Gratulálok nektek Mariann!
Örülök nagyon, hogy szép szülésed volt, jó az ilyet hallani, nagyon el tudok kámpicsorodni, ha valaki negatív élményként éli meg a szülését. Pedig van ilyen és az is természetes, de nekem mindkettő olyan szép volt, hogy fáj a szívem amiatt, hogy más rosszként gondol rá.
Jó, hogy minden rendben van veletek és tetszett a kórház. Egyébként nagyon hasonlít a szülésed az én elsőmhöz, annyi a különbség, hogy nekem éjfélkor folyt el a magzatvíz, három körül kezdődtek a fájások, de bármilyen megdöbbentő, ha jól emlékszem, akkor Kristóf is pontosan 6:48-kor látta meg a napvilágot!
És látod, tudják a babák, hogy mekkorára kell nőni, nem lett óriásbabád a híreszteléssel ellentétben (az is lehet, hogy ez a hobbiuk, mert Kristóffal nálam is állandóan szörnyülködött a midwife, hogy hatalmas a magzat). Ha végig bent maradt volna, akkor is max 20-30 dekával lett volna nehezebb és 1-2 centivel hosszabb, szóval ki volt ez számítva jól.
Sok erőt kívánok neked az elkövetkezendő hetekhez, mert emlékeim szerint nekem első babásként az első időszak volt a legnehezebb lelkileg és fizikailag is.
Amikor tudsz pihenj, ne foglalkozz semmivel, legyen otthon bőven szénhidrátban bővelkedő gyorsan összedobható kaja, szendvics, ne felejts el enni, amikor tudsz aludj, vagy csak dőlj hátra és nézz ki a fejedből.
Az éjszakákra készülj rá minden délután, este, mert soha nem tudni, hogy mit hoz az éjszaka, lesz-e alvás.
Rólunk gyorsan annyit, hogy rendben vagyunk, jól telt el az első két hét. Erik baba egy álom, sokat alszik, eszik is, hízik szépen, már rugdalózót is nőtt ki. Bőven meglesz a egy kiló feletti hízás az első hónapra, ha így folytatja tovább. Az éjszakáink is kiegyensúlyozottak, Erik keveset sír, nem is sír, max nyávog, mint egy kiscica. Tízkor max elalszik cicizés, tápszer után, kettőkor van az első ébredés, utána pedig öt körül. Szóval nem panaszkodhatom.
Eddig még minden nyűg, hasfájás elkerült bennünket, kopp-kopp.
Kristóf az első néhány napban felébredt az éjszakai járkálásomra (amikor elláttam Eriket), de most már ő is alszik szépen. Nem törte meg a lelkét eddig a tesóbaba, vidám, kiegyensúlyozott, apásabb lett, de most már hozzám is visszatalált.
Szereti az öccsét is, puszilgatni szokta, simogatni, igaz, néha szívesen játszana vele, így nulla másodpercre sem lehet őket egyedül hagyni.
Már elkezdtem a levegőztetést is, mivel itt egész héten gyönyörű, napos idő volt, hétvégére terveztem az első hosszabb sétát, de nem lesz belőle semmi, mert tegnap ismét fagyos lett az idő, fúj a szél, szétfagyunk kint, még havat is jósolnak.
Tejem van is, meg nincs is. Reggel van elég sok, este is, napközben inkább csak komfort szopi van, de úgy veszem észre, hogy az én tejem csak meghozza Erik étvágyát, mert hiába szopizik ki annyit, amennyinek elégnek kellene lennie, max fél óra és utána enni kér. De sebaj, nőjön szépen, az a lényeg.
A héten ugyan volt egy szopimentes nap, ugyanis begyulladt az egyik fogam, félig le is tört, így egy komplett napig fájdalomcsillapítón éltem, nem aludtam éjszaka, majd másnap eljutottam fogdokihoz és sikerült betömetnem nem azt a fogamat, amelyik fájt. Így következő nap ismét mentem, már megtaláltuk a jó fogat (a doki első nap is, de én ragaszkodtam a másikhoz).
Kihúzták, most már minden szép és jó.
Viszont így az egész napos tejtermésem a kutya táljában landolt, persze aznap annyit fejtem ki, amennyit máskor két nap alatt összesen. A szívem szakadt meg, de kettessével kapkodtam egész nap a paracetamolt, nem mertem Eriknek odaadni.
Ferin kívül egész héten volt még segítségem, itt volt velünk a nagyija is, jó volt így. Most hétvégére egyedül maradtam ERikkel, úgy tervezem, hogy szétpihenem az agyam. Anyukámék ugyanis leölnek a kedvünkért egy disznót, ők 300 km-re laknak, Feri ma hajnalban lement segíteni és vitte magával Kristófot is. Holnap jönnek haza.
Feri kapott munkát, méghozzá egész jót. Hétfőn kezd is.
Apukám jön hozzánk hét elején, utána meg belevágunk a közepébe: letesztelem magam, hogy milyen lesz itthon a két babával, egy kutyával és egy hatalmas házzal. Hát, nem mondom, hogy nincsen bennem aggodalom, de beledögleni nem fogunk, tehát rossz nem történhet.
Az angol biztosításról én is azt tudom mondani, hogyha a család egyik tagjának van, akkor az kiterjed az egész famíliára.