Sziasztok!
Ha nem gond néha néha benéznék hozzátok, most találtam erre a topikra!
Én már régebb óta írok a Kális babásokhoz amúgy.
Olvastalak titeket és ha nem gond leírnám az én kis történetemet, hátha valaki "erőt" merít belölle!
Mi a párommal már több mint 3-om éve próbálkoztunk baba ügyben.
Sajna természetes úton nem sikerült így elkezdtünk vizsgálatokra járni.(mindenen átestünk amit el tudtok képzelni)
Mindent rendbe találtak, de mivel nem sikerült a babát össze hozni elösször javasoltak inszeminációt, és ha azzal sem jönne össze marad a lombik.
Sajnos az inszeminációnak se lett eredménye így 2006 őszén belevágtunk az első lombikba.
Nagy volt az öröm mikor pozitív lett a tesztem de sajnos az öröm nem tartott sokáig a pici nem fejlődött tovább a 8.hétnél, így műszeres befejezés kellet.
Nagyon megviselt (át tudom érezni a fájdalmad Viki), így abba is hagytuk a próbálkozást több mint egy évig.
2007 őszén gondoltuk itt az idő a következő lombikra ami már épp elkezdődött volna mikor az orvosom endimetriózist talált a bal petefészkemnél.
Mondta sajnos meg kell műteni így 2007 októberébe laparoszkóppal meg is műtöttek csonkolni kellet a petefészkem, de még működik.(szinte napra pontossan úgyan úgy feküdtem a korházba mint mikor a műszeres befejezést csinálták)
Ez a műtét is igen megviselt, de 2009 februárjába úgy gondoltam készen állok a lombikra.
Sajnos az nem jött össze a szervezetem másképp gondolta!
A következő lombikunk 2009 májusába volt aminek az eredmény most itt fekszik 2 és fél hónapossan a kiságyba!!
Persze ez se ment simán mert a baba mellet az orvos megint talált egy endimetriózist, de mondta ne is foglalkozzak vele, el fog tűnni.
Igaza lett!
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy soha sem szabad feladni, és csak pozitívan szabad gondolkozni!
Tudom, hogy nagyon nehéz, viszont csak AZ VESZÍT AKI FELADJA!!!!
Remélem nem vettétek "regényemet" tolakodásnak és szívessen fogadtok köztetek!