Ó, lányok, olyan jó ezt olvasni.
)) Nálunk is csak sánc épült egyelőre, és most meg már túl kemény a hó, nem az igazi.
Na, egyébként gyorsban rólunk is: jól vagyunk, bár nagyon fáradt vagyok, baromi sok a meló, ami persze nem baj, csak ki vagyok facsarva estére. Bori jár a táncra, hálistennek élvezi, végre nincsenek hullámzások e téren, aminek nagyon örülök.
Félévi, bár már nem annyira aktuális: szinte mindenből a legjobb minősítést kapta, még angolból is. Pedig mostanság vált tisztává, hogy a gyerek egy sima jelen idejű mondatot nem tud összerakni angolból magától, fingja nincs a nyelvtanról, semmiről. És erre kap ötöst. Két és fél év tanulás után. Nem tudom, hogy bennem van-e a hiba, de szerintem ez gáz. És azt is tudom, hogy nem a gyerek tehet róla - tudom, milyen a nyelvérzéke, én is tanítottam angolra anno -, csak az nem tiszta, hogy ez most egyfajta pedagógiai koncepció vagy mi?
Annyira fingja nincs a dolgokról, hogy a he/she/it-et sem vágta. Meg, hogy mi az I am. Úgyhogy most angolozunk itthon heti kétszer - olykor ellógjuk, meg olykor inkább keresztrejtvényt fejt angolul, de azzal is tanul ugye...
Macskánk is megvan, végre feloldódott, egész érdekes mutatványokra képes: pl. éjszakánként kinyitja a szekrényajtókat. Belefeküdni a szekrénybe még csak egyszer láttam. Kedvenc szórakozása az esti kaja után, hogy oda-vissza trappol a lakásban, mint a szélvész, majd ugrás az ágyra, ahol már annyira izgatott, hogy a farka rángva jár. Ami persze kurva idegesítő és különben is, mit képzel ez az izé, úgyhogy el kell kapni. Meg jól meg kell harapni. Aztán rá kell jönni, hogy basszus, ez az én testrészem, és jól agyon kell nyalogatni. De ettől ismét kurva ideges lesz a szegény macska, és kezdődik az egész előlről.
Én annyira röhögök rajta.
Vettünk neki horgászboton lógó egeret is, eleinte kifejezetten félt tőle. Na, most már nem. Gyalázza ezerrel, aztán meg hozzábújva alszik. Az a helyzet, hogy imádjuk ezt a hófehér állatot, annak ellenére is, hogy most már minden családtagokat kipipált bőrlemarásilag.
Majd jövök még, de most befejezem.
A gyerekek hálistennek jól vannak.
)
azon kívül le sem fotóztam őket, mert hol Sacit navigáltam, hol a tömeggel küzdöttem, hogy legalább messziről lássam a gyerekeimet 
Elküldöm, most megy-e...
). Egyébként a dolgos hétköznapok.
