Sziasztok!!
Bábaildi: én tudok..
minden a legnagyobb rendben..
de aranyos vagy, hogy aggódtál értem..
a kórházas talira sajnos nem tudtunk elmenni, mert akkor hétfőn mentem a dokibácsimhoz, meg előtte még fogorvosnál is voltam, úgyhogy egész napos program volt, a fiúk nem bírták volna a keddet délelőtti alvás nélkül (mert pont alvás időben kellett volna mennünk)..
de legközelebb szeretnénk menni..
Csajok: annyira le vagyok maradva, nem tudom pótolni, úgyhogy most írok magunkról..
azt viszont meg kell említenem, hogy a manócskák gyönyörűek, és csodálatosan fejlődnek..
a fiúk változatlanul nagy kópék..
keveset vagyok a gép előtt, mert csináljuk az udvart, hogy legyen a fiúknak egy kis "játszóterük" végre..
pár sztorit leírok jó?? csak meg ne unjátok, míg a végére értek..
Matyi továbbra is rengeteget bír beszélni..
a múltkor, mikor mentünk a fogorvoshoz reggel, nem tudtam leparkolni a rendelő előtt, mennünk kellett egy kört..
próbáltam gondolkozni, koncentrálni, hogy kitaláljam hol is kellene megállnom, de Matyi a folyamatos csacsogásával elég nehézzé tette ez irányú terveimet..
csak mondta, és mondta, és mondta..
kis idő elteltével gondoltam megkeresem, hogy hol lehet kivenni belőle az elemet, de váltig állítja azóta is, hogy ő nem elemes..
valamelyik reggel is olyan aranyos volt.. kivittem a szemetet, meg adtam inni a kutyáknak, miután a fiúkat kintről is jól látható helyre tereltem.. persze szószátyár uraság, addig sem pihentette a beszélőkéjét, hanem kiabált utánam, hogy "anya, hol vagy?" "megfázol" ..
mikor meg beléptem az ajtón, már ott várt mellkasán a kis kezével, miközben közölte velem, hogy "jajj a szívem.. azt hittem meg fogsz fázni.."
imádom..
Ákos meg az önálló kis akcióival tud kibillenteni legkiegyensúlyozottabb pillanataimból..
szintén a fogorvos látogatós napon, anyukáméktól nem messze, egy parkban játszottunk.. azon belül is egy kis domb tetején.. bár Ákos mellett álltam közvetlenül, valahogy nem vettem észre, hogy mire készül, mert Matyira koncentráltam, aki szintén akrobatikus elemekkel szórakoztatta anyukámat..
egyszer csak azt vettem észre, hogy egy Ákosra igencsak hasonlító, valami suhan el mellettem lefelé a dombról..
még el is könyveltem magamban, hogy milyen jól szórakozik a fiam..
aztán a következő pillanatban, meg leesett a tantusz, hogy akit láttam az nem a Matyi volt, hanem Ákos és neki ez volt az első cross motoros próbálkozása, ezért lehet, nem ártott volna ugrásra készen lekísérnem a lejtőn..
nagy nehezen utol értem, vagyis összefutottunk, miközben ő már felfelé motorozott egy újabb gurulás alaposan kidolgozott tervével..
később egy általam nyugodtabbnak gondolt pillanatban, mikor szintén Ákos mellett álltam, megint elméláztam Matyi irányába, és mikor vissza néztem Ákosra, már a motorja tetején guggolva próbálta éppen a kormányt elengedni, majd eközben azon felállni..
ezt az akcióját is sikerre vitte, és miközben felállt, már dőlt is, majd hangos röhögés kíséretében mászott vissza a földről, hogy megismételje hajmeresztő produkcióját..
itt már párhuzamokat kezdtem felfedezni az akciói között és vizuális típus lévén, már szinte láttam magam előtt, hogy a következő akrobatikus elemként Ákos a motorján állva, gurul le a dombról..
na de ekkor már résen voltam..
ja, és Matyi húsvétkor megtanult egyedül bicajozni, két keréken..
vasárnap reggel kérte, hogy vegyük le a kis oldal kerekeket a bicajáról, mert állítása szerint ő már tud anélkül is..
ki is mentünk gyakorolni..
a gyakorlás abból állt, hogy elindultak az apjával, aki ekkor még finoman fogta a grabancánál, de mire visszafelé jöttünk, már alig bírta tartani a tempót Matyival, annyira ráérzett a bicajozásra és fél óra alatt tökéletesítette is a tudását..
azóta már nagyon profi lett, már meg is tud állni és a kanyarodás is remekül megy neki..
én azóta is csak pislogok, hogy mit művel a fiam..
meséltem már, hogy nekiálltam lefogyni?? ma elértem az első -10kg-t...
ebből kifolyólag a fiaim ma megint hozták a formájukat..
most kitaláltam, hogy a délutáni alvás előtt tornázom, így ha akarnak a fiúk is beszállhatnak..
hát akartak..
nagyon édesek voltak, ahogy tornáztak.. jobbra balra hajolgattak, guggoltak, utánoztak amit csak tudtak..
Matyi simán felér egy személyi edzővel, legalábbis ami a lelkesítést illeti biztosan..
teljes átéléssel kiabált nekem, hogy " ez az anya.., ez az.., told, told.. ez az.. ügyes vagy.." hát be kell rajta csinálni..
Ákos meg a súlyzó szerepét öltötte magára, mert a hasizmos résznél, nemes egyszerűséggel ráült a hasamra és így kellett végig csinálnom a gyakorlatokat..
hát lehet így daginak maradni??
nem hinném..
közben tombol nálunk a dackorszak is, de igyekszünk elhumorizálni, így nem vészes a dolog..
valamelyik nap Matyi minden próbálkozásom ellenére sem aludt egy percet sem napközben... így viszont mire eljött az "ébredés" ideje, már annyira ki volt ütve, hogy egy épkézláb ötlete sem volt, csak pörgött ezerrel..
csórikám, olyan volt mint aki alaposan berúgott..
a szemei össze-vissza álltak, ahova lépett, kő kövön nem maradt, rövid időn belül ön- és közveszélyessé vált, persze nem akart ő senkit bántani..
ja, és össze-vissza beszélt, szerintem sokszor azt sem tudta, hogy hol van..
ült az asztalnál, éppen dumcsiztunk.. valami nem "tetszhetett" neki, mert rám nézett, majd nekem szegezte a kérdést:
"anya, hülye vagy?? " (nem szokott csúnyán beszélni, és tudtam, hogy nem direkt volt, ezért nem is reagáltam igazán erre a megnyilvánulására..
) miután elhagyta a száját a mondat, láttam, hogy elgondolkozott, majd szemrehányóan közölte velem, hogy: "hé anya, ilyet nem szabad mondani, ez butaság.. dili vagy??" ekkor már nem bírtam röhögés nélkül, és felvilágosítottam, hogy az előző verzió, is az ő száját hagyta el, én meg sem szólaltam..
nem tudom merre járt éppen, de az tuti, hogy egy másik dimenzióban..
azt is nagyon bírom, ahogy hárman elbeszélgetünk egymással..
vittük ki anyukámat a buszhoz és Ákos egyszer csak megszólalt, nagy boldogan, hogy "télapóóó"..
erre én: "hol látsz te itt télapót??"
Ákos: "fönt.." (és mutatott felfelé.. )
Matyi: ügyes vagy Ákoska, igazad van, tényleg ott fenn szokott repülni a szánjával.. "
Matyi: "anya nekünk is lesz ilyen repülős szánunk?"
Én: persze, amint elvégezted a "Télapó képzőt", mert nem lehet csak úgy repkedni odafenn.."
Matyi: "és akkor majd mi is röpködünk?"
Én: "simán.."
Matyi: " az jó, de akkor inkább te végezd el.."
na, ennél a résznél szerencsére megjött a busz, télapó téma sikeresen lezárult, mert már kezdtem aggódni hogy fogok kinézni nagy szakállal..
pár cuki beszólás:
Matyi tanulmányozott két pókot a hálójukban, majd egyszer csak megkérdezte:
"anya, felfűzték magukat?? "
azt mondta ma Matyi miközben jöttünk haza a motorozásból, hogy "azért piros az ég alja, mert meghorzsolta a repülő"..
Ákos meg remekül bokszol..
pörgeti a karját, és közben mondja, hogy "jobbhoro, jobbhoro, jobbhoro bumm" és a végén bebokszol egyet..
("jobbhoro"=jobb horog..
) ja, és ezt a trükkjét Beagle Dórijának is megtanította már..
mentem Matyit ébreszteni tegnap délután, mert annyira sokáig aludt, hogy félő volt, hogy veszélybe kerül a esti lefekvés.. elég kómás volt a drágám, nagy nehezen kinyitotta a szemét, majd nézett mindenfelé, körülöttem, miközben mondogatta, hogy: anyát keresem.. hol van anya.. ?? kérdem tőle, hogy oké, de akkor én ki vagyok..?
erre azt mondja, hogy "Móni" ...
na oké, de ki az a Móni..
végre rám nézett, mosolyogni kezdett és úgy válaszolt: "hát anya"..
hurrá, akkor mindenki meg van..
Ákosban mély nyomot hagyott a locsolkodás..
ma megtalálta az egyik kölnit és vad locsolkodásba kezdett, nem kímélve sem engem, sem Matyit, de még az apját sem..
nekem még locsoló verset is mondott: "két tök, két tök, öntök.."
locsolkodásról jut eszembe.. Ákost kineveztem a bilizés nagymesterévé.. nagyon ügyes, ma egész nap pelus nélkül volt itthon és minden alkalommal sikerült a biliig időben eljutnia..
este meg már majdnem aludt, mikor egyszer csak felállt, és a bilit kérte, majd jól meg is locsolta..
ha így folytatja, nyárra teljesen pelus nélküli lesz..
amúgy a drága fiaim nagyon egy követ fújnak..
fürdés után próbáltam rájuk varázsolni a pizsit, de Matyi lelépett játszani..
kértem, hogy jöjjön öltözni, erre azt a választ kaptam, hogy "öt perc anya.." persze Ákos is egyből felpattant az ágyról és futott Matyihoz, miközben közölte velem, hogy "öt perc.."
na, még egy utolsó sztori..
ma éppen reggeliztünk a fiúkkal.. Matyi mint mindenre, ami nem játék sajnálja az időt, alig bír megülni a fenekén.. időnként elvándorol az asztaltól, aztán sugallatomra vissza..
miután sokadszorra próbáltam maradásra bírni elég kevés sikerrel, már a leszögelést is kilátásba helyeztem..
végre sikerült elérnem, hogy a széken ülve maradjon, de nehogy már anyunak legyen igaza alapon, elkezdett magyarázni: "anya, nézd, letettem az egyik lábam, nehogy lecsússzak a székről.. látod, milyen profin csinálom.. ???"
anya megdumálásból jeles..
na, befejeztem már így is lehet, hogy egy kicsit sok lettem..