Na szép vagyok, hogy Timi újdonsült 2 gyerekes
anyukaként is jön, én meg nem! Gratulálok Timi én is, olyan szépek vagytok!!! Annyira átüt a hozzászólásaidban a gyermekeid felé áradó odaadás és rajongás, olyan jó olvasni! Néztelek a kis újszülött Bálinttal, azon a képen tiszta Eszti vagy (vagyis inkább fordítva, de a lényeg ugyanaz.)
Én már feldolgoztam, hogy mostanában nem lesz kistesó, most már nem bánom, így alakult és ez most jobb is így.
Képzeljétek, májusban vidéken voltam 3 napig úgy, hogy Lina nem volt velem!!! Én nagyon jól éreztem magam (azt leszámítva, hogy reggel-este fejtem, és már majd leszakadt a kezem), viszont Lina érdekes módon engem se nagyon, meg a tejcit se nagyon emlegette, viszont nagyon nehezen kezelhető volt. Amikor én vagyok vele, akkor képes még akár naponta 5x is szopizni, de ha nem vagyok, simán elalszik délután szopi nélkül is. Le akarnám már szoktatni arról, hogy a velem való alvást és ébredést szopikhoz kösse, de az éjszakai szopi-leszoktatást még nem teljesen hevertem ki…Történt ugyanis, hogy kb. 3,5 hónapja igencsak elegem lett az éjszakai 3-4x ébredésekből. És azt mondtam, hogy mostantól csak akkor van tejci, mikor világos van. (Akkor még okés volt, de a kis piszok mostanság ½ 6-kor ébreszt, hogy anya, világos van! Viszont utána még alszik tovább 7-ig minimum, de van, hogy 8-ig is.) Ugyan nem feltétlen alussza végig az éjszakát azóta, sőt még mindig előfordul egy-egy „tejcizni akajok”, ami a visszautasítás hatására éktelen sírásba és csapkodásba torkollik, de aztán viszonylag hamar visszaalszik, és így elég jók az éjszakáink (főleg az azt megelőző 2 évhez képest). Ezt már mindenképpen el akartam mesélni, főleg Edinának, mert bár olvasom, hogy Lilinél is van javulás, de lehet, hogy nála is ez csak egy rossz szokás ez a rengeteg éjszakai ébredés és ivás, mint ahogy Lina is nyilván nem azért ébredt ennyiszer, mert szomjas-éhes lett volna. Kitartás neked Edina, mert ezek a drasztikus lépések, amiket írsz, hogy meg kell tegyél nem könnyűek, én többek között ezért nem bírtam még a napközbeni szopiról leszoktatni. Mert tudom, hogy sok sírás árán fog csak menni.
Szobatisztaságnak nálunk sincs jele, ráadásul azt hittem, hogy májusban már a dög melegben majd hagyhatom meztelen popsival szaladgálni, de ez nem jött be… Viszont nagyon édesen és lelkesen gyógyít puszival és simogatással, nem is kell kérni. Ha beütöm valamimet és feljajdulok, már mondja is, hogy „anya megpuszilom”. Imádom! Viszont olyan is akad, amikor eltol magától azzal a felkiáltással, hogy „anya nem kell a Linuskát annyit puszilgatni”.
Mi is beadtuk a bölcsibe a jelentkezést, apropó, Momoska, te miért mondtad Évinek, hogy örülsz, hogy ovi és nem bölcsi?
Tina, de jó kis ruha! Dávidról már nem is beszélve.
Linának nem miért, hanem hol korszaka van, de olyan szinten, hogy mondja Momoskáék Szentendrés, bordó templomos képénél, hogy „anya fejbojujt a tempjomsz”, mondom „húú, tényleg felborult a templom egy kicsit”, erre ő „anya hoj bojujt fej a tempjomsz?”
Fúú, Momoska, nem semmi sztorid van, s a folytatás sem könnyű… S hát Borisz beszólásai !!! – a férjem megveszne egy ilyen típusú kissrácért (nem mintha a lányáért nem, pláne mikor a szalonnát meg a kolbászt eszi…, de a férjem nagy autómániás, s a két kedvence az opel és az audi.)
Na, Edina jó kis ijedtség nektek is! Amúgy Linától én nem szoktam elköszönni, tudom, hogy mindenki azt mondja, hogy ez nem jó, de egyszerűen nem működik. Annyira visít, ha meg csak előre megbeszélem vele, hogy el fogok menni, és úgy megyek el, hogy nem veszi észre, akkor megkérdezi egyszer csak, hogy hol a mama, de anyu mondja neki, hogy tudod, megbeszéltük, hogy elmegy, és ezzel el van intézve. Mondjuk az hozzá tartozik, hogy anyut imádja, rohan elé mindig és nagyon szeret vele játszani.
Évi, milyen érdekes, amit írsz, hogy Anna addig megy, míg el nem éri a célját, nem számít, hogy egyszer-kétszer visszautasítják, föl sem veszi. Ha ez meg tud majd maradni benne, akkor felnőttként jól jön majd neki a sikerhez, úgy értem, felnőttként már félünk a visszautasítástól, sok mindent meg sem próbálunk egyszer sem, nemhogy még egyszer megpróbáljuk, ha már vissza is utasítottak egyszer.
Beszólások:
Anya ezt hogy kell fölgabalyozni? (fölgöngyölni a szőnyeget)
Anya hol van a nyisző? (olló)
-Anya lemossa a minkjét - mondja nekem.
-Nem kicsim, anya ma nem sminkelte ki magát, most nincs sminkem
-Anya, hol a mink?
Mesélem ma ebédnél neki, hogy az a macis kanál amivel eszik, az enyém volt. Erre ő:
Anya, amikor kicsi voltál, akkor neked adtam a kanalat.