Na megint sikerült jól felidegesítenie az Uramnak.
Reggel nyugiban megkajáltunk (persze én csináltam a reggelit, de nem gond, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nehezemre esett) Tegnap az Auchanból nem hozott semmit, csak magának kolbászt, meg kenőmájast. De pl kenyeret nem. Mert itt a pékség a szomszéd házban. Csak azt nem fogja fel, hogy én egyedül oda sem tudok kimenni...
Ezért palacsinta lett a reggeli. 11-ig telefonálgatott az irodával, majd elvitte Lucit. Én rendet raktam, teregettem, porszívóztam. Jött a védőnő. Közben elvileg apának írtam listát, mit vegyen az zöldségesnél (nem volt parkolóhely, nem állt meg) meg ment az Auchanba bankba meg ajándékcsomagot venni. Onnan kenyeret kértem a Lipótiból, szóval be sem kellett menni, csak az üzletsoron megvenni meg ebédet, mert nem sok frissen készíthető étel van itthon. Erre most beesik az ajtón egy síró Lucával, közli, hogy ő elmegy. Kenyeret, ebédet nem hozott. Luca éhes és álmos. Neki meg nem volt több keze, mert akkora volt az ajándékcsomag, hogy nem bírt el egy kenyeret, meg valami kaját mellé.
Na itt kicsit leordítottam a fejét. Közölte, hogy van még 4db palacsinta, egyem azt (majd megette az egyiket) és ő sem evett a reggelin kívül mást...
Nem tudom, mit gondoljak. De ha szólt volna, akkor amíg ők el vannak, csináltam volna valami értelmes ennivalót. Mert hús van a fagyasztóban, csak mire nekiállok, éhen halunk. Így most fagyasztott sült krumpli lesz fagyasztott sajttal töltött pulykával.
Ő meg eszik valahol valami rendes kaját. Ez engem annyira szarul érint, hogy nagyon. Ő meg azon akad ki, hogy milyen hisztis vagyok. Pl volt itthon egy darab 3napos kenyérke. Amikor megbeszéltük, hogy vesz kenyeret, én kivágtam a kukába. Erre lebasz, hogy az még jó volt, miért dobtam ki, ehetném azt ebédre. Miért vagyok ilyen finnyás, miért nem jó a sima kenyér ebédre???
Basszus tényleg olyan nagy elvárás egy tányér meleg étel ebédre? Na jó, nem siránkozok itt, csak anyósnak nem mondhatom el, mert akkor ide akarna jönni, azt meg én enm akarom! Majd rendelek valamit jövő héttől. Utána meg intézhetem én végre a bevásárlást, meg a főzést!