Rólunk:
Levi "spontán császárral" született.
2.-án este, miután Linus elaludt, elkezdtem figyelni a fájásokat, mert igen rendszeresnek tűntek. Azok is voltak, percre pontosan 10 percesek. Egész éjjel nem aludtam, csak járkáltam a lakásban és mosolyogva tűrtem a fájásokat, mert nagyon örültem, hogy spontán indult meg az egész és mindig mondogattam magamban a mantrámat: Tágulj, tágulj
, de nem szóltam senkinek, és nem mertem lefeküdni se - az előző tapasztalatom az volt, hogy fekve nagyon nem bírom a fájásokat, ill. féltem hogy elmúlik.
Éjjel gyorsan néztem menetrendet anyósomnak, hogy melyik vonattal tud eljönni hozzánk, de addig addig húztam az sms írást, hogy szegénynek 15 perce volt a vonatindulásig, de elérte ::D
Reggelre már 5 percesre sűrűsödtek, de valahogy nem akaróztam bemenni a kórházba, nehogy elkapjon a gépezet.
azért fél 10-re beértünk és rögön elkapott a pánik, mert közölte a Főnővér! hogy ezek csak jóslók, majd du. 2 körül megvizsgálnak (Linussal a vizsgálat után elmúlt minden fájásom és két hétig nem is jöttek vissza). A fájásaim rendszertelenek lettek, de nem múltak el. Du. 2kor teljesen zárt volt a méhszáj, az NST nem mutatott átlagban 40%-nál nagyobb fájást de este 10re a magzatvíz elkezdett szivárogni (Levi rúgott egyett - ugyanúgy, mint a Linus anno) és addigra eltűnt a méhszáj! (Ennyit a jóslókról)
Az ügyeletes doki közölte, hogy meglehet ez spontán is, de miért nem jelentkeztem eddig ilyen rendszeres fájásokkal - miközben reggel óta bent voltam.
Valami volt a levegőben, mert aznap én voltam a 5. vagy 6. szülés és kicsit készen volt az a napi műszak.
Na innen sajnos elkapott a gépszíj. A szokásos előkészítés még nem volt gáz, mert állhattam. Nade a szülőszobán az ágyon fekve - nst-vel a hasamon MINDEN fájás alatt vizsgálták az előző műtét hegét, és kapásból rám kötötték az oxitocint - na azt nem bírtam. A fájások ezerszer ELVISELHETETLENEBBek voltak, mint a Lilivel.
Szó szerint hisztitem, a sötét vajúdóban a képembe világított 3 reflektor és otthagytak. Én meg kiabáltam, hogy nem akarok egyedül lenni - komolyan már az is jobban elviselhetővé tette az egészet, ha valaki ott volt. Az egész egyedüllét csak pár perc lehetett - mig a párom beöltözött, de nekem óráknak tűnt!
Döntöttek: műtét. Hogy milyen hálás voltam, el sem tudom mondani.
Így éjjel 1 óra 16 perckor megszületett a Levi. Rögön teljes erővel felsírt. Minden rendben volt vele.
Szőke, kék szemű és nagyon ügyesen szopizik.
Csatolok képet, ha sikerül.