Hát elég mozgalmasra sikerült az elmúlt 10 napom, de túl vagyok rajta, és túléltem, sajnos baba már nincsen
Elölről kezdem, mert valakinek tejesen új a sztori.
Júni 17én sajnos elkezdtem vérezgetni, ezért pénteken elmentem egy dokihoz (rendesen, csak júli 7én mentem volna először), aki UH-gal nem látott petezsákot, de nem tudta megmondani, hogy már kivéreztem, vagy még nem is látszik..(ja a saját dokim szabin van, külföldön egész júniusban). Kedden ismét doki, aki megint nem látott semmit, megemlítette, h lehet, h méhen kívüli, 1 hét múlva menjek vissza.
Hát ez annyira nem nyugtatott meg, ezért szerdán megkerestem egy dokinőt az Istvánban, aki azonnal befektetett méhen kívüli gyanújával, mivel méhen belül ő sem látott semmit, méhen kívül vmi hasonlót (bHCG 1530)...
Aztán megindult rendesen a vérzésem is, szombati UH-on már teljesen visszazsugorodott a nyálkahártyám, szóval ha méhen kívüli is volt, az is elhalt, bár a doki szerint nem az volt, mert akkor nem indult volna meg ennyire a vérzésem. Ma csináltak újabb vérvizsgálatot, ami szintén igazolta a vetélést (bHCG 191), így nagy nehezen, ma hazaengedtek..
Ha már így alakultak a dolgok, örülök, hogy megúsztam műtét, és küret nélkül, bár az első nap tiszta stresszben tartottak, nem ehettem, ihattam, mert attól függött a jövőm, h milyen lesz a labor. Aztán végül úgy találták, hogy nem annyira magas a HCG-m, hogy azonnali műtétet igényeljen, de azért muszáj volt megfigyelés alatt tartaniuk.
Mikor az első UH-n megtudtuk, hogy baj van, szomorkodtunk kicsit, ma már csak a pozitív oldalát próbálom értékelni, hogy ha már így alakult, ez volt a legszerencsésebb kimenetel...
Csütörtökön megyek vissza a doktornőhöz, csinál még 1 UH-ot, meg hormonvizsgálatot..
Azért írtam le az egész sztorit, hogy hátha valakinek még hasznos lesz, bár senkinek nem kívánom, hogy ekkora bizonytalanságot, idegeskedést éljen át!
Köszi mindenkinek, aki aggódott értem!