Sziasztok Lányok !
2 héttel ezelőtti ígéretemhez híven itt vagyok és mesélek
Most már hivatalosan és hangosan is el merem mondani, velünk is megtörtént a csoda, kisbabát várok
Sokan ismerik az előzményeinket, 8 év küzdelem, 8 terhesség : 6 spontán.ab, 2 méhenkívüli után idén májusban a 2.clostis hónapban újra spontán teherbe estem.
Gyakorlatilag esély nem sok volt, mert az egyetlen petevezetőm is elzáródott az októberi méhenkívüli miatt, ami a márciusi HSG után nagy nyomásra ugyan átjárhatóvá vált, de az orvosom szerint is max.6 hónap próbálkozást javasolt.
Épp ezért bejelentkeztünk már Krizsához, július elejére.
Mivel nálunk az IR és PCOS mellett sajnos immunológiai probléma is van, előre kellett tervezni, mert a lombik előtt meg kellett volna kapnom az első immunkezelést.
Januárban elkezdtem a PSZF-en egy másoddiplomás képzést, a vizsgaidőszaknak épp vége lett, amikor kiderült a babavárás
Az előzmények tükrében nagyon féltem a méhenkívülitől, de mivel a progeszteronom is hihetetlen magas volt mindenféle pótlás nélkül (200 felett), így valahogy azt éreztük, ez a terhesség most nagyon stabil.
Egyetlen kérdés volt, mikor kaphatom meg az immunkezelést, aminek a procedurája igen bonyolult
különböző engedélyezések, stb + az orvos közölte, majd csak a szívhang után adja be. Mivel az előző 5 spontán terhességnél el sem jutottunk a 6.hétig gyakorlatilag a rettegés és reménykedés töltötte ki a mindennapokat, 5+4-nél jártam, amikor megindult a jól ismert barnázgatás (3x2 utrot kellett szednem, amikor kiderült a terhesség, hiába volt nagyon magas a progim..), akkor 3 napig feküdtem bent a Klinikákon, szerencsére már volt petezsák, szikhólyag és sajnos egy bő 6 cm-es cisztám is.
Innetől kezdve, gyakorlatilag a 9.hét végéig 3-4 naponta barnás-rózsaszínes folyás volt, görcsökkel. Az immunkezelést a 7.hét elején megkaptam, előtte 3 nappal folyt belőlem a vér
, úgyhogy akkor meg az ÁEK "vendégszeretetét" élveztem 3 napig. gyakorlatilag meg voltam győződve arról, hogy késő lesz már, mire megkapom a kezelést. Szerencsére élt a baba, valószínűleg a ciszta is ludas volt ezekben a vérezgetésekben, mert vérömleny sehol nem volt látható (szerencsére).
Az immunkezelést túléltem és onnantól már tényleg visszafelé számoltam a napokat a 10. hétig, amikor már kicsit jobban mertem reménykedni, hogy velünk marad a baba.
Az első kórházi naptól kezdve szigorú fekvésre lettem ítélve, semmi emelgetés, hajolás, semmi, csak pihenés. szerencsére a család mellettünk volt, főztek ránk, stb.
Immun szempontból ugyan még a 14-16. hétig veszélyeztetett vagyok, de érzem, most már nem lesz baj. Ha idáig eljutottunk, minden rendben lesz.
Ma voltunk az első genetikai UH-on.
CRL 62 mm
tarkóredő 1,9 mm.
Ez az egész egyszerűen hihetetlen, úgy gondolom egyfajta csoda, hogy spontán sikerült és most itt van bennem a mi kis 6 cm-es Bébibogyónk
Lányok, szívből kívánom, hogy mindannyian, akik még babára vártok, ugyanezt a boldogságot átélhessétek. Látjátok, vannak csodák még ilyen komplikált esetekben is, mint én vagyok
és egy nagy tanulság az elmúlt 8 év tükrében : 1 orvos véleménye nem biztos, hogy elégséges vélemény... és olyan nincs, hogy nincs oka a vetélésnek, a sikertelenségnek. Ebben én nem hiszek.
Nálam első körben nem lett kezelve az IR, utána az immunológiai ok sokára lett kiderítve, majd nem hittem el, hogy hiába szedtem 4-5 éve a metformint, bár rendezte a ciklusomat és spontán is terhes lettem, de hormonálisan - progeszteron - még mindig nem voltam rendben. Ezért kellett a closti, ez már tavaly a méhenkívülinél is bizonyított, a 4. hónapban lettem akkor terhes és ha nem rossz helyre ágyazódik be, valószínűleg meg is marad. Sokáig küzdöttem ellene és most mégis ez (is) segített.
Remélem hamarosan újabb kismamáknak örülhetünk
Niki