Sziasztok Lányok!
Megvagyunk mi is. Csütörtök óta jár Lara bölcsibe. A csütörtök-péntek reggel elég húzós volt, nagyon sírt, de csak amíg beadtam. Csütörtök este 10-kor telehányta az ágyát. Fasza volt. Szegénykém úgy remegett, meg sírt, nagyon sajnáltam. Valószínű elrontotta a kis gyomrát. Utána már semmi nem volt, se hányás, se láz, szerintem a bölcsiben bekajálhatott, vagy nem tudom. Még sosem hányt, kivéve a csecsemőkori bukásokat, úgyhogy nekem is újszerű volt az ügy. Így ágyneműhúzás, gyerekátöltöztetés, kiöblítettem az ágyneműt, betettem a gépbe, reggel fél 6-ra állítottam be, hogy mossa ki, így mire mentünk a bölcsibe meg is tudtam szárítani, hogy ne kelljen reggel tökölni a teregetéssel. Úgyhogy fain kis program volt. De hát édes cicám semmiről nem tehetett. Velünk akart aludni mindezek után, el is aludt, persze én csak felületesen hunytam, gondoltam, ha elalszik, visszaviszem a helyére. Egyszercsak rámmászott. A hasamon feküdt, a vállamra tette a kis fejét és mondta, hogy anya-anya. Nagynehezen éjjel 1-kor került át az ágyába, úgyhogy péntekre virradóra csúcson aludtam 4 órát, mert 5,30-kor már kelek. Na, de ezt is túléltük, meg még mennyi mindent fogunk.
Ma reggel az apja vitte, ma csak könnyezett, reggel mikor öltöztünk nagyon jó kedve volt. Mikor mentem érte, elnézelődött a csopiban, de már várt, mert közel volt az ajtóhoz, mikor meglátott sírt, de nem sokáig. Aranyos, remélem mostmár tényleg alakulunk. A gondozónők azt mondják egész nap elvan, néha emleget, de ma pl. a cumi is csak az alváshoz kellett, a Leó is a többi állattal volt az állatos kosárban, nem a kezében. Fejlődünk.
Alfikám popija javulóban, kiszedték a varratokat, hős volt az én kis-nagyfiam.
Lara úgy figyelte, hogy mit csinál vele a doktorbácsi, ma is emlegette. Még fertőtlenítenünk kell, de nagyon szép, ahhoz képest, amilyen volt. Már ha sebre lehet olyat mondani, hogy szép.
Egyre közeledik a munkába állás, ez egyre jobban aggaszt, de majdcsak kialakul minden. Egyenlőre nem sok kedvem van hozzá....
Anna! Az akksis témához annyit, hogy nekem ez a rémálmom. Hogy úgy hagyok valamit és lemerül. Mármint mondjuk egy bolt előtt vagy ilyesmi. Még nem fordult elő, de szar lehet, naaaa. Érdekes, ha Tibimre (ő a kocsim) úgy esik a fény, akkor tök úgy látszik mintha égne a lámpája, de nem ég. Már többször szóltak bolt előtt, vissza is mentem, de semmi, tényleg úgy nézett ki. Apa meg kiakadt? Hááát, van ilyen pedig. Ha vele fordult volna elő, akkor mi lenne, nem? Most ezt nem rosszindulattal írom, de a pasik ilyenek, ha mi ba...unk el valamit, akkor jajjaj, de ha ők, akkor el van sikálva.
Melinda! Nem semmi tortúrán mentetek keresztül. Mi is megnéztük a jogsikat most. Lacié lejárt.
Meg kell csináltatni. Jó, hogy írtad. Mi mindig csak azt figyeljük, hogy a kocsik műszakija mikor jár le. Tavalyelőtt 3 hetet jártam lejárt zöldkártyával. Egyik reggel szó szerint belémhasított a tudat, hogy jesszus, a zöldkártya, megnéztem és le volt járva. Na, apának teló, hogy azonnal intézkedjen. Lett is délutánra. Na, de én nem mentem 400 km-t előtte.... Nagyon durva lehetett, szerintem ott bőgtem volna el magamat. Azért örülök, hogy végül jó sikerült az otthon töltött idő. Egyébként én amit a legjobban utálok az a hazaérés nyaralásból, innen-onnan. Mire mindent kipakolok, kimosok, helyére rakok, az egy rémálom. Főleg kisgyerekkel. Lara 5 hónapos volt mikor először nyaraltunk vele. A bepakolás konkrétan egy napot vett igénybe, mert mire etettem, pelenkáztam, lefoglaltam a még se ülni, semmit nem tudó gyereket, aki mellesleg ha nem volt kézben sírt, fasza volt. De sikerült.
Érdekes a kipakolás flottul ment, pedig egy hétig kézről kézre járt a gyerek, féltem is, hogy hogy lesz, ha hazajövünk, mert anyukámékkal voltunk egy hetet. De semmi gáz nem volt. Most hogy írom, úgy, de úgy visszamennék az időben. Olyan jó volt az a nyaralás. Is. Az idei is jó lesz.
Edit! Megvettétek az ajándékot a Müllerben?
Én egész hétvégén mostam. Eszembe jutott szombat reggel, hogy lefényképezem az adagokat (8), mert annyi volt, pedig még hét közben is mostam melóst meg ágyneműt. Ezek a mi alsóneműink, farmereink és a Cica ruhái voltak, meg egy adag törölköző. Alfika ágyneműjét ma mostam külön. Úgyhogy kurvára nem tudom, hogy ki hogy csinálja, de nekem ennyi gyűlik össze, szerintem ez már kóros. Az Ariel és a Silan gyár belőlünk él.
Na, elteszem magam holnapra, jó éjszakát!