Kiemelt témák

Szia Brizsa!
Egy férfi! Szuper [ : ) helyköz nélkül] Én is megtanultam polcot szerelni, mióta nincs "férfi a háznál". Vagyis nem is volt olyan nehéz. Söt a föztöm is javult (az ex jobban fözött).
Szerintem annak könnyebb társat találni, aki nem ül otthon esténként míg a gyerekek alszanak.

Fido,
Szia Te is! Olvasgatlak néha a másik topikban. Sokat gondoltam Rátok. Nem vagy egyedül!

Mariann,
Igen-igen, október 7. Ma jöttek meg a könyvek (be sem kellett menni értük). Ezért is szereltük össze az új polcot, legyen hova tenni a sok cuccot (jó magasra, lehetöleg )
Lili csak két év múlva megy oviba. Szivem szerint a Waldorf oviba menne, de hát nemigen fogja futni. (Meg majd az iskolára) Különben járunk baba-mamára az oviba, nagyon szuper. (Máshol a baba-mama annyi, hogy van millió játék, persze müanyag, az anyukák meg ülnek körben és kávéznak) Lehet, hogy még este is elmegyek a jövö héten. Babákat és angyalokat csinálnak a karácsonyi vásárra.

Kati

Hát, hogy fárasztóbb-e? nem tudom. Én most úgy érzem, mindent én csinálok, én oldom meg,én szervezem meg, többnyire úgy, hogy tudom, nem igazán számíthatok a férjemre. Hogy ez a napi rutinban mennyire lesz érezhető, kiderül majd, ha tényleg egyáltalán semmikor nem lesz ott.
Nekem a legnagyobb félelmem a gyerekek lelki világa miatt van. annyira apásak, hogy már mikor leállítom az autót, akkor kezdik, hogy "apa-apa". És, ha üres lakásba lépünk be, nagyon csalódottak. Pedig most még tudom mondani, hogy vacsorára itthon lesz. Akkor mit mondok? Hogy kedden jön?
Méghogy nőknek könnyebbb ismerkedni?
Sztem egy gyerekeit egyedül nevelő férfi imponál a nőknek, egy nő u.így inkább szánalmas. Főleg több ygerekkel.
Az tény mondjuk, hogy, ha egy nő megismerkedik egy ilyen fickóval, akkor két lehetőség van. Vagy neki is vannak ygerekei és akkor gond, hogy ki mikor hol alszik, találkozók megszervezése, stb. vagy önálló a nő, és akkor nem biztos, hogy szívesen vállalja a készen kapott "anyaságot".
Ugyanígy, ha egy nő hozza-viszi a gyerekeket, senki meg nem szólítja, ha egyedül megy, is ott vannak hátul az autósülések.
Bár ez nyilván a férfiaknál is így van.
Szóval nem egyszerű, mert vagy azt hiszik az emberről, hogy tabu, mert családos, vag ytudják, hogy nincs férje, de akkor meg minek vegyen ekkora nyűgöt a nyakába. Vagy elkezdünk beszélgetni, és az X. mondatom az, hogy de van ám két gyerekem. Erre az épeszű férfiak sürgősen menekülőre fogják, gondolom.
Az internetes társkereséstől meg idegenkedem.

Írtam ide tegnap, de nem látom. Megpróbálom mégegyszer.

Sajnos az éjszakai otthonülés, az kötelező elfoglaltság.

Fido!
Sokáig én is a gyerkőcök reakciójától féltem, de gyakorlatilag csak addig volt sírás, amíg az anyjuk elbúcsúzott tőlük. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyedén elfogadják, hogy elköltözött. Persze tisztáztam velük, hogy az anyukájuk marad ezután is, csak nem itt fog lakni. Én nem vettem észre, hogy magukat okolnák a történtekért, igaz nem is veszekedtünk elöttük soha és igyekeztem nem változtatni az életünk ritmusán, hogy rajtam kívül legyen nekik egy biztos pont, amibe kapaszkodhatnak. Elfogadták a dolgot, mivel az ő értékrendjük csak most alakul ki és nincs mihez viszonyítaniuk. (ha kapok egy kukacos almát és még nem láttam egészségeset, akkor nekem az egy jó alma)

Azzal egyetértek, hogy akinek nincs gyermeke az nehezen vállalja be másét, és ez teljesen érthető.
Bizony egy gyerekes anyukát(apukát) nem szokás leszólítani. Ha pedig ilyen imponáló lennék, akkor már tudathatná velem valaki!

Az oviban nem rohantak le sanyarú sorsú elvált, válófélben lévő vagy "csak" rossz házasságban élő anyukák?

Sajnos nem tudok ilyen anyukákról, bár az egyik dadusnénivel volt némi viszony, csak hát nem ő volt a nagy ő.
Neked mekkorák a csemetéid? Az enyémek is szerették-szeretik az anyjukat, de túltették magukat a dolgon. Hozzá kell tennem, hogy a fiam - ő akkor egy hónap híjján három éves volt - szabályszerűen megsértődött rá és pár hónapig nem is emlegette egyáltalán. Most már szívesebben mennek hozzá, de maguktól egyikük sem kéri ezt.

Dadusnéni
Hát, nálunk a dadusok 60 körüli elhízott nénik. De gyerekkoromban is iylenek voltak, nem is hittem volna, hogy van másmiylen is. Vagy nem is volt más?
Nagyobbik lányom 4 múlt, a kisebbik 1,5.
Épp most lett a kicsi is igazán apás, eddig "csak" a nagyobbik reakcióitól féltem.
Lehet ilyet kérdezni, hogy nálatok mi a "sztori?"
És hogy alakul a láthatás? Néha összecsomagolod a csapatot és ott hétvégéznek?

khmmm...
Szóval a dadusnéni szerencsére kicsit fiatalabb nálam.
Mi a sztori? Tulajdonképpen igen egyszerű, jó pár szóváltás után eljutottam addig, hogy azt mondtam, hogy ha nem tetszik a felállás(nem félreérteni) el lehet menni. Mikor harmadszor mondtam, megfogadta. Nagy vonalakban ez történt. A láthatással nincs gond, mivel meglepően normális a csaj(most már). Sajnos a munkám miatt előfordul, hogy nem fér bele az időmbe az oviba hurcolás és ilyenkor általában nála vannak. Persze örülnék neki, ha néha ő hívná a manókat egy-két napra, de ilyen csak egyszer volt eddig.
A legjobban az fájt, hogy az elköltözése után több mint egy hónapig még csak fel sem hívott, hogy mi van a gyerekekkel.

(hogy lehet vigyori pofát csinálni?)

Csak olvasgatlak titeket és egyszerűen nem tudom felfogni, hogy hogy tud a volt feleséged a gyerekei nélkül élni.Nem is volt ebből vita, hogy kinél legyenek a gyerekek? Simán elment?

(már csináltál mosolygót: kettőspont és zárójel)

A vigyori : és szóköz nélkül O

Mit dolgozol?

Nálunk durvul a helyzet, most már kiszedte a kocsit a seggem alól, mégiscsak igényt tart a számítógépre, amit a szülinapomra kaptam.
Mindenre azt modja, hogy ő fizette.
Ami az övé (másik autó, laptop, stb.) az céges, ahhoz ugye mi közöm, amit pedig én kaptam, az is az ő nevén van, meg hitelre van, meg ugye ő fizette, így az is őt illeti meg. engem csak annak autónak a havi 34000 ft-os törlesztőrészlete illet meg, ami az én nevemen volt, de ő elhagyta a slusszkulcsát és ezért ellopták. na, az az enyém. egy nemlétező kocsi havi többtízezerért, az az enyém. A másik kettő az övé. És ne hányjak meg.
Az az apró tény valahogy mindig elkerüli a figyelmét, hogy amíg ő pénzt keresett, addig én is tettem a dolgomat.
Kértem, hogy költözzön el, erre közölte, hogy mivel közös a lakás, akkor fizessek neki fél albérleti díjat.
Szóval beléptünk azok táborába, akik nemhogyegyüttélni, de élválni sem tudnak normálisan

Sziasztok

Fido
Hát, nem is tudom mit mondjak. Arra nem gondol a kedves férjed, hogy azzal az autóval az ő (közös) gyerekeit szállítod, abban a lakásban az ő gyerekei is laknak. Voltál már ügyvédnél? Saját cégről van szó? Ha igen, szerintem próbált egy kicsit sarokba szorítani. Volt házassági szerződés? Lakást mikor vettétek? Közösen? Szóval, ha jól tudom nem az számít kinek a nevén van, hanem ha házasság alatt szereztétek, akkor közös? Ha a férjed cége, lehet, hogy a tulajdonrésze is közös. Akkor esetleg igényt tarthatsz a felére. Vagy esetleg emlegesd neki az apeh-et. Biztos tudsz 1-2 értékelhető infót a cégről! Ne hagyd magad! Attól mert ő fizette, nem az övé!!!!!!

Vagy esetleg összeszámolhatnád, mennyiben került volna neki azt együtt töltött évek alatt, a takarítónő, szakácsnő, gyerekfelvigyázó, az ingvasaló és mosó, a szerető stb. Inge-gatyája rámenne, ha most utólag, kamatostul ki kéne fizetnie. Na jó, ez persze nem így működik, én is tudom, de mint érdekesség ki lehetne számolni.

Azért örülök, hogy nálunk nem fajultak idáig a dolgok, sőt. Férjem fizeti a lakáshitelt, pedig nem lakik itt. Eladni sem fogjuk. Enyém lesz, jobban mondva enyém és a gyereké. Bedöglött a kocsija, és gondoltam kölcsönadom az enyémet. Azt mondta szó sem lehet róla, nem maradhatok autó nélkül a gyerekkel. Mi van, ha történik valami, kéne az autó és nincs nálam.

Szóval keress fel sürgősen egy ügyvédet. Szerintem vannak különféle (női, családvédelmi)szervezeteknek ügyvédei, jogi tanácsadói akik ingyen és bérmentve segítenek. És akkor pénzbe sem kerül neked.

Mariann

Azért ez már elég veszett ügynek hangzik. Elég vakmerőek voltatok, ha casco nélkül ilyen hitelt vállaltatok.
Egyébként ez a hozzáállás azt jelenti, hogy ő van megsértődve rád. Nem említette, hogy a gyermekekre igényt tart-e? A kolleganőm férje kibulizta az egyik gyereket magának, így nem kell gyerektartást fizetnie. Aranyos, nem?

Nálunk sajnos(szerencsére) fel sem merült, hogy a manók nem nálam maradnak.

Azért az ingyen ügyvéddel óvatosan, a kollégámtól majdnem lenyúlta a volt neje a jogerős válás után egy évvel vásárolt autót! Egyébként tényleg az számít, hogy közösen vettétek vagy valakinek a magán vagyonából(örökség...) Ajánlom figyelmedbe az 1952. évi IV. törvényt, főleg a 27.§-t!

Nem casco nélkül vettük. De a casco csak úgy fizet, ha bemutatjuk a gyári kulcsokat. Ill., ha rablás volt, tehát kitépték volna a kezéből a táskát, amiben a kulcs van. de így, hogy először kilopták a kulcsot és utána azzal vitték el a autót, így nem fizet. Hiszen ez akár önrablás is lehetett volna, így bárki el tudná tűntetni a kocsiját.
Az a baj nálunk, hogy az ő autója céges-hitelre. Ha el akarná adni, ki kéne fizetni a bankot, de annyi a hitel rajta, amennyit a kocsiért jelen pillanatban kapna. Tehát maradna a 0. Az én kocsim az ő nevén van, hiszen, mikor az enyémet ellopták, akkor azt a bank felé tovább kellett fizetni, így én nem kaptam volna még egy hitelt.
Tehát papíron az is az övé. Ráadásul olyan kis indulórészlettel olyan hosszú lejáratra vettük, hogy, ha azt el akarnánk adni, azért is épp annyit kapnánk, amennyit a bankba be kéne fizetni, tehát osztozkodhatnánk a nullán.
Úgyhogy azt találta ki, hogy az övét eladja, kifizeti a bankot, és jár tovább a másikkal. És mikor kérdeztem, hogy mégis akkor én mivel járok dolgozni, mivel hozom-viszem a gyerekeket, akkor azt mondta, hogy ez őt a legkevésbé sem érdekli.
Úgyhogy cifra.
És az a hihetetlen, hogy mindig meg tud lepni. Gyakorlatilag az elmúlt hónapban nem volt olyan nap, amikor ne múlta volna alul magát.
Egy előnye azért van a dolognak.
Amikor kiborult a bili, a fél karomat odaadtam volna és megalázó kompromisszumokba is belementem volna, csak azért, hogy megpróbáljuk újra.
Most már nincs az a pénz, ígéret, akármi, ami kedvéért akárcsak fontolóra venném, és már nosztalgiáim sincsenek. Úgyhogy rapid gyógyulást értem el.
Amúgy én is kérdeztem, hogy miért viselkedik úgy, mintha én okoztam volna az anyagi ellehetetlenedésünket és én csaltam volna meg őt, vagyis miért ő a sértett fél és miért ő szívózik velem.
Hát, erre persze nincs mit válaszolni.
Ügyvédem volna, de csak végső esetben folyamodnék hozzá, mert nálnuk úgy néznek ki a dolgok, hogy abban a pillanatban, ha neki ártanék, azzal magam alatt is vágnám a fát. Bonyolult, nem megyek bele, de nem érdemes egyelőre ugrálnom, csak akkor, ha már semmi veszítenivalóm nem marad. Ez akkor következik be, ha a gyerekekkel kapcsolatban változtatna valamit a megállapodásunkon.

Brizsa,
nem válaszoltál, mit dolgozol, hogy nem mindig tudsz a gyerekekért menni?

Ezekkel a fél karú, kompromisszumokkal én is így voltam az első hónapban. Elsősorban a gyerekek miatt "alázkodtam" volna meg.

Szóval titokzatoskodunk? Az ügyvédre akkor is szükséged lesz, ha szép egyetértésben váltok el. Na de ehhez semmi közöm!

Szóval, mindenféle iskolai végzettségem ellenére rendőr volnék. Nem is ez a nagyobb baj, hanem a napi két-három óra utazgatással töltött idő és a kisdedóvó korlátozott nyitvatartási ideje.

Szerencsére megmaradt mindkét karom, és most már marad is
Ha te rendőr vagy, akkor pláne jobb, ha nem szólok egy szót se
Elég, ha annyit mondok, hogy vállalkozó az én "kedves" férjem?
Érdekes, hogy a környezetemben mindenki örül, hogy megszabadulok tőle
Bár, ha jól tudom, nem vagyok köteles családtag ellen vallani.
Amúgy voltam ügyvédnél, vele állítottuk össze a keresetet, és azt mondta, hogy hívjam, ha bonyolódik a helyzet.
Hát, nem tudom.
Most alakul valami kompromisszum kocsi-ügyben, de ez nem az egyetlen vitás kérdés nálunk.

Pesten dolgozol?
Mert láttam a profilodban, hogy "vidéki" vagy.
Gondolom, így jön ki a sok utazgatás.

Sziasztok! Hát mostantól kezdve én is közétek tartozom. 2 gyermekem van, és bár még együtt élünk a férjemmel, már csak napok kérdése a költözése. Fidohoz hasonlóan én is a gyerekek reakciójától félek nagyon, főleg a kisebbik (4 éves) borzasztóan apás. Bár a férjem azt mondja, hogy ugyanúgy akar a gyerekekkel törődni, mint eddig, az azért mégsem ugyanaz! Egyenlőre ez csak amolyan "próbaidő", még nem válunk, de nem tudom, lesz-e még ebből valami!Szívesen venném "túlélési" tanácsaitokat.

Hát, "Isten hozott".
Én még sajnos nem nevelem őket egyedül, bár már ott tartanék.
Úgyhogy iylen jellegű tanáccsal nem szolgálhatok.
Nekem ez a fórum segített a legtöbbet, ha gondolod, gyere gyakran.
Sok közhelyet hallottam az elmúlt hónapban, de máris van egy, amire pár hete még legyintettem, ma meg mr tudom, hogy igaz. Minden vég valami újnak a kezdete. Én már alig várom, hogy fizikailag is független legyek, ne csak lelkileg.

Tulajdonképpen én is várom, hogy túl legyek rajta, mert kb. 1,5 hónapja merült föl először, hogy talán elköltözik, de akkor még nem volt benne biztos. Az a 2-3 hét volt a legrosszabb, mikor teljes bizonytalanságban éltem, mindennap lesve a reakcióit, hogy vajon melyik irányba változnak az érzései. Már tiszta idegbeteg voltam. Aztán, amikor kimondta, hogy mostmár biztos, nem mondom, hogy jól esett, de legalább már biztos lehettem benne. Ez tipikusan az az eset, amikor a biztos rossz jobb a bizonytalannál. Azóta már jobban vagyok, most már "csak" a költözést és a gyerekek reakcióját kell túlélni. Biztos nem lesz könnyű, de legalább valóban kezdődhet valami új.

Sziasztok,

én is csatlakozok hozzátok, bár nálunk már lezajlott a válás is, így nem túl frissek a sebek. Tavaly októberben költözött el az apjuk, Levi akkor még nem volt 3 éves, Gigi még csak 10 hónapos. Akkor még én is sok mindenre hajlandó voltam, hogy visszakapjuk, és helyreállítsuk a dolgokat, de ez azóta már szerencsére elmúlt.
Most nem jut eszembe sok minden, így be is fejezem, ha kiváncsiak vagytok valamire, írjatok.

Üdv Gigóca

Fido,
nyertél, pesten dolgozom. Magyarországon nagyon sok becsületes vállalkozó van a bíróságok szerint!
Látom, te egy igazi rejtéjes nő vagy! Izgi!
Durva ez a lelkesedés az egyedüllét iránt, amolyan "egyik szemem sír, a másik üveg" jellegű!
Azért meg kell hagyni, akármilyen rossz is volt érzelmileg ez az új kezdet, azóta más jellegűek a problémáim, az élet szép, nyugodtabb vagyok, kisimultak a nemlétező ráncaim, mert megérdemlem.

Túlélési tanács?
Szerintem neked is, de főleg a gyerkőcöknek segít az, ha normálisan elbúcsúzkodik, megmagyarázza nekik, hogy mi is történik ezután. Mert ugye a gyerek még arra haragszik aki a rossz hírt átadja, illetve ha nem ért meg valamit.
Ezután már csak a napirend változatlanságára kell ügyelni, hogy legyen egy fogodzkodó, egy biztos pont a kis életükben. Legalábbis én igyekeztem így tenni. A fiam amúgy is hajlamos volt "begurulni" ha valami eltért a megszokottól.
Úgy néz ki bejött!

Gigóca,
pont Te jutottál eszembe, mikor kiborult a bili, csak nem tudtam, milyen nick-et használsz.
Pedig írtam volna, mert emlékszem, mikor olvastalak, ismeretlenül is kiakadtam. Nálunk is majdnem iylen kicsik a gyerekek.
Végülis mindenki azt mondja, hogy simán túlélhető a dolog. Ez jó.

Én nem az egyedüllét iránt lelkesedem, hanem a férjemtől való függetlenség iránt. És az iránt, ami még vár rám.
A jósnő bíztató dolgokat jósolt nekem
Mivel jó már nem maradt a kapcsolatunkban, a rosszat pedig még mindig ontja, hát igencsak dolgozik bennem az egészséges életösztön, hogy ettől megszabaduljak.
Ránckisimulásról csak annyit, hogy bárkivel futok össze, mindenki azzal kezdi, hogy milyen jól nézek ki. Az is, aki képben van, az is aki nincs. És tényleg- jól is érzem magam.
Tudom, hogy lesznek még nehéz időszakok, főleg az osztozkodás miatt, de az érzelmi nehézségek javán már túlvagyok

(Azért nem semmi, hogy felélénkült ez a két topik)

Na hasonló dícséretet én is kaptam annak idején, de lehet hogy csak vígasztaltak?

Hát sajnos én még lelkileg sem vagyok független. Most még én is úgy érzem, azt szeretném, ha visszajönne, bár az biztos, hogy nem így.Így nem akarnám folytatni, de én képes lennék változtatni, mert tudom, mindketten hibáztunk. Ezt ő is elismeri, de ő azt mondja, ő nem tud változtatni. Már visszatartani nem akarom, de még bízom benne, hogy ha egyedül átgondolja a dolgokat, és egy kicsit megnyugszik, máshogy fogja látni a dolgokat. Vagy ne akarjam?
Egyébként szombaton akarja megmondani a gyerekeknek, aztán megy.
Jósnőnél egyébként mi is voltunk egymástól függetlenül, de nem mertem vele előjönni, mert nem mindenki tartja ezt normálisnak. Nekem jó dolgokat jósolt, neki kevésbé.

Zsebi baba,

nálunk is hasonló volt a dolog, ő nem akart változtatni, és amikor elment két hónap próbaidőre gondolkodni, én már tudtam, hogy nem jön vissza. Voltunk házassági tanácsadónál is, de ezt a részéről csak annak éreztem, hogy legalább elmondhatja, hogy ő még ezt is megtette. Értelme nem volt már akkor.

Nekem most kezdik mondani, hogy jobban nézek ki, és csinosabb lettem, meg a kedélyem is jobb, szerintem nem csak vígasztalás. Amikor rosszabbul néztem ki, akkor nem dicsértek. MOst hogy megvolt a válás, számomra lezárult a dolog, így már nem rágódom rajta annyit.
Rájöttem, hogy ha visszajönne is maradna minden a régiben, csak akkor meglenne a konfliktus is, ami most nincs.
Nálunk a válás simán zajlott, nem akart minket kisemmizni, végül közös megegyezéssel váltunk el.

Jóshoz egyszer én is el akarok menni, csak még nem szántam rá magam teljesen.

Gigóca

Én is javasolta, hogy menjünk el házassági tanácsadóhoz, de ő elzárkózott tőle. Azt mondta, hogy vagyunk mi olyan inteligensek, hogy meg tudjuk beszélni a problémáinkat, és hogy úgy csináljuk ezt végig, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzunk vele magunknak és a gyerekeknek is. Egyenlőre ez valóban így van, mindketten elismertük, ki miben hibázott, csak épp ő azt is hozzátette, hogy ő nem is tud változtatni. A gyerekekkel napi kapcsolatban akar maradni, azt mondta, bármikor bárhová el akarok menni, szóljak, az ne legyen akadály, hogy a gyerekeket nincs hova tenni. Gyakorlatilag semmit nem akar elvinni, még azt sem, amit ő vett. Nem azt mondom, hogy jobb lenne, ha veszekednénk, de annyira fáj látni, hogy ilyen normális, így még nehezebb elengedni. Az eszem nekem is azt súgja, ne áltassam magam azzal, hogy majd visszajön, de a szívemmel még csak ezt kívánom.

Hát, igen. Nincs jobb terápia egy kis parasztságnál
Nálunk olyan kijózanító tudott lenni 1-2 beszólása, hogy mindig helyrerakott, ha meginogtam.
Azért csak könnyebb lesz, ha elköltözik.
Ez a fene nagy nagyvonalúság meg a gyerekekkel töltött idő is csökkenni fog az idő múlásával, no meg, ha elkapja magának egy nő.
Bocsánat, ha rosszindulatúnak tűnök, nem ismerem a férjedet, de az élet sajnos olyan kevés sémát mutat, mindig u.az a menetrend.
Azért remélem, hogy ti lesztek a kivétel

Fido

nekem is az segített, hogy olyanokat vágott amikről nem tehetek. Néhány beszólás után már rájöttem, hogy ha esély lenne is rá, akkor sem akarnám vissza azt az embert, aki ilyeneket tud oknak felhozni. Egy szerencsém van, anyósom sokat segít, hetente kétszer nálunk van, rá tudom bízni a gyerekeket, az apjuk meg csak hétvégén jön.

Gigóca

Fido! Nem rosszindulatúság, mert nekem is eszembe jutott már, hogy ahogy monjuk 2 éve azt sem tudtam volna elképzelni, hogy elhagy, lehet, hogy amit most nem tudok róla elképzelni, hogy az anyagiakon fogunk veszekedni, mégiscsak megtörténhet.Bárki telebeszélheti a fejét, hogy ne legyen ilyen nagyvonalú.
Egy másik topicban írtátok, hogy 30 év körül bolondolnak meg a férfiak. Nálunk ez 3-4 évvel kitolódott, de valóban úgy megváltozott az elmúlt 2 év során, hogy már szinte el sem hiszem, hogy olyan is volt, mint régebben. Ezt ő maximálisan tagadja, azt mondta, ő mindig is ilyen volt, és nem is akar változni.Pedig bizony hogy egészen más volt! De ők ezt miért nem veszik észre, miért nem látják be?

Érdekes, mióta a volt nejem elment, azóta hihetetlenül normálisnak tűnik, annyira, hogy néha már majdnem lelkifurdalást érzek, hogy bennem van a hiba. Azután belegondolok, hogy milyen volt azelött és ez az érzés hirtelen elmúlik!
Azért nem hazuttolja meg magát, nemrég arra kívánt rávenni, hogy vegyek fel nekik milliós nagyságrendű kölcsönt, mert a barátjának nem ad a bank. Aranyos nem?

Sziasztok! Azt hittem, hétvégén nagyobb volt itt a forgalom, de látom, nem maradtam le semmiről.
Hát, nálunk megtörtént, aminek történnie kellett, a férjem elköltözött.Igazából simábban ment, mint ahogy gondoltam.Szombaton délelőtt beszélt a gyerekekkel, az azért kemény jelenet volt, sírtak, megpróbálták lefogni, amikor indulni akart, valódi magyarázatot nem is tudott nekik adni, hiszen milyen magyarázat az egy gyereknek, hogy úgy érzi, most egyedül kell lennie egy darabig, hogy magára találjon. De aztán, amikor már elment, egész hamar megnyugodtak, a kicsi kijelentette, hogy neki már nem is hiányzik az apja. Ez persze nem igaz, mert azért sokat emlegették még a hétvégén, de ugyanúgy tudtak nevetni, játszani, jóízűen ebédelni, mint azelőtt. Hiszen eléggé hozzászoktunk már, hogy nincs otthon, vagy ha otthon van is, nem lehetett vele beszélni, csak a TV előtt feküdt, a gyerekekkel nem foglalkozott, úgyhogy ilyen téren nem nagy változás, és rájöttem, hogy nekem is inkább az hiányzik, amilyen évekkel ezelőtt volt, az, amilyen mostanában, az egyáltalán nem. Az meg már hiányzott úgy is, ha ott lakott velünk. De legalább most úgy érzem, ki bírom várni, mik lesznek a fejlemények, milyen irányba változik. Ha nem tud olyan lenni, mint régen, akkor nem akrom, hogy visszajöjjön, annál ez is jobb.

Zsebi baba,
Hogy bírtad? Meg tud szakadni az ember szíve, amikor a gyerek az apja után sír Azt hiszem én elöbb beszéltem volna velük, mondjuk egy-két nappal. Hagy legyen egy kis idejük feldolgozni. Nos ez most úgyis mindegy.
Te hogy vagy? Van kivel beszélgetni? Család, barátok?
(Bocs, most nem tudok jobbat írni)

Kati

Köszi, egész jól vagyok, jobban, mint előtte gondoltam. Szerencsére vannak barátaim, akikkel tudok róla beszélni, anyukám pedig velünk egy házban lakik, úgyhogy vele is tudok beszélgetni, és ha valahova menni akarok, a gyerekekre is van, aki vigyázzon. Valóban nagyon kemény volt, amikor a gyerekek sírtak, és én is gondoltam rá már korábban, hogy beszélek velük, de mégis úgy gondoltuk, jobb lesz, ha ő beszél velük, és nem napokkal előtte, csak akkor, amikor már van hova mennie. Így utólag azt mondom, tényleg így volt jó, mert volt egy nagyon nehéz órájuk, de amikor elment, egész hamar megnyugodtak. Természetesen azóta is sokat emlegetik, hogy mikor jön, este várják a telefonját, de úgy látom, jól vannak. Még pénteken beszéltem az óvónénivel és a tanítónénivel is, de azt mondták tegnap, nem volt semmi probléma, nem lehetett észrevenni a gyerekeken semmit, bár a kicsi mindenkinek elujságolta, hogy apa elköltözött. Úgyhogy kösz,egész jól vagyunk.

Hát, igen, a gyerekek sztem jobban tudnak alkalmazkodni az új helyzetekhez, mint mi. Az is igaz, hogy később is kijöhet rajtuk a dolog.
Örülök, hogy az első sokkon túlvagytok, innen már csak könnyebb lehet.

Igen, ettől én is félek egy kicsit, hogy milyen lesz a hosszútávú hatás, de remélem, hogy ha nyugalom és szeretet van otthon, és a férjemmel egy normális kapcsolatot tudunk tartani, az adott helyzetben ez a legtöbb, amit tehetünk, és a lehető legkevesebb kárt okozunk a lelkükben.

Sziasztok,

Kati
Most olvastam egy másik topikban, hogy Mo-ra készültök. Rokonlátogatás? Vagy csak úgy?

Mariann

Mariann,

Csak úgy a legtöbbje, illetve osztálytalálkozó, arra néhány napra "haza" megyünk (családom ott már nincs).

Kati

Mariann,

Nagyon rövid voltam, bocs. Az van, hogy egy régi barátnömmel összeveszö félben vagyunk, illetve nem tudom pontosan, ö mit gondol. A héten feladott levele még nem érkezett meg. Saját e-mail címe pedig nincs.
Szóval hosszú és szomorú sztori. Ahova valósi vagyok, semmi nem köt már csak ö (na meg ez az osztálytalálkozó), és nem tudom, fogunk-e még látogatni menni

Kati

Sziasztok!

Nagy itt a csend mostanában. Merre jártok?

Nádja 20-án volt fél éves. Vasárnap óta közlekedik. Gurul, megállítgatatlanul. Persze mindig a leglehetettlenebb helyekre "megy". Hol a radiátort szereli, hol a függöny alját rágja és hasonlók. Olyan imádnivaló.

Kati
Ha gondolod esetleg összefuthatnánk, ha jöttök. Sikerült megfelelő szállást találni? Egyetem hogy tetszik? No, egyenlőre csak ennyi kérdés

Fido
Nálatok mi a helyzet?

Ja, apuka ma bejelentette, hogy november 6-tól 14-ig elutazik Londonba. Ugyan csak egy két napos üzleti út, de akkor már meglátogatja a nagynénjét. Mióta ismerem őt, eddig 2x találkozott vele )a mi esküvőnkön és a unokatesója esküvőjén), a kapcsolatot egyáltalán nem tartják. Annyira rossz duma. Tuti, hogy a bartnője akar nyaralni vele. Ami alapban normális, de a "férjem" utál utazni, és én önző disznó voltam, mert minden évben szerettem volna elutazni. Most meg egy év alatt harmadszor utazik. Csak annyira bánt ez így. Idegesít ez a rohadt tapintatosság vagy mi ez. Mi a fenéért nem mondja, hogy elutaznak a nőcivel nyaralni.
Azt hiszem nem jó az így nekem, kevesebbet kéne találkozni vele, mert ez így nem jó. Na. még emésztem ezt a dolgot.

Mariann

Mariann

Hát bizony nehéz így, hogy állandóan látni kell a pasit, aki otthagyott, és még választásunk sincs. Illetve van, de én pl. azt választom, hogy Lilinek legyen apukája.
Idövel javulni fog azért, hidd el. Én Lili másfél éves kora körül éreztem úgy, hogy már semmiféle érzéseim sincsenek iránta (még harag sem). És az nagyon jó felismerés! Még akkor is, ha több mint két év kellett hozzá (Igaz, néha kiborul a bili, mint néhány hete is. Aztán rájövök, hogy semmi közöm hozzá, és tényleg, nem is idegesít már)

Nekem praktikusabb problémáim vannak az exszel... Amióta növeszti a haját, már harmadszorra tetves. És a nyáron Lilinek odaadta (Lili meg nekem). Ma meg úgy jött, hogy van-e még abból a tetüirtóból. Mondanom sem kell, azóta viszketek (amióta elment).
És rasztás a hajam

Barátnövel összeveszés nem volt. Megint csak eltúloztam, persze miután egy "jóindulatú" rokona bekavart.
Szállás van (egy másik barátnönél ). Ha akarod, írj egy mélt.
Egyetem jó. Megvolt az elsö dolgozat, remélem nem ma osztották ki, mert ma nem mentem (egyébként nem kötelezö bemenni, úgyhogy igazából nem lógtam). Egyre jobban érdekel. És olyan jó valamit csinálni is, ráadásul nem megy Lili rovására.

Ja, még egy dolog. Lili apukája is hazudik nekem, csak hogy mindenáron elkerülje a konfrontációt. Pedig még veszekedni sem szoktunk, nem tudom mitöl fél. Szóval tud idegesítö lenni nekem is. Dehát az ö baja, hogy ilyen.


Kati

Sziasztok!
Micsoda fellendülés volt itt a topikon az elmúlt hónapban kérem
Rég nem jártam erre. Bocska, de zajlik az élet!
25 hetes vagyok, múlt pénteken derült ki, hogy a második babócám is picilány lesz! Ennek örülök, mert már annyira megszoktam a puncit. Egy ilyen pici kukival nem is tudnék mit kezdeni

Apával jól megvagyunk, egyelöre. Mivel már egyszer megjártam, ezért nem hiszek a csodákban és fel vagyok rá készülve, hogy akár kettövel is egyedül maradok, de erre egyelöre nem gondolok. Most tökéletes a kapcsolatunk, gyanúsan tökéletes!! Nem tudom, most olyan "túl szép, hogy igaz legyen" a kapcsolatunk! vagy már paranoiás vagyok??
Na a lényeg, hogy jól vagyunk, nagyon várjuk tesót és nagyjából ennyi! Majd visszaolvasok, hogy megismerjem az "újakat" is

Kati: ha Szegeden jártok Lilivel, hozzánk is jöhettek, szivesen látunk Liliapun kívül másik pasi????

Mariann: Miket müvel már picilányod? Pasifronton van valami változás Nálatok?

Puszka
Enikö

sziasztok!

Mariann

Köszi a hiányolást.
Nálunk annyira vegyes a dolog, hogy akár naponta teleírhatnám a topikot. Cirkusz, udvarlás, fenyegetőzés, féltékennyé tevési kísérletek, stb., stb.
Szerdán lesz az első fordulója aválópernek, kíváncsi vagyok, mi lesz, mert már több dologban visszatáncolni készül. Így viszont nincs közös megegyezés
No, majd meglátjuk, de egyedül nevelésről még mindig nincs szó, mert a lakáshelyzet változatlan, együtt lakunk.

Enikő, nektek drukkolok.
Miért ne sikerülhetne?

Sziasztok!
Nem tudom, írhatok e ide. Én ugyanis nem vagyos férjezett, csak 5 éve van/volt egy barátom. Gyerekem még nincs, de 25 hetes terhes vagyok. Párom hétfőn mesélte el, hogy 2 hónapja ismerkedik valakivel, és 2 hónapot kér arra, hogy eldöntse hol is van a helye. Azóta én minden nap kiborulok, és sajnos nem tudom megbeszélni senkivel, mert rajta kívül nincsenek barátaim. Remélem ti meghallgattok. Szerintetek várjak, vagy engedjem el. Azóta folyamatos kapcsolatban vagyunk, kedden jobbra fordult a helyzet, közölte, hogy lehet, hogy visszajönne. Az utóbbi két nap változott, bár tudom, hogy az én hibámból. Tényleg állandón kérdezősködtem, kerestem telefonon, és találkoztunk is. Nem kellett volna, ugye. De nagyon nehéz, azok után, hogy 5 évig minden áldott nap együtt voltunk.
Kérem, valaki adjon tanácsot!

Szia Lici!
Mesélj csak, meghallgatunk . Hogyan is lehetne tanácsot adni, hisz csak Te ismered a helyzetedet, a barátodat.
Én, mint kívülálló, józan fejjel (azaz nem szerelmesen, bánatosan) azt mondanám neki: döntsön most, ne várasson. Nem korrekt, hogy téged így limbóban hagy. Ha ott akar hagyni, akkor legalább legyen bátorsága hozzá. Most tulajdonképpen mit is akar? Talán megvárja, hogy összejön-e a csajjal, és ha nem, akkor visszajön hozzád?
Bocs, hogy ilyen szókimondó voltam (részben volt barátom iránti düh jön elö ilyenkor).
Addig is vigyázz magadra, a babára. (Anyám szavaira emlékszem vissza,) kényeztesd magad, meleg fürdö, séták, zene (nem szerelmes dalok!). Egyél jól, és aludj eleget, hagy nöljön a baba

Puszi
Kati

Enikö,

Nem is láttalak, bocsi Nem, nincsen senki.
Lili jól van, néhány hete rendesen beszél, legalábbis magyarul. Persze, most voltunk otthon, de már elötte is elkezdte. Nagyon édi, amikkel elöáll. Angolból meg felzárkózik majd, ha megint járunk játszira, meg baba-mamára.

Most voltunk a kórházban, kivették a bölcsességfogam Könnyebben ment mint vártam, nem is kellett vágni. Persze majd elalszom

Kati

Lici!

Gyere csak, én is jöttem eleget, segített is. Mondjuk én nem terhesen jártam így, hanem két gyerekkel. Először én is nyaggattam, ettől megőrülnek. Aztán átmentem flegmába, na az már zavarta a büszkeségét. És amikor eljött az az idő, hogy tök jól lettem, tudtam, mit akarok és hogyan, akkor már kifejezetten kezdett foglalkozni a visszatéréssel. Mondjuk ami nálad nem aktuális a terhesség miatt, egy kis féltékennyététel tutira működik. És nem is célzatosan tettem, nem is vágytam már rá, mégis-most már jönne vissza.
Szóval nyugi, ne lásson rajtad semmit-sírj akkor, ha nem látja, és próbálj jó képet vágni az egészhez, mikor együtt vagytok. Ne keresd a társaságát, lássa azt rajtad, hogy a gyerek kitölti a gondolataidat, és, ha felhívnád vagy sms-t írnál neki, inkább írd le valahová. Én írtam sms-t is mélt is egy csomót, amit nem küldtem el, csak kiírtam magamból, aztán töröltem őket, nehogy akár engem felkavarjon később, akár ő megtalálja. Ha napi szinten kommunikáltok, folyton feltéped a sebeket.
Nálunk már rájött, hogy a nagy ő nem a nagy ő. Lehet, hogy nálatok is csak bepánikolt a család-fílingtől, és azt hiszi, hogy még nincs itt ennek az ideje. Ha lecseng a nagy vihar, lehet, hogy lenyugszik. Úgy nem érdemes újrakezdeni, ha csak azért jön, mert a másikkal nem sikerült. De, ha azért jön, mert rájött, hogy mit veszíthet, akkor talán van miről beszélnetek.

Sziasztok!
Köszönöm szépen a válaszotokat, jó pár tanácsot igyekszem megfogadni!
Fido16! Gondoltam már arra, hogy tényleg inkább leírom magamnak a dolgokat, olyan napló szerűen, lehet, hogy könnyebb lenne.
Most inkább azon is pánikolok, hogy az idegeskedés miatt szinte egyáltalán nem tudok enni, és nem tudom, ez milyen hatással van a babára. Szedem rendszeresen az Elevitet, de gondolom ez egyáltalán nem elég. A "barátom" is aggódik miattunk, de egyszerűen rosszul vagyok, ha ételre gondolok.
Na mindegy, majdcsak lesz valami.
Addig is sziasztok, még jelentkezem.
Viki

Szia Viki!

Engem is terhesen hagyott el a férjem, 5 hetes voltam akkor. Kb. 1 hétig én is alig tudtam enni, de összeszedtem magam, mert muszáj volt! Akkor 1 hét alatt fogytam jó 5-6 kg-ot. (Milyen jól jönne ez a -5 kg most)Én mindenkinek azt ajánlgatom, menjen el pszichológushoz (én is mentem). Neked különösen ajánlom, azt írtad, nincsenek barátaid. Akkor mindenféleképpen szükséged van valakire, akinek beszélhetsz a dolgokról, és aki segíthet feldolgozni. Apuka meg szedje össze magát és döntsön, mit akar. Naplóírás jó ötlet, én is írtam, sokat segített. Ha sz@r kedvem volt, vagy elsírtam magam, elkezdtem írni, és jobban lettem.

Mariann

Hahóóóóó
Mindenki punnyad??
Puszka
Enikö (32)

Sziasztok!

Sajnos jóideje én is Hozzátok tartozom már, 1 hetes volt a kisfiam, amikor a kedves férjem bejelentette, hogy nem birja tovább és hazaköltözik a szüleihez. Bazska, a kisfiam már 8 és fél hónapos, de még mindig nem tettem túl magam rajta. Egyszeruen nem értem, hova tunt az én jóérzésu, szerelmes férjem, kivé vált, nem tudom. Azt mondja, azért ment el, mert még nem akart gyereket és becsapva érzi magát. Nincs senkije, bár szorgalmasan keres, de tudtommal "csak" alkalmi dolgai voltak ... Azóta egyre rosszabb a helyzet, már nagyon durván veszekszünk, pénzt sem akar rendesen adni, pedig jól keres, a kicsi sem kapott ajándékot tole, pedig azt mondja, szereti ... Ennyi egyelore.

Szia Mariann,
sajnos itt kell találkozzunk, én is a 2004. tavaszi babások között voltam, amig még rendben voltak a dolgok ...

Moni

Szia Móni!

Annyira sajnálom. Borzasztó lehetett. Rengeteg kérdésem lenn, de elsősorban: tudok(unk) valamit segíteni?
Megnéztem a profilodat, nagyon aranyos Bazska. Jól gondolom, hogy már Balázs születése előtt is lehettek jelek, problémák? Olyan hirtelen tűntél el, aztán emlékszem egyszer még jelentkeztél, hogy meszületett Balázs, picit korábban a vártnál, és azóta nem jártál felénk. Azt hittem esetleg nincs otthon netetek, és a gyerkőc nagyon leköt stb. A 2004. tavaszi topikba nem szeretnél visszajönni? Szerintem örülnének a többiek is.
Szilveszter hogy telt? Nekem előtte 1 nappal úgy nézett ki, hogy otthon ülhetek majd, de egyik barátnőm és a férje feláldozták magukat, és elmentünk együtt a Millenárisba. Nagyon jó volt.

Ha jól értettem, most nem éltek együtt. Milyen gyakran látogat meg benneteket?

No, nem faggatlak többet. Ha esetleg lenne kedved, összefuthatunk valamikor.

No, mára ennyi.

BUÉK mindenkinek!!!

Ja, Nádja karácsonyi ajándéka, hogy 26-án ült fel először. Szilveszterre meg kibújt az első fogacskája. Ami egyenlőre inkább csak érezhető, mint látható.

Mariann