Jo reggelt lanyok!
A szoptatos sztorira: igen, tenyleg durva volt, rosszul is eltem meg, de ez az en egyeni szocproblemam volt, mert mar a mehlepeny tavozasakor megmondta a doki, hogy minimalis esely van arra, hogy beindul a tejem. Akkor kellett volna ezt felfognom, nem huzni meg hetekig a dolgokat. De en martir akartam lenni. Es baromira meg akartam felelni. Mert en vagyok olyan hulye, hogy mindig a maximumot szeretnem nyujtani es ezert kepes vagyok megfeszulni.
A szoptatas tukmalasa a hozzam hasonlo lelkuletueket az oruletbe viheti, ezt ne felejtsek el az elso babasok. En ugy erzem, hogy sokkal jobb lenne, ha kicsit lecsendesedne az "Anyatej nelkul nincs elet" kampany, ami sok orszagban most megy. Vagyis Angliaban, azon a kornyeken, ahol en szultem ez ment. Persze, megvan az oka, mert sok-sok even keresztul a tapszer volt elonyben, ott hamar visszamennek az anyukak dolgozni, emiatt sokan mar eleve tapszereztek, meg sem probaltak a szoptatast. Gondolom most emiatt probaljak raebreszteni a noket a szoptatas fontossagara, a baj csak az, hogy ez olyan durvan eros hatas, mint egy nagyobb valasztasi kampany. Mar szules elott a kapott tajekoztatok 70%-a a szoptatasrol szolt, szules utan szinten, alig voltam nehany orat a korhazban, de abbol ket oran at szoptatasi tanacsadoval beszelgettem, plusz kb fel orankent jott valaki, aki azt nezte, hogyan szoptatok, illetve a szules utani latogatasok alkalmaval is szinte mindig a szoptatasrol szolt a parbeszed.
Ezert nem akartam en elhinni, hogy nekem nem megy, mert szegyeltem bevallani, hogy ebben megbuktam. Attol feltem, hogy minimum leneznek majd miatta.
Kozben meg nem, mert utana ahanyszor mentunk ellenorzesre max annyi szo volt rola, hogy megkerdezte a healty visitor a taplalas modjat, mondtam, hogy tapszer es kesz, nem kerdeztek tovabb. Csak a mennyiseget.
Ezzel szemben a kivulallok: ha valamiert beszaladtam a munkahelyemre, akkor sok kollegina elso kerdese arra iranyult, hogy szoptatok-e, feszt magyaraznom kellett, hogy nem. Pedig ehhez szerintem semmi koze senkinek.
Nah, sebaj. Igazatok lehet. Most minden rendben lesz a szulessel, a korhazban harom napom lesz, amit csak a szoptatassal (es nem az ezzel kapcsolatos csodamodszerekkel) tolthetek, magamra csatlakoztatom a gyereket es szopik.
De azt mar most megmondom, hogy ha egyszer is ugy latom, hogy ehes az elso 2-3 nap utan, akkor egy percig sem fogok gatyazni a potlassal.
Egyebkent a mehlepenyes-dolog miatt nem vadolom a kintieket. Eszrevehettek volna, ez teny. De ha igy nezzuk, akkor mindenhol lehetne vadolni ezt-azt ezert-azert, mert mindenhol kovetnek el hibakat. Ott akkor epp nalam tortent baki, de hala Istennek szepen megusztam. Nagyobb bajunk most se legyen.
A mehlepeny-gond nalunk egyebkent szinte mar csaladi orokseg. Nekem ugye akkor az elso trimeszter vegen is volt mar mehlepeny levalasi gond (jah, akkor koran akart), valoszinuleg az akkori serulesnel szakadt egyebkent kette szules alatt.
Anyukam negyszer szult es ebbol haromszor nem valt le rendesen a lepenye, haromszor altattak es kapartak szules utan. Kettot meg akkor eszre vettek, a legelso szulesenel nem. Mar otthon volt a noveremmel, amikor otodik napra belazasodott, nagyon rosszul volt, ket napig a halalan volt, mert a korzetis doki tejlaznak mondta a dolgot, nem kuldte a korhazba. Vegul volt eszmeletvesztes, akkor mar mentot hivtak es a korhazban vettek eszre, hogy maradt bent valamennyi lepeny es mergezese lett Anyanak.
De ez asszem, hogy meglehetosen ritka.
Nah, befogtam. Itt mindenki nagyon ugyes lesz es kesz!