Kiemelt témák

Már rég írt bárki ebbe a topicba, de remélem, azért még fel tudom éleszteni.
Segítséget szeretnék kérni és adni.

Először is: Ani, nem tudom azóta megoldódott-e a problémád. Szívből remélem, hogy igen. Ha nem, akkor egy jó tanács: ne legyél rest beszélni a férjeddel, mi a problémád, mit hiányolsz, stb. A férfiak különösképp nem alkalmasdak arra, hogy maguk kitalálják a mi legbensőbb kívánságainkat. Nekünk kell felnyitni a szemüket. Beszélj vele mindenképpen! Mindenről!
Én úgy olvastam a soraid között, hogy szeretitek egymást. Ne hagyjátok elveszni ezt a gyönyörű érzést!

Sajnos én depresszióval küzdök, ami először a nagylányom (5,5 éves) születésénél jött ki. Évekig rosszul (vagy inkább egyáltalán) nem aludtam. Szedtem a nyugtatót egyre nagyobb mennyiségben. Egy nap besokalltam, és elmentem pszichológushoz is. Szedtem az antidepresszánst és a nyugtatót, mellette beszélgettem a pszichológussal. Kb. 3/4 év alatt jutottam el oda, hogy már magam tudtam aludni 4-5 órát.
Tavaly decemberben született még egy kislányom, és sajnos megint visszaestem a depressziómba, nem tudok aludni.
Megint szedek antidepresszánst, és emellett kaptam nyugtatót, altatót. Most már a 4-dik antidepresszánsnál tartok, de még egyik se hatott igazán, inkább a negatív mellékhatásuktól szenvedek.
Nagyon szeretném magam jobban érezni, amihez jó lenne hasonló cipőben járókkal beszélgetni.
A depresszióm kiváltható okai lehetnek a szülés mellett az egyedül itthonlét és az, hogy szeretem a férjemet, de nem azzal a szerelemmel, ami megérinti a lelket.
Ezzel ellentmondásos, hogy szeretek egyedül lenni. Csak hát a monoton házimunka-gyerek-házimunka-gyerek nekem se jó.
Ha valakinek van kedve velem beszélgetni, írjon. És a jó tanácsokat is szívesen fogadom.

Nelli

Szia Nelli!

Sajnálom, hogy nem érzed jól magad, és pont ebben a topikban találkozunk. Én is akartam már ide írni többször is, de amikor igazán mélyen vagyok, akkor még írni sem tudok róla. Most éppen egész jó

Az antidepresszánssal negatív tapasztalatot szereztem, anyukám által. Évekig szedte és egy roncs volt. Nem ismertem rá, és iszonyú volt nézni. Nem tudtam, hogy ez a gyógyszer hatása, hogy nem fog már örökké ilyen maradni Azóta (két éve) orvosa segítségével lecsökkentette az adagját, és azt hiszem már el is hagyta. És megint a régi önmaga. Öszintén szólva nem tudom mennyire depressziós, dehogy ATTÓL jobban van, az egyértelmü.
Én nem vagyok orvos, és eszembe sem jutna ezzel kapcsolatban tanácsot adni, de kell hogy legyen másik út is! Ha nem használ?!

Most ennyi, de beszélgetni szivesen beszélgetek. (Magamról nem is írtam még, tudom)

Kati

xxx

Sziasztok Kati és Lilla!
Nagyon örülök, hogy írtatok ide, és remélem, ez folyamatos lesz. Persze csak ha van kedvetek hozzá.
Bízom benne, hogy Ti is elmesélitek majd a történeteteket, és azt is, hogy sikerült javítani az állapototokon.
Lilla! Mit jelent az, hogy "azt hiszem már csak"? Nem vagy benne biztos? Félsz, hogy visszaesel?

Édesek a gyerekeitek!

Írjatok, ha van időtök!

Én remeront szedek most. Este 1-et a 30 mg-osból. Nem tudom, valaha hozzá tudok-e szokni.

Puszi:
Nelli

Sziasztok!

nekem is van egy Dorottyám, de nálam nincs se vele, se a nagyobikkal összefüggésben a dolog. Én a Fevarin nevű antidepresszánst szedtem, nulla mellékhatással, viszont napi fél-1 darab tökéletesen helyrerakott, amikor erre szükség volt.

Juli!

Üdv itt, bár inkább csak a hasznos tanácsaiddal gyere, és ne azzal, hogy megint depis vagy.

És Neked miben jött ki a depid?

Én nem alszom. Nem tudok magam elaludni, ez a legnagyobb problémám.
Már szedtem: régen seroplant rivotrillal, most: citopramot gerodormmal, tolvont sanvallal (ettől elájultam, és nem szedtem tovább), utána zoloftot gerodormmal, sanax Sr-rel (ezek nem használtak), most tartok a remeronnál, de ettől koki vagyok.
Hát nem tudom. Ha nem szednék gyógyszert, semmit nem tudnék aludni. Ha szedem, mellékhatások vannak.

Éljenek a Dorottyák!

Nelli

xxx

Szia Lilla!
Köszönöm, hogy leírtad a történetedet, nagyon tanulságos volt.
Én a fent leírt gyógyszereket szedtem. Most a remeronnál tartok, de nem tudom, valaha képes leszek-e hozzászokni. Eléggé legyengít. Viszont jó benne, hogy "csak" antidepresszáns, és egy-két éjszakát kivéve alszom tőle valamennyit. A korábbi 4 gyógyszer együttes alkalmazása mellett ez már valami. Csak hát nem vagyok most még valami jól.

Dorottya lányom az első gyerekem. Nála amúgy is elég zűrösen alakult a terhességem, így ő elég ideges, nyugtalan természetű. Lelkifurdalásom van, mert a kicsihez még van türelmem, de hozzá nem. Pedig rá dupla annyi kéne, mert nehéz gyerek.

Ez a Melatonin szedhető más antidepresszáns mellett is? Hol kapható?

Neked is szép napot!

Írj még, jó olvasni. Máris jobban vagyok.

Nelli

xxx

Köszi, megkérdezem a gyógszertárban. Hát az ára fontos, most, hogy gyesen vagyok, de ha tényleg jó, akkor van értelme megvenni. Majd máshonnan lefaragom.

Igen, a netezés tényleg jó. Hasonló problémákkal küszködő Anyukákkal találkozva egy kicsit könnyebb a saját gondjainkat elviselni. Most megyek a nagylányomért. Remélem még írsz.

Puszi:
Nelli

Sziasztok!

Nelli,
én is alvásproblémával küzdöttem a 2. szülésem után, egyszerűen nem tudtam elaludni. Depim nem volt. Ami segített, az a Hova nevű cucc. Természetes anyagokat, gyógynövényeket tartalmazó tabletta, kb. 1 hétig szedtem, és utána már nem is kellett. Nem volt drága sem, és nálam nagyon bejött.

Sziasztok!

Mona

Mona!

Köszi az infot, mindennek utánanézek.
Valószínű depim nekem se lenne (ill. talán néha egy kicsi), ha tudnék aludni.

Én már évek óta alvásproblémával küzdök, de azért mindent ki szeretnék probálni, mert már nagyon elég.
Az antidepresszánsokkal az a baj, hogy a mellékhatásokat nehezen bírom. Lehet, hogy nem is ez kell nekem? Már ezen is gondolkodom.

Minden jót!

Nelli

Szia Nelli!

Nem tüntem el, csak nem babaneteztem tegnap.

Én a terhességem elött voltam évekig depressziós. Orvosi kezelést nem kaptam, de jártam pszihoterápiára - nem mondom, hogy semmi haszna nem volt, de nem tudtam az érzéseimröl beszélni, így hát sokszor csak ültünk, csendben. (És szerettem volna, ha kérdez, éreztem, hogy úgy könnyebben jönne, de ö nem volt hajlandó.)

Abban nyilvánult meg - és még manapság is, de max. 1-2 napra - hogy iszonyúan szomorú vagyok, de nem tudom miért. Állandóan sírhatnékom van, még a legkisebb dologtól is. Csak ülök a nappaliban, semmit nem tudok csinálni, nem akarok sehova menni (pedig tudom, hogy attól jobban leszek, ha emberek közt vagyok), senkit nem akarok látni. De ezt kivetítem rájuk - tehát úgy érzem, hogy ök nem akarnak látni engem, nem akarnak velem beszélni. És más negatív gondolatok saját magamról.

Nekem az elfoglaltság, és kimozdulás segített mindig, meg hogy mások társaságában vagyok (bár forgalmas kocsmák stb szorongást váltottak ki bennem néha) - és mint írtam, nagyon nehéz volt belekezdeni bármibe is.
A terhesség fordulatot hozott, mert fizikailag voltam szarul, ez foglalt le (A gyerek apja meg ott hagyott, és teljesen elzártam magam mindenféle érzelemtöl - még örömtöl is).

A baba születése után elöször nagyon nehéz volt, de az hogy gyerekem van segít abban, hogy nem tudok egész nap a nappaliban ülni. Ha fél napba telik is, mire rászánom magam, de ki kell mozdulni, nem tarthatom a kicsit bezárva (és amint kint vagyunk a friss levegön, máris jobban érzem magam). Azonkívül felvidít, mert hát szeret hülyéskedni (meg hozzámbújni, puszilgatni )

Majd jövök még

Kati

Szia Kati

Nagyon jókat írtál, én is így érzek. A gyerekek miatt - ha az idő engedi - muszáj elmenni legalább a játszótérre. Amint kimegyek a szabadba, én is jobban érzem magam.
A múlt hétvége elég rossz volt, mert az idő miatt be voltunk zárva, kocsink sincs. De hétfőn már jobb lett a kedvem.
Nem vagyok az a teljesen magam altt vagyok depresszióba, hanem inkább a bezártság a monotónia okozza a hangulatingadozásaimat, na meg persze a nemalvás. Ill. a szedett gyógyszerek mellékhatása: kokiság, gyengeség, gyomorfájdalom, stb.

Mona!

Vettem HOVA-t, tényleg nem túl drága.
Viszont lefekvés előtt kell a remeront is bevennem. Szerinted a HOVA-t hogy szedjem? Lehet egyáltalán antidepresszánssal szedni?

Nelli

xxx

Lilluska,
Hááát, szerintem nem az a lényeg, hogy mindenki ugyanúgy érzi magát, és ugyanazok a tünetei. Az, ha nem tudsz semminek örülni (szép gyerek, tavasz stb) szerintem pont arra utal.

Nelli,
Vettem mindkettönknek gumicsizmát, vízálló dzsekit (már csak a nadrág hiányzik hozzá), és megyünk ki, ha fúj, ha esik. Márcsak azért is, mert az én lányom nem alussza át az éjszakát másképpen. Tehát nem vagyunk rossz idö miatt bezárva. (Angliában lakom. Úgy lehet a hónap háromnegyedét bent töltenénk egyébként, föleg, hogy itt a "tél").

Én nagyon hiszek a természetgyógyászatban, és egy csomó topikban ezzel jövök. Ha nem érdekel, ne olvasd el , de ezeket írja a könyvem (röviden)
Álmatlanság: fontos a testmozgás és nappal egy kis friss levegö. Segíthet a koránkelés, hogy helyreállítsuk az energia egyensúlyt. Fülledt szobában ne aludjunk, este ne igyunk kávét, kólát. Az esti ellazulásban segíthet kalcium-magnézium szedése, különösen ha meleg gyógyteával vesszük be, esetleg meleg tejes ital ivása.
Depresszió: nézzük át az étrendet, biztosítsunk megfelelö tápanyagot az idegrendszernek. Csökkentsük a kávé, (fekete) tea, cukor, és alkohol bevitelt. Barna lisztböl készült ételeket együnk, esetleg növeljük a fehérjebevitelt, ha szegényes volt eddig az étrend. Testmozgás - javítja a vérkeringést, izom (valamit ) és növeli az oxigén felvételét. Itt persze probléma lehet a motiváció. Szedjünk egy jó multi-vitamin és ásványianyag tablettát.

(Ír még gyógynövényekröl, homeopátiáról is)

Kati

Sziasztok!

Kati

Köszi a leírást.
A testmozgás tényleg hiányzik az életemből, mert ugye a házimunka nem elég. De mivel nincs energiám, ezért nem tudom magam rávenni. Tervben van, csak el kell szánnom magam, és jobban kell egy kicsit éreznem magam.
Multivitamint szedek. Most tartok a 2. doboznál. Talán ad energiát.
Kávét nagyon sok tejjel egyet iszom reggel. Ezt már nem tudom lecsökkenteni. Teát nem szeretem.
Antialkoholista vagyok, így évek óta egy pohárral se ittam.
Probáltam már én is rengeteg természetes gyógymódot, de nem igazán használtak: este meleg tej, vörös bor, gyógynövényes altatók, nyugtatóteák, stb.

Ma pl. viszonylag jól aludtam, jobban is érzem magam a rossz idő ellenére. Most olyat csinálktam, amit már rég nem: 20 percet táncoltam lányommal a kezemben (9 kg) a kedvenc kazettámra.
Ilyen pillanatokban optimista vagyok a mostani gyógyszeremmel szemben, de pl. tegnap, mikor nem aludtam, teljesen elkeseredtem.

Lilla
Nem lehet, hogy mégis csak egy kisebb pánikbetegséged van? A tünetek erre mutatnak.
Én se vagyok az a nagyon depis, mégis van depresszióm.
Próbálj ki egy kedélyjavítót, nem használna-e.

Jó napot mindenkinek!

Várom a hasznos tanácsokat továbbra is. Nagyon kedvesek vagytok. Javítototok a hangulatomon.

Puszi:
Nelli

Sziasztok!

Egyszer bejelentkeztem, aztán jól eltűntem. nekem alvásproblémáim pont ellenkezőleg tudnak jelentkezni. legszívesebben folyton aludnék. Volt olyan, nem is 1x, hogy le kellett állnom a kocsival kisebb forgalmú utcában, hogy 10 percre kikapcsoljak, különben simán elaludtam volna, pedig nem monoton autópályázás volt.
Én spec. nem hiszek a hókusz-pókuszokban és ide sorolom-kövezzetek meg- az agykontroll egy jó részét is, DE: elvégeztem a tanfolyamot és van egyetlen dolog, aminek biztos ti is hasznát tudnátok venni: megtanít relaxálni, pár perc alatt elaludni. Aki hisz benne, az gyógyításra is tudja használni a módszert, úgyhogy, ha valaki kevésbé földhözragadt, mint én, lehet, hogy másra is hasznosíthatja, de alvástechnikára sztem bárkinek jó lehet. Ha jól emléxem, 2 hétvége volt az egész.
Amúgy az én tüneteim folytonos sírás, sírógörcs, hirtelen türelemvesztés, ingerültség, mindenért mások okolása volt.

Szaiasztok, engem Lilluska irányított át hozzátok egy másik topikból. Én nem vagyok depressziós, bár szorongással és alvásproblémákkal már kezeltek, fél évig szedtem anxiront és minden nyavajám pszichoszomatikus alapú... Hátha tudtok segíteni: az én problémám, hogy a szülés óta állandóan rettenetes halálfélelmem van. Sejtem, hogy mitől (tavaly volt egy autóbalesetem, és utána két héttel estem teherbe úgy, hogy 5% esélyem volt a megtermékenyülésre papíron... szóval ezt egy ómennek éltem meg, hogy az a küldetésem, hogy megszüljem ezt a kisfiút), mégse tudok mit kezdeni vele, pszichológushoz elmenni nincs időm, így viszont azok az idők is nyugtalanul telnek, amikor épp nem babázom. Ha kimegyek sétálni, szinte mindig várom, hogy elgázol egy autó... vannak másoknak is ilyen érzései? A szülés után egy kicsit meghal az ember?

A lurkóm - Ivánka - egyébként most 14 hetes, igazi embert próbáló csecsemő, 24 órás készenlétet igényel, de a világ legjobb ötlete volt megszülni őt!

Ez ő (12 hetesen):

xxx

Én is féltem a megőrüléstől és pont az nyugtatott meg, hogy olvastam a babaneten az egyik topikot, ami már rég elsüllyedt, és ott csupa hasonló gondokkal küzdő anyuka írt be... oszt láttam, hogy olyan rossz gondolatokkal, mint "mi lesz, ha elborul az agyam és kivágom az ablakon", "mi lesz, ha leejtem", "mi lesz, ha agyonnyomom" a dedet, sokan birkóznak meg az első hetekben, mégse vágta ki egyik anyuka se a gyerekét az ablakon, valamint nem ejtette le, és nem is nyomta agyon. Valahogy az a sanda gyanúm van, hogy azok, akik szembenéznek ezekkel a gondolatokkal, nem őrülnek meg. Az őrület éppen a racionális gondolkodás hiányát feltételezi.

A halálfélelem nálam nemcsak saját magamra, hanem a gyerekre is vonatkozik, félek, hogy nem látom felcseperedni, mert idő előtt elveszíjük egymást. Olyan irracionális módon halnak meg emberek és kisbabák manapság, már nem merem nézni a híreket, olyan szörnyű dolgokról szólnak.

Manójoe!

Üdvözöllek itt, nálunk. Nagyon örülök, hogy mióta felélesztettem ezt a topicot, egyre többen jönnek, és mesélik el félelmeiket, gondjaikat, és adnak egymásnak jó tanácsokat.
A halálfélelem ilyen szintű megjelenése nálam se jellemző, de az természetes, hogy amikor a nőnek gyermeke születik, elkezd aggódni. A jó anya szerintem mindentől szeretné megóvni a gyermekét, fél, hogy valami nagy baja történhet, és természetesen saját magát is szeretné egészségesnek tudni. Bennem is van egy kismértékű aggodalom, szerintem a baj akkor kezdődik, amikor ez már rontja az életminőséget, amikor minden ekörül forog.
Én is azt gondolom, hogy ez a félelmed a pánikbetegség egyik fajtája, ami gyógyszerrel gyógyítható, ill. ha nem is jutsz el pszichológushoz (ami azért nem ártana), ide mindenképpen gyere, mert mát az is segíthet, ha kibeszéled magadból a félelmeidet.
Mindenképpen gondolj arra, hogy van egy gyönyörű babád, akinek szüksége van Rád, ezért tegyél meg mindent azért, hogy a félelmedből adódó feszültéged csökkenjen, hiszen később ez a probléma blokkolhat egy-egy fontos döntés meghozatalában (pl. egyedül elengedni a kisfiad az iskolába).
Javulást kívánok Neked, és gyere minél gyakrabban.

Én azért tudok pozitívat mondani: viszonylag jól alszom a remeron nevezetű antidepresszánstól, és napközben jobban is érzem magam. Estére már elfáradok, de remélem, ez is javulni fog.

Puszi:
Nelli

Manojoe,
Nem vagyok pszihologus, de ugy gondolom, egy ilyen elmeny (baleseted) utan termeszetes, hogy maradtak negativ erzeseid, felelmeid. Szerintem ezt mindenkeppen erdemes lenne megoldani valahogy, akar szakemberrel, akar mas modot talalni ra, hogy rendesen feldolgozd ezt, amit most atelsz. Ugy ertem, van egy konkret problemad, aminek tudod a konkret kivalaszto okat! Van min dolgozni. (Osszehasonlitaskepp: en sosem tudtam, mitol vagyok depresszios, igy aztan tenyleg nehezebb). De ez csak az en velemenyem.
Azert, ha fontos szamodra, akkor erdemes raforditani az idot, az egeszsegedre (lelki is) meg sokaig szukseged lesz, es a fiadnak is szuksege van rad! Egyebkent en vittem magammal a babamat (vagy aludt, vagy szopizott).

Ami a tulzott aggodast illeti, ahhoz csak egyet tudok hozzafuzni. No, itt van ketto is Sztem lehet egyenes osszefuggesben a fenti problemaddal, tehat ha az javul, akkor lehet, hogy ez is fog.
Masik pedig (es ez a tanacsom igazabol), anyakent meg kell tanulnunk, hogy bizzunk... abban, hogy a gyerekunk jo kezekben van. Abban, hogy mi (es partnerunk, szuleink) tudunk ra vigyazni, ez verunkben van. Bizni abban, hogy babank igen eros eletosztonnel szuletett, es mindent meg fog tenni maga is azert, hogy eletben maradjon.
Tudom, hogy egy idegen soraitol nem fogod jobban erezni magad, nem fog minden felelmed elszallni a mindensegbe, de talan pozitivabban tudsz a dolgokra nezni.

Tolem is puszi
Kati

Sziasztok Lányok!

De jó, hogy megvagytok! Nekem 3 hete volt egy pánikrohamom, mostmár tudom, hogy az volt. Kedden vettem egy kismamát, amiben volt egy levél, hogy a 8 hónapos gyerek mamája lefogyott, gyenge volt, és kiderült, hogy Hodgin-kóros. Na egészéjjel ezen agyaltam. amúgy is szorongó tipus voltam egész életemben- meg hogy én is tökre lefogytam szülés után, (van egy 2.5 éves meg egy 9 hónapos kislányom) gyenge vagyok stb.

Teljesen beparáztam hogy nekem is valami bajom van, reggelre már hányingerrel ébredtem, hasmenésem is lett, este pedig egy olyan roham jött rám, hogy hányinger, szédülés, hasmenés, halálfélelem, remegés, hidegrázás.

Csináltattam aztán vérképet, ekg-t, fülészet (azóta súg a fülem) de semmi bajom nincs.

Szerintem egy kicsit sok volt a terhesség-szopi-terhesség-szopi dolog+ a nem alvás, mert a kicsi még mindig 3-szor kel éjszaka, a nagyobbikkal pedig baromi nehéz, mert iszonyú akaratos.

Néha én is érzem még a szédülést, pont akkor amikor-valaki írta, hogy a gyerekek alszanak, és semmit nem csinálok- vagyis mindig elfoglalom magam már főzéssel, vasalással, stb, netezéssel pont a félelmeim miatt. Én is valahogy attól félek, hgoy meghalok, meg hogy rákos leszek.

Az öngyógymódom az, hoy mivel tényleg nagyon szeretem őket, minden percnek örülök, hogy velük lehetek. Délelőtt játszótérre megyek, emberek közé, ez is segít. Már jobban vagyok, azóta rohamom nem volt. Megpróbálom kicsit könnyebben venni az életet.

Majd írok még, mindenkit üdvözlök!! Bogi

Lilla, én is közgazdász vagyok! a Közgázon végeztem 2001-ben, de nem dolgoztam, mert esküvő után jöttek a gyeekek, azóta otthon vagyok..
Kimondtad a kulcsszót: túlképzettség!!
Úgy szeretnék agyatlan stepfordi feleség lenni, akit teljesen kielégít a gyerek-házimunka-férj kívánságainak kielégítése. Egy 80-as iq-s valakinek sokkal könnyebb a helyzete, mert ő boldog lenne a helyembe-mindenem megvan, szerető férj, gyerekek, lakás, kocsi stb. Én pedig itt agyalok hülyeségeken, de egyszerűen nem áll le az agyam.
Az anyósomék-ők vették a lakásunkat, stb- teljesen elvárnák a stepfordi feleség tipust, amilyen a sógornőm is- aki szintén egyetemet végzett-de abszolúte kielégíti a háziasszony-anya szerep.Szerinte ez a nőiesség Csimborasszója a gyereknevelés-ferjgondoskodás. Meg egyfajta versenyhelyzet van, hogy ki a tökéletesebb feleség, ill. anya. Mostmár ezt is próbálom kezelni, ill. tudatosítani a problémát.

Félre ne értsetek, imádom a lányaimat, de igénywlném a fakanálon túli világot is... Mondjuk már látom az út végét, óvoda, iskola, akkor én is dolgozhatok majd...

Adrienn, már megint összefutunk, hogy vagy??????????,

Puszi: Bogi-jó hogy nem vagyok egyedül

xxx

xxx

Én visszamentem dolgozni 7 hónap után (annyi volt a max. gyes ), igaz csak félidöben. Eleinte minden jól ment, de elöbb-utóbb jöttek a (család-munka) konfliktusok.. Ezenkívül mindig fáradt voltam, és el akartam menni a babámtól - kikapcsolódni anélkül, hogy fél perc múlva zavarnának. Ezt azért írom, mert sokan úgy látják, hogy amikor visszamennek dolgozni, el tudnak szakadni a gyerektöl egy kis idöre, saját életüket részben visszakapják.
Ezután munkanélküli lettem, már majdnem 8 hónapja, és azóta sem kerestem munkát (A lányom kétéves, Mo-n lehet, hogy még eleve otthon lennék gyesen).
Itthon vagyok, (többé-kevésbé) boldogan. Nincs az az iszonyú kényszervágyam, hogy ki akarom pihenni ezt a gyereket, gyereknevelést. A napjaink egyszerüen telnek, itthoni teendök, egy-két óra a parkban, hetente 2-3 szor találkozunk valakivel, vagy elmegyünk baba-mama csoportba. És igenis kielégít (Nem végeztem egyetemet, de 130 körül van az IQ-m). Ez az én életem, anya vagyok, és ÉN vagyok.
Nem az, hogy nem akarok dolgozni, de nem akarom, hogy a gyerekem rovására menjen. Nem a munka köré akarom megszervezni a gyereknevelést, hanem, ha lehet, a gyerek köré a munkát. Ebben is a mai világ a hibás - a gyereknevelés, munka, társasági élet mind külön lett véve, egyszerre mindhármat nem lehet. Miért nem?
Még egy plusz pont, nem hiányzik már a bulizás, kocsmázás. Rengeteg idöm van napközben, hogy elmenjek valahova (igaz, gyerekkel), társaságban legyek. Nem ültem egész nap egy irodában, hogy este muszáj legyen elmenni valahova
Persze azért tudok ilyen pozitívan írni róla, mert megtaláltam a magam megoldását. Otthoni munka után nézelödtem, és találtam. Nem munka, tanulás. Levelezös, és talán 6 év múlva nekem is lesz diplomám Annak ellenére lettek pozitívabbak a napok, hogy végülis még mindig itthon vagyok, és egyedül tanulok.

Bogi,
Nem az IQ-n múlik!

Lilla,
Alkotó tevékenység: gyerekeket leültetni az asztal köré, eléjük papír, festék. Eléd papír, festék, és hajrá . "Kertészkedni" is lehet együtt, esetleg le kell mondani a tökéletességröl, amúgy gumicsizma, meleg pulcsik

Hú, de pozitív lettem, nem is tudom mit keresek itt

Kati

Lányok! Visszaolvastam tőletek azokat a gondolatokat, amelyek engem is foglalkoztatnak. Én is közgazdász vagyok. Szerettem is a munkám. De amióta megvannak a gyerekeim, haszontalannak érzem. Minden a pénz körül forog (bankban doldoztam), ami nem az én világom. Jó lenne valami tényleg haszonosat végezni (pl. gyerekorovos, szülésznő), de hát ez a vonat már elment. Ilyen idős korban már nem lehet szakmát váéltani. De az biztos, hogy a gyes letelte után a gyerekek köré szeretném felépíteni a munkát. Sezeretném, ha nem csak este kutyafuttában látnám őket, és a nagyszülők nevelnék (vagy inkább nem nevelnék).
Középvezető voltam, de állandóan túlhajszolt, stresszes életet éltem, mindenkinek meg akartam felelni. Persze ez a megfelelési vágy még most is megvan. De rájöttem, hogy mindenkinek nem tudok és már nem is akarok megfelelni. Elég, ha valamit elég jól csinálok, nem kell maximálisan.
Ez a maximalista felfogás sajna elég rossz a gyereknevelésben is, mert a nagylányom messze nem tölti be a hozzá fűzött reményeket. Meg kell tanulnom elfogadni a hibáit. Imádom őt, csak hát mint minden anya, szeretném, ha boldog életet éljen, és olyan ember váljék belőle, akit szeretnek.
A piciről még nem tudok nyilatkozni, hiszen neki még csak most kezd kibontakozni a tudata.

Szóval nagyon jó, hogy itt köztetek javítani tudom a közérzetemet. Sokban hozzájárultok ahhoz, hogy mostanában jobb a hangulatom. Persze gyógyszer is kell hozzá.

Kati
Örülök, hogy jobb hangulatban tudunk már beszélgetni. Csak így tovább

Bogi
Gyere sűrűn, beszéld ki magadból a problémáidat. Láthatod, hogy itt csak olyan anyukák fordulnak meg, akik ugyanazokkal a gondolatokkal küszködnek, mint Te

Egyébként javaslom azoknak, akik időnként feszültek a Validolt, ami nyelvalatti tabletta, gyógynövényes, és nagyon jó.

Puszi:
Nelli

Lányok, nagyon köszönök minden bíztató sort! Tényleg jólesett kicsit kipanaszkodni ezeket az abszurdnak tűnő gondolatokat, beszélgettem erről a férjemmel és a nővéremmel is, de hát ők nem kismamák és ezek a félelmek elsősorban egy friss anyuka félelmei...
Majd még jelentkezem, de a gyerekem elég nyűgös. (kétszer elaltattam, kétszer csöngött a telefon, most már teljesen éber és bőg )

Egyébként én - annak ellenére, hogy momentán el se tuzdom képzelni, hogy órákra távol legyek az én Ványkámtól - hiányolom a munkát. Gyed mellett valahogy nem érzem magam a társadalom hasznos tagjának, na meg a társaság is hiányzik, a munkahelyi közösség, a kihívások. Már tervezem, hogy majd vállalok távmunkát, de egyelőre nagyon lefoglal a baba.

Manojoe

Csak egy gondolat, mert rohannom kell az óvodába:

Mi az, hogy nem vagy hasznos tagja a társadalomnak? Mégis ki fogja továbbvinni ezt a társadalmat, ha nem az utódok. Elég szomorú, hogy a mai világban a nagy teljesítményorientáltság mellett ezt kell nekünk, kismamáknak éreznünk
Nagyon-nagyon fontos szülni és gyermeket nevelni!!! Fogy az emberiség, nem lesz utánpótlás. Persze most csak ebből a szempontból közelítettem meg a kérdést. Még nem is beszéltem arról, hogy szülni maga a csoda. Méghogy nem vagyunk fontosak. Ilyet még csak gondolni se hgondolj. Az esetleg más, ha Téged nem elégít ki csak a baba és a háztartás, és boldogabb és kiegyensúlyozottabb lennél, ha dolgoznál is.

Puszi:
Nelli

Sziasztok!

Bocs, a Nelli a közgazdász, nem pedig Lilla! Egy kicsit félreértettél Katica, az iq-val kapcsolatban, ezt nem értéomérőoént írtam, de meggyőződésem, hogy egy oépzett anya nehezebben viseli a gyerekkel való otthonlétet.


Lilla írta"Látom Nelli közgazdász vagy, hát ez a fránya túlképzettség; lehet, hogy igazuk volt a régieknek, hogy tiltották a nőket a tanulástól. " ez szerintem is így van.

Én is imádom a gyerekeimet, nincs baby sitterem sem, mert én akarok velük foglalkozni, nevelni őket, jó anya lenni-de jöttek a pánik rohamok, és egy kicsit bekattantam, ami szerintem a szellemi elfoglaltság hiányától van.
Szerintem egy olyan anya sokkal boldogabb, akinek nincsenek ilyen vágyai és teljesen kielégíti a gyerkkel való foglalkozás.
Erre utal Manojoe is !

Egyébként én is megbántam, hogy közgazdász lettem, már én is az orvosira jelentkeznék..

A megfelelési vágy is igaz, most már egyre kevésbé akarok megfelelni az anyósoméknak, a sógornőmmel se fogok versenyre kelni-legyen ő a tökéletes feleség-én pedig élem a magam életét.

A félállású munka pedig szerintem fontos lenne minden anyának, mert a túlképzett nők frusztálódnak ennek hiányátől, aztán jön az álmatlanság, rossz gondolatok, depi, gyógyszerek.

Puszi:Bogi

Bogi

Hát igen, a félállású munka lenne a gyermekes nők problémáinak megoldása. Én nagyon szeretnék dolgozni, azzal nincs is baj, csak az itteni munkaidővel
Mire marad idő? Semmire. Aztán csodálkoznak, hogy a gyerekekkel nincsen eleget foglalkozva, elkalódnak, stb.
De hát minden a pénz körül forog, és nem éri meg a munkáltatónak a félállás után megfizetendőt kifizetni.

Most pl. eléggé jól aludtam az új gyógyszermtől, de a belső feszültségemet nem tudom leküzdeni. Újabb nyugtatókat nem szeretnék szedni, a relaxációt hiába próbálom, nem megy. Néha szedem a fent említett Validolt, de ha van valakinek jó tanácsa, megköszönném. Eszek csokit, banánt nyugtatóként. Tudom, a mozgás. De az most nem megy.

Puszi:
Nelli

Kedves Nelli!

Elolvastam vagy 3x ezt a mondatodat:"a nagylányom messze nem tölti be a hozzá fűzött reményeket. Meg kell tanulnom elfogadni a hibáit"...es egyszeruen nem ertem.
Gondolom, valojaban NEM EZT akartad irni,ugye?
Milyen remenyeidet nem tolti be a kislanyod? Milyen elvarasaid vannak vele?
Nekem az az elvem, hogy nem elfogadni kell a gyerekeid (vagy barki) hibait, hanem a hibaival egyutt is SZERETNI!!! Nagyon szeretni!!!
Elnezest, hogy megkerdezem, de ugye nem erezteted szegeny kislannyal, hogy "hibai" (????) vannak, es messze nem tolti be a hozza fuzott remenyeket?
Azt hiszem csak felreertes (eliras) az egesz. Ugye? Nyugtass meg, kerlek!

Nem, nem azt szerettem volna írni, amire gondolsz. Ha tovább is olvastad a levelemet, láthatod, hogy imádom a lányomat a hibáival együtt. És ebből kiindulva a legjobbat szeretném neki. Méghozzá szeretném neki megtanítani, hogy ne legyen pl. irigy. Ezt ragadtam most csak ki, mert nehéz kutyafuttában megfogalmazni, amit szeretnék. Lehet a szavakon lovagolni, és egy-két kellemes megjegyzést tenni, de van értelme?
Ez a topic nem is erről szól.

Nem Kedves Saquaro, nem úgy értettem a mondatomat, mint ahogy érthető. De ha a teljes szövegkörnyezetet olvasod, talán láthatod, hogy szeretem a gyerekeimet. Sőt, a saját érdekeimet háttérbe szorítva gondoskodom róluk. Valószívű emiatt is vagyok ebben a topicban.

Üdv:
Nelli

xxx

Lilla,
Lehet, hogy tényleg kevesebb lelkibeteg volt régebben (ezt honnan tudjuk?), de sztem csak kevésbé volt felszinen, csak ha tényleg súlyos elmebetegségröl volt szó. Nem volt elfogadott, inkább jellemtelenségnek nézték. Nem tudom, jól fogalmazok-e. Arra gondolok, hogy még ma is sokszor úgy reagálnak a depresszióra, hogy "szedd már össze magad" (Egy falun élö embertöl meg azt hallottam, hogy az asztma "úri betegség".)
Egyetértek, a nagycsalád biztosan megkönnyítené a mai anyukák dolgát, annyiban, hgy felnött társaságban is lennénk, nem egyedül miénk lenne a felelösség a nap 24 órájában, a gyereknek is lenne kivel megosztani a szükségleteit (azaz nem feltétlenül hozzánk jönne MINDEN egyes alkalommal, de mi mégis ott lennénk ha RÁNK van szüksége).
Azt hiszem kezdem érteni a "túlképzett nök" problémát is. Hogy az egyszerü ember megelégedne azzal, amit az otthon töltött mindennapok nyújtanak, mert nem ismernek mást. Én viszont hiányolom a munkát. Vagyis manapság egy csomó munka nem munka a szó fizikai értelmében (az hogy ülsz és püfölöd a billentyüzetet a testnek nem munka, legfeljebb a fejnek )
És én (mint intelligens nö) leginkább arra vágyom, hogy egy nagy házban lakjunk, egy hatalmas kerttel, és közel a természethez. És akkor csak élnék a nap, az év ritmusa szerint. Kiskertünk lenne, meg talán állatok... Gyerekeknek meg mennyivel jobb lenne az ilyen hagyományos életmód, egy csomó szabadsággal, mint a büdös nagyváros?? Azért álmodozni jó

(Lilla, én is írom a tanulmányokat, de aztán meggondolom magam, és nem küldöm. De ezt már azért is

Nelli,

Tanácsok az ehavi "Healthy" magazinból (csak szemezgetek)

Testmozgás. Ezt már kiveséztük (hogy nem megy), de azt írja, hogy kezdjük könnyedén. Már tíz perc könnyü séta is számít (de rendszeresen!) Ezenkívül nyújtógyakorlatok, és mély légzés.

Víz. Igyunk minimum két liter vizet naponta. Meglepö, de a krónikus kiszáradás egyik tünete a depresszió.
(Mentem is inni )

Homeopátia. Legjobb képzett homeopatikus felkeresni, de a következöket ki lehet próbálni (6c potencia, naponta háromszor 14 napig)
Ignatia - ha depressziót mély szívfájdalom vagy gyász elözte meg.
Nat mur - ha az érzéseidet lenyeled, elutasítasz minden együttérzést, mert attól csak sírnál vagy el akarnál bújni.
Pulsatilla - ha a legkisebb dologtól is sírva fakadsz, és sok figyelmet igényelsz.
Sepia - ha nagyon ingerült vagy, sírós, fázós, és nincs kedved szexhez.

Igyál teát. Koffeines italok helyett válassz valami nyugtatót (angol nevek "lemon balm", "valerian", "St Johns wort" - nem tudom magyarul , és kamilla)

Illóolajok. Hatnak az idegrendszerre és befolyásolhatják a kedélyt is. Pl kamilla, lavendula, majoránna, rózsa. És máshol hallottam a narancs-olajat is.

Húzd ki magad! A görbe testtartás rossz kedvet vált ki. "Ha egy depresszióval szenvedö személy javít a testtartásán, a depresszió gyakran el is múlik" (valaki)

... (már nagyon fáradt vagyok) és végül:
Internet. Egy a British Medical Journalban közzétett tanulmány kimutatta, hogy még az Internet is segíthet a depresszió megküzdésében Akkor hajrá!

Kati

És megint én
Ha valaki tud angolul, látogasson el ide: www.moodgym.anu.edu.au/
Én még csak most fogok, úgyhogy nem tudom jó-e. Valami kognitív gyakorlatok a depresszió megelözésére.

Kati

Kati

Köszi a jótanácsokat. Sokat én is tudtam belőle: mozgás, illóolajok, teák. A testtartás új nekem. És tényleg nem jó a testtartásom. És nem iszok eleget. Próbáltam már tudatosan inni, de egyszerűen nem megy. Kicsit tudok javítani ezen a területen, de 2-2,5 l folyadékot megigyak, elképzelhetetlen. Valahogy azért megpróbálok a 2 l felé közelíteni.
Mozogni mozgok egy kicsit: gyerekekkel kell sétálni, nyújtógyakorlatokat, egy-két izomerősítő gyakorlatot szoktam már csinálni. Majd szép lassan ezt növelem a szükséges adagig.

Megnézem majd az ajánlott oldalt, hátha van egyéb jótanács.

Mindenkinek jó napot!

Puszi:
Nelli

u.i: jaj, de nem szeretnék én a nagyszülőkkel élni. Nekem tetszik, ha anyásak a gyerekek.

Megkerestem egy online szótárban:
Lemon balm = citromfü
Valerian = macskagyökérfü
St John's wort = orbáncfü. (Le is írom mindjárt magamnak )

Megnéztem én is a fenti oldalt, tesztek vannak, és gondolom utána jönnek a gyakorlatok (odáig még nem jutottam el). Jó angol kell hozzá sztem.

Kati

Kati

Ezek tényleg jó gyógynövények. A korábban említett validolnak is a magykagyökérfű az alapja, és a HOVA gyógyszernek is ez + komló.
Bár csak ha gyenge a depi és nem évek óta tartó. Az én alvászavaromon már nem segítenek.

Nelli

xxx

"Az esetleg más, ha Téged nem elégít ki csak a baba és a háztartás, és boldogabb és kiegyensúlyozottabb lennél, ha dolgoznál is."

Nagyon is kielégít a baba, de kiszolgáltatottnak érzem magam a munka nélkül, illetve, amit a Bogi is ír, mindig volt valami szellemi kihívás is az életemben, most meg kezdek agyi mélyrepülést végezni és nem akarom, hogy ez az állapot állandósuljon. Nekem is a távmunka lenne a megfelelő alternatíva, és jó tudni, hogy a munkakultúránk is átalakulóban van, megváltozik a munkaidőnk szerkezete, és a távmunka lassan de biztosan teljesen evidenssé válik! Csak sajnos ez nem megy egyik napról a másikra.Na sebaj, majd a második gyereknél!

De jó, hogy írtátok a HOVA-t, nekem is van valahol itthon. Bár egy pikoló sör majdnem ugyanazt a hatást kelti.
Tegnap iszonyú éjszakám volt, rémképeket láttam, nem tudtam aludni. Pedig olyan fáradt voltam, hogy az nem emberi.

Manojoe!

Jó, hogy Te esetleg már élvezheted a távmunka előnyeit. de én már a második gyerekemmel vagyok itthon, így nem gondolom, hogy 2 év alatt csodák lesznek etéren. De azért bízok benn, hogy javul a helyzet, és egyre több munkahelyen lehetőség lesz részmunkaidőre. Én a 6 órás munkával ki lennék elégítve.

Én is érzem, hogy az agyam nagyon a gyerekekre és a háztartásra szűkült be, de valahogy most más nem is hiányzik.
Persze ha eszembe jut a jövő, görcsbe szorul a gyomrom, mert munkahelyet fogok váltani, de szakmailag le leszek maradva, amit nehéz behozni. Ill. a munka révén sikerülne, csak ne lennének olyan kemény interjúk.

Még mindig van egy belső fáradtságom, és az alvásom se tökéletes, de meg kell hogy mondjam, a remeron messze jobb, mint az eddig szedett bármelyik antidepresszánsom (pedig szedtem már egy párat). Javul a kedvem, aktívabbnak is érzem magam, és még alszom is valamennyit.

A gyomorfájásom az altatóktól és a nyugtatóktól lehetett. Most már sokkal jobb ez is.

Puszi:
Nelli

Sziasztok!

Szeretném, ha megosztanátok velem a tapasztalataitokat! 25 éves, mindössze 5 hetes kismama vagyok( első gyerek lesz), sajnos pánikra és depresszióra hajlamos típus. Terveztük a babát, de most, hogy sikerült, mégis tele vagyok félelmekkel és kétségekkel. Először is, úgy érzem, nem vagyok igazán érett az anyaságra, nem tudom elképzelni, hogyan fog fejlődni bennem a baba, és, hogy mit fogok majd csinálni egy csecsemővel! Nagyon félek az egésztől, nyomasztó gondolatok gyötörnek. Biztos, hogy kell ez nekem? Biztos, hogy képes vagyok kihordani, megszülni, majd ellátni egy csecsemőt? Képes vagyok ekkora felelősséget vállalni? Hogyan fogom feldolgozni, hogy az életem gyökeresen megváltozik? Nem szenved-e majd kárt a házasságom? Hogyan fognak kialakulni érzelmeim egy ma még néhány sejtből álló lény iránt? Fogom szeretni?

Légyszives ne nézzetek hülyének, tudom, hogy 10 centivel a föld felett kéne járnom ehelyett! Szerintetek normálisak ezek a gondolatok? Elmúlnak ezek később? Megváltoznak majd az érzéseim, ha már érzékelem a babát, ahogy növekszik bennem?
Várom megnyugtató válaszaitokat!

Szia Gyike!

Először is: itt senki nem néz hülyének. Az itt megforduló nők általában anyák, így tudják, mi megy most végbe benned. Szóval gyere nyugodtan közénk, és beszélgess!

De még inkább javaslom Neked a friss kismamások topicját, ahol hasonló cipőben járó kismamák beszélgetnek, nagyon jó a hangulat, fel fognak tudni vidítani, és tudnak majd neked mindenben segíteni.

Azt azért szeretném elmondani, hogy van még 8 hónapod arra, hogy a gondolataid valamelyest rendeződjenek, hogy fel tudjad dolgozni azt, hogy anya leszel. Ez egy semmihez nem fogható érzés, de nem alakul ki egy perc alatt. Idő kell, hogy a benned növekedő élet iránt gyendéd érzelmeid legyenek. És igen, ha majd mozogni kezd, akkor az érzéseid elkezdenek megváltozni, már közelebb érzed magadhoz.
Nem úgy születik senki se, hogy rögtön tud mindent, szép lassan alakul ki a 9 hónap alatt, ill. utána, mikor már gondoznod kell, és Ti szülők lesztek felelőssek érte. A várandósság ideje alatt sok könyvet elolvashatsz, sok információhoz juthatsz itt a neten is, amik majd erősítik az önbizalmadat a gyermekgondozás/gyermeknevelés területén, de majd meglátod, hogy van a nőknek egy veleszületett ösztöne, ami segít kiigazodni a sok tanács között, és majd Te fogod érezni, mi is a helyes döntés az adott helyzetben.

Összefoglalva azt szerettem volna mondani, hogy nagyon is normálisak a gondolataid (legalábbis ha ez nem nagyon túlzó), és van még elég időd, hogy felkészülj az anyaságra!

Ha depresszióra vagy hajlamos, akkor már most fel kell készülnöd arra, hogy a szülés után lehet,m hogy ez erősödik. Ez az un. gyermekágyi depresszió. De ha van jó orvosod, akkor ezt tudja majd kezelni. A lényeg, hogy még időben fordulj szakemberhez, nehogy elhatalmasodjon rajtad a depresszió.
Most, míg van időtök, sokat menjetek el a pároddal ide-oda, hogy feltöltődj az elkövetkezendő időszakra.

Remélem nem írtam sok badarságot, és ki tudtad hámozni a lényeget.

Kívánok nagyon boldog babavárást, és sok egészséget!

Nelli

Hallottatok már a HAWA csoportról? Állítólag a szülés körüli lelki problémák kezelésére szakosodtak. Tudtok róluk valamit (a Kismamában volt néhány sor róluk, de nekem élő tapasztalat kellenék)?

Szia Nelli!

Köszönöm a válaszodat, valamelyest megnyugodtam, végülis ez egy folyamat, mind testileg, mind érzelmileg, úgyhogy gondolom nem csettintésre jönnek az anyai érzések, és a szeretet egy ma még nem létező emberke iránt. Amúgy korábban jártam már pszihiáterhez, lehet, hogy most is fel fogom keresni ugyan azt a hölgyet. Jó ötlet!
És kösz a topic-javaslatot, meg fogom keresni, még nem tűnt fel, hogy olyan is van!

Mégegyszer köszi: Györgyi

Manojoe!

A topic elején ezt írták róla:
A Hawa Munkacsoport (szülés utáni lelki problémák kezelése) Ambulancia a Vadaskert Kórházban címe:
1021 Hüvösvölgyi út 116.
Tel.: 30/311-2994 Molnár Judit pszichológus,
20/388-5653 dr. Frigyes Júlia pszichiáter

Györgyi
Örülök, hogy tudtam egy picit segíteni. Azért néha gyere, és meséld el, mi újság Veled.

Puszi:
Nelli