Kiemelt témák

Sziasztok!

Sziasztok!

7 éves kisfiam mutista. Azért hozom létre ezt a topikot, hogy hasonló cipőben járó szülőtársaimmal eszmét cserélhessünk, ötleteket, bátorítást kapjunk egymástól, és persze tapasztalatokat is gyűjtsünk. És szívesen várom a mutista, vagy volt mutista felnőtteket, kamaszokat, biztosan sokat tudnának segíteni nekünk!

Szia!
Éva vagyok. Kislányom augusztusban volt 4 éves..
Igazából nem mondták még ki rá, hogy ez a baja, csak felmerült bennem, hátha....
Szerinted?
Egyik napról a másikra kezdődött, az addig csörfös kislány nagyon félős lett. Az óvónők szóltak, hogy nem olyan, mint máskor, addig ő rendezte a többieket, nagyon talpraesett volt, az elsők között szépen beszokott, de észrevették, hogy pár hét után félreállt, volt, hogy megállt középen, és csak nézett, nem játszott....Először azt hittük, ilyen korszaka van, akkor jött a tesó is, erre fogtuk, bár fel lett készitve.... majd kinövi, reméltük, de már több mint egy éve tart.. Szűk családi körben semmi baj, de amint megjelenik valaki, bújik a fenekünkbe, nem hajlandó megszólalni. Ha jönnek hozzánk, inkább bemegy a szobájába. Látszik, hogy nagyon zavarban van, belémbújik, ha valamit mégis nagyon közölni akar, akkor rajtam keresztül, anya mondd meg.....
Az oviban van egy kis barátnője, szinte szimbiózisban vannak egymással, állandóan csak együtt.......Vele teljesen felszabadult, szépen eljátszanak... Őt szokta szócsőnek használni, ha valamit akar. Ha nincs ott az a kislány, félre ül, pityereg, magában rajzolgat...
Azért vagyok bizonytalan, mert a főállás ez, de van, mikor megfeledkezik magáról, akkor beszél másokkal is... Nyár végén nagyon örültünk, akkor volt olyan pl., hogy odament a szomszéd pléden a nénihez, én a távolból figyeltem, és pityeregtem örömömben, legalább fél órát elbeszélgetett vele. Vagy pl. bement a cukrászdába, mi ültünk a teraszon, ő vitte vissza a tányért, szépen megköszönte, kért magának szivószálat.... Ezek az esetek nagy sikerélmény számba mennek... Vagy pl. amikor elvittük táncolni, az első órán, szépen, hangosan bemutatkozott, mondott magáról pár mondatot... Nagy volt az öröm, de pár alkalom után meg kellett volna valamit mondani, csak állt, és hallgatott....
Szóval nem tudom.. Mi a véleményed? Az óvónők azt mondják, tavaly óta fejlődött, kommunikativabb velük, bár nem úgy mint más gyerek, de a szükségeseket már megmondja... Az úszás tanárának is elmondtam, mi a helyzet, ő azt mondja, nem vette észre, nem egy szószátyár, de ha lecsúszik a szemüvege, vagy pisi lesz, az ilyeneket közli vele...
Azt figyeltem meg, a jelenlétemben mintha szorongóbb lenne, ha magára van hagyva, akkor ha keveset is, beszél most már... De miért? "Agyonnyomom?" De mivel, hogyan?
Harmónikusan élünk, családi gond nincs, rengeteget foglalkozunk vele, mindig kicsit talán túlságosan is féltettük a pici lelkét... Amúgy nagyon okos kislány, persze, szülőként biztos elfogult vagyok, de hihetetlen értelmes gondolatai vannak, 3 éves kora óta ismeri a betűket, le is irja. (soha nem tanitottuk) Értelmileg biztos nincs vele gond....
Bocs, hogy ilyen hosszúra nyúltam, de kétségbe vagyok esve... Nagyon örülök, hogy inditottad ezt a fórumot, talán sok hasonló sorsú szülő ide talál....
Nálatok mikor derült ki? Gyerekekkel el van? Hogyan szelektál, kivel áll szóba? Jártok valamilyen terápiára? Annyira érdekelne minden, kérlek irjál! Őt is zavarja? Lucán látszik, bár mi próbálunk természetesen viselkedni, saját magára haragszik, ha ilyen szitu van. Szerepjáték közben a saját nevét használja? Hogyan beszél nektek magáról?
Hú, dugulok tényleg.
Üdv.
Évi

Szia Évi!

Nagyon örülök, hogy írtál, azt hittem, senki nem veszi észre a topikot. Hogy találtad meg?

Nehéz eldönteni, hogy Nálatok is a mutizmus áll-e fent, és nyilván nem is az én dolgom. Az biztos, hogy sokféle fokozata van a dolognak, van aki még otthon sem beszél a saját anyukájával sem, és van, aki csak nagyon kevés esetben nem beszél.
Biztos érdemes lenne szakembernek megmutatni, de azt meg kell mondanom, sok tapasztalatuk sajnos nincs / ahogy a hasonló cipőben járóktól hallottam, illteve a saját bőrünkön is tapasztaltuk már/.

Nálunk elég későn derült ki, ugyanis csak 5 évesen került közösségbe Balázs. Addig is lehetett persze látni, hogy nem olyan, mint a többiek, nem barátkozott túl könnyen, de ebben is voltak jobb, és rosszabb időszakok. Volt, amikor messziről elkerülte a játszótereket, és csak sétálni volt hajlandó, ha levegőztünk, aztán ez változott, és a játszón is nagyszerűen érezte magát, barátkozott, idegen gyerekekkel is játszott. De senkinek nem válaszolt, ha kérdezték, nem köszönt már akkor sem / azt hiszem, akkoriban gyerekekkel még beszélt -ez olyan 3 éves korától 5 éves koráig tartó időszakra vonatkozik/.
Aztán jött az ovi, és soha egy árva szót sem szólt senkihez, jó sok idő kellett, míg egyáltalán elkezdett játszani / minden nap az ablakban ácsorgott, és nézte a többieket, és csak akkor kapcsolódott be, amikor a reggeli, és a foglalkozás lezajlott/. Akkor is, és azóta is úgy emlegeti az ovit, hogy nagyon szerette. Voltak barátai, de velük sem beszélt, viszont az összes gyerek elfogadta őt olyannak, amilyen, segítették, nem bántották. Ő is magától megtanult írni+olvasni, úgyhogy az óvónénikkel írásban kommunikált
Az ötödik szülinapjára meghívott pár ovis barátot, itt voltak az unokatesói is / velük beszél, és nagyon felszabadultan tudnak együtt játszani/. Egy idő után azt vettük észre, hogy / valószínűleg véletlenül/ megszólalt az ovisok előtt is, na mi is repestünk ám! Nagyon élvezte ő is, boldog volt, hogy sikerült. Sajnos nem volt folytatás, a nyári szünet után ott folytatta az ovit, ahol abbahagyta, nem beszélt senkivel, és ez így is maradt végig. Nem vett részt a szereplésekben, mondókázásokban, csak az olyan foglalkozásokon, ahol feladatlapokat kellett megoldani.
Meg kell mondanom, meglehetősen tanácstalanok voltunk iskolaválasztás terén, az egyértelmű volt, hogy emiatt nem maradhat az oviban még egy évet, hiszen értelmes, érdeklődő, tulajdonképpen iskolaérett, csak a szociális viselkedésével van gond. AZ is tiszta sor volt, hogy a sima körzeti iskolában előbb-utább megaláztatások, megszégyenítések sora várna rá, ami még jobban visszavetné. Így aztán máshol keresgéltünk, végül egy alapítványi sulit találtunk, fel is vették, és nagyon szeretjük. Sajnos itt sem beszél, de barátai már vannak, a tanítókat nagyon szereti, és az egy hatalmas változás, hogy mindenben részt vesz. Volt már kis szereplés is, abban is benne volt / persze hang nélkül/. Most épp van egy kis holtpont, úgy érzi, unalmas az iskola, kevés érdekes dolgot tanulnak, lassan haladnak / ez az egyik elvük: nem rohamtempóban tanítanak, kell egy fokozatos átmenet az óvoda és az iskola között, sok a játék, vizuális alkotás/. Igazságtalannak tartja, hogy a tesója délig van csak oviban, neki meg délutánig van suli. / pedig ő ilyenkor még bőven nem járt oviba, a tesójának meg kell, de ez sem vigasztalja/.

Ismerős, amit írsz a belédbújásról, nálunk is ez a helyzet, és az is megfigyelhető, hogy a jelenlétemben szorongóbbnak tűnik. Én sem értem.
Amíg ovis volt, azt mondta, neki ez így jó. AZtán egyre érezhetőbb volt, hogy zavarja a dolog, tenni szeretne ellene, de nem megy. Nyáron kitalált egy "segédeszközt": ha valakivel szeretne beszélni, akit rég látott, de egyébként szokott vele társalogni, mindig kell egy kis idő ehhez. Egy ilyen alkalommal nagyon türelmetlen volt már, mert még mindig nem sikerült a megszólalás, és mondta az unokatesóinak, hogy mondjuk együtt, hoyg ÁÁÁÁÁ! Ettől kijött a hang a torkán, és innentől már be nem állt a szája Nem minden esetben sikerül ez elsőre, de azért eredményes. Persze ha nagyobb a gát, nem használ, pl. a suliban sem. Az első héten minden nap úgy ment, hogy na ma sikerülni fog. Kérte a tanítókat, hogy mondják az Á-t, de nem sikerült, és fel is adta

Igazából nem tudom, mi alapján szelektál, vannak emberek, akikkel mindig beszél, vannak, akikkel soha, és van olyan, akivel hol igen, hol nem. Ez utóbbi attól függ, hogy éppen mennyire felszabadult állapotában találkoznak.
Családtagokon kívül egyébként senkivel nem beszél.
Idegen helyen, illetve a suliban a fülembe suttog, ha akar valamit.
De vannak olyan felszabadult állapotai, amikor nem érdekli, hogy más is hallja, hangosan beszél velünk.
A saját nevét soha nem mondja ki, de most már azt is megfigyeltük, hogy se az enyémet, se az apjáét. / mármint a keresztnevünket/ És azt hiszem, nagyon nincs kibékülve saját magával, pedig mi mindig dícsérjük, babakorától kezdve az ügyességét, okosságát, szépségét
/ egyébként kétéves koráig teljesen nyitott, barátkozó gyerkőc volt, mindenkivel csacsogott, értelmes, okos volt, korán beszélt, stb. Ezután változott meg hirtelen, éppen akkor nem volt semmi hozzáköthető esemény, de lehet, hogy fáziskéséssel vette le a dolgokat-előtte pár hónappal voltak gondok, ami okozhatta ezt/.
Szerepjáték közben általában kitalált nevet ad magának, vagy a tesójáét veszi fel. És állandóan felnőttet játszik, dolgozik, vezet, ezek a fő játékok.

Most éppen nem járunk sehova vele. Sokat vártunk az iskolától, reméltük, hogy nem lesz szükség másra, csak a környezetváltozásra, de nem jött be
Jártunk pszichológushoz, de rövid ideig, mert elment a nő szülni, a fiam meg hallani sem akart másról. Ő javasolta, hogy menjünk lovasterápiára, az nagyon jó lehet. Ezzel szeretnénk most próbálkozni, ez az ötlet Balázsnak is tetszik.

Én is nagyon hosszú lettem, rövidebben nem ment
Írj még, ha tudsz!

Judit

Szia Judit!
Nagyon örülök, hogy irtál, köszönöm....
Az az ÁÁÁÁ-zás nagyon jól hangzik, ki fogjuk próbálni.
Egy lány ajánlotta, hogy nézzek be, egy másik topikból, igy találtam ide...
Ahogy egyre jobban belemerülök a témába, erősödik a gyanúm, ez lehet..... Igen, megnézetem szakemberrel, bár amiket olvasok, nem sok remény van, hogy segiteni is tudnak.... Majd meglátjuk.... Győri vagyok, azt hittem, ez azért elég nagyváros ahhoz, hogy elérhető legyen minden, de úgy látszik mégsem, keresnem kell a megfelelő embert, és eddig nem jártam nagy sikerrel...

Az óvónők szerint mondjuk nem ez van, bár nem tudom mennyire felkészültek, nem volt még mutista gyerekük. Ők azzal biztatnak, hogy saját magához képest fejlődik, és csak szimpla szorongásról van szó.... Én inkább úgy látom ezt, mikor milyen napja van éppen....
Azért kérdeztem, hogy kimondja-e a nevét a kisfiad, mert több helyen olvasom, hogy nem jellemző... Luca is szivesebben bújik játék közben a kis barátnője, vagy más neve mögé, de azért kimondja a sajátját, meg ha mondom neki pl., hogy én most a Lucával játszanék, mással nem fogok, akkor belemegy, akkor ő a Luca... Igen, mi is folyamatosan felnőttest játszunk, iskolásat, boltos nénit, vendégségeset... Mintha lejátszaná azokat a szitukat, ahol nem birt megszólalni játék közben, pozitivan....Tudat alatt talán igy próbálja gyógyitani saját magát...
Kibékülve nem lehet magával ő sem, abból gondolom, hogy többször előfordul, hogy mikor pl. itthon elmond egy mondókát, vagy valamit, akkor előtte szól, hogy nem ám kinevettek! Ez a kinevetés egy rémálom, akármi aranyosat csinál, nem is mosolyoghatok, mert el kezd pityeregni, hogy én kinevettem. Hiába magyarázom, hogy örömömben nevettem, nem fogadja el... Vagy rajzol valami szépet, aztán összefirkálja az egészet, mintha el akarná tűntetni.... Meg ilyenek, hogy üvölt, hogy ne mondjuk neki, hogy ügyes, meg " anya, megcsinálom, de ne dicsérj ám meg!"
Érdekes, hogy ő a csoportos szereplésekben részt vesz, igaz halkan, de motyogja maga elé a verseket, illetve az óvónő szerint, ha valami foglalkozás van, teljesen felcsillan a szeme, sugárzik az arca, és részt vesz bennük... Neki inkább azzal van a gond, ha szabad játék van, ha fel kéne találnia magát... Ha irányitott a dolog, akkor jobb a helyzet....
Ő is a családdal beszél, velünk nincs semmi gond, mással nem... Az óvónőkkel pár szót most már, tavaly még semmit, max. bólogatott a fejével.....Illetve változó... Van NÉHÁNY eset, amikor meg beszél idegennel is.... Ezért vagyok tanácstalan, nem vagyok benne biztos, hogy ez van, bár belül súgja egy hang, hogy igen, próbálok reménykedni talán, hogy mégsem.......
Köszönéssel pl. sehogy sem állunk alap esetben, de ha előre vetitek valami jutalmat, akkor azért 70 %-ban elmotyog egy halk sziát.... De ezt nem tartom jó taktikának, hogy ezért köszönjön....Volt egy eset, amikor előre ment a lépcsőházban, jött szembe egy vadidegen nő, én még 2 emelettel feljebb matattam a zárban, hát odahallatszott, akkora csókolomot köszönt. Még mondta is a néni, nahát, milyen jól köszönő gyerek... Ha tudná...... Nagyon megdicsértem, vártam a folytatást, de elmaradt.....
Kineziológussal nem próbálkoztatok?
Hazabeszélek, ezzel foglalkozom, szerintem egy próbát megérne, 7 éves gyerekkel már gyönyörűen lehet foglalkozni.... Hihetetlen eredményeket lehet vele elérni más területeken is....És gyorsan....... Talán az ok is kiderülne....
Sajnos Luca még kicsi hozzá, rajtam keresztül próbáltuk, de úgy nem volt az igazi, de nagyon reménykedem, ha 2-3 év múlva is ez lesz a helyzet, talán ezzel majd sikerül feloldódnia....
Meg van még valami, amiben most nagyon reménykedem, 3 hónap múlva legkésőbb kiderül.... Ezt nem akarom ide leirni, esetleg priviben, ha érdekelnek a spirituális dolgok, hihetetlen mindenesetre.....
Örülök, hogy találtatok megfelelő iskolát neki, biztos sokat fog segiteni... Jól döntöttetek, hogy nem rendesbe irattátok.
Szuper, hogy elfogadják a tanitók is, meg a gyerekek is!
Már annyira félek... Itt Győrben nem hiszem, hogy lesz lehetőség.....
A lovasterápia nagyon jól hangzik, kivánom, hogy sikerüljön....
Kérlek, irj, hogy mi van veletek, hogy haladtok, ha időd engedi.
Üdv.
Évi

Szia Évi!

Bocs,hogy csak most jutottam el idáig...

Oké, hogy az óvónők sok gyerekkel találkoznak, de nyilván nem lehet csak az ő véleményükre hagyatkozni, mindenképp érdemes megmutatni szakembernek is a lánykát, ha okosabb akarsz lenni. Az is lehet, hogy simán meg fognak nyugtatni, és ez sem egy utolsó eredmény. De szerintem olyan nincs, hogy "szimpla szorongás", ha van valamilyen szorongás, azzal jó foglalkozni, hogy a gyerek jól érezze magát a bőrében. Nevelési tanácsadóba nem tudsz elmenni? Az még ingyenes is.
Ha önmagában csak a köszönés lenne a probléma, az nem probléma, teljesen normális dolog a gyerekeknél. Ha mutatjuk a jópéldát, és nem unszoljuk állandóan, akkor előbb-utóbb ő is elkezd köszönni / ha egyébként beszél idegenekkel ugye/. Reggelenként szoktam jókat mosolyogni, mert az iskolában én szorgalmasan köszönök a kölköknek, ők meg csak néznek rám, de naggggyon ritka, aki visszaköszön. A nagyobbak persze már igen, sőt előre is köszönnek, de az elsősök, másodikosok nagyon kevesen. de legalább ebben nem lóg ki a sorból a fiam

Érdekes egyébként, hogy az oviban sokkal több csöppség köszön vissza.

Kineziológiával próbálkoztunk, először engem hívott be a nő, aztán Balázzsal próbálkozott, végül úgy döntött, rengeteg időbe telne, mire a bizalmába tudna férkőzni annyira, hogy eredményt érhessen el, és ez persze rengeteg pénz is lenne, így azt javasolta, ne folytassuk. Javasolt még valamit, aminek a neve nem ugrik most be, de őszintén szólva, ahogy utánaolvastunk, nem győzött meg. Virágterápiával is próbálkoztunk, ott sem éreztünk semmilyen változást
Most újra elkezdünk pszichológushoz járni, persze ez is egy hosszadalmas dolog, de mindenképp kell, hogy valamit csináljunk már. És Nekem is kell, hogy valaki kívülálló, ráadásul hozzáértő kontrolláljon, mert hajlamos vagyok hülyeségeket csinálni, és még csak észre sem veszem.
Mindenképp érdekel ez a dolog is, amit nem akarsz itt leírni, jöhet priviben!

A lovasterápiát múlt csütörtökön ki is próbálhattuk! A nevelési tanácsadóban is foglalkozik ezzel egy pszichológus, de teljesen televan, így mást kerestem. Habsburg Eilikának van egy lovardája itt a közelünkben, ahol lovasterápiával is foglalkoznak, és még pont volt egy szabad időpontja, úgyhogy lecsaptam rá. Eddig kétszer lovagolt már Balázs, de aki ott foglalkozott vele, csak a lovakhoz, lovagláshoz értett, de nem volt terapeuta. Ő is aranyos votl persze, de valahogy nem tudott Balázs feloldódni, végig szorongatta a kezem, mellette kellett mennem, így meg nem lehet lovagolni. Most ezen az új helyen a terapeuta lány pillanatok alatt a bizalmába férkőzött, és mindent megcsinált Balázs, amit kért tőle. A ló ment alatta, ő meg feltérdelt, körbefordult, integetett, és végig fülig ért a szája Szóval ez bejött, és lelkesen akar járni továbbrais

Csodálkoznék, ha Győrben, vagy környékén nem lenne alternatív iskola, ahol esetleg - ha még akkor is úgy érzed, hogy erre van Lucának szüksége-, másképp állnak a gyerekekhez, a mássághoz. Van még időtök, egyelőre kár ezen aggódnod. Még bőven el is múlhat minden, amiktől most tartassz.

Várom a prividet, és a további írásaidat

Sziasztok!

Én 18 éves vagyok és mutista. A vicc az hogy nálam nem is ismerte fel ezt még senki...

Nálam csak a korosztályommal történő beszéd megy nagyon nehezen, felnőttekkel/gyerekekkel gond nélkül tudok.

Nem bocsátkoznék hosszabb leírásba, ha valami konkrét dolog érdekel nyugodtan kérdezzetek, örömmel segítek

Kedves Icarus!

Érdekes, hoyg nem ismerték fel... De talán az lehet az oka, hogy a felnőttekkel nincs gond, így annyira nem feltűnő? Nem tudom.
És hogy fogadtak így el az évek során? Egyáltalán mióta van ez így Nálad?
És Te hogy érzed Magad a bőrödben? Jó lenne tudni, mennyire szenvednek a gyerekeink ettől a helyzettől.

Mosat hirtelen nem is tudom, mit is kérdezhetnék, remélem, Évi jön,. és eláraszt
Nagyon örülök, hogy idetaláltál

Szia!

Valószínűleg azért nem ismerték fel mert nem tudnak arról hogy ilyen létezik. Egyszerűen csak zárkózottnak tartanak.
Elfogadással sose volt gond, mindenki teljesen megértő, sose piszkált senki.
Hogy mióta van így... Hát pontosan nem tudom. Oviban semmi gond nem volt, mindenkivel tudtam játszani, beszélni, akkor csak egy picit zárkózott voltam. Ált. iskolában az osztályban se volt semmi gond, viszont másokkal nem igazán ment a beszéd, tanárokkal is nehezen tudtam. Gimnáziumban meg már szinte senkivel.
Olyan viszont sose volt hogy nem szólaltam meg, egyszerűen csak másnak kell kezdeményezni a beszélgetést, és akkor szűkszavúan, de megy.
Sokat olvasom hogy depressziós lesz az akinek ennyi idősen is fenn áll. Nekem nincs. Lehet hogy furcsa de jól érzem így is magam, pedig nem vagyok épp egy optimista egyéniség És annyira különösen nem zavar, főleg azért mert elfogad így mindenki.
Azt nem tudom mit érezhetnek a gyerekeitek, de én nem igazán szenvedtem tőle, inkább érdekesnek találtam, hogy miért ennyire nehéz ez? Ez persze lehet nagyon egyedi nálam.
Nagy változást ált. iskoláig ne reméljetek, nem lesz. Az igazi gond szerintem a meglévő környezet, ahol mindenki tudja milyen, ezért képtelenség megváltozni. Az új környezetben lehet nagy esély, de ott is nehezen, ha van barátja ugyan abba az iskolába menjen lehetőleg, nagy az esély hogy be tudja "rántani" magával a többiek közé.
A lovas terápia nem tudom jó-e, szerintem vegyetek kutyát ha nincs. Sokkal könnyebben tud barátkozni vele. Valami lojálisabb fajtát, pl golden retriever.

Ami érdekelne hogy elmondtátok nekik hogy mi ez a betegség pontosan? Én amikor rájöttem mi ez furcsa de tök jól éreztem magam onnantól kezdve még inkább. De mint mondtam lehet ebben kissé egyedi vagyok (Nem javaslom még, viszont Évi közvetlen ált. iskola előtt lehet érdemes lenne, mert nagy erőt adhat akár hogy sikerüljön megváltoznia)

Sziasztok!

Remélem, nem gond, hogy írok ide, mert bár engem közvetlenül nem érint a dolog, gyorsan linkelnék nektek egy cikket. Ebben benne van, hogy pontosan mi is ez a jelenség, mi okozhatja, mivel jár, és esetlegesen ki tud és hogyan segíteni.

http://koloknet.hu/893-a-titokzatos-nmasg

Mint mondtam, engem közvetlenül nem érint, de a barátnőm kislánya - 9 éves - mutista. Felnőttekkel nem szívesen beszél, csak a szüleivel, tanároknak az osztálytársai tolmácsolnak. Viszont ami érdekes, a neten - chaten, MSN-en - szívesen beszél másokkal, ott ki tud nyílni, nem érez magán akkora nyomást. Más szóval, a kislány nagyon ügyesen megtalálta magának azokat a csatornákat, amelyeken keresztül érintkezni tud a külvilággal.

Üdv:

Dia

Sziasztok!

Először is örülök hogy rátaláltam erre az oldalra,mert sajnos engem nagyon érint a dolog!

Én 4 gyermekes 27 éves édesanya vagyok,és sajnos még mindig zavar ha idegenek előtt,vagy több ember előtt kell megszólalnom.Ez nagyon rossz érzés,így együtt tudok érezni az ebben a betegségben szenvedőkkel.

Viszont első kislányom szintén mutista.Nála 3 évesen derült ki,szintén mikor oviba került.Őt elötte sok trauma érte sajnos de azt mondják ez öröklődő betegség.Már negyedik éve jár oviba és az első 2 év alatt egy napja volt hogy beszélt,akkor is ugy hogy csak 5-en voltak a csoportban-betegség miatt a sok hiányzás-és csak az óvónővel társalgott.Ez volt ovikezdés 5-ik napján.A 3.-ik év végére már ott tartott hogy ha kérdezték nagyon halkan válaszolt-nem mindig-viszont a gyerekekkel ,akik barátai voltak beszélgetett.Most szeptember óta viszont mintha kicserélték volna,sokat beszél,elég hangosan-de még vannak rosszabb napjai-szerencsére egyre ritkábban.Viszont oviba kerülése óta szeretett menni ,a közös játékokban mindig részt vett de első 2 évben azokban sem beszélt.Tavaly már rövid szerepet is kapott az évzárón,és okosan mindenki meglepetésére elmondta.
Szerintem sok múlik az óvónő hozzáállásán,és minden olyan emberen aki foglalkozik vele.Sokat segített neki az iskola előkészítő ahol nem noszogatták és az akaratereje is hogy beszélni fog.Ezért csodálom én a 6,5 éves lányomat.

Visszatérve hogy valóban öröklődhet vagy sem,én nem tudom biztosan.De annyit biztosra mondhatok,hogy a családomban nagymamám -még mindig pedig már 77 éves-,én és a nagylányom is ettől szenved,csak nála valószinü hamar felismertük.

Jaj de jó, hogy egyre többen vagyunk Örülök Nektek

Dia, a barátnőd nem akar jönni beszélgetni velünk?
Jó ötlet ez a neten beszélgetés, de őszintén szólva erre nem nagyon akarnám rászoktatni a gyerkőcömet. Egyrészt mert a korosztálya sem nagyon netezik még, a többség most kezd írni, olvasni. Másrészt nem annyira jó ez a netfüggés-magamon látom. A személyes kapcsolatok sokkal fontosabbak lennének neki.

Icarus, érdekes dolgokat írsz. Nem mondtuk el a fiunknak, hogy beteg lenne, és mi ez a betegség. Úgy gondoltuk, nem akarunk betegségtudatot ébreszteni benne, ne érezze úgy, hogy emiatt kíméletre szorul. Persze tudja, hogy nem stimmel valami, de hogy ez egy betegség lenne, azt szerintem nem.
Olvastam valahol, hogy a környezetváltozás jót tehet, nagyon bíztunk mi is az iskolakezdésben, de nem nyert. De ahol erről olvastam, ott azt is írták, hogy ehhez kell egy bizonyos fokú érettség is, tudatosan kell akarnia, hogy majd az új környezetben megszólal.

Kutyát már javasolták, úgyhogy a nyáron kapott egyet, nagyon szereti, de nem viszi túlzásba a vele való törődést. / pedig mindig hangsúlyozza, hogy az övé/.

Kati, Te is nagyon érdekes dolgokat írtál, erről az örökletes dologról nem hallottam még. Az biztos, hogy én is borzasztó zárkózott és csöndes gyerek voltam, határozottan emlékszem, hogy nyolcadik elején kezdtem jól érezni magam a bőrömben, és megnyílni. És az oviban még csöndesebb voltam, mint a suliban, de senki nem mondott ilyet, hogy nem beszéltem volna, én meg nem emlékszem. De bármi lehet, végülis eddig is azzal nyugtattam magam, hogy hasonlít rám, olyan a természete, mint nekem, majd elmúlik nála is. Bízom benne, hogy így, hoyg foglalkozunk vele, hamarabb.
És nagyon örülök, hogy ennyire jól halad a lányod, egy csodás eredmény Melyik suliba fog járni?
Négy gyerkőc 27 évesen Gratulálok! Mekkorák a többiek?

Ez valóban öröklődik, bár nálam nem hiszem hogy így alakult ki, a szüleim egyáltalán nem visszahúzódóak.

Ők amúgy okosak? Én eddig azt vettem ki hogy a mutisták kifejezetten okosak... Én magamon is észreveszem hogy az intelligenciám magasan a többiek előtt van elég sok tantárgyban.

Megjegyezném hogy amikor elkezdtem kutatni mi lehet a bajom az Asperger-szindróma is felmerült bennem (sőt még most se zártam ki teljesen). Szerintem kicsi az eltérés a két betegség között.

Jucc, már szóltam neki, hogy itt vagytok, szerintem be fog nézni, csak nem tudom, mikor.

Icarus! A mutisták intelligenciája átlagon felüli. Olvasd el a belinkelt cikket, érdemes. Egyébként a kölökneten szakértőktől is kérdezhettek, értenek a mutizmushoz is.

Dia

Sziasztok!

Én vagyok a Dia barátnője:))

Nálunk a Nevelési Tanácsadóban mondták, hogy a kislányomnak ez a baja. Előtte nem is hallottam róla, hogy van ilyen, és a neten is keveset lehet olvasni a témáról.
Petránál az óvodába menéskor derült ki, hogy valami nem stimmel. Előtte nem tűnt fel semmi...talán tényleg akkoriban történhetett valami. Akkor magamat hibáztattam, mert olyan nagyon jól éreztük magunkat otthon az első három évben, hogy alig-alig mentünk társaságba. Babusgattam, kényeztettem, és így talán fel sem tűnt, hogy nehezen barátkozik.
Az óvodában 1 évig nem szólt a gyerekekhez, 2 évig az óvónőkhöz. A harmadik évben viszonylag jó volt a helyzet. A gyerekekkel nem volt baja, a felnőttekkel viszont csak akkor beszélt, ha kérdezték, és akkor is csak tőmondatokban válaszolt.
A férjem, és az Ő első házasságából született kislánya is ilyen volt, úgyhogy még ezt is letudtuk azzal, hogy az apjára ütött.
Aztán az iskolában nagyon sokat romlott a helyzet. Bekerült egy olyan közösségbe, ahol összesen három lány van, a többiek fiúk. A lányok összefogtak ellene, csúfolják, kinevetik.
Másodikos volt Petra, mikor úgy döntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, és elvittem a Nevelési Tanácsadóba. Viszont egy családi tragédia és a nyári szünet miatt véget ért a kezelés, és a következő tanévben Petra már nem akart menni. A Nevelési Tanácsadóban 4 hónapos kezelés után egyszer sem sikerült Petrát szóra bírni.
Tulajdonképpen most várakozó állásponton vagyok, iskolát nem akar váltani, pedig itt nem szeret.
Vettünk neki viszont egy laptopot, és úgy tűnik, ott szívesen beszélget. És lett is egy barátnője a netről, akivel néha már személyesen is találkozgatnak. Olyan jó hallani, hogy hangos nevetés hallatszik a szobájából, mikor a kislány itt van nálunk.
Lehet, hogy nem elég alaposan olvastam el az írásokat, de mintha felmerült volna az öröklődés kérdése. Na persze gondolom ez nem egyszerű, mert ha még azt sem tudják kideríteni, hogy mitől van, honnan tudnák, hogy öröklődik-e.
Na befejezem...sziasztok: cscs

Szia cscs!

Üdv Neked is közöttünk

Szegény Petrának nagyon nehéz lehet Miért nem akar sulit váltani? Most harmadikos? És itt egyáltalán nem beszél? Rémes, hogy épp a lányok bántják, nem gondoltam volna.
Milyen állapotban indul neki a sulinak nap mint nap?
Balázsom most egy rosszabb időszakban van, majdnem minden nap harcot vívunk, hogy de igen, menni kell suliba. Nagy nehezen elmegy, és többnyire jó napja is lesz, de ma is érte kellemetlenség, ami mély nyomot hagy az érzékeny lelkében. Mivel nem tudja szavakkal megvédeni magát, segítséget kérni, így a kegyetlenebb kölkök bátran választják célpontjuknak. Szegénykémnek meg nem jut eszébe, hogy írásban kérjen segítséget. Most megnyugodott, hogy ez egy lehetőség, remélem, tényleg alkalmazza majd.

Szerintem az nem jelent semmit, hoyg ennyi idő alatt nem szólalt meg a nevtanos foglalkozások alkalmával. nekünk is elmondták, hoyg ez egy lassú, hosszú folyamat, így ezzel számolok.

Icarus, igen, feltűnően okosak, intelligensek a mutisták, Balázs is. Nagyon sok dolgot magától megatnul, magától rájön dolgokra, nagyon kreatív. És minden érdekli, felnőtt módjára lehet sokszor vele beszélgetni. Teljesen egyedül megtanult írni, olvsani 5 évesen, észre se vettük, hogy ez alakul benne szerencsére a suliban kap külön feladatokat, külön foglalkozásokat, így van sikerélménye unatkozás nélkül.
Megnéztem, az Asperger szindrómát, tényleg sok a hasonlóság, de Balázs biztosan nem az.

Sziasztok!
Hát a másik 3 kislány sem nagy mert csak 4 és fél éves a középsó és vannak a 27 hónapos ikrek.
Igen,valóban nagyon okosak a mutista gyerekek ezt már én is észre vettem.Lányom jelenleg ott tart hogy leír szavakat,fejben összead villám gyorsan és csodálni való memóriája és logikája van.Ő 2 évesen kirakta a 24 db-os puzzlet,ez volt a kedvenc játéka,de akkor még nem tudtunk a betegségéről.A mai napig is a logikai feladatok érdeklik illetve a kreativ játékok.Olyan ötletei vannak amira én nem is gondolnék.Ez megmutatkozik nála a rajzolásban és a épitős játékokban is.

Ő egy elég erős iskolába fog menni,és már nagyon várja.
Mi is jártunk vele pszichologusnál,de nem segitett semmit.Kaptak a lányok kutyát ,de azzal sem mentünk semmire.Őt elfogatták a gyerekek az oviban ilyennek,viszont mindig hivták játszani,abszolút nem közösítették ki.Sőt mindig örülve mentek az óvónőhöz elmondani ha megszólalt.
Nálunk nagyon sokat segített hogy van az oviban még egy ilyen kislány nem csoporttársak sajnos.Akiről nem tudtuk hogy ő is mutista,de mikor elkezdtünk beszélgetni az anyukájával kiderült.Ekkor tudatosan próbáltuk öket egyre többször egy helyre vinni,elkezdtünk összejárni és nagyon jó barátnők lettek.Az első alkalmakkor csak csendben játszottak majd később elkezdtek beszélgetni.Valamilyen szinten rá voltak kényszerülve hogy beszéljenek ha együtt akarnak játszani.Később kis időre hol az én lányom volt a barátnőjénél hol pedig fordítva.És ennek hatására elkezdtek nyílni azon emberek felé akikkel többet találkoznak.Mára már az oviból is elhozzuk egymás lányát annyira és élvezik ezeket a napokat.
Jelenleg egy iskolába és egy osztályba próbáljuk öket vinni-reménykedem benne hogy sikerrel-és akkor talán ott is adnak kis bátorságot egymásnak.
Nem tudom ti hogy álltok ezzel és van e összefüggés de az én lányom nagyon megbizható,kitartó és mindenben szeret az első lenni.És ezzel a barátnője is igy van.
Visszatérve hogy öröklődik vagy sem,én is ugy vettem észre magamon hogy a logikai dolgokat szeretem ,épp mint a lányomés határtalan türelemmel csinálom ezeket.És ő is.

Nem biztos hogy jó ez a "terápia" minden gyereknél,sőt ...de szerintem nem veszit semmit az ember ismer még ilyen gyerkőcöt és megpróbálja amit mi is tettünk.Lehet hatásosabb módszer mint az orvosok.És ha nem jön be akkor is tapasztalat cserének nagyon jó.

Kedves Jucc33!
Nagyon örülök, hogy indítottad ezt a topicot. Ebben a témában mindenhol csak régi fórumokat találtam eddig. AZ én kisfiam is 7 éves és mutista. Nálunk is oviba kerüléskor derült ki, hogy nem stimmel valami, bár azért addig is voltak jelek, melyeket nem tudtunk hová tenni. Jelenleg normál általános iskolába jár, de küszködünk. Mivel mi biatorbágyiak vagyunk (közel Érdhez) érdekelne, hogy melyik alternatív iskolát választottátok.
Gergőre is igaz, hogy borzasztóan okos, de félek, hogy nem fogja tudni kihozni magából mindazt ami benne van annyira legörcsöl, ha feladattal találja szemben magát.

Senkinek nem ajánlottak még pszichiátert és gyógyszeres kezelést szorongás oldására? Én ellene vagyok, de folyamatosan ezzel nyaggatnak minket.

Üdv,
Gabi

Szia Gabi!

Olyan rég írt ide valaki, hogy kezdtem lemondani róla.

Tudom, hogy közel vagytok Érdhez

A sulink a Carl Rogers Személyközpontú Iskola / ez a rövid neve /, sokmindent találhatsz róla a honlapon, és most vannak a nyíltnapok, sőt iskola előkészítő is lesz, ide elsősorban a leendő elsősök járnak majd, de ismerkedni a suli légkörével mindenkinek jó. www.rogersiskola.hu
Szívesen írok Neked priviben is akár részleteket, ne terheljük a fórumot ezzel.

Nálunk is felmerült a gyógyszeres kezelés, anyósom javasolta / ő szoc. otthonban dolgozott, a betegek többségét begyógyszerezték, szerintem ez berögződött nála.../ Én rá is kérdeztem a pszichiáternél a nevelési tanácsadóban, de nagyon kiakadt az ötlettől. Azt mondta, ezzel elnyomnánk a tüneteket, de sokkal súlyosabb gondokat okoznánk. Úgyhogy ennyivel lezártuk a témát.

Írj még Magatokról, és kérdezz, ha van kérdésed!

Sziasztok,
15 és fél éves mutista lányom van. Örülök, hogy megtaláltalak benneteket.
Azt gondolom, hogy nagyon érdekes lesz az eszmecsere veletek ezzel a témával kapcsolatban.
Hihetetlenül kiváncsi vagyok, hogy ki hol tart jelenleg ezzel a problémával. Az is nagyon érdekel, hogy kinek mi segített a javulás vagy a teljes gyógyulás elérése során. Mi már rengeteg dolgot kipróbáltunk a 9 év alatt, amióta tart a mutizmus. Aktuális problémánk az iskolaváltás.
Tudtok segíteni?
Izgatottan várom, hogy beszélgetőpartnekere találok-e ebben a témában.
Remélem, hogy hamar kapok reakciót, addig is minden jót nektek így ismeretlenül is.
Ági

Szia Ági!

SAjnos nagyon ritkán ír ide valaki, nem tudom, mi az oka. Jó, hogy észrevettelek
15 és fél éves? Mindenhol azt mondják, eddigre elmúlik. Ezek szerint erre is kár számítanom Középiskolás a lányod, és nem vált be a suli, azért szeretnétek váltani?
9 év az rengeteg! Mikkel próbálkoztatok? Volt-e, van-e javulás?
Merre laktok?
Írj magatokról, én biztos jövök, és elolvasom! És konkrétan kérdezz, mikre vagy kíváncsi? Ha visszanézel, néhány dolgot írtunk már, mikkel próbálkoztunk.
Többiek, hova tűntetek???

Sziasztok!
Régen jártam itt, azóta hát igen, hivatalosan is diagnosztizálták kislányomnál a mutizmust.....

Azt mondják, nem olyan nagyon vészes, végül is rajtam keresztül kommunikált aranyom szépen, a végén fel is oldódott, amikor meg "láthatatlant" játszott a pszichológus, nem figyelt rá egyáltalán, akkor teljesen természetesen viselkedett...
Elkezdtük a játékterápiát, nem nagyon bizom benne, de hátha,
meg ma megyünk először lovasterápiára, aztán meglátjuk, mi lesz...
Nálunk elég érdekes a dolog amúgy, mert ha oldott hangulatban van, akkor azért megszólal, meg ha olyan szitu van, hogy "produkálni kell", pl. foglalkozáson az oviban, akkor beszél.. Most volt az óvodában a nyiltnap, szépen elmondta a sok szülő elött ő is a lakcimét, nevét, stb.... Neki kifejezetten a személyes kapcsolatokkal van a probléma..... Ha a sokaságnak kell beszélni, az megy, de ha kifejezetten egy valakivel, az már nem.....
Volt két hete egy eset, lenyelt az oviban egy jó nagy medált... Hát annyi haszna volt, hogy amig oda nem értünk, kint várt a dadussal az előtérben, és azt a 20 percet végig beszélgette, totál megnyilt neki.... Meg legalább elmondta, mi is történt....

Nagyon hullámzik az egész... Néha tök normálisan viselkedik, néha meg teljesen bezár... Ti is tapasztaltatok ilyen hullámzást? Néha már szól az óvónénikhez, néha egész hosszú mondatokat, néha napokig nem....
Az utóbbi időben úgy érzetem, mintha túl lennénk a holtponton, sok apró pici sikerélmény, aztán most megint visszaesés, egy hétig voltunk rota virus miatt a kórházban, hát ez nagyon visszavetette...
Jucc, a lovasterápiával hogy álltok?
Ági, mesélj erről a 9 évről! Minden érdekel!
Üdv, és kitartást mindenkinek!
Évi

Szia Évi!

Jó, hogy jelentkeztél! Sajnálom a diagnózist. De úgy tűnik, nála nem olyan vészes a helyzet, talán ebből könnyebb is kijönni. Legalábbis én azt gondolnám, hogy ez már óriási siker, ha az én fiam legalább néha beszélne a suliban. De ő egyáltalán nem

Lovasterápiára járunk továbbra is, télen a hidegben nem volt olyan lelkes a gyerkőc, de most újra nagyon szereti. Szépen halad, magabiztos, ha választani kell más program és a lovaglás között, mindig erre szavaz. De ennyi, eredmény itt is nagyon lassan várható, ha egyáltalán... A pszichológusunktól mi most fogunk búcsút venni, eddig türelmes voltam, bíztam benne, hogy jobb lesz, de semmi értelmét nem látom, sőt. A nő állandóan kineveti Balázst, erőlteti, van egy tikkje: rágja a nyelvét, ha zavarban van, vagy koncentrál, emiatt többször rászólt. Ez nekem nagyon durva egy szakembertől. Voltak jobb alkalmak, amikor bevonta a kistesót is a játékba, jól érezték magukat, ő meg közben megfigyelhette őket. De aztán megint jött a fura dolgaival. És Balázs el is kezdte, hogy soha többet nem akar járni, utálja, stb. Erre a nő is azt mondja, hogy így semmi értelme.
Én egyelőre sajnos semmi jelét nem látom, hogy haladnánk valamerre

Az biztos, hogy az egy hét kórház visszaesést hozhatott, ez minden gyereket megviselne

További szép napokat, kitartást, és írjatok!

Sziasztok!

Hát ez elég durva! Erőltetni, kinevetni? Nem lehet egy felkészült figura! Tikk nálunk is van, kiölti oldalra a nyelvét, vagy belerakja a kezét a szájába... Zavarban vannak, inkább segiteni kellene nekik...... Hogy csinálhat ilyent egy szakember? A gyerekeknek ez nagyon lejön, nem véletlenül nem akar hozzá járni... Én sem erőltetném a helyedben....
Luca szeret járni egyelőre, remélem igy is marad....

Egy kis helyzetjelentés:

Bár itthon úgy érzem még mindig, hogy romlott a helyzet, de az óvodában valami történt, azt mondják az óvónők, hogy pár napja mindig válaszol a Luca, ha kérdezik, sőt, volt, hogy már magától is odament közölni valamit.

És játszik másokkal is, nem csak a kis barátnőjével.. . Nem tudom, mi okozta nála, talán megfenyegette az anyukája a Borókát, ha nem játszik mással, átiratja másik oviba... (ő a Luca barátnője, vele beszél zavartalanul, őt használja szócsőnek) na szóval, eddig úgy volt, hogy ha ott volt a Luca, akkor csak együtt játszottak, kettesben, ha nem, a Boró játszott mással.. A Luca csak vele.... Most bandáznak, bevesznek másokat is, azóta mindig mondja a Luca, hogy játszottak, beszélt ezzel is, azzal is... Talán Boró végre nyitott mások felé, és magával rántotta a kislányomat, és ez ad neki sikerélményeket, stb...
Itthon viszont semmi változás, fél a játszin is a gyerekektől, zavarban van, vagy belém bújik, vagy a tesóba... A jelenlétemben fokozottabban, apával ennyire nem csinálja....
Elkezdtük a lovasterápiát, nagyon tetszik a Lucának... Igaz, még csak 2x voltunk... Jucc, nálatok hogyan csinálják? Itt próbálkozik a terapeuta, hogy beszéljen a pacihoz a Luca, simogassa, mondja neki, hogy ügyes vagy, stb.... Először azt mondta, anya veled, de a végén már nagyon halkan suttogott a fülébe... És eljövetelkor hangosan köszönt! Érdekes, nálunk a köszönés az megy egy pár hete, igaz, ált. nagyon halkan, belém bújva.... de csak az... És itthon jobban bújik a fenekembe, mint eddig, ha ránéz valaki, vagy szól hozzá valaki..
Fura volt, sokat beszélgettünk a terapeutával, és amikor mondtam, hogy nem tudom semmihez kötni ezt az egészet, egyik napról a másikra lett szinte ilyen, rákérdezett, hogy nem kapott -e akkoriban valamilyen oltást a kislány.. Utánanéztem, beoltattuk bárányhimlő ellen, és pont akkoriban... Az is fura, hogy ugyanezt kérdezte már 2 természetgyógyász is... Lehetséges lenne, hogy ez hozta ki nála?
Szeretnék egy kis privát közvélemény kutatást tartani, nálatok nincs ilyen egybeesés?
Sajnos kevesen járnak erre, pedig olyan jó lenne eszmét cserélni.
Még egy kérdés: Hogyan sikerült megemészteni, hogy ilyen gondok vannak? Lehet, én vagyok gyenge, de bevallom, sokszor nagyon kikészülök idegileg, amikor vagyunk valahol, végig a nyakamban csüng, bújik belém..... Nem akarunk benne betegség tudatot ébreszteni, próbáljuk természetesen kezelni, de okos, felfogja, nem stimmel valami, ha "szitu" van, jön utána a hiszti bármin, őrült kirohanások, magára haragszik, igy vezeti le, és ugye türelmesnek kell lenni, felé nem mutathatom ki, de bizony sokszor lecsapódik máson, máshol... Nagy szerelemben, harmóniában élünk apával, de bizony mostanában, ha nem is tart 2 percnél tovább, össze szoktunk ugrani.. És mindig a Lucán...Ő azt mondja, én is adom alá a lovat, mert óvom, védem, babusgatom, persze, hogy bújik belém, ez neki jó igy, hülye lenne kijönni az árnyékomból, de igen is határozottan rá kéne egy kicsit kényszeriteni, hogy változtasson.... Ezzel nem értek egyet, de igaz, apa igy viselkedik, vele kevésbé zár be.... Az ösztöneim mégis mást mondanak...Szerintetek? Ti hogy kezelitek ezeket a helyzeteket?
Volt mutisták: Szerintetek melyik a jobb?
Hogy lehet megtalálni az egyensúlyt? Ösztönözzük is, de ne is hagyjuk magára?
Na, megint jót regéltem, bocs, hogy ilyen hosszú lettem..
Jucc, neked még jövök egy privivel, de lehet, le irom ide, úgysem sokan járnak erre......
Üdv.
Évi

Szia Évi!

Örülök, hogy ilyen jól haladtok A lovaglás egyébként tetszik Lucának?
Nálunk semmi különös nem történik a lovaglás alatt, igazából az a cél, hogy magabiztos legyen a gyerek, legyen egyre több önbizalma, örömmel végezze a gyakorlatokat, és legyen kapcsolata a lovakkal / ezért fontos pl., hogy ő kefélgesse le a lovát munka előtt, segítsen a felszerszámozásban, ilyenek/. Ők gyakorlatokat végeznek a lovon, és az alapokat tanulják, mint pl. ügetés, vágta, és most már elkezdték azt is, hogy Balázs saját maga irányítja a lovát, nem futószárról az oktató/terapeuta. Neki is kell dícsérnie a lovát, de nem erőltetik, hogy szavakkal tegye, elég, ha megsimogatja, illetve ha nem felejtjük el, viszünk neki répát, almát is, a munka után azt is odaadja.

Nem tudom oltással sem összekötni a dolgot, most meg is néztem, 2 évesen nincs kötelező oltás, ő mást nem kapott. Viszont akkoriban esett át a bárányhimlőn, de nehezen hinném el, hogy ez a felelős érte.

A privit várom, érdekel, mi lett azzal a spirituális dologgal / arról van szó, ugye?/, közben én is kapcsolatba kerültem érdekes dolgokkal/ ilyesmivel/, úgyhogy még jobban érdekel!!!

A kérdésedre később megpróbálok visszatérni, most nincs időm hosszabb fejtegetésre, és még gondolkodnom is kell rajta Nem egyszerű a kérdés, az biztos.
Kölköket le kell tennem, aztán igyekszem jönni.

Szia!
Bocs, nincs hosszú i-m.
Hát végül is leirhatom ide is, max. hülyének néznek....
Akkortájt, amikor irtam, ősszel, voltam egy látó hölgynél.... Háát amiket mondott, azok közül eddig minden bejött..... De a Lucára vonatkozóan:
Azt mondta, nagyon érzékeny kislány, "lát" ő is, érzékel olyan dolgokat, amiket mi nem... Ezt alá is tudom irni, hiszen úgy tudtuk meg, hogy tesó lesz, hogy leöntötte a hasamat egy pohár vizzel. 2 éves múlt ekkor... Kérdtem, mit csinál, erre azt mondta, hogy megitatja az öcsikéjét..... Másnap vettünk egy tesztet, még nem mutatta ki, de később kiderült, valóban ott volt már a pocaklakó.... Aztán volt, hogy ott volt nálunk a barátnőm, Luca meg elkezdte nekem sugdozni, hogy kislány van a néni hasában.... A csaj zavartan mondta, hogy igen, baba lesz, csak nem akarták még elárulni, mert még csak 6 hetes..... Azóta megszületett, és tényleg kislány.... Na, szóval szokott ilyeneket csinálni... Volt, hogy állt az ablakban, aztán beszélgetett egy angyalkával....... Visszatérve azt mondta a nő, van a Lucán egy bolond nő szelleme, a pszichiátrián szedte aranyom össze, és az sugdoz neki, ijesztegeti, attól fél..... Hittem is meg nem is... Abban az időben, amikor kezdődött ez az egész, apósom agyvérzés után a pszichiátrián feküdt, de nem vittük oda a Lucát soha... Illetve én azt hittem... Hazajöttem, mesélem anyunak mit mondtak, erre anyu elsápadt, hogy ő bizony bevitte egyszer a kislányt, amikor látogatta az apóst..... Ekkor már kirázott a hideg….Elküldte róla, mire már aznap olyan lett a Luca, mintha kicserélték volna.. Totál felszabadult, BOLDOG, annyira de annyira édes volt.. Mintha visszakaptuk volna a mi igazi kislányunkat… Valami történt, ez tagadhatatlan volt….Hihetetlenül örültünk, de nem tartott sokáig… 2 nap múlva éjjel felsirt, de valami eszméletlenül, rohantunk, mi van, ült az ágyában, nyitva volt a szeme, de nem volt magánál. Kiabált, hogy hagyjál, meg összefüggéstelenül beszélt… Fél óra kellett, mire megnyugodott…. Másnap aztán totál visszaesett……. Visszajött rá a szellem???
Felhivtam a látót, azt mondta előfordulhat, annyira érzékeny a Luca, hiába csinál ő bármit, nem tud még a kislány különbséget tenni a két világ között, és megtalálják ezek a lelkek, akik az energiáiból táplálkoznak…. Nem hagytam annyiban, találtam ezután egy pasit, ő pálcával nézte, nem beszéltem az előzményekről direkt, mire ő ugyan azt mondta, mint a látó nő.. Ő is „elküldte”, akkor egy hétig tartott a pozitiv állapot, de olyan szinten rendben volt azon a héten a Luca, hogy hihetetlen…. Idegenek is megjegyezték, mi történt, mert csacsogott velük a Luca, totál kicserélték, ők is észrevették……. Na, aztán egy hét után megint éjjel kiabálás, aztán visszaesés…. Állitja pedig a pasi, nincs már rajta senki….. Nem tudom….
Most aztán egy pszichotronikus hölgyhöz járok, kétszer voltam, csak én, rajtam keresztül csinálja a Lucát, nem akarom a kislányt rángatni mindenhová, főleg ilyen helyekre…. Ez a hölgy is azt mondta, amit a látó, hogy nagyon érzékeny, érzékel mindent, nem tud különbséget tenni, stb…. Most nem ilyen látványos a változás, nem is igérte, hogy az lesz, de azért azt látom, egyre jobb a helyzet, elindult valami….
Az a helyzet, a pszichológusok, ahogy olvasom, másoknak sem tudnak segiteni, én sem bizom bennük, de hátha alapon járunk, de egyre jobban azt érzem, ezen a másik, az alternativ vonalon kell inkább továbbmenni…. Az tuti, hogy először velem foglalkozott ez a pszichotronikus hölgy, és én olyan voltam utána, mint aki 20 kilóval könnyebb, meg a föld felett lebeg 20 centivel… Hihetetlen boldogság, béke van bennem azóta, látja a változást a család is, érzem, kicseréltek….Remélem, ha rám ilyen hatással van, talán a Lucán is tud segiteni…
Remélem nem vertem ki nagyon a biztositékot….
Tőlem mondjuk nem állnak messze ezek a dolgok…….
És te milyen dolgokkal kerültél kapcsolatba?
Nagyon érdekel! Várom nagyon, hogy elmeséld!
Üdv.
Évi

Először a válasz a korábbi kérdésedre:

Naszóval: biztos nem lehet egyformán viselkedni egy majdnem ötévessel, és egy majdnem nyolcévessel. Mindenképp nehéz ezt elfogadni, szerintem ezt senki sem vitatja. Nekem is könnyen megy addig rámondani, hogy elfogadom őt ilyennek, amíg éppen nincs nehézségem vele pillanatnyilag. Aztán jön ez a csimpaszkodás, belémbújás, suttogás, és meg tudok időnként őrülni. Szerintem az mindenképp fontos, hogy elmondjuk nekik, amit érzünk. Hogy ilyenkor minket ez zavar, hogy ezt csinálja, esetleg megbeszélni, hogy miért csinálja. De mondom, egy nyolcévessel már tök jókat lehet beszélgetni, de a kisebbem nekem is akkorka, mint Luca, és ő még egészen más.
Nekem az a legnehezebb ebben a helyzetben, hogy látom, ahogy kirekeszti a gyerekem saját magát a közösségből, amiben nap mint nap tölti a napjait. Hogy a többiek felszabadultan játszanak egymással, ő meg sokszor van egyedül, nincs kedve velük játszani. Én bizony ilyenkor bekattanok, és kitalálok dolgokat. Pl. rendszeresen meghívok néhány osztálytársat játszani magunkhoz, olyanokat, akiket Balázs szeret, és szuperjót játszanak együtt. / legutóbb meg se kérdeztem róla, a háta mögött szerveztem/ Ilyenkor mindannyian nagyon boldogok vagyunk, és látok reményt arra, hogy mégsem rekesztődik ki az osztályból. Most egy ideje emlegeti, hogy a táborban / az év utolsó hetét táborban tölti az egész iskola/ fog beszélni. Eleve nagy szó, hogy nem tiltakozik a tábor ellen. És az is haladás, hogy újra beszél róla, hogy hamarosan beszélni akar. Jóideje csak azt mondta, hogy majd egyszer, pár év múlva

Van néhány kedves barátnőm, akik kívülről látva bennünket nagyon sokat segítenek/segítettek a tanácsaikkal. Én asszem sokszor egyáltalán nem láttam jól, hogy bánok a gyerekemmel, ők rávilágítottak. Nagyon engedékeny voltam, Balázs irányított bennünket, és ez bizony neki sem volt jó. Az volt a baj, hogy az vezetett bennünket, hogy érzékeny a kis lelke, nehéz neki, így segíthetünk. Ő meg nem hülye, kihasználta ezt, és jó kis játszmák lettek belőle. / nem akarok iskolába menni például az egyik/.
Eltartott egy darabig, mire elfogadtam, hogy ez így nem mehet tovább, neki is arra van szüksége, amire minden gyereknek: tudnia kell, hogy ki a főnök, következetesség kell, határozottság,korlátok, és sok-sok szeretet. Iskolába muszáj menni, ezt ő sem úszhatja meg. És amióta ehhez igyekszünk magunkat tartani, sokkal jobban van ő is, megszűntek a reggeli harcok, küzdelmek, eszébe sem jut nyafogni. És nagyon szereti a sulit, bár korábban is így volt ezzel. Szóval ezt sikerült kezelni, mindenkinek jobb lett így. De azzal nem tudok mit kezdeni, hogy bújik időnként belém, meg rángat, ha súgni akar valamit...

Na, befejezem, kissé kusza lettem így is asszem.

Hátborzongató, amit írsz! És érdekes, mert épp mostanában hívott fel egy volt kolléganőm, és hasonlókat mesélt, ő is volt egy látónál, aki leszedett róla egy szellemet, meg angyalokkal társalgott, és azóta sokminden nála is sokkal jobb lett. És egyre több helyről hallok hasonló sztorikat. Döbbenetes, de nálam semmiféle biztosítékot nem vert ki Én is tervezem, hogy elmegyek ehhez a nőhöz, akinél a kolléganőm volt. De most várok, mert közben kaptam egy telefonszámot, egy energiázó/látó nőét, vele beszéltem is. Simán csak a neveinket írta fel, aztán koncentrált, és megmondta, hogy kiben mit lát. / négyünket, a közvetlen családomat vizsgálta/. Így telefonon keresztül. Mindannyiunkról mondott pár mondatot, nagyon jól látta a dolgokat, a tulajdonságainkat. Nálam lát valakit, aki segíteni próbál / egy szellem?/, valaki, aki az életében fontos lehetett nekem, még nem jöttem rá, ki lehet. Most energiát küld nekünk, nekem meg figyelnem kell, látok-e változást. Balázs azóta áll pozitívan ehhez a tábor-témához, és azóta jött ez is, hogy újra meg akar próbálni beszélni. Hogy ettől-e, ki tudja?
Érdekel ez a pszichotronikus dolog is, még nem hallottam róla, holnap utánanézek.

Tetszenek a vonalzóid, eddig nem is tudtam, hogy két gyerkőc anyukája vagy

Szia!
Bocsi, csak most tudtam jönni....
Igen, van öcsike, na ezen is annyit agyalok, ostorozom magam, be kell ismernem, szegénykém néha csak van... Lucára megy a rengeteg energia el, Gergőke drágám nem kap annyi figyelmet, hiába szeretném.... Nálatok hogy van/volt ez? Nálatok is közel hasonló a korkülönbség, ahogy látom.....
Hát igen, belül én is érzem, hogy túl engedékeny vagyok, nem lesz ez igy jó. Pont azt csinálom, amit irtál, és igen, pont az érzékenysége vezet(ett) engem is.... Próbálok változtatni, köszönöm, hogy megerősitettél benne, tényleg kell...
Barátok nálunk is vannak, és nemrég volt egy szitu pl. és ők hivták fel a figyelmemet: Apa jogosan rászólt, ő rohant egyből hozzám, én meg egyből ösztönösen öleltem, simogattam, vigasztaltam, a gesztusaimmal, mindennel sugalltam, semmi baj, majd anya megvéd, stb... És sokszor van ilyen, borzasztó, én észre sem veszem.... Sajnos... Próbálok változtatni.... Igen, nem hülyék, sőt... Ezek a gyerekek ugye értelmesebbek is az átlagnál.. Van hozzá bőven sütnivaló, hogy egyből kihasználja a helyzetet.....
Igen, pontosan megfogalmaztad a lényeget. Nekem is ez fáj a legjobban, ahogy látom, épiti a falat maga köré, kirekeszti saját magát teljesen. És látom, szeretne, nagyon akarná pedig...
Nagyon jó, hogy áthivod az osztálytársakat.. És olyankor szépen eljátszanak, de nem beszél akkor sem? Örülök, hogy mégis megtalálja olyankor a helyét, és elfogadják az osztálytársak, barátkoznak vele, stb... Jó iskolát választottál....
Én is csinálok ilyeneket, Luca ilyenkor azért egy idő után megnyilik, nem mindenkivel, és nem mindig, de azért beszél.
Balázs gyerekekkel egyáltalán nem áll szóba? Van azért barátja, akinek megnyilt?
Lucának 3 kislány van, akivel mindig beszél, ők a barátnői... Ha régen találkoztak, kell 2-3 perc, de utána semmi gond... De rajtuk kivül alapállásban csak mi, a két nagyszülő, a bátyám, annak a barátnője (egy idő után), az unokatesójával (havonta találkoznak) hol igen, hol nem, aztán ennyi....

Örülök, hogy nem vertem ki a biztositékot! Egyre többet hallunk hasonló sztorikat, alakul, változik minden, szép lassan elfogadottakká válnak ezek a dolgok... Ha bele gondolok, 20 éve még nem is nagyon mert ilyenről beszélni az ember... Most ha elkezdi, rájön, mindenki kezd belefolyni, vagy igy, vagy úgy..... Sajnos divattá is vált egy kicsit, meg sok a kókler, remélem azért, ez le fog tisztulni.....Remélem elmeséled majd (persze, ami olyan) mi volt a látónál? Nagyon érdekel!
Még egy kérdés:
Igényeltél hosszabbitott gyest Balázs után? Elég hozzá a pszichológus véleménye, vagy más is kell? Bizottság elé nem cibálnám Lucikámat, akkor inkább hagynám az egészet, nem ér annyit... Másfelől viszont akkor jobban gondolkozhatnánk valami alternativ iskolán... Nem nagy összeg, de azért mégis valami....
Felkelt aranyom, mennem kell, szép délutánt nektek!
üdv.
Évi

Szia Évi!

Szerintem ez mindenhol így van nagyjából: a második / többedik/ gyerekre jóval kevesebb idő jut, mint az elsőre. Nehéz belenyugodnunk, de nem megy máshogy. Nagyon igyekeztem, hogy amikor Gergő megszületett, a lehető legkevesebb zökkenő legyen Balázs életében, egész jól ment a dolog. Eleinte nem is volt semmi gond, de később, amikor már Gergő is mozgott, hozzányúlt a dolgaihoz, jöttek a balhék. De igazi féltékenység nem nagyon volt, egy-egy rosszabb nap volt inkább. Sokszor nagyon elege van a tesójából, de egyébként örülne még egy tesónak is, szóval akkora trauma nem lehetett Összességében tesó-témában nem látok Balázsnál semmiféle eltérő reakciót az átlagos gyerekekhez képest.

Gergő meg ebbe született bele / ahogy a Te Gergőd is/, ők eleve ezt szokták meg, hogy ennyi idő van rájuk. Ettől még minket persze zavar a dolog. Mi szoktunk időnként olyan programot csinálni, hogy apa van az egyik kölökkel, én a másikkal, aztán máskor csere. Kell nekik ez a kettesben töltött idő. De csak mostanában, amióta nagyobbak, kezdtünk ebbe bele, és persze odáig vannak érte. És mi is élvezzük, hogy teljes figyelmünkkel egy gyerekre koncentrálhatunk

Gergőm egyébként meglehetősen alá van rendelve Balázs dolgainak, hiszen ő iskolás, ami komoly dolog, emiatt Gergő nem alhat sokáig, autóznia kell sokat, míg visszük Bazsit, jön velünk minden programra, amire délután kell / lovasterápia, sulis dolgok, pszichológus/, sokszor bizony marhára tiltakozik ezek ellen, de azért többnyire élvezi őket. Egyszerre kezdte idén az ovit Bazsi sulikezdésével, így bőven kellett rá is figyelni, főleg, mert sokkal nehezebben szokott bele a dologba, mint gondoltuk volna. Úgyhogy kiharcolt némi figyelmet magának, nem kell őt se félteni A péntekeket kineveztük egy idő után szabadnapnak, így olyankor itthon van velem, kipiheni a hetet, és Balázs sincs itthon. Ezt is élvezi Végülis amíg Luca oviban van, Te is kettesben vagy Gergővel, úgyhogy ő is kap belőled egy kicsit, nem? Persze, házimunka, főzés mellett, de nyilván ez volt Lucával is annak idején, attól még ez nekik nagyon jó.

Ebben a szituban, amit leírtál, az is lényeges, hogy nem jó, ha a két szülő ellentmond egymásnak, még ha csak a gesztusaival is. Nekem is oda kell erre figyelnem, nem mindig sikerül. AZ is jó, ha a gyerekek jelenlétében egyetértés van, és utólag megbeszélitek, ha valamiben nem volt egyetértés, ha valami zavar ezzel kapcsolatban.
Az a lényeg, hogy most már tudod, mire figyelj, innentől könnyebb lesz

Amikor sulin kívül játszik Balázs gyerekekkel, hamar felszabadult lesz, fülig ér a szája, boldogan játszik, jól érzi magát, de akkor sem beszél.
A húgom gyerekei a legjobb barátai, akikkel mindig beszél / velük is kell egy kis idő/, a sógoromék kislányával is általában, de vele nem megy mindig a dolog/ ő sokkal rámenősebb, nyomulósabb gyerkőc, lehet, hogy ezért/. Egyébként senkivel nem nyílik meg ennyire.

Gyes: igen, igényeltem. Mivel egyelőre nem tudtam elhelyezkedni, legalább van ennyi jövedelmem, és biztosításom. Csak orvosi vélemény kell, nyilván a pszichológus tud majd segíteni. Mi a nevelési tanácsadóba járunk/ jártunk, ott először a pszichiáterrel kellett beszélnünk, ő irányított pszichológushoz. Úgyhogy neki megvolt az anyaga Balázsról, tőle kaptuk az orvosi véleményt, amit egy formanyomtatványon kell kitölteni/benyújtani. És igényelj emelt családi pótlékot is, ahhoz is ugyanez kell, meg persez mindkettőhöz az igénylőlap. És van egy csomó egyéb kedvezmény is, ami az emelt csp-hez jár, pl. 90%-os távolsági vonat, busz kedvezmény Lucának és egy kísérőnek, helyi járaton ingyenes utazás, ilyenek. De Te még gyeden vagy, nem? Addig az emelt csp-t érdemes csak kérni, nyilván a gyed több, mint a gyes.

Nem hagynak békén, mennem kell, nektek is szép délutánt!

Judit

Sziasztok!

Mostanában kezdtem utánaolvasni a témának és így találtam rátok.
Nálunk még nem diagnosztizálták a betegséget, de 99%, hogy ez lehet a baj. Luca 4 és fél éves, már pici korában láttuk, hogy félősebb, szorongóbb kislány, mint a kortársai. Viszont nagyon okos és eszméletlen mesevilágban él. Amíg nem voltak tesói, szoros szimbiózisban éltünk, sokat olvastam neki, együtt játszottunk, ugyanakkor korán kezdte a magányos játékait is. 3 évesen ment oviba, akkor már volt egy 16 hónapos húga, Kata. Nehezen oldódott föl, nem beszélt, ám jól érezte magát. Ő kérte, hogy aludhasson ott. Gyakran bepisilt alvás közben. Pelust még mindig használunk éjszaka, napközben teljesen szobatiszta, pont úgy, mint Kata. Lett kisbarátnője, akivel csak suttogva beszél, ő fordít az óvónéniknek. A barátnőket gyakran hozom hozzánk, mert az ovi kapuján kívül be sem áll a szája. Azóta született még egy kistesó is és mostanában gondoltam arra, hogy valószínű ez a gyors családgyarapodás állhat a problémák hátterében. Már nem jut rá annyi időm, és sajnos kettesben is nagyon kevés időt tudunk tölteni. Utánanéztem a meseterápiának, az önbizalmát erősítjük, sokat dicsérjük, de azért vannak veszekedések is. Itthon vezeti le azt az egész napos feszültséget, ami csak gyűlik benne. Mindenért sír, hisztizik, ami persze korral is jár, de kicsit. több annál.
Régen mindenfélével próbálkoztunk: jutalmazással, kicsit eröltetéssel is(tudom, hogy hiba, de akkor megpróbáltuk), de semmi. Mostanában kezd nyílni, de én még minden délután, amikor érte mentem, egyedül játszott, állt az udvaron. Borzasztó érzés látni. Minden nap összeszorul a szívem, mert tudom, hogy mi rejlik benne és hogy milyen jól tudná érezni magát ott. 2 hét múlva megyünk először pszichológushoz. Kutyát márciusban vettünk-ő az egyetlen állat, akitől nem fél. Újra járunk játszótérre-mióta a kisfiam, Lőrinc megszületett, alig voltunk, pedig ennek már 9 hónapja-hetente kétszer biztosan és nagyon remélem, hogy majd ez is segít. Ami miatt mostanában kezdtem el újra ezzel foglalkozni: Kata lányom is elnémul bizonyos helyzetekben. egyszerűen nem értem. Járunk babamama klubba, de csak ül kukán, az oviban, ah megyünk Lucáért, sosem beszél. Szeptembertől ő is a nővérével egy csoportba fogjárni, de most egy kicsit félek. Mi lesz, ha csak az egyik beszél majd? Lesz feszültség köztük? És ha egyik sem?BOrzsztó még belegondolni is.
Annyira sajnálom, hogy idáig lebeszéltek arról, hogy szakemberhez forduljak. Mert én már tudom, hogy mi a baj, de a megoldást nem igazán. REmélem azonban, hogy segítenek majd az ilyen fórumozó anyukák is ötleteikkel, tapasztalataikkal és az az igazság, hogy jó volt így nektek- persze a kórtörténet teljessége igénye nélkül-leírni mi bánt annyira.
Most megyek, de figyelem majd a fórumot.
Szép estét nektek
Reni

Szia Reni!

Mondhatnám, hogy üdv a klubban, de sajnos ez nem vicces. Úgy sajnálom, hogy egyre több ilyen esetet ismerek meg Persze jó, hogy nem egyedül vagyunk a problémánkkal, kicsit talán tudjuk támogatni is egymást, de az elkeseredettségünk meg fog maradni, amíg a probléma fennál, azt hiszem.
Merre laktok?
Mit jelent, hogy mesevilágban él Luca?

Nekem is van egy hasonló gondom, mint a Tiéd: a kisebbik fiam sem akar beszélni. Nála tuti, hogy más a helyzet, ő egy alapjában véve nyitott, felszabadult gyerkőc, de teljes gőzzel utánozza a bátyust. És sajnos ebben is ő a példa. Látom rajta, ahogy fél szemmel figyeli, hogy most beszél-e a Balázs, mert ha nem, akkor ő sem. Suttog mindenkivel pl családi társaságban, de csak akkor szólal meg, ha Balázs is feloldódott, és beszélni kezd. Az oviban az óvónénikkel suttog, ha nagyon muszáj, de a gyerekekkel nem áll szóba. Játszik velük, de azt se viszi túlzásba. Ezért is nagyon fontos lenne, ha Balázsnál minél hamarabb orvosolni tudnánk ezt a "betegséget", mert félek, hogy Gergő is "úgy marad".

Most hétvégén érdekes dolgot figyeltem meg: elutaztunk a nagyszülőkhöz, és ők ezt nagyon várták. De igazából csak arról beszéltek, hogy anyósomékhoz megyünk, ott szeretnek valami miatt jobban lenni. Indulás előtt kértem Balázst, szóljon a mamának, hogy megyünk, tudjon róla. Ritkán szokott telefonon beszélni velük, de most egyből gond nélkül ment a dolog. Talán ezért is lehetett, hogy amikor megérkeztünk, nem volt szüksége oldódásra, egyből beszélt mindenkivel, még az unokatesóval is, akivel nehezebben szokott ez menni. Vasárnap készültünk át anyukámékhoz, ő nem akart. Nagyon mérges volt, hogy nem engedtem meg, hogy maradjon / számtalanszor előfordult, hogy maradhatott, de most családi ünnepség volt, ebéddel vártak, stb., és anyukám mindig olyan szomorú, ha nem megy, hát nem engedtem/.
Egyértelműen láttam, hogy dacból, csakazértsem szólal meg, nem azért, mert nem tud. Kérdeztem is egyszer, amikor ketten voltunk, hogy a harag miatt nem beszél? Mondta, hogy igen, rám mérges. Végül majdnem indulás előtt azért elkezdett beszélni, de ez sokkal hamarabb szokott menni, ha el tudja határozni magát. Szóval benne jókora dac is van, nem csak valamiféle gát. Igazából ez valamennyire megnyugtat, mert a gáttal én nem sokat tudok kezdeni, de a személyes ellenállására tudok talán hatni, ha nem is minden esetben.

Szia Judit!

Mártélyon lakunk, Csongrád megyében.
Nálunk is Kata példaképének tekinti Lucát, ezért lett ő is ilyen kis hallgatag. Pedig annyira kis talpraesett, szószátyár, bátor lányka volt idegenek előtt is! Remélem, újra kibontakozik majd!
Azért hihetetlen, hogy mi zajlik a kis lelkükben. Mi nagy buta felnőttek alig értjük meg a félelmeiket vagy kicsit észleljük. Bízom benne, hogy a szakember segítségével közelebb kerülünk majd a megoldáshoz.
És nálatok hogy fogadta a párod a betegség nevesítést? És hogy segítenek a pedagógusok? És mit mondtak mi lehet az oka? És neked mennyi türelmed van?

Szép napot nektek
Reni

Szia Reni!

Konkrétan nem emlékszem már, hogy hogy fogadta a nevesítést a férjem, de azt tudom, hogy az egészet rám kenné legszívesebben. "Tőled örökölte, az biztos, mert te is ilyen voltál, én sose voltam zárkózott-ilyeneket mond. Ehhez képest már több helyen rámutattak / pszichológus, kineziológus/, hogy az apjából fakadhatnak a szorongásai, mert sajnos volt több megingás a házasságunkban, többször is elköltözött tőlünk, és ez óriási bizonytalanságot kelt a gyerekben. Igaz, konkrétan az időpont nem stimmel, kis fáziskéséssel kezdődtek a gondok Balázsnál.
A pedagógusok nagyon megértőek, elfogadóak, ez nagy segítség Balázsnak. Az oviban is elfogadták, bár asszem, kicsit erőltethették volna, mert az égvilágon semmiben nem vett ott részt / közös bemutatók, szereplések/, de játszott, nekem mondjuk ez volt a lényeg, de ő nem biztos, hogy ettől jól érezte magát. A suliban úgy terelgetik őket, hogy saját maguk dönthetik el ugyan, hogy miben szeretnének résztvenni, de azért általában mindig elérik, hogy minden fontos dologban részt vegyenek Nagyon ügyesek. És a sok szeretet, amit adnak a gyerekeknek, az biztos óriási segítség.
Nekem elég kevés a türelmem főleg amikor egyszerre két kölök bújik a seggembe, és viselkedik elég furán. Igyekszem nagyon, de van, hogy jobban sikerül, van, hogy kevésbé.

Sziasztok!
Reni, üdv, örülök, hogy csatlakoztál! (Bár valami vidámabb témában jobb lett volna találkozni )
Megakadt a szemem, ahogy irtad, szinte szimbiózisban voltatok.... Nálunk is ez volt, aztán jött az ovi, a tesó.... Ekkor kezdődtek a problémák.... Talán túlságosan össze voltunk nőve, ahogy utána olvasok, sok helyen erre vezetik vissza, túl szoros kötelék az anyával, leválási folyamat elakadása stb, stb.....
És ovin kivül akkor ő simán beszél mindenhol?
Jucc, köszi a tippet, fogjuk igényelni az emelt családi pótlékot.....
Igen, a Gyed jóval magasabb, de hipp-hopp itt a szeptember, és 2 éves lesz a Gergő.... Bár utána is inkább érdemesebb őrá igényelni a Gyest, gondolom....
Érdekes, amit irtok, a tesókkal kapcsolatban.. Gergőm még kicsi, de bennem is felmerült már -ezek szerint nem véletlenül-, hogy ő is átveszi ezt a Lucától... Igazi kis csibész, nyitott, vagány kis kölök, de azt már észrevettem, ha séta közben megállok valakivel beszélgetni, vagy ilyesmi, akkor csak áll mellettem... Amint elmegy az illető, meg be nem áll a szája.. Játszin mondjuk megy a többi gyerkőchöz barátkozni, a Luca meg utána, úgyhogy reménykedem, talán inkább úgy alakul majd a dolog, hogy segit Gerguci a Lucának az oldódásban... Lehet naiv vagyok, majd meglátjuk....
Jucc, ez nagyon jó hir, hogy ilyen oldott volt az anyósodéknál... És nem tudod, miért fogadja el őket jobban?
Igen, a dac.... Van egy pszichiáter barátunk, igaz, ő felnőttekkel foglalkozik, ami teljesen más a gyerekektől, de neki egyből ez jött le velünk kapcsolatban.. Hogy nagyon erős akaratú a Luca, van benne jó adag konokság, és van egy nagyon erős dac is, amiért nem szólal meg.... Ennek örülhetünk, tényleg, talán jobban tudjuk befolyásolni.... De akkor meg mégis erőltetni kéne valamilyen szinten a beszédet, nem? Tanácstalan vagyok.... És türelmetlen....
Fogalmam sincs, mit kéne tenni, hogyan kéne kezelni.... A szivem szorul össze, amikor látom, mennyire bezár, de közben bármennyire szégyellem, bevallom, dühöt is érzek sokszor... És keserűséget... Néha a tehetetlenségtől, a fájdalomtól, a tanácstalanságtól üvölteni tudnék.... Zavarában ő csüng rajtam, húzkodja a pólómat, hogy sokszor kibuggyan a cicim, vagy a nadrágomat húzza lefelé, puszilgatja a kezemet, és van, hogy nagyon csúnyán förmedek rá, hagyja már abba... Persze utána meg jön az önmarcangolás, miért vesztettem el a türelmemet......
Próbálok nyugodt maradni, de előfordul, hogy nem sikerül.... És akkor nagyon bánt a dolog.....
Jucc, akkor jó iskolát választottatok, nagyon... Irtad, hogy valamilyen alternativ... Mesélsz valamit a pedagógiájukról?
Szép napot nektek!
Évi

Sziasztok!

Évi, előszöris a suli: itt a honlapjuk, ezen jobban összeszedték a fontos dolgokat, jobb, hanem én kezdem el magyarázni.
http://www.rogersiskola.hu/cikk.php?id=28

Sajnos ez az egy van belőlük az országban De tuti, hogy Győrben is megtaláljátok a legmegfelelőbbet! És mindig nagyon sok múlik a pedagóguson, nem csak az iskola szemlélete fontos.

Persze, hogy tudom, hogy miért szeret jobban anyósoméknál lenni Balázs: ott minden úgy van, ahogy ő akarja, körülugrálják őket, mindent megkapnak, még az én szavam ellenére is dugdossák az édességet nekik Ilyenkor anyósom, de sokszor apósom is teljesen alárendeli magát a gyerekeknek, mindent velük csinálnak, első szavukra ugranak, és csinálják, amit a gyerek óhajt, nem számít, hogy éppen az ebéd mellől ugrasztják őket. Ilyet se mi nem teszünk meg nekik, se anyukám. Anyukám egyedül látja el a ház körüli dolgokat, a nagyanyámat, a háztartást, és dolgozik is még. / elvált/. Anyósomék ketten osztoznak a munkákon, és velük lakik a felnőtt sógornőm is. És nyugdíjasok. Szóval nagyszerűen át tudják a dolgaikat csoportosítani úgy, hogy ezeken a hétvégéken az unokák lehessenek az elsők. Ja, és nekik 4 unokájuk van, ebből egy még baba, tehát hárman követelik meg tőlük a figyelmet egyelőre. Anyukámnak hat unokája van, ebből öten voltak most hétvégén együtt. Ha megszakad, akkor se tud mindenkinek a kedvében járni. Ettől függetlenül, amikor hosszabb időt vagyunk nála, rengeteg dolgot tanít Balázséknak, izgalmas felfedezéseket tesznek, olyankor onnét is nehezen indulnak ám el A legnehezebb egyébként a két hely közötti váltás. Hogy egy hétvégén meg kell osztozni a két helyen. Jesszusom, de hosszasan taglaltam ezt Bocs!

Persze, amíg Gergővel gyesen vagy, nem érdemes külön igényelni Luca után, mert kettőt nem kaphatsz, összegében meg nincs különbség. Úgyhogy addig érdemes csak az emelt csp-t igénybe venni.

Nagyon megértem, amit érzel, nehéz dolgok ezek. Amikor az energiázó nővel beszéltem, azt mondta, hogy nálam azt látja, hogy borzasztóan aggódom Balázs miatt, és ezt az aggódást ő az érzékeny lelkével leveszi, fogja a radarjaival, és ez is kiválthat nála szorongást. Szóval nagyon nehéz ugyan, de rohadtul oda kéne magunkra figyelnünk, kontrollálni magunkat. Örülni a gyerekünknek úgy, ahogy van, biztosítani róla, hogy mi így is nagyon szeretjük, nem azért próbálkozunk mindenfélével, mert így nem jó ő, hanem mert neki akarunk segíteni. Balázs már könnyebben megérti ezt, már nagy, de szerintem Luca is.
De én is rém türelmetlen tudok lenni, sokszor idegesít, amit csinálnak. Én nem érzem, hogy aggódnék miatta, amúgy sem vagyok aggódós, fizikai betegségek esetén sem. De lehet, hogy tudat alatt mégis?

Ma reggel se tudtam türelmes és megértő lenni. Kedden és szerdán reggel van szolfézs a suliban még az első óra előtt. Készülünk egy dallal júniusra a szülői kórussal, és ilyenkor lehet próbálni. Ritkán sikerül korábban beérnünk, ma sikerült, egyből mentem is, hogy próbálok. A két fiam meg hallani se akart róla, maradjak kint velük, stb. És húztak, nyaggattak. Nem értem, mi a bajuk ezzel, bejöhetnek ők is meghallgatni, vagy várhatnak a folyosón, hamar jövök hozzájuk. de csak csimpaszkodtak. Persze bementem, kétszer elénekeltük a dalt, ezalatt ők végig huzigálták a pólómat, lökdöstek, a kezemet szorongatták Nagyon élvezetes volt Utána elmondtam, hogy mennyire zavart ez engem, és dühös is vagyok, és nem értem, mire volt ez jó. Persze a suliban nem kiabálok, de az idegességemet úgyis érzik. Én ilyenkor már nem érzek bűntudatot. Olyankor szoktam, amikor nagyon kiabálok velük, mert pl. nem sietnek, és el fogunk késni reggel. Pocsék reggelünk lesz ettől, de a kocsiban szépen lehiggadunk, mindenki bocsánatot kér a másiktól, és talán valamennyire nyugisan indulhat a suli/ovi.

Jaja, ők is úgy huzigálják a pólómat, hogy a cicim is kilátszik sokszor, na ilyenkor jól megszorongatom a kezüket, nem tudok mást És amikor egymás közt vagyunk, mindig elmagyarázom, hogy ez milyen rossz nekem, legyenek kedvesek figyelni erre. Valahogy nem akar sikerülni...

Nálunk is nagy támogatás egymásnak a két testvér. Sokszor volt már olyan, hogy egyedül nem csináltak volna meg valamit, de ketten erősebbek, bátrabbak, és úgy már sikerül / pl. játszóházban elkezdeni játszani/. Amíg Gergő kicsi volt, és nem utánozta ennyire Balázs zárkózottságát, nálunk is úgy volt, hogy ő vitte Balázst a játszótérre, vette rá a jó dolgokra. Most meg erősítik egymást Biztos így lesz Nálatok is.
Az én Gergőm nem csak áll mellettem szótlanul, amikor valakivel megállok beszélgetni, hanem tiltakozik. Húz lefelé, és súgja, hogy ne beszélgessek a hülye anyukákkal Rosszabb esetben elkezd ütögetni, hisztizni Én ezt se tudom kezelni...

Hú, már megint nem áll be a szám

Sziasztok!

Bocsi a hallgatásért, de hétfőn vizsgázok és az estéim most a tanulásról szólnak.

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a helyre, mert az az igazság, sokkal könnyebb előre lépni úgy, hogy látom, nem vagyunk egyedül a világon ezzel a problémával. És akár hiszitek, akár nem, még változást is vélek fölfedezni Lucában. Persze az ő mértékegységével mérve.

És mikor kerestetek rá erre a betegségre? És milyen volt az első reakciótok? És mennyire vagytok őszinték a lurkókkal, amikor szakemberhez kell menni? Én még nem tudom, mit mondjak Lucának. Ha a beszéddel kapcsolatban kezdem újra nyúzni, akkor bezárul minden kapu újra, úgyhogy szerintem kell egy körítés, csak még azt nem tudom, hogy mi.
A mesevilágáról annyit, hogy ő mindenhol és minden helyzetben tündér vagy királylány. Eszméletlen meséket mond, rengeteg könyvet, mesét tud kívülről és ezeket éli folyamatosan. GOndolom, ilyen minden gyerek, de ő tényleg töbet tud a kortársainál. Nálatok is okosabbak a gyerekek, ugye, mint az átlag. Én minden elfogultságomat félreteszem és azt mondom, igen.
Türelem kérdésében nekem is van még mit tanulnom. Sokszor nyelek egyet, mert tudom, hogy még kis éretlen, de nem tudom, milyennek lát, ha megelégelem:) Egyébként mióta tudom, hogy mi a baj és próbálok változtatni ezen-egyre bújósabb. Mióta megszülettek a kistesók, nem nagyon láttam őt féltékenynek. Anyás, de valahogy az öleléeseket nem nekem tartogatta eddig.És most olyan boldog, hogy elhozom oviból ebéd után, ha kéri vagy én altatom, ha kéri, hogy teljese fölszabadultnak látom. Nehéz a kicsik mellett, hisz még ő sem nagy (4,5 év, 2,5 év és 9 hónap), de most muszáj visszatérni ahhoz a paradicsomi állapothoz, amiben ő még csak egyedül volt és most úgy gondolom, újra kezdjük az egymástól való leválást úgy, hogy meg is maradjon valami kötelék. Talán sikerül.
katuskámmal még nem tudom, mi lesz, egyelőre bátorítom csak és figyelem a reakcióit.
Most ennyi. Mennem kell. Örülök nagyon, hogy írtatok, köszi.
Szép estét mindenkinek!
Reni

Sziasztok!

Reni, igen, nagyon jó, hogy kicsit tudjuk egymást támogatni Sokat jelent szerintem mindannyiunknak!

Nálunk úgy volt, hogy egy tanár barátnőm mutatott rá, hogy szerinte ez mutizmus. Akkor néztem meg a neten, hogy ez mi is, és sajnos egyet kellett értenem vele. Aztán az óvónénink is erre gyanakodott. Nem emlékszem az első reakciómra, de azt tudom, hogy nem volt olyan szörnyű. Így legalább kézzelfogható volt a dolog, láthattam, hogy van ilyen, bár elég ritka, de mégsem egy ismeretlen valami. De az elkeserítő volt, hogy nem nagyon tudnak vele mit kezdeni.

Viszont most nagyon boldog vagyok! Szerdán szülőire kellett mennem, és a bébiszitterünk vigyázott a srácokra / aki egyben mindkét fiú óvónénije is/. Este azzal fogadtak, hogy Balázs beszélt vele!!!! Évek óta ismeri, és még soha nem beszélt egy szót se neki! Úgy alakult a dolog, hogy Gergőnek súgta a fülébe mindig, ha valamit akart mondani, ő meg adta tovább az óvónéninek. Aztán valamit sokadszorra se értett G., és egyszercsak mondta Balázsnak, hogy mondja el ő maga. Na, azt már nem. Aztán G. mondta, hogy mondjuk, hogy ÁÁÁÁÁ. / talán írtam korábban, hogy ezt B. találta ki egyszer, hoyg háromra mindenki kiabálja, hogy ááá, és akkor általában kijön az a hang, ami beszorult / B. végül belement, és sikerült is Az óvónéni próbálta visszafogni magát, nehogy a nagy örömködésével elrontson mindent, de még a szeme is könnybe lábadt, azt mondja. Én se tudom, hogy kéne lereagálni az ilyesmit, de végül jól sikerült minden, B. onnantól csacsogott, be nem állt a szája, azt mondja az óvónő, hogy onnantól szóhoz is alig jutott mellette
Balázs is ragyogva mesélte mindezt, nagyon boldog votl a sikertől.

Mivel eddig semmivel nem értünk el ilyen eredményt, egyértelműen az energiáknak tudom be, amit a látó hölgytől kértünk, akit felhívtam korábban. És azóta sorra jönnek a változások

hú, mennem kell főzni.

Jó tanulást, és mindenkinek szép hétvégét!

Szia Judit!

Mekkora lehet most az örömötök!!!Nagyon szurkolok, hogy innentől gördülékenyen menjen minden.

Mi 2 hete, mióta fölfedeztem ezt a betegséget, megpróbáltam az életünkön változtatni. Rájöttem, hogy olyan sok dolgot hagytunk el, mióta a kicsik megszülettek és hajlamos vagyok elfelejteni, hogy Luca is kicsi, tehát még mindig ugyanúgy igényel engem, mint a többiek. Újra gyakran ölelget és az oviban is elköszönt már a 2 daduskanénitől. Az elveimet is félredobtam és elhozom ebéd után, ha kéri. Így ugyan nem alszanak a lányok, de legalább boldogan megy és jön haza.Megéri igazán.
Szerdán megyek a szakemberhez, de csak egyedül egyelőre. Négyszemközt szeretnék vele beszélni, mert Luca feje fölött. Kíváncsi vagyok, megerősít-e ebben a fölfedezésben.

Most megyek, hétfő után jelentkezem.
Jó hétvégét nektek is!

Reni

Reni, persze, először mindenképp Luca nélkül érdemes beszélni róla, semelyik gyerek sem szereti, ha róla beszélnek úgy, hogy hallja.
És igen: jól csinálod Az anyai ösztönök nem csapnak be!

Nagy kalappal a vizsgához! Mit tanulsz?

Sziasztok!Most találtam rá az oldalra.Sajnos mi is ebbe a cipőbe járunk,8 éves kislányom 2 éve elektív mutista,szinte azóta járunk hetente pszichoterápiára,gyógyszert is szedett,semmi eredmény.Nagyon el vagyunk keseredve,most elsős,mert visszafogtuk,amúgy nagyon okos kislány,van egy fiú ikertestvére is az iskolában vele sem beszél csak és kizárólag a családdal beszél és ebből soha sem zökken ki.Most a kineziológiát szeretnénk kipróbálni,azt hiszem Évi írta,hogy egy 8 évest már lehet kezelni.Egyébként Győr környékiek vagyunk.Ha válaszoltok azt megköszönöm. Rita

Sziasztok!

Rita, üdv közöttünk! Igen, Évi írta a kineziológiáról ezt, és ő győri ráadásul, biztos tud neked konkrétumokkal szolgálni!
Ez nagyon érdekes, hogy a tesójával sem beszél a suliban A testvére előbb kezdte a sulit, mint ő, vagy együtt járnak?
Ti tudtok róla, mi válthatta ki a mutizmust?
Sajnálom az elkeseredést, és teljesen megértem.

Kérek egy kis drukkot Balázsnak: ma mentek kétnapos kirándulásra az osztállyal, és elhatározta, hogy meg fog szólalni, és beszélni fog innentől a suliban! Remélem, nem éri csalódás, és sikerül, úgy ahogy az óvónénivel!

Sziasztok!
Most találtam rá a fórumra. Nekem nincs mutista gyerekem, de én magam szeletkív mutista voltam 5 éves koromtól kb. 13 éves koromig. Csak a családdal, gyakran látott rokonokkal, néhány osztálytársammal és néhány szomszéd gyerekkel beszéltem, mással nem. Aztán 12 évesen új osztályközösségbe kerültem, ott kezdtem lassan oldódni, de még azután is évekbe telt, mire megszabadultam a legtöbb tünettől.
Egyébként nálam sem ismerték fel, pár éve egy pszichológia könyvben találkoztam először a "szelektív mutizmus" kifejezéssel, és ott olvastam, hogy mi is ez. Nagyot néztem... azóta persze alaposan utánaolvastam, hát igen...
Szóval nem volt egyszerű, és minden mutista gyerek különböző eset, de véleményem szerint mindenki le tudja ezt győzni. Nagyon fontos a szülők, pedagógusok hozzáállása. Nagyon átérzem a mutista gyerekek helyzetét.
Ha valaki szeretne bármit kérdezni, szívesen segítek, amit tudok, a saját tapasztalataimra alapozva.

Sziasztok. Sajna ez a legnehezebb az egészben,hogy a kiváltó okot nem tudni,mert akkor könnyebb lenne azt a bizonyos gátat feloldani,legalábbis a pszichológus szerint.Igen az ikertestvérével együtt kezdték a sulit,hála isten a tanárok elfogadták,hogy ő ilyen.Nagyon drukkolok a kisfiadnak,jó lenne még több sikerélményről hallani,ez azt jelentené,hogy van remény.Évivel hogy tudnám felvenni a kapcsolatot? üdv:Rita

Sziasztok!

Tegnap voltam pont pszichológusnál és azt mondta, hogy az ikreknél ez gyakrabban előfordul. Bár inkább az a verzió, hogy az egyik tolmácsolja a másik szavait..Ilyenkor az a jobb, ha külön csoportba kerülnek. Persze, ahogy látom, nálatok, Rita, más a helyzet. Remélem, ez a kineziológia vonal segít majd.
Judit! Nem hiszem, hogy gond lenne a 2 nap alatt. Szerintem itt is csak egy döntő esemény kell, bízzunk benne, hogy provokálják majd és megfeledkezik magáról Balázs!
Vasvilla: emlékszel még, benned milyen érzések kavarogtak egy-egy játék közben vagy amikor a barátaiddal voltál? És egyáltalán a barátokkal hogy kommunikáltál?
Engem tegnap egy kicsit megnyugtatott a szakember. Azt mondta, ha Kata is ugyanabba a csoportba kerül szeptemberben, akkor van rá esély, hogy meg fog szólalni, mert akár egy veszekedés is áttörheti a gátat. Viszont nagyobb probléma az éjszakai bepisilés és a precizitás, a sarkosság. Remélem, értitek ez mit jelent. Én egyáltalán nem vagyok ez a precíz ember és néha nagyokat nézek, hogy az ágytakarót is ránc nélkülivé kéri az én kislányom. Egyébként mióta elhozom ebéd után, a délutáni hisztik eltűntek, úgyhogy már ezen is érzem a változást.

most megyek.szép napot nektek

Sziasztok!

Dejó, hogy egyre többen vagyunk
Vasvilla, Neked külön örülök, és biztos, bombázni fogunk a kérdéseinkkel, köszönjük, hogy próbálsz segíteni!
Nekem most az a kérdés jutott eszembe, hogy szerinted mennyire lehetséges, hogy ebben a betegségben előbukkan az akaratlagosság, hogy számít az elhatározás? Mert eddig teljes mértékben úgy láttam, van egy gát Balázsban, és ez nem hagyja, hogy megszólaljon. Ezen nem tud uralkodni, és kész. de most úgy érzem, ez változott, és ha nagyon akarja, talán sikerülhet. Kezdi érezni, hogy mennyivel könnyebb lenne neki, ha beszélne, és ezt ő maga mondja ki. eddig azt mondta, jó neki így, szótlanul is.
A többi kérdésem nekem is arra vonatkozik, hogy tudsz-e arról beszélni, milyen érzés volt így élned sok éven keresztül? És Te tudsz arról, mi okozhatta?

Rita, szerintem Évinek írj emilt, a vonalzói alatt rá tudsz kattintani. Úgy talán hamarabb eléred, mint ha itt várnál rá.

Reni, Ezek eléggé autisztikus vonások, Balázs is tele van ilyenekkel. De állandóan változnak a rossz szokásai, "bolondériái", mire az egyiket megszokom, jön egy újabb...

Jaj, már nagyon izgulok, mi lehet Balázzsal, hogy van, beszél-e. Holnap majd beszámolok.

Sziasztok!

Balázs itthon újra, sajnos nem sikerült megszólalnia. De nagyon fel van dobva, istenien érezte magát, semmi gondja nem volt az elalvással / az erdei iskolában év elején az volt a rossz egyedül, és emiatt most is aggódott kicsit. Úgy tervezte, a tanítókkal fog aludni most is, de aztán fiúkkal aludt egy szobában, egyikükkel egy franciaágyon, és így jó volt Smile És nem is a barátaival votl egy szobában, hanem olyanokkal, akiket nem nagyon szeret, mégis jól érezte magát. /
És nagyon várja még mindig az év végi tábort, már nem tart az alvástól sem Very Happy Igaz, a hosszától igen-egy hétre mennek.
Hogy nem sikerült beszélnie, az nem zavarja láthatóan, olyan okosan magyarázta, hogy szerinte túl sokan voltak egyszerre, ilyet még nem próbált. Talán majd inkább apránként kellene megpróbálnia, csak azt nem tudja, a táborig ezt hogy lehetne megoldani. Igaz, azt is mondta, reggelenként megpróbálhatjuk újra az egész osztállyal a suliban is.
Nincs elkeseredve, ez a lényeg, és én attól is tartottam, hogy ez a kirándulás ha nem sikerül jól, akkor visszaveti a lelkesedését, és nem akar már menni a táborba, de nem Very Happy
Sokszor próbálkoztak egyébként, jött is ki hang a torkán, egy aha-t tudott kinyögni a tanítónak, de semmi több. De teljesen felszabadult volt, csak úgy ragyogott egész este

Sziasztok
Bocsi, de a billentyűmet leontotte a kisfiam, rem. azért olvasható..
Nagyon orülok, hogy éled a topik. Eltűnok, aztán hopp, mennyi olvasnivaló....
Csak gyorsan bekoszonok, rohannom kell....üdvozlet mindenkinek....
Jucc, gratula a sikerélményekhez, reméljük most már nem sok kell, és megtorik a jég.....

Rita... Kineziológia... Gyors és hatékony módszer.... Én már alig várom, hogy Lucát tudjam oldani... Nálunk az a szerencse, hogy velem beszél, igy tutira menni fog a dolog, hiszem, ha addig nem rendeződik nála ez az egész, akkor majd igy... Talán ezért vitt errefelé az élet, hogy tudjak neki segiteni.. Ha gondolod, szivesen megpróbálkoznék a kislányoddal, természetesen ingyen és bérmentve, ha már úgyis egy csónakban evezünk... Mutista gyerekkel nem volt még dolgom, de talán műkodne, válaszokat biztosan kapnánk, itt a tudatalattival kommunikál az ember, ill. a test válaszol a feltett kérdésekre..... Technikák kijonnek, azokat meg lehet csinálni, a regresszióan meg ha nem is válaszolna, azért átélheti az emlékeket csendben, magában...... Nagyon szeretnék találkozni veled, ha nem veszed tolakodásnak... Azt irtad, hogy Győr kornyékén élsz. És merre? Jó lenne eszmét cserélni.... De tényleg nem akarok tolakodni....
Az e-mailem: dunyi.evi@digikabel.hu, ha gondolod, irj....
És győri iskolába jártok?

Reni, orülok, hogy múlnak a hisztik.... És elfogadja a pszichológust?

Vasvilla. Remélem, gyakran jossz majd.. Te tudnád talán a legjobban megmondani, hogy is reagáljuk le a gyerkőcok dolgait, hogyan tudnánk a legjobban segiteni nekik....
Hogy élted meg ezt az egészet? Emlékszel, mi válthatta ki nálad?

Bocsi, tényleg, annyira érdekelne még egy csomó dolog mindenkitől, de rohannom kell.
Üdv.
Évi

Sziasztok!

Sokszor gondolok rá, hogy ez az egész hallgatás nekünk nagyobb probléma, mint nekik és Judit, most Te is ezt igazolod kicsit a táboros történettel. Persze gondolom, Te lettél volna a világ legboldogabb anyukája, ha azt mondják a pedagógusok, hogy természetesen beszélt mindenkivel, de meg kell elégedni az átmeneti eredményekkel is. Szívből örülök, hogy jó érzésekkel jött haza Balázs.
Nálunk most nagyon klasszak az együtt töltött napok. KÖnnyebb a lányokkal, bár látom rajtuk(mióta erre figyelek), mennyire harcolnak értem illetve a figyelmemért. Nehéz feladat nem mindig a legkisebbeket pátyolgatni, de ne megoldhatatlan.
A pszichológusnál egyedül voltam, 1 órát beszélgettünk és úgy érzem, csak a töredékét mondtam el annak, amit szerettem volna. Lucát legközelebb viszem csak. A nő azt mondta, most próbáljuk meg a pisitémát megoldani, mert az nagy önbizalmat adna neki. EZ nem olyan könnyű.Mindenféle trükköt bevetettünk, de egyre nagyobb rajta a nyomás szerintem. Én soha nem erőltettem a szobatisztaságot, és bevallom, nehezen is ment a dolog, de napközben ő teljesen önellátó, szóval rendeződött a dolog. Éjszaka meg kicsit holdállás függő.
Most mennem kell, szép estét nektek!
Reni

Sziasztok!
Mindenkitől elnézést, hogy így eltűntem, ígérem, jövök gyakrabban ezentúl
Szóval, hogy nálam mi válthatta ki a szelektív mutizmust, azt nem tudom biztosan, de valahol olvastam, hogy a túlóvó családi háttér is kiválthatja. Ha belegondolok, abszolút erre gyanakszom. Tragédia, válás, sok veszekedés nem volt akkoriban a családban, de ez a túlóvás, főleg mások előtt, sokszor annyira, hogy szégyenérzetem támadt miatta, sajnos nagyon is megvolt.
Azt semmiképp sem mondanám, hogy emiatt rossz gyerekkorom lett volna, de tény, hogy sok kellemetlenséggel, nehézséggel, stresszel járt. Az a bizonyos gát bennem is megvolt. Egyszerűen leblokkoltam, és képtelen voltam beszélni.
Szerencsére (tényleg csak a szerencsének köszönhető ) kifogtam egy nagyon kedves, megértő pedagógust alsó tagozaton, aki elfogadott. Mivel vele sem beszéltem, a számonkérés mindig írásban történt, vagy ha csak megkérdezte, hogy megtanultam-e a verset, és én bólintottam (bólintás és fejrázás volt az igen-nem), akkor tudta, hogy úgy is van. Azért kétszer vagy háromszor előfordult, hogy beszédre kényszerített, olyankor remegés és sírás közepette kijött pár hang a torkomon, de ennek hatására sem beszéltem, sőt. Az volt egy nagyon fura dolog, hogy ilyen alkalmakkor, vagy ha csak olyan emberhez szóltam pár szót, akivel amúgy nem beszéltem (pl. egy osztálytársamhoz, akivel nem voltunk barátok), akkor mindig nagyon furcsának hallottam a saját hangomat (valószínűleg tényleg más volt a feszültség miatt), és ez még inkább elbátortalanított attól, hogy idegenekkel beszéljek.
Szerintem az akaratlagosság, elhatározottság nagyon sokat számít a mutizmusnál is, mint ahogyan sok más betegség, pszichés zavar esetén is felgyorsítja a gyógyulási folyamatot az optimizmus, a tudat vagy elhatározás, hogy márpedig én tudok tenni azért, hogy jobb legyen nekem, hogy meggyógyuljak. A mutizmustól függetlenül lehet a gyerek egy erős személyiség, egy életvidám emberke, aki rájön arra, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha nem lenne ez a kellemetlenség, hogy nem tud megszólalni bizonyos helyzetekben vagy bizonyos személyek előtt, és ő igenis tud tenni ez ellen, szép lassan, fokozatosan, és meg is próbálja. Itt nagyon nagy szerepe van a szülőknek és pedagógusoknak, nagyon függ a gyerek sikere vagy kudarca az ő hozzáállásuktól.
Huh, jó hosszú lettem, de nyugodtan kérdezzetek, ezután tényleg jövök gyakrabban. És persze nagy örömmel olvasom, hogy Balázs ennyire határozott, okos gyerek, és saját maga próbál tenni azért, hogy sikerüljön beszélni. Nagyon szurkolok Neki, Lucának és minden érintettnek!

Kedves Vasvilla / jó ez, hogy így szólítunk? elárulod, fiú vagy-e vagy lány?/, nagyon köszönöm, hogy ezeket leírtad, nagyon fontos ez nekem, és nagy segítség
Oké, hogy sok függ a mi hozzáállásunkon is, de mégis mi a helyes viselkedés? Nyilván az se jó, ha mindent erőltetünk, de az se, ha beletörődünk, és nem teszünk semmit. Támogatjuk, szeretjük, elfogadjuk, de ezen kívül konkrétumot is tudsz mondani? Vagy valami mást, amit kihagytam?
Szerencsére nálunk is megvannak az elfogadó pedagógusok, ezért is választottuk ezt az iskolát, ahova Balázs jár, és nagyon szereti is. Bármit megbeszélhetek a tanítóinkkal, a türelmük végtelen, semmit nem erőltetnek, nehogy még több szorongást váltsanak ki. Nap mint megerősítik bennem az érzést, hoyg jó helyen vagyunk ebben a suliban

Most mennem kell, de minden nap igyekszem jönni, írjatok, és ne tűnjetek el