Lara: annyira nem reménykedem, mert csupán 10-20 ml-et tudok fejni. Erre azt mondták, hogy adjam fel. Ééééén? Soha!
Vicky: én is a csecsemősökre haragszom nagyon. Basszus, szerencsétlen kölyök élete első napján gyomormosást kapott. Neked lenne kedved ezek után bármit enni? Még jó, hogy egyáltalán bármit a szájába tudunk tuszkolni. Tök jó indítás.
Aztán a változatosság kedvéért cukros vizet éjszaka, mert b*sztak bejönni és felébreszteni. Pedig direkt mondtam. És másnap is, és utána is végig ott volt az a hülye üveg. Úgy, de úgy haragszom. És én ostoba liba, hagytam. Pedig hányszor mondta a szülésfelkészítős csajszi (folyamatos kontaktba vagyok vele a mai napig), hogy hagyjam ott a kórházat saját felelősségre, és jöjjünk haza. Nem mertem, mert azt hittem – ó én naiv liba – hogy a kórházban majd segítenek megmutatni a csecsemőgondozást. Liba! Erre a védőnő is jön ezzel, hogy ő tudta, hogy el fogja utasítani, és végül tápos csirke lesz. Nem azért van, hogy segítsen??? Ha tudta, akkor miért nem mondta, miért nem mondott alternatívát. Vicky: te jobb cipőben vagy mint én, ne add fel. Sokkal, sokkal több tejed van. Kipróbáljuk ezt a Szoptanítot, majd úgyis referálok hogy ment. Lehet, hogy nektek is megérne egy misét. Bár attól félek, hogy azért az a gyomormosás megmarad egy életre, és problémái lesznek az étkezéssel. Ahogy eddig is.
Ja, mivel van tejed (elég) és a súlya is jó, miért nem próbálod ki, hogy egy napra megvonod tőle a cicit is és a cumit is. Kanalazd bele. Szenvedés lesz és bőgés mindkettőtök részéről. Másnap meg csak a cicidet kínáld fel. Hisztizni fog, de mivel megvonod tőle egy napra az orális kielégülést, rá fog cuppanni. Ha a súlya ok, egy próbát megér. Nekem az a gond, hogy muszáj tömni és súlyt produkálni, és tejem sincs elég.