Sziasztok!
Hát akkor végre neki állok én is a sztorinak
Eddig nehezen bírtam ülni a gép előtt sokáig (sebem iszonyat fáj)…meg nagyon fáradt is vagyok ám…
Szóval vasárnap hajnal 5 körül ébredtem,hogy fáj a pocakom..de gondoltam biztosan a tegnapi bableves))))szokásos óránkénti pisi és közben véreztem is, de mondom jól van lányom, engem nem versz át, ilyen volt múlt héten is..alszok tovább..de csak nem hagyott békén..
Menni kellett a napi ctg-re amit már marhára untam már, de előtte még kitakarítottunk..11 felé viszont elkezdtem nézni az órát, hát mondom a belem csak nem tekerget 5 percenként, de esküszöm nem tudtam eldönteni,hogy ezt most mi okozza. Na délben már vert a víz rendesen porszika közben, a végét a férjem fejezte be, én addig ugrottam be a kádba fürdeni. Ekkor futott végig rajtam, hogy lehet,hogy megyek szülni basszus???:-)))))
Fél 2-kor indultunk be és ekkor hívtam a szülésznőt, hogy van valami, úgyhogy ne készüljön a Forma 1-re ha szereti))), ctg után hívom,hogy mit mondanak, addig nyugodtan pihikézzen otthon, hiszen tudhatja,hogy örökterhes vagyok)
Liftben felfelé a ctgre már kimondtam a varázsszót a férjemnek,hogy szerintem ma szülünk..bazira fájt, Luca becsomagolta a bőröndjét szerintem...(reménykedtem,hogy a zongorát nem hozza magával ki)) )
Ügyeletes a ctg-n mondta már,hogy maradok bent…amúgy a fájások csak 50-ig mentek fel és még is azt hittem összecsinálom magam a fájdalomtól…vizsgálatnál 2 újjnyi voltam és közölte,hogy a vajúdás felén már túl vagyok..na mondom királyság, a porszika csodákra képes)))
Hívták a dokit, szülésznőt..addig adatokat töltöttünk ki, de esküszöm arra sem tudtam válaszolni, hogy mi a nevem…férjem töltögette ki végül,mert én totál átmentem szőkébe a fájdalomtól, de végig poénkodtunk.
Szülésznő megjött, nagyon gyors volt minden..a beöntést aki kitalálta annak behúznék kettőt…jujj de dúrva)))még a karácsonyi beiglit is kitolta belőlem)
Utána szülőszoba és kezdtem agyf*szt kapni szó szerint (bocsi a szóért)..bejött anyukám (tudjátok rettegek tőle, sürög, forog, okoskodik, imádom őt, csak túllihegi ), kiküldtem, erre bent hagyja a mobilját ami percenként csörög..mert útközben még a hentest is felhívta szerintem, hogy szülök…
Férjem végig bent volt velem egészen a burokrepesztésig. Megjöttek tesómék…anyósom…és közöltem,hogy na vége a móka miki tára, kifelé mindenki….puszi puszi, köszi a drukkot, de hagyjanak nyugodtan meghalni…(közben valaki nekiment a kórházi sorompónak…mindenki az ablakban lógott a dokimmal együtt, jött a rendőrség…a Miami helyszínelők, NCI stb..
))))mondom ezt nem hiszem el,hogy valaki ennyire balfék pont most..pont az ablak alatt mikor én éppen meghalok…
Na eddig vicces volt…innentől már nem. Burok repi után borzalom volt amit éreztem, tesóm törölgette az arcom, a szám vizes ronggyal, szorítottam a kezét…állítólag nagyon gyorsan ment minden…örülhetek…
Néztem az órát, remegtem, rettegtem, sírtam…féltem…jött a pánik..nem kapok levegőt…és ez csak fokozódott mikor a tolófájások következtek…az valami brutális. Azt írta a könyv átlag 4 tolásra kint vannak a babák….a 10-nél megkérdeztem,hogy még is meddig megy ez így????Doki poénkodott mi lesz a gyerek neve..mondom SZARZSÁK (bekakilt a vízbe) és már nem bírtam Lucázni a fájdalom miatt..ez jött a ki számon
Mindig mondták,hogy NAGY LEVEGŐ….de mondom hogy a p*csába, amikor összehajtanak, mint egy papírkutyát, fent a lábam, a hasamtól nem férek el és akkor vegyek nagy levegőt??...Piskótát ne süssek közben??????? )
Korgott a gyomrom, éhes voltam, férjem megígérte ha vége, elmegy a mekibe..na ez járt a fejemben..meg közölte a szülésznő mikor mondtam,hogy nincs már erőm tolni és már zokogtam hogy Luca készen áll, rám vár, rajtam múlik minden..
NA ÉS EZ ADOTT ERŐTT!!HOGY ITT VAN MINDJÁRT…onnantól nyomtam, mint egy vadállat…feszegettek, de csak nem jött..vágtak..és mikor már éppen a fulladás közben előttem volt,hogy letakarnak fehér lepedővel és letolnak a patológiára..mert belehalok…na akkor jött ki az én kis hercegnőm..
Nem fájt ez a rész, bármekkora is volt a feje..nem kaptam semmit, csak a vágásnál a végén egy lidocaint a combomba…
Rögtön elszaladtak vele, ezer ember sürgött forgott a kaka miatt….Kb, negyed óra múlva kaptam meg őt, addigra már fogta anyukám persze, férjem sírva ölelgette és a tesóm is megkapta picit. Aztán megláttam…de nem sírtam. Nagyon fájt minden….boldog voltam és felszabadult..és GYÖNYÖRŰ VOLT. HIHETETLEN,HOGY EGY IGAZI BABA ÉS TÉNYLEG AZT A KIS FOKHAGYMA FENEKÉT TOLOGATTA NEKEM ESTÉNKÉNT MIKOR A GÉP ELŐTT ÜLTEM.
Most nektek is ha ültök a gép előtt és olvastok..akiknek bent a baba még ki tudja mit helyezkedik…)
Összevarrtak, szintén nagyon fájt..szorítottam a fogammal a vizesrongyot….aztán 2 óra elteltével mentem zuhanyozni, mert rosszul voltam a dolgoktól. Persze a mentem az túlzás hiszen a végén össze is estem és tolókocsival vittek a kórterembe be….de nekem muszáj volt tusolni…őrült meleg is volt aznap.
Bocsi a hosszúságért..ennyi a történet, az itthoni dolgokról röviden annyit, hogy 24 órás RISKA lett belőlem, tejem sok és a férjem megígérte Lucának,hogy kap egy külön kistehenet ugyanis annyit ZABÁL)))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Nagyon jó kislány, alig sír, minden megy, mint ha 50 gyerekem lett volna..nagyon királyság babázni))
A szopi ment nehezen elején, hogy hogyan tartsam, fogjam..de bele lehet jönni.
JA a tejbelövelés nagyon dúrva..fáj is és brutális.
Fejek, masszírozok..az első 1-2 nap nehéz akkor, de most már kezd beállni és kezdem megismerni hogyan működik….
Na majd még jövök!
Bocsi,hogy hosszú lett...