Sziasztok!
Köszönöm
Elnézést, hogy nem tudok jönni, de nincs itthon a gépem valamint elköltöztünk, átmenetileg anyóshoz és ritkán jutok el ide... AMúgy Pamukli is megszült
Szüléstörténetem:
Csütire voltam hivatalos a befekvéshez, hogy péntek reggel elsőnek műtsenek. 8ra megjelentem, 3helyen kellett felvetetnem magam. Mindenki kedves volt, egy nővér meg leszarom stílusú volt, de kibírtam. Meg uhuztak, ctgt csináltak és megvizsgáltak. Aztán mondták, hogy várjak a szobámra, mert kész vagyok, de sajnos teltház van meg még a műtőben és a szülőszobán is. Shocked ezek a fránya megérzések.... A dr volt kiakadva, hogy 1órakor még a padon ücsörögtem. Na ekkor már minden bajom volt, kértem ebédet -hisz felvettek-, kaptam is. Nagyon fini volt (gyümilves, krumplipüré és grillpipi). Megnézett a drim, hogy mi a helyzet, majd megjegyezte viccesen, ha haza akarok menni, menjek. Erre felcsillant a szemem és elkezdtem szedelőzködni. Erre hangosan felnevet, hogy csak viccelt. Sad aztán egy fél óra múlva jött, hogy pakoljak, mehetek haza, másnap fél 7e vár. NA ekkor én nevettem ki és mondtam neki, hogy ne szórakozzon. (nagyon jó fej dr). Azt mondja, hogy most nem viccel, mert nincs szoba. Majdnem sírvafadtam. HAzacuccoltunk. Egész éjjel aludtam vagy 2-3órát. Elindultunk a vágóhídra. Hihetetlen ideges voltam, annyira stresszeltem magam, hogy iszonyúan elkezdtem szédülni. Beballagtam egyedül, mert Gyula is ideges volt és el kellett szívnia egy cigit. Erre benyitok az osztályra és a drim vigyorogva, kávéval a kezében várt. Tök jó neki, hogy rutin, én meg ott aggódtam. És akkor elkezdődött a procedúra- 3 egység infúzió lement, 4féle szert szúrtak az infúziómba, aztán egyszer csak -szemben volt a műtő- mint a hollywoodi filmekben a műtőben felgyulladtak a lámpák és kitárult az ajtó, mint az ufók, beöltözve de nagyon kedvesen invitáltak be. A szülésznőhöz kétségbeesve fodultam, hogy nem e lehetne visszacsinálni. Kinevettek Sad Na ekkor már teljesen kivoltam. Jött az EDA, nem fájt, de nem volt jó érzés. aztán pikpak zsibbadt mindenem, nem úgy mint az elszőszülőttnél... mikor mondtam, hogy már alig ézem, felpakoltak az asztalra és éreztem nagyjából ahogy a katétert felnyomják, de nem fájt. Aztán nem tököltek, nyissz. Jó gyorsak voltak, még magamhoz se tértem, mikor mondják, hogy a feje már kinn van, erre nagyon elkezdték nyomni -közben valamelyik dr azt mondta, hogy kissebbre számítottak- annyira, hogy már akarrtam szólni, hogy a bodámat tuti eltörik, és akkor olyan keserves sírás jött Smile megszületett az én kis drágám! Hangosan mondtam, hogy Hanna, egyetlenem, itt vagyok. Közben hozták oda egy pillanatra és a hangomra kinyitotta a szemét és keresett!!!! rámnézett és elhallgatott. Hát ez részemról szerelem volt első látásra.
Akkor elvitték és elkezdtek összestoppolni. A műtét kicsit megviselt, mert 2szer majdnem elhánytam magam, egy drnő ott tartotta a tálat, aztán a szívem hihetetlenűl elkezdett verni, meg elöntött a foróság, közben nagyon remegtem. Ekkor a számat az a nő megmosta és kaptam borogatást. Majd a bal oldalamban kibírhatatlan fájdalmat éreztem, de nem mondtam, sznvedtem. Kitoltak az őrzőbe. Ott könyörögtem a fájdalomcsillapíóért, de levegőt már alig kaptam, annyira fájt. Aztán jött a megváltás, egy nagyon erős f.csillapítót kaptam. meg utána még 3AT... Behozták hozzám Hannát, hogy cicire tegyék. Mondtam, hogy még a homokzsákot sem tudom elviselni, úgyhogy bámennyire is fáj a szívem érte, de nem szeretném. Aztán apja kapta meg. Smile Szuper érzés, látvány volt!
A mese folytatódik holnap, ha netán a gép itthon lesz Smile Annyit még, hogy valami dudor lett a hasam bal oldalán. Én sérvre tippelek.... pénteken megyek megmutatni. Drukkoljatok, nagyon félek, mertt nem akarok még egy műtétet...
A drim szuper munkát végzett! első nap már rohangásztam. NEm akarták elhinni, hogy aznap műtöttek. NEm fáj egyáltalán, a heggem is olyan már jó ideje, mint ahogy azelőtt volt, semmi nem látszik. Köszönöm az őrangyal drijaimnak