazik es egy csomo mas mindennel foglalkozik, anyukad ezek szerint nem 120%os HTB volt egesz eleteben, aki otthon ul es lesi a csaladja igenyeit (vagy esetleg kitalal nekik es azokat teljesiti) hanem eli mellesleg a sajat eletet is. Ugyanazt mondod amit en!!!???

Abba meg csak nyelvtanilag tudok belekotni, hogy 'csakis anya leszek elsokent'. A csakis az kizarolagos, az elsokent meg rangsor. Az elso az ami ellen en beszeltem, a masodik az ami mellett. Vannak az eletunknek szakaszai amikor az anyaszerep az elso, de van mogotte meg jopar, es idovel (relative hamar am) a dolgok felcserelodnek, a rangsor kicsit valtozik... esetleg egymas melle es nem csak egymas ala kerulnek dolgok.

Tenyleg ennyire tok erthetetlen amikor irok? Szoljatok akkor, aztan majd igyexem jobban odafigyelni.

Sot meg valami. A tortenet lassan olyan mint a kigyo ami a farkaba harap. Anno en mondtam valamit ami ugye felreerteseket okozott. Kisebb kiegeszitessel erthetobbe valt. En meg azt gondoltam a puzzle osszerakhato.
Az van, hgy egy menomano vagyok, illetve lennek. Ehez kepest belekeveredtem (total onszantambol) egy olyan helyzetbe ami meg korbekeritett es bezart. Ez nem egyensulyi szituacio mar. Ez betegge tesz. Nem atvitt ertelemben hanem konkretan. Fizikai betegseget okozott. Hogy ebbol hogyan lehet kigyogyulni, na ez az amiben nem ertettunk egyet Zsoval, de siman lehet, hogy neki van igaza... en egyelore nem tudom.

Ja es miert sajnos, hogy mar 35 eves vagy? Azert ez meg nem a vilag vege... en egynehanyparral tobb, de nem akarom azt erezni, hogy fuuu lealdozoban a napom, es itt mar a vegenek a kezdete.

Meselek egy nekem nagyon tanulsagos tortnetet (nem konkrete utalok senkre sem, csak mondom, csupan most jutott eszembe) amit a napokban olvatam egy gyerekekrol is szolo konyvben:

Elvalt anyuka irta a sztorit, egesz kicsi koratol es onerobol nevelte egyedul a fiat (kesobb a gyerekkel nagyon sok problema volt kamaszkoraban) es meg akkor megfogadta, hogy mindent elkovet hogy a gyerekenek maximalisan megadjon amit csak tud, ha mar igy alakult. Es bar eleinte nagyon nagyon szukos anyagi szituban volt, akkor is megvette a gyereknek az 5 deka teliszalamit es azt tette a szendvicsebe, mig neki vagy jutott parizer vagy az sem, ne erezze a gyerek, hogy masnak lehet neki miert nem.
Na es aztan egyszer kiskamasz koraban (amikor mar nem voltak anyagi gondjai sem a nonek) egyszer mondta neki a fia, hogy szuksege lenne egy puloverre. Mondta anyuka, hogy ok ad penzt es elmehet a nagyoval megvenni, mert o nem ert eppen ra. Erre mondta a gyerek, hogy o mar kinezte hogy milyet akar, celiranyosan lehet menni, 12 ezer forint a pulcsi. (ez meg tizenpar evvel ezelotti sztori, bar 12 ezer penz most sem kicsi szerintem) Anyuka padlot fogvan mondta a gyerekenek, hogy hat o a mult heten vett maganak es az 2000 forint volt, talan neki is kapnak valamit ami olcsobb. Es mit mondott erre a gyerek? ?lehet, hogy neked jo a 2000 forintos pulover, de en azt fel nem veszem soha az eletben!'
Na es itt gondolkodott el anyuka azon, hogy o azt hitte mindent megadott es megsem jol csinalta. Ha anno a gyerekkel kozosen mindketten csak parizsit esznek (peldaul), akkor nem tanitja arra a sajat gyereket, hogy ot lehet hatterbe szoritani es kizsigerelni amde a gyereknek JAR az ami jar.

Na ez most csak ugy eszembe jutott. Nincs is mit elemezni ezen tovabb szerintem, csak elmeseltem Belegondolva szinte majdnem ugyanezt tapasztaltam is mar az eletben... es meg en sem vettem eszre, pedig kiabal onmagaert.

a sajnos 35 inkább a huszonvalahány miatt sajnos, meg azért, mert lehet az életemnek már a fele és az is lehet, h az unokáimat már nem csodálhatom
aztán meg, mert éppen 30 évesen szerettem volna a babát, és az az 5 év nem volt egy habos torta, aztán meg, mert én korábban simán azt hittem, h 5 év körüli korkülönbség egyáltalán nem gond 2 gyerkőc között, most meg azt érzem, h talán mégis, mert én addigra 40 leszek, de hát persze alakulhat még sokféleképpen...

a csakis anya és még elsőként is pedig vmi tudat alatti elszólás lehetett tényleg ez az első nekem, és csakis az első és még fokozhatnám helytelebbre is. Ezért is írhattam hibásan.
amúgy sztem neked semmi, de semmi bajod a magyar írással, sőt
Anyukám valóban soha nem volt htb, én sem hiszem, h leszek, hisz
most is dolgozom a baba mellett, az más, h lehet "bejárni" időre sosem fogok, legalábbis próbálom megteremteni... egyébként kirepülés után is - és most lehet a fejet csóválni - Édesanyám a legfőbb bizalmasom, simán választanám barátnőnek is, sőt, az is, nagyon jól kijövünk egymással, egyszer egy látó azt mondta, h testvérek voltunk előző életünkben... simán utazunk, mozizunk, tv-zünk, hosszúakat beszélgetünk együtt, segítünk egymásnak, blabla...
a történet amit írtál, annyira felfoghatatlan nekem, és nem is igazán érzem, h ez jellemző. Ha igen, óriási nagy a baj és élek itt a jó nagy rózsaszínű burkomban... csak ki ne pukkadjon egyszer, pl. a saját lányom és én relációban........

Sziasztok!

Geo,
hajrá kistesó!!!! Mi is szeretnénk minél előbb tesókát! De! Tök érdekes, mert én úgy gondolom, hogy olyan igazságtalanság lenne, ha most születne tesóka. Mert akkor kevesebbet tudnék foglalkozni mindkettővel. De végül is tök mindegy miikor születne, mert ugye akkor is már két felé oszlik a figyelem. Persze tudom hogy ez nem egészen így lenne, de most így érzem.
Ja, amúgy legyetek szívesek az ágyat SOS lejjebb állítani. 2 szinttel. Mert Dávid mindjárt állni fog!!!!!
Ja, meg a ti karácsonyi jövés-menéseteknek már az olvasásába belefáradtam...

Vok,
ja, még neked akartam írni, hogy nem semmi anyósod van! Nem volt semmi hogy megmagyarázta hogy te ki fogod zsigerelni a fiát! Ádám egyszem gyerek?!
Grat Alexnak a kúszáshoz!!!
Tényleg, és Svédországba hogy jutottál el? Céggel, vagy mint túrista. És most hogy mennél ki? A cég ad lehetőséget, vagy csak fogod magad és a gyerekeket, és mentek?! Amúgy jó kis hely. Nagynénémék ott élnek.
Nyelvgyök gyulladás?!!? Ilyet még nem hallottam, de elég szar lehet! Jobbulást!

Talinn,
a P. főoldalán középtől kicsit jobbra van egy lila téglalap, és abban villog hogy kuponok letöltése, vagy a P. legszárazabb pelenkája... És ha arra rákattintasz, akkor feljön még egy oldal, ahol lehet kattintani a kuponért, vagy akár a hírlevélért is. Nem is kell a kuponokért regisztrálni. Próbáld meg innen:
http://www.pampers.hu/hu_HU/ecoupon/?sr ... 0000000000
Örülök a konyhádnak. Azt hiszem hogy én is szívbajt kaptam volna, hogy ha szét kellett volna verni... Mindenesetre gáz hogy a ház alá folyt a víz! Nálunk ezért volt valaki a családból mindig ott az építkezésen....
Gyerekek: egy gyereknek a másik gyerek játéka mindig érdekesebb. Ezért szoktam azt csinálni, hogy ha jön hozzánk kisgyerek, vagy esetleg baba, akkor az olyan játékokat elrakom amit nem, vagy csak nagyon nehezen tudok megtisztítani. A többit elöl hagyom, és amikor elmentek, akkor szépen ki/átmosom mind.


Heni,
hú, nektek nagyon összejöttek a dolgok!!! Remélem gyorsan minden rendben lesz. A porszívónál nem lehet hogy csak nagyon tele van? Nekem akkor szokott ilyet csinálni...
Jobbulást.

Tali,
nekem jó a 28-a. És mindegy kinél van, mindegyik hely jó. Csak meg kéne nézni, hogy akkor nem lesz-e nagyobb havazás...

Yadine,
ne ilyesztgess! Nekem a kiscsaj 3 napja áll. A mászást szó szerint kihagyta (még ülni sem ül!). Igaz, hogy ő eddig kúszott, még most is csinálja, és baromi gyors, de mostanában csak állni akar.... De én úgy tudom, hogy vagy kúsznia, vagy másznia kell sokat, ezek szerint ez akkor nem igaz??!?!
Cicik: hát, én felvarrattnám, meg kisebbítetni szeretném. Mert a tesóka után már nem fogok röhögni a "Mi van a nagymama mellei között? A köldoke." viccen... Pedig még nem is vagyok nagymama...

Csilla,
örülök hogy jöttél. A depit sajnálom. Rajtam is van még plusz, és egyre több. Nekem akkora belem nőtt, mintha megint terhes lennék! Nem is értem. Szóval nadrágok nagyjából jók rám, de a hasam úgy kidudorodik... Pedig nekem világ életemben lapos hasam volt... És még felülésezést sem merem elkezdeni, nehogy bedurrannjon a derekam.... Remélem kicsit vígasztal. Én amúgy alapból keveset eszek, én mozgós klubba csatlakoznék januártól!

Apróka,
úh. Tiszta horror ami nálatok megy. Előbb te, aztán a férjed.... Úh.

Szende alsó ínyén horpadás, nekem recésnek is tűnik, és amúgy meg óriásiakat sikogat kocogtatni próbáltam, nem koccan, de a kanál kis időre lekötötte

Na akkor kozvelemenykutassunk, csak kivancsisagbol: tegye fel a kezet az aki szerint nem jellemzo, hogy a szulok a maximalisat, mindent (maguk modjan, a teliszalami sem a minden adott helyzetben megis) meg akarnak adni a csemetejuknek. Sot gyakran meg mondjak is, hogy azert nem kell tobb gyerek csak egy, mert ennek maximalisan mindent meg akarunk tudni adni??!!
Meg az is jelentkezzen aki nem latott meg ujszulottet (en is lattam, nekem is van idehaza olyan fele ) mondjuk markas edzocipoben, csak mert masnak is van ez neki is legyen. (bar ez inkabb a szulonek, nalam is minimalis enyhito korulmeny, hogy en ilyet csakis fillerekert second hand veszek, ahogy a gyerekek ruhainak 95%-at is)
En a masik oldalon jelentkezem, nalunk anyam ha nem is allandoan de kepes volt a gyerekeknek (unokaknak) a dragabb joghurtot, felvagottat megvenni, amit o ugyan nem eszik de a gyerekeknek legyen. Mi tobb, a nagymamam (szerintem sokak nagymamaja) hajlamos erre.
Es ha a szulo nem akarja megsem megvenni csemetejenek az acsingozott meregdraga akarmit, akkor idonkent nagyszuloi 'kenyeztetes' befigyel, hogy ne legyen mar szomoru az a ded, es akkor a nagyszulo megveszi :D
Szerintem nagyon is trend az, hogy (egyeni sajatos modon mindenki de) adjunk meg mindent maximalisan a gyereknek, ami csak belefer. (aztan, hogy milyen modon fer bele az is persze egyedi)
Ezek utan en speciel nem csodalkozom rajta, hogy a nagyobbik (legnagyobbik) gyerekem nem is eszik meg akarmit meg anyam foztjei kozul is, mert kifinomult az izlese... e sinkabb ehezik, de o azt, ugyan mar. Es legfokeppen nem vesz felakarmit sem, mert (detto mint a sztoriban) anyamnak tuti jo az is, de o ugyan azt nem.

Detti,
és az újjaddal nem érzed, hogy keményebb ott az ínye? Mert szerintem nálunk is jön a fog, mert ha megfogom, akkor keményebb, mintha lenne benne valami. Nem piros az ínye (de a két arcocskája igen)

Ja, hogy ne csak sajat peldat hozzak: na ezen mondjuk az allam leesett. Baratnom 18+ eves fia felvetelt nyert fosulira es oda ugye be kell jarni. Eleve a szulok mondtak, hogy fuuu az milyen macera tomegkozlekedessel. (marmint ezt mar nekem magyarazatkent, mert nem ertettem minek egy 18 evesnek egy heten belul kocsi) A gyerek meg hajtotta a temat, hogy de neki auto kell (ki is neztek, hogy mit vesznek neki) de egy heten belul, mert ez mar tarthatatlan!!!??? hogy a hasonlokoru baratnojenek a kocsijaval???!!! kell bejarnia, es o ezt igy nem hajlando tovabb.

Hat en csak alltam es neztem, majd nem birtam szo nelkul es mondtam neki, hogy dekur...jo elete van, hogy 18 evesen az a legnagyobb banata, hogy a baratno kocsijaval 'kell' bejarnia egyetemre, mert a tomegkozlekedes alapvetoen degradalo. (es rola ne kepzelje senki, hogy o kocsi nelkul erre kvazi hajlando...) Hat erre mondtak anno - lehet most is mondjak - hgy a pofam majd leszakadt... egyszeruen nem hittem a fulemnek... a sracot ismerem 4 eves kora ota, de en uuugy megdobbentem, hogy ihajj.
A szulok meg ugy gondoltak meg ekkor is, hogy a gyerek jogosan koveteli ezt (mert koveteloen adta am elo) es ok mindent megadnak a gyereknek amit csak lehet....

Luna,
olyan sztorikat írsz itt, hogy égnek áll tőle a hajam. Nagyon gáz hogy ilyenek megtörténnek. Én csak remélni tudom, hogy az én gyereke(i)m nem ilyen(ek) lesz(nek) majd. De sajnos ez nem csak neveltetés kérdése. Ez függ attól is, hogy milyen a környezet, milyen társaságba keveredik ... stb. Sajnos.

Luna, a mai világban szerintem elég nehéz, h ne essen ebbe a csapdába az ember, hiszen tele vagyunk reklámokkal, túlkínálattal..stb.
Az én időmben csak egy játékbolt volt és oda szökő évente egyszer mentünk be, vagy még akkor se. Msot meg bemész a Tesco-ba, Auchan-ba, akárhova és tele van minden játékokkal, ruhákkal, mindennel. Ez ugyanúgy szól a szülőknek is, nemcsak a gyerekeknek.
Jellemző az is, hogy ha meglátunk vmit, ami nekünk is tetszik, ez lehet játék, ruha, bármi, akkor hajalmosak vagyunk megvenni (ha a pénzünk engedi), csak mert másnak is van; és pont ettől lesznek majd követelőzők a gyerekek, mert a szülő elcsábul és megvesz és észre sem veszi, h a gyerek nem tanulja meg értékelni, amit kap.

a "mindent meg akarok adni" régen rossz, ha csak márkás, drága cuccokban jelenik meg... persze jó dolog és édes a pici a divatos, trendi ruhákban, és egyen egészséges ételt is, de szemléletet, értékrendet továbbadni, ahhoz idő, odafigyelés kell, és saját életpéldáddal mutatni az utat, észvevétlen nevelni őt, eképpen megadni a legjobbnak véltet, na ez az igazi kihívás....

Gyerekre rászólás. volt nálunk még ősszel egy nagyobb összejövetel, vagy 15 fő, ebből 4 gyerek, nagyobbak, és a 15-ön felül Szendével együtt 2 bébi. kezdett elszabadulni a pokol: a nagyfiúk fadarabbal verték a gyümölcsfánkat, a kutyát keksszel etették, a hintaágyon ugráltak, stbstb. Szülők kussban, a bébiket bámulták inkább. Férjem, aki nem akar konfrontálódni, hallgat, de már ráncolja a szemöldökét. egyszercsak, nemtom mi jött rám, tk. hangosan megszólaltam, h itt az ideje ismertetnem a szabályokat. A szülők is felkapták a fejüket. Elmondtam, h minden háznál más szokások vannak, nálunk a gyülölcsfát nem ütjük, mert megsérül, blabla; a kutyát nem etetjük, mert akkor megeszi más idegenektől is akaját, és megmérgezhetik, és amúgy is hízékony, és bizony soha nem evett még sem sütit, sem kekszet, és amúgy sem engedhetjük meg, blabla, gyerek a házba akkor mehet be, ha bent van egy felnőtt is, Tv-t akkor kapcsolhat, ha megkérdezte, és stb... no, ez olyan jól sikerült, h a fiúk időnként odajöttek hozzám, h szabad-e ezt meg azt, és kifejezetten jót tett nekik, h tudták a meddig-et. Persze ezek után direkt figyeltem magamra, h néha nevükön szólalva egy-egy dícséretet elejtsek.. pedig nem jött belülről, mert akkor még oylan pici volt Szende, h inkább csak oda koncentráltam.

Keménynek tűnik az ínye...

Csilla, jó, h jöttél.

Szerintem tok jo a sztori a labdaval. En lazan belesetaltam volna azt hiszem. Lehet nem mindig de a csajom is tud igy 'manipulalni'mar. Igazabol o csak megtanulta, hogy milyen eszkozkkel erheti el azt, amit akar... en tanitottam neki, a kovetkezetlensegemmel Hat ez teny... es elgondolkodtato, van hova fejlodnom nekem is, nagyonis.
Ezek szerintem amugy olyan dolgok amiket a legnagyobb joindulattal is nagyonnehez belulrol, erzelmileg erintetten meglatni, belatni, felismerni es kikuszobolni. Szerintem ebbe nagyon sok ember belegyalogol, max nem hajlando belatni hova vezet ez hosszu tavon... anyam pl nem latja
Erdekes, o velunk nem volt ennyire kovetkezetlen mint a csajszimmal, szerintem ot erosen kompenzalni akarta, mert szegeny gyerek elvaltak a szulei (pont mint az elso sztorimban az anyuka) hat a gyerekem meg alaposan megtanulta a lecket, nekem is bicskanyitogato amit elo tud adni idonken De hat erre tanmitottak, es onszantabol o ezt abba nem hagyja, mert ugye a kornyezet es anyam hozzaallasa egy mikromilimeternyit sem valtozik, csak a panaszaradat, de csinal minden ugyanugy tovabb.

Luna, nálunk ilyen nincs, és nem is volt, hogy a gyerek többet kapna bármiből, mint a felnőttek.
Mi hárman vagyunk tesók, és általában ha valami márkásat, pluszt, drágát akartunk, meg kellett érte dolgozni diákmelón.
Bár anyukám így is rengeteget dolgozott értünk, de ez nem a luxus miatt volt, hanem azért mert apukám nem igazán vette ki a részét a családfenntartásból.
Szóval nálunk mindenki párizsit evett, csak néha volt téliszalámi. És mikor más a kirándulásra rántott húsos szenyát hozott, kólával, én vittem a házi sonkás szenyámat, teával, de abszolút nem volt ez gáz, most sincsenek extra luxus igényeim.

Lizának is többnyire használt az összes ruhája, ami nem, azt ajándékba kaptuk. Játékot mi még jóformán nem vettünk neki, mindet úgy kapta családtagoktól, barátoktól.
A kajája meg még nem kérdés, de biztos nem kap extrábbat, mint amit mi eszünk. És autót sem fog kapni

Szóval én személy szerint ezt a trendet nem érzékelem saját családban, de ismerősök, gyerekes barátok között sem. De abszolút értem miről van szó, csak személyesen ilyen családot nem ismerek, szerencsére.

Sziasztok!

Sajnos, még nem sikerült teljesen végigolvasnom minden hozzászólást. Pl. nekem Luna írásaihoz nyugi kell, mert oyannyira tetszik az észjárása a gondolatmenete, hogy miután elolvasom mindig elgondolkoztat és sokáig járnak eszemben a szavai.

Csilla:
Igen, tudom, hogy ritkábban vagyok, de majd ha neked is lesz egy 3-4 év körüli gyerkőc mellett egy fél éves is, akkor majd rájössz, hogy mennyire nincs időd semmire, bármennyire is szeretnéd, hogy pöpecül menjenek a dolgaid, teljenek a napjaid.
Ráadásul már két hete 2 beteg gyerkőc között ingázom - persze Bogi már jobban van, viszont Gergő rosszabbul. Tegnap késő délután hányt, és ma hajnalban megint - a köhögéstől, meg a lecsorgó takonytól. Szóval tele a hócipőm már ezzel a nyavajával.
Nekem 0 segítségem van. Nincs nagyi, akihez elvinném a gyerekeket egy-egy órácskára, hogy pl. ki tudjak takarítani rendesen, vagy hogy csak a férjemmel kettesben tölthessünk pár órát. Nekem mindezt két gyerekkel kell megoldanom. De nem panaszkodom, hanem elfogadom és tudomásul veszem, hogy most ez van. Vannak közös programjaink, de én szeretek individuálisan is foglalkozni a gyerekeimmel. Mikor Gergő alszik, akkor csak Bogié vagyok, mikor Bogi a délutáni alvását tölti, akkor csak Gergőnek szentelem a figyelmem. Ezen kívül ugye nem árt rendnek is lennie, és főzni is kell, sőt tiszta ruhára is szükségünk van...stb. Este pedig miután mindketten alszanak rendbe vágom a lakást, váltunk pár szót a férjemmel és irány az ágy.

Szóval ezért nincs annyi időm a fórumozásra, amennyit szeretném, hogy legyen. Nem magyarázkodni akarok, csak szeretném, hogy megértsd, hogy az én (mi) életünk nem "fenékig Milky Way".

Anyaság-nőiesség: Én pl. azon szoktam kiakadni, mikor megyünk az orvoshoz, és egynémely anyuka kitérdesedett mackóalsóban, agyonmosott pólóban van - úgy hozza a szintén hasonló öltözetben lévő gyerekét az orvoshoz. Na én ezt magamnak soha de soha nem engedném meg. Azt bevallom, hogy nem mindig van rajtam smink, de legalább normálisan felöltözöm, ahogy a gyerekeim is.

Porszívó-ügy megoldódott, még aznap este apa szétkapta, és hál isten csak a kapcsolója ugrott ki, azt visszarakta a helyére, azóta működik. kopp-kopp

Majd próbálok továbbolvasni, most is Gergővel a kezemben írok.

már totál átírtam a hsz-emet, de akkor nem tévedtem el nagyon

Én is simán megvettem volna a labdát, de itt tényleg nem a 100 Ft a lényeg. Irtó nehéz megállni szerintem. Már most, pedig még hol vagyunk a nehezétől.
Tényleg nem gondolunk bele, csak a pillanat számít, az az öröm, amit okozni szeretnénk.

Cicmarek, tündér vagy, köszönöm, hogy eddig hogy nem szúrta ki a szememet majd nyomtatok magamnak

Detti10 kitartás a fogacskához Pár nap és kint lehet

Nyuszi, igazabol nalunk sem volt ez sosem, mikor gyerek voltam. Nalunk az unokak fele mutatkozott meg ez eloszor... probalok agyalni, de nem, mikor en gyerek voltam (mi is 3-an tesok otthon, a tobbi szanaszet ) akkor az en szuleim sem csinaltak ilyeket.

Heni, neked is kitartás!! Gergő babának meg jobbulást kívánok

Vok, nemsemmi betegséget szedtél össze ilyenről még én sem hallottam. Nem is fáj, "csak" a füled? Remélem hamar meggyógyulsz.
Szegény Alex, akkor szerencse,h a foga. Mennyinél is tartotok most?
TEgnap én is úgy felkötöttem volna az Arnit a hátamra, de apa dolgozik, így nem tudom, max hétvégén. Ugyanúgy rakod fel a kendőt csak fordítva?

Geo, azt már le sem mertem írni, h mennyire cincálja szegény azt a kukacot, rossz nézni. Nekem fáj, ha látom, de neki biztos nem, mert ő sem sír.
Gratula a mászáshoz!!!!

Nem is tudom ki kérdezte miért fontos a mászás. Azért, mert akkor alakulnak ki a keresztcsatornák, ezáltal könnybben tanul meg olvasni. A tesóm nagyon keveset mászott és küszködtek is vele anyuék később az olvasásnál

Nekem a legnagyobb egyaltalan nem maszott Felallt es elindult. De fel smemasszott semmire sem, kanapera sem, maszokara sem, sehova sem. Haat 7,5 evesen ment elsobe es vert izzadtunk tole, vele, o is... fuhhh iszonyu volt.
De azert nem a vilagvege es nem orok eletre tragikus kovetkezmenyu a dolog, ha viszont valaki tudja (nekem fogalmam sem volt rola, hogy ez fontos, de meg anyamnak sem aki tanito, vegul o vette kezelesbe aztan elsoben, szabadidejeben) akkor jobb kezdeni valamit a helyzettel, mint derult egbol elsoben meglepodni, ahogy az nekem jutott.

Aron meg nem talalkozott a kukackajaval O egyelore a labanal tart meg csak :D Es meg azt sem ezdte el megragni, csak emelgeti meg taperolja.

Dávidnak boldog névnapot

Mi már sajnos a csócsálásnál tartunk. Mármint a lábát, naponta
többször is kell zoknit cserélni

A tesóm is tök jól olvas már, minden rendben van vele, tényleg nem maradandó állapot, csak megnehezíti a dolgokat.

Az a lábtapi tök jó lehet nekem olyan vicces, amikor ennyire rá tudnak csodálkozni valamire
Amikor a kezét találta meg, na akkor mindig nagyokat nevettem, mert úúgy bebandzsított

Zsó férjed hogy van? Az orroddal mi a helyzet? Mitől vérzett annyira?

Enyém gyerek fél 3 óta alszik. Akkor kivittem, fél óra múlva behoztam és most itt alszik a nappali közepén a babakocsiban teljes harci díszben

Luna,
iszonyat jó lehet akkor ez agép, de olyan drága sajnos...

Vok,
tök igazad van, hogy rá "kell" szólni mások gyerekére... mi andrással pl tegnap egész nap ezt csinltuk szentendrén, mert az orsiék 4éves fia nagyon vad volt és legalább ezerszer kellett megmentenem dávidot az úthenger fiútól... aztán még a karácsonyfát is feldöntötte. viszont ez meg úgy tetszett dávidnak,hogy ő meg odamászott a kidőlt fához, mert így végre elérte rajta a díszeket
mindnek elleneére én nagyon nem szívesen szólok rá, mert olyn kellemetlenül érzem magam tőle... viszont ha a szülő nemszól rá, ésépp te,a gyereked, vagy a lakásod kerül végveszélbe, akkor muszáj

Tatim,
nem tudommennyire van hatással a szoptats a libidóra, de én nem szívesen bújtam össze andrással,amíg szoptattam, mert egyszerűen kajaellátóként volt nálama cici berögzülve, nemhogy másodlagos nemi szevként, áááá... árnyékába se volt annak. viszont mióta dávod abbahagyta a szopit, ilyen téren kivirultam

Zsó,
hogy van Pétered?? hogy jutott végülis haza?

lknyuszika,
pszichiártián azért voltam,mert 14évesen agyérgörcsöm volt, aminek semmilyen szervi okát nem találták, úgyhhogy pszichoszomatika elven elküldtek agyturkászhoz, aki meg beutalt
nekem tetszett az egész, mindenkit nagyon szerettem, nem lehetet érezni, hogy hol is vagy valójában, inkább olyan volt,mint egy tábor. mondjuuk a wc ajtaja minig zárva volt, és csak kísérettel lehetett menni, mert kedvenc helyisége volt a szuicid egyéneknek, meg voltak ott érdekes arcok is, meg minden reggel tálcán hozták a bogyóinkat, de ezen kívül nagyon jó csoportfoglalkozások voltak, meg karácsony lévén együtt főztünk az autista gyerekrészlegnek virslit, az utolsó nnapon meg szuper búcsúbeszélgetés volt, kaptam a többiektől egy rajzot, amire mindenki írt egy kedves üzenetet nekem.
persze hazajöttem, aztán évekig bogyókat kellett szednem, anyám nem vitt többet pszichológushoz, holott a zárójelentésemen rajta van, hogy rendszeres pszichiátriai kezelést kellene "kapjak", no mindegy, borderline személyiségzavarnak hívják, azt amim van (fura ez betegségnek mondani, nekem a betegség olyan, mint a nátha, amit mondjuk elkapsz valakitől )...
habár mióta eljöttem otthonról, nem élem meg az extrém oldalát, sokkal nyugisabb...
ezért van az, hogy amikor erősen előjön elkezdek pszichiátert keresni, de amikor jobb, feledésbe merül az egész....
én pl. nem szoktam így különválasztani a dolgokat. mármint hogy például a gyerektelen barátnőimmel is beszélek Dávidról, meg a gyerekesekkel is más témákról. meg sztem itt is össze-visza mennek a témák, valamikor pont a sorozatokrólbeszélgettünk
szerintem ez a fórummár nm is olyan babás, hanem olyan ezermester fórum másokkal is ugyanennyit beszlek babáról is, meg nem babáról is.. nem hinném hogy érthető voltam, de gyermek felébredt és itt akarja kapálni a billentyűzetet...
milyen szakmában gondolkodtok?

Csilla,
pedig igaz amit a hasamról mondtam egy helyen pl azt olvastam, hogy van akinek annyira megnyúlik a hasizmai terhesség-szülés miatt, hogy utána tökmindegy menyit sportol, lógni fog mindig... már kezdek ilyenféle rémeket látni
sőőt!! ma felvettem az a melltartómat amit a terhességem alatt vettem, és basszus NAGY!!!! tisztára fonyik lettek a melleim

mi asszem szentendrén szilveszterezünk,ahol tavaly.tavaly úgy nézet ki a dolog(idén se fog másképp lenni),hogy már délután elkezdődött a buli, lévén babaparty az egész (gyerekek elvannak egymással, meg a szülőkis a szülőkkel ), este együtt fürödtek a gyerekek (szülők nem ) aztán egy szobába be aludni az összes gyerek, szülők meg éent társasjátékoztak, stb. ebben a társaságnak már szinte mindenkinek van gyereke, vagy épp pocakos. tavaly mi este 9felé estünk be, addigra bírtam csak elfogadhatóvávarázsoni a külsőmet éljen az első trimeszteres fáradtság

Detti,
én is totlígy gondolom,ahogy te!! (egyébként meg nem gáz az elírás, én néha annyira rohanva írok, hogy ha valami nemúgy sikerül, ki sem javítom. végülis nem nyelvtanórán vagyunk szerencsére ) én annyira élvezem,hogy megmutathatom dávidnak a világot, mindig nézem az arcát,hogy mihez mit szól,és majd szétfolyik vajként a szívem,amikor valami tetszik neki. emellett igénylem a barátnőimet is, andrást nagyon (rajta vagyunk a mozi ügyön), jelenleg az egyetemet nagyoooon nem vágyom,viszont a melót igen... nem azért,mert "be vagyok zárva", hanem azért hogy én is adhassak(végrreeee) a csaádi kasszához
én nem érzem ezt az elsősorban ez vagy az vagyok dolgot. úgy élvezem a jelenlegi helyzeteme,ahgy van... szerda reggelenként elsősorban diákvagyok, esténként elsősorban barátnő, csaj, és feleség, napkzben (most) anya,de leszek é még tanárnő is, meg miegymás... szóval mindig ami jön.. ami kell hogy jöjjön... mert ha tanulás közben bármikor szöksége lenne rám Dávidnak, akkor elsősorban diákból átvedlenék elsősorban anyává... vagy pl majd amikor elengedem dávidot valahova bandázni, akkor is elsősorbna anya leszek, de mellette elsősorban pl regényolvasó is...és mindenki az lesz elsősorban, ami vagy aki lenni akar. az én anyámelsősorban mindig is (szerelmi)barátnő/feleség akart lenni, és az is volt, habár jobb lett volna, ha inkább az anyám lett volna amikor szükségem volt rá...
viszont az már nem jó, ha az ember pl anya, de szíve mélyén más akar lenni, és nap mint nap azért harcol, hogy megszokja helyzetét, mert megszretni úgysem tudja.
na magamnak is sok vagyok..

Luna,
szerintem Detti gyerekvállalási szempontból írta,hogy sajnos 35, merthogy nincs anyi gondolkodási ideje a kistesón, mint nekem.(Detti, javíts ki ha tévedek )
egyébként a pulcsis sztori,kb minta a saját nagyobbik öcsém lenne... hiába mondtam anyának, hogy drága ajándékokal nem veheti meg az öcsém szeretetét. kevés pénzből is lehet normális embert faragni..

Detti,
nagyon irigyellek az anyuddal való kapcsolatod miat!!

Cicmarek,
tudod, egy-két hónappal ezelőtt én is pont ezt gondoltam, hogy Dávidtólvennék el figyelmet!!! aztán most meg már úgy gondoom, hogy majd igyekszem nem elhanyagolni

Luna,
na igen! ez a lényeg, hogy milyen módon fér bele, hogy adjunk meg mindent! a drágább joghurt még oké, de amikor öcsém iszonyat pénzért (fél millióért) kapott quadot 4évesen???? amit használt 5-6szor max.... anyáéknak ez is beletartoozott a megadni a gyereknek mindent témakörbe. persze amikor neem folyt az orrom,meg alig bírtam kimászni az ágyból a betegségtől, akkor is suliba kellett mennem, pedig jólesett volna ha egy napot pihenhetek, anya főz nekem egy teát, és talán jobban is leszek egy nap alatt szóval csak egy kicsit is gondoskodik rólam, nem ordítozva suliba küld, hogy mit képzelek... nekem ez inkánbb beletartozik a megadni a gyereknek mindent, mint a quad...
nagyon jó amit írtál, ezen nekem is leszakadt a pofám.. mondjuk kevésbé, mert a 19éves öcsém szeptemberben kocsit akart vetetni magának, anyámmajdnem belement, csakhogy enyhítse a lelkiismeretfurdalását, hogy az érettségi évében itthagyta öcsémet, és bedugta nagyanyámhoz... csodálkozikhogy Levente lázong, és nekem "kell" megfékeznem