Sziasztok
Na, azt hittem, visszajovünk a pihenésből, aztán nem győzok olvasni.... Háát....
Pedig úgy orültem, hogy kezdett fellendülni a topic...
Bocsi, de még mindig nem jó a billentyűm.....
Anna, én is koszonom, hogy leirtad ezeket a dolgokat.... Remélem jossz még....Igen, nálunk is lehet a dologban ez is, hogy túlontúl aggódom sokszor, nem vagyok képes elengedni, szinte szimbiózisban vagyunk.... Próbálok dolgozni ezen, de elég nehéz.... Haladok, haladok, de még mindig sokszor azon kapom magam, hogy már megint.... Azonnal behúzom a féket, de nem megy még mindig alapból.
Bevásárláskor mi is próbálkozunk, egyelőre sikertelenül.... Annyi van, hogy most már halkan ugyan, de koszon a kisboltokban.....
Jucc, mintha a lányomról irtál volna... Ugyan ez... Amig nem figyelnek rá, velünk szinte kiabálva beszél sokszor, tombol, rosszalkodik, aztán elég, ha ránéz valaki, már lefagy.....
Ha kérünk valamit, ő is suttog, de ez sem mindig igaz..... Van, hogy rendesen beszél velem, van, hogy súg a fülembe.... Mostanában elkezdtem, hogy játszom a süketet.... Súgja pl., hogy szeretne fagyit, mire én: mit mondtál, macit, honnan vegyek macit? Ja, nem macit, nacit? Vagy Lacit? Elkezdek vele igy bohóckodni, aztán egyre hangosabban kiabálja a fülembe, a végén eljutunk odáig, hogy ha már úgyis hallotta más, beszélhet hangosan.... És akkor beszél is...
Beszámolhatok azért pozitiv változásokról, apránként, de úgy érzem, haladunk....
Voltunk pár napot a Balatonon, ott volt az egyik barátnője, olyan jó volt nézni, aranyosan cseverésztek, játszottak, olyan felszabadult volt... A kislány apukáját ismeri, és nagyon szereti, neki is válaszolgatott mindenre, amit kérdezett tőle....Sőt, volt egy másik kisgyerek is, vele is szóba állt, pedig most látta előszor.. Elég erős egyéniség ez a fiú, de Lucikám kiállt az igazáért, nem hagyta magát, nem futott hozzánk sirva, megoldotta a konfliktusokat...
Itthon is van haladás, a pszichológus nénivel elkezdett beszélni, talán ott megtort a jég.... Persze nem vitte túlzásba, de halkan válaszolgatott....Egyre jobban azt érzem, nálunk ez nagy részben dac is, volt ugyanis előzmény, nagyon szeretett volna valamit, én meg megigértem, ha ügyes lesz az Adrienn néninél, akkor megkapja.... Hát ügyes volt...
A játszin is tegnap beszélt az egyik ovistársával, én nem láttam, de apa azt mondja, osztotta neki az észt rendesen, szó szerint dirigált.....
Hát alapban ilyen volt ő régen, igazi oroszlán, vezényelte sokszor még a nagyokat is....
Ja, és aminek nagyon orülok, kezdi kimondani az érzéseit... Vasárnap odacsukta a vasajtóhoz 4 ujját, de valami iszonyatos módon... Menni kellett a balesetire, /szerencsére csak zúzódás/ nagyon félt, máskor ilyenkor olyanokon kezdett el hisztizni, hogy milyen ruhát vegyünk fel, ne mossuk meg a kezünket, vagy akármin, tok mindegy, őrjong, de soha nem szokta kimondani, mi az igazi baja... Most kimondta végre, hogy nagyon fél... Nem akar menni, fél, hogy mit csinálnak vele, stb... Ez hatalmas előrelépés nálunk.... Eddig bármi bántotta, magában tartotta, láttuk, hogy nem stimmel valami, ment a hiszti, de mindig ki kellett találni, mi is az igazi ok....... Most úgy látom, egyre tobbszor elmondja, mi a baj...
Jucc, Orülok nagyon, azért látom sorba jonnek a sikerélmények nálatok is....
A tábor milyen volt?
Kiolvastad már a konyvet? Felcsigáztál vele, meg is rendeltem, a napokban talán megjon....
Annyira kevés irományt találni, ami a mutizmussal kapcsolatos, nem? Vagy csak én vagyok béna?
Szép délutánt mindenkinek
Évi