Kakti: tündér a férjed! Fejezd ki neki szóban, hogy mennyire hálás vagy neki érte! A szülés után még nagyobb örömmel fog segíteni (hiába no, jó az ízlésem, nem hiába néztem ki a brancsból a te férjed, légy büszke rá!) Tuti, hogy a s*ggetek is ki fogja nyalni, minden zokszó nélkül. És még ő fog örülni , hogy hozhat akár egy pohár vizecskét az ő szerelmetes feleségének, miközben szoptat.
Bea:
profi a gyermek! Én se számítok jobbra! Szerintem a magnézium nem fogja benn tartani a babát, ha ki akar jönni, szedd csak nyugodtan.
Jaj de gyönyörű Barbus. Tudok neki vidéken egy jóképű pasit!
Katica: sajnos pont akkor sz*rja le a társadalmunk az anyai ösztönt, amikor a legerősebb: a szülésnél. És mivel pont akkor nem jön az a megerősítés, hogy a gyermekemért MINDENRE képes vagyok, mert a dokinak vagy hálás, hogy kivette belőled a gyermeked, ezért – szerintem – a nevelésnél is inkább fogunk külső emberre támaszkodni, mint a saját – elnyomott – ösztöneinkre. Mellesleg tök jó poén, mert ugye megszülsz orvosi rásegítéssel, aztán a csecsemősök meg kirúgtak minket, mikor segítséget kértünk a szoptatáshoz – mondván az ösztön (???) meghozza. Na így rágja ki a bimbód a gyermek és így lesz tápszeres. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a szülésfelkészítőn részletesen tárgyaltuk a szoptatást, sőőőt szerencsém volt gyakorlatban is látni, mivel a felkészítőnek 1 éves a kisfia.
Nem is rágta ki eddig. (kopp, kopp) Az tény, hogy az első napokban a szokatlan igénybevétel miatt nagyon fájt a mellem. De én addig jártam a csecsemősök torkára, mire meguntak, és segítettek. Mivel a bukások, meg a nózija miatt elvitték majdnem egy napra, meg is itatták cukros vízzel, az én lusta, lusta fiacskámnak nem akaródzott kemény izommunkával szopizni. Így első alkalommal szó szerint belefejtük a szájába a kolosztrumot. Na, az nagyon fájt. A babó rágta a finom még nem használt mellbimbóm, a csecsemős meg fejte neki. Én meg azt hittem, hogy ott rúgom p*csán a nővért annyira fájt. De megérte. Tényleg érdemes megnézetni többször is olyannal, aki már szoptatott a szopási technikát. A többieknek véresre rágta a babó a mellbimbót. Na, ennyit az ösztönökről. Kezd kicsit felkeményedni a bőr a mellbimbón, és mióta tej is van, már egyáltalán nem fáj. (csak ha rosszul harap rá véletlenül)
Kórházi fejés meg tej: nem tudok hozzá szólni, mert a kórházban nem indult meg a tej. Csak csöppnyi kolosztrum volt.
Nóri!
az arcod! Szép nőci vagy, és ezen még a várandóság se tud változtatni.
Csuppancs: szorítok Pammutnak, kérlek tolmácsold neki!