Üdv.
Enikő, hát akkor tényleg jobb, hogy Vius orrmandulája (már ha lehet mandulának nevezni, azután, amit írtál) kint van. Az enyémmel csak annyi volt a gond anno, hogy nagyon nagy volt. Petiére is mondta a dokinéni, hogy vetessem ki, de majd meglátom, hogy mi lészen vele, én is általános iskolás voltam, mikor műtöttek.
Nem tudom, hány anesztes van a gyerekkórházban és a gyerekklinikán, de aki anno Petit altatta a koponya CT-hez, ő is nagyon a toppon volt, szimpi is volt, aztán még ránk is köszönt egyszer valamelyik multiban.
Hm, azt nem is tudtam, hogy a felnőtt fül-orr-gégén is foglalkoznak a gyerekekkel. A szemészetet is csak onnan tudom, hogy egyszer Feri oda vitte el a törpét vizsgálatra...
Sajnálom, hogy nincs jobban Vius, ez a branül is szörnyű lehet szegénykémnek. De legalább otthon lehet veletek.
Zsuzsu, érdekes, minket anno a gyerekkórházba irányítottak az ügyeletről, és azt mondták, hogyha még egyszer lesz ilyen, akkor ne is menjünk az ügyeletre, hanem kapásból menjünk ki a gyerekkórházba.
Kérdésedre válaszolva, igen, azóta is volt Petinek befulladása (kétszer vagy háromszor), de ha nagyon időben elkapjuk, akkor elég az extrém mennyiségű Ventolin és Flixotide, ha kicsit rosszabb a helyzet (jobban megijed Peti), akkor kúp, és az gyorsan hat, volt olyan, hogy du. úgy ébredt, hogy fulladt, kapta a kúpot, aztán pár órával később már ment trolizni a tesómmal, meg sem látszott rajta, hogy valami baja volt.
Természetesen akkor kell jobban figyelni, ha eleve náthás időszak van, habár azt azért hozzá kell tennem, hogy Peti első fulladásának semmi előjele nem volt, csak az orra folyt, nem köhögött, és mégis megtörtént a baj. De azóta csak úgy fordult elő ilyen, hogy előtte köhögős beteg volt. De kórház azóta se kellett...kopp-kopp-kopp.
Annyi, hogy azóta többször járunk pulmonológiára (előtte is jártunk, mert a doktornénink javasolta, hogy menjünk), magánilag, de ennyit megér. A doktorbácsi nagyon aranyos, egy szavam nem lehet.
A gyerekkórházról én csak jót tudok, legalábbis ahol mi voltunk, az jó volt, Petinek rácsos "kiságy", nekem rendes ágy. Annyi, hogy nem kaptam táppénzt, mert ugye nem kötelező ott maradni, így a szabim "bánta", de legalább ott lehettem vele.Üdv.
Enikő, hát akkor tényleg jobb, hogy Vius orrmandulája (már ha lehet mandulának nevezni, azután, amit írtál) kint van. Az enyémmel csak annyi volt a gond anno, hogy nagyon nagy volt. Petiére is mondta a dokinéni, hogy vetessem ki, de majd meglátom, hogy mi lészen vele, én is általános iskolás voltam, mikor műtöttek.
Nem tudom, hány anesztes van a gyerekkórházban és a gyerekklinikán, de aki anno Petit altatta a koponya CT-hez, ő is nagyon a toppon volt, szimpi is volt, aztán még ránk is köszönt egyszer valamelyik multiban.
Hm, azt nem is tudtam, hogy a felnőtt fül-orr-gégén is foglalkoznak a gyerekekkel. A szemészetet is csak onnan tudom, hogy egyszer Feri oda vitte el a törpét vizsgálatra...
Sajnálom, hogy nincs jobban Vius, ez a branül is szörnyű lehet szegénykémnek. De legalább otthon lehet veletek.
Zsuzsu, érdekes, minket anno a gyerekkórházba irányítottak az ügyeletről, és azt mondták, hogyha még egyszer lesz ilyen, akkor ne is menjünk az ügyeletre, hanem kapásból menjünk ki a gyerekkórházba.
Kérdésedre válaszolva, igen, azóta is volt Petinek befulladása (kétszer vagy háromszor), de ha nagyon időben elkapjuk, akkor elég az extrém mennyiségű Ventolin és Flixotide, ha kicsit rosszabb a helyzet (jobban megijed Peti), akkor kúp, és az gyorsan hat, volt olyan, hogy du. úgy ébredt, hogy fulladt, kapta a kúpot, aztán pár órával később már ment trolizni a tesómmal, meg sem látszott rajta, hogy valami baja volt.
Természetesen akkor kell jobban figyelni, ha eleve náthás időszak van, habár azt azért hozzá kell tennem, hogy Peti első fulladásának semmi előjele nem volt, csak az orra folyt, nem köhögött, és mégis megtörtént a baj. De azóta csak úgy fordult elő ilyen, hogy előtte köhögős beteg volt. De kórház azóta se kellett...kopp-kopp-kopp.
Annyi, hogy azóta többször járunk pulmonológiára (előtte is jártunk, mert a doktornénink javasolta, hogy menjünk), magánilag, de ennyit megér. A doktorbácsi nagyon aranyos, egy szavam nem lehet.
A gyerekkórházról én csak jót tudok, legalábbis ahol mi voltunk, az jó volt, Petinek rácsos "kiságy", nekem rendes ágy. Annyi, hogy nem kaptam táppénzt, mert ugye nem kötelező ott maradni, így a szabim "bánta", de legalább ott lehettem vele.Üdv.
Enikő, hát akkor tényleg jobb, hogy Vius orrmandulája (már ha lehet mandulának nevezni, azután, amit írtál) kint van. Az enyémmel csak annyi volt a gond anno, hogy nagyon nagy volt. Petiére is mondta a dokinéni, hogy vetessem ki, de majd meglátom, hogy mi lészen vele, én is általános iskolás voltam, mikor műtöttek.
Nem tudom, hány anesztes van a gyerekkórházban és a gyerekklinikán, de aki anno Petit altatta a koponya CT-hez, ő is nagyon a toppon volt, szimpi is volt, aztán még ránk is köszönt egyszer valamelyik multiban.
Hm, azt nem is tudtam, hogy a felnőtt fül-orr-gégén is foglalkoznak a gyerekekkel. A szemészetet is csak onnan tudom, hogy egyszer Feri oda vitte el a törpét vizsgálatra...
Sajnálom, hogy nincs jobban Vius, ez a branül is szörnyű lehet szegénykémnek. De legalább otthon lehet veletek.
Zsuzsu, érdekes, minket anno a gyerekkórházba irányítottak az ügyeletről, és azt mondták, hogyha még egyszer lesz ilyen, akkor ne is menjünk az ügyeletre, hanem kapásból menjünk ki a gyerekkórházba.
Kérdésedre válaszolva, igen, azóta is volt Petinek befulladása (kétszer vagy háromszor), de ha nagyon időben elkapjuk, akkor elég az extrém mennyiségű Ventolin és Flixotide, ha kicsit rosszabb a helyzet (jobban megijed Peti), akkor kúp, és az gyorsan hat, volt olyan, hogy du. úgy ébredt, hogy fulladt, kapta a kúpot, aztán pár órával később már ment trolizni a tesómmal, meg sem látszott rajta, hogy valami baja volt.
Természetesen akkor kell jobban figyelni, ha eleve náthás időszak van, habár azt azért hozzá kell tennem, hogy Peti első fulladásának semmi előjele nem volt, csak az orra folyt, nem köhögött, és mégis megtörtént a baj. De azóta csak úgy fordult elő ilyen, hogy előtte köhögős beteg volt. De kórház azóta se kellett...kopp-kopp-kopp.
Annyi, hogy azóta többször járunk pulmonológiára (előtte is jártunk, mert a doktornénink javasolta, hogy menjünk), magánilag, de ennyit megér. A doktorbácsi nagyon aranyos, egy szavam nem lehet.
A gyerekkórházról én csak jót tudok, legalábbis ahol mi voltunk, az jó volt, Petinek rácsos "kiságy", nekem rendes ágy. Annyi, hogy nem kaptam táppénzt, mert ugye nem kötelező ott maradni, így a szabim "bánta", de legalább ott lehettem vele.
Kisregény lett.
Szép estét!