Györesz,
köszi!
Egyébként tényleg repül, olyan furcsa, hogy nemrég még semmit sem tudott csinálni, csak feküdt a hátán, szopott, aludt, és járkálni kellett vele, mert egyébként sírt, most meg majdnem tud járni, akaratos kis huncut, néha hisztis, de imádnivaló.
A kedvencem az, hogy amikor mondom neki, hogy szeresd meg anyát, akkor átölel, és rámhajtja a fejét.
Jó baba... Szerintem ez nagyon relatív, nagy mértékben függ az anya toleranciaküszöbétől. Olyan szempontból nagy szerencsém volt, hogy nem volt sírós, bár az is igaz, hogy az első két hónapot úgy töltöttük, hogy két óránként (éjjel három) egy óra hosszát szopott. Ez azóta azért javult.
Meg rengeteget volt karban, ugyanis ezt igényelte, és én úgy gondoltam, hogy jár neki, ugyanis miért neki kéne alkalmazkodnia, amikor még meg sem érti, hogy mi a helyzet, szóval én alkalmazkodtam, szinte mindenben. Most azért már neki is kell ebben-abban.
Egyébként pont most olvastam több könyvet is, amiben megerősítik, hogy fontos az első fél évben, hogy gyakran karban legyen, szóval örülök, hogy ezt tettem.
Alvás: hát, sokan rosszallanák (lehet, hogy te is, de nem baj, mindenki különböző, engem nem zavar, ha mások másként gondolják
), szóval Gabi velünk alszik a kezdetektől fogva. Nem tudom, hogy mi miatt, de nekem volt fontos, hogy ott legyen, és nem volt elég, hogy a kiságyban volt az ágyunk mellett, mert olyankor rátapadtam a rácsra (szinte szó szerint), és úgy aludtam. Meg aztán az éjjeli szopikba is belealudtam, és olyankor ott maradt, így két hét után nem is próbáltam a kiságyat, és az jelenleg leesésgátló szerepet játszik. Most tervezem, hogy veszünk neki matracot, ahol mellé tudok feküdni, ugyanis ő mindig cicin alszik el (nappal néha sikerül ringatva vagy a babakocsiban, ha nagyon álmos, de a legegyszerűbb a cici), és így ki tudok mellőle lopódzni, meg éjjel is mellé tudok feküdni, és akkor visszanyerjük a nagyágyat. Mostanra ugyanis már kényelmetlen kicsit a vele alvás, mert nagyon sokat forgolódik, és bár az ágyunk nagy, nem férünk el rendesen.
Szopi: hát, az még mindig megy, sőt... Én Gabi 6 hós korában kezdtem a hozzátápit, de őkelmének egyáltalán nem jött be. 10 hós koráig nem volt hajlandó csak pár kanál ételt enni, egyébként csak szopott. Aztán hirtelen megtört a jég, és most már eszik mást is, bár nem mondhatnám, hogy sokat. Mellette nappal 4-5x szopik, éjjel meg mindig, amikor felébred, ugyanis így alszik vissza a leggyorsabban (meg én is
). Szóval egy kicsit kilóg a sorból, de ismerek még egy-két gyereket, aki ilyen. A gyerekdokink egyáltalán nem aggódik miatta, szóval én sem. Egyébként eredetileg úgy terveztem, hogy egy éves koráig szoptatom majd, aztán, amikor megszületett, ezt módosítottam kb. 1,5-2 éves korára, ugyanis a férjem családja roppant allergiás, és állítólag a sokáig tartó szopi segíthet abban, hogy ne, vagy csak kevéssé fejlődjön ki az allergia. A gyerekdokinénink is bíztat, hogy minél tovább szoptassam. Végülis mehet, amíg kéri, de azért 4 évesen már nem akarom szoptatni.
Fú, ez jó hosszú lett, bocsi, de órákat tudnék mesélni.
Tényleg nagyon fura az elején, hogy van egy kis lény, aki tőled függ. Ráadásul a hormonok is dolgoznak, és az ember olyan sírós, meg kimerült is a sok keléstől, még nem ismeri a babát, a teendők is szokatlanok, a baba sírása is nagyon felkavaró, szóval az eleje nem könnyű. De hamar bele lehet jönni, és utána olyan természetessé válik minden, hogy nem is tudod, miért féltél az elején.
Mindig, amikor valami új dolog történik, pár nap múlva már olyan, mintha mindig is így lett volna. Nem is igazán emlékszem már a pár hetes Gabira, és azt nagyon sajnálom, hogy az elején nem kértük el apu videokameráját, hogy felvegyük, hogy milyen volt. Most olyan érdekes lenne visszanézni.
Ez a 30+0 tényleg jó már.
De azért még bírd sokáig!
Orsi,
olyan fura lehet, hogy rögtön két babód lesz.
Nekem az a rémálmom, hogy másodikra ikreket várok, ami igazából csak Gabi miatt lenne rossz, hiszen ikrek mellett rá alig jutna idő, és szegény biztosan nagyon megsínylené. Úgyhogy drukkolok, hogy nekem egyszerre egy babó jöjjön. Elsőre viszont örültem volna ikreknek.
Ez annyira klassz, hogy már most kiütköznek bizonyos jellemvonások és különbségek a fiúk között.
Egyébként most már biztosan azért nem mozgolódnak annyit, mert kevésbé férnek el.
Na, befejezem, mert borzasztó késő van, és menni kell aludni.
Minden jót!
Zsizsa