Sziasztok!
Nem voltunk a hétvégén, mert apósomékhoz mentünk le Mikolára. Odafelé egyedül utaztam a vonaton + buszon a 2 gyerkőccel, nem mondom, hogy nem fáradtam le. Ákos meg később jött utánunk, a cuccot szerencsére ő hozta.
Áron még pecázni is volt ma de. az Ipolyon, nagyon élvezte, hogy fogott egy csomó ici-pici halat
Jó sokat írtatok, remélem, tudok mindenre válaszolni.
Fogmosás: tényleg nekünk mondta egy fogorvos ísmerősünk, hogy bőven elég 1,5-2 éves korban kezdeni a fogmosást, mert még olyan sérülékeny a zománc, hogy szó szerint magad súrolod le a fogkefével. Volt is egy ismerősünk, akinek a kisfia így járt, aztán a következő gyerekeknél már okultak. Szóval mi így jártunk el, és semmi baja Áron fogának.
Anikó!
Az tök jó lenne, ha meglátogatnál! Én az Istvánban fogok szülni, az tuti. De hogy mikor...?
Bár eddig nagyjából a kiírás körül szültünk (Áron 1 nappal, Hanna 3 nappal utána).
Jó lehetett, hogy végre kipihented magad. Meglásd, egyre szaporodni fognak az ilyen éjszakák!
Kati!
Édes lehet a kiabáló Kitti baba
Hannus ma mondta, hogy "krumpli" meg "elment". Aztán persze amikor direkt akartam, hogy mondja, akkor már csak szendén vigyorgott
Csak nem nem tartod magad konyhatündérnek...????
Nekem igenis nagyon ízlett a sütid, és köszi a receptet. A felfuttatást azért tudom, mert a pizzához is kell
El is felejtettem, hogy volt az a homeopátiás szer. Köszi, hogy írtad, utánanézek.
Andi!
Ne erőltesd a hasonfekvést! Vannak hasonfekvős és hátonfekvős babák, ki ezt, ki azt szereti, de egyik sem hátrányosabb a másiknál.
Dia!
Igenis hiányolunk!!!!
Gyere!!
Liesel!
Igazi kirándulóidő volt, tök jó nektek! Aranyos lehetett Benke!
Pankamama!
Úgy emlékszem, már írtam is ebben a topikban, hogy a 8 hónapos kor pont a kritikus ilyen szempontból. Úgyhogy igen, "pszi" oka van, és pont azért, mert 8 hónapos kor körül jelenik meg a szorongás az "idegenektől" (idegenen értve bárkit, aki nem a mama, esetleg a papa). Ilyenkor a babák egyik napról a másikra félni kezdenek, nem maradnak meg még a nagyinál sem, akivel esetleg 2 nappal azelőtt még vígan elvoltak. Egyszerűen arról van szó, hogy már meg tudják különböztetni a szüleiket a többi felnőttől, és az idegenek félelmet váltanak ki belőlük. (Szeparációs szorongásnak nevezi az irodalom, merthogy a mamától való szeparálódástól fél.) Ez a nagyon nagy szorongás oldódni fog majd, de már sose lesz olyan, hogy minden felnőttre rámosolyog, mindenki megfoghatja. És ez nagyon jó, hogy így van, ez az ő biztonságát szolgálja. De azért a nagyszülőkkel, ismert emberekkel pár hónap múlva ugyanúgy ott lehet majd hagyni, csak arra kell vigyázni, hogy olyan legyen, akit jól ismer. Addig meg az a leghelyesebb, ha maximálisan kielégíted a biztonságigényét, tehát pl. ahogy írtad, később mentek el, ahová lehet, viszed magaddal, nem engeded, hogy idegenek megfogják, csak ha ő is akarja, stb.
Szóval az az igazság, hogy PONT ennyi idős korban van ilyen.
Még néhány gondolatot írnék egy régebbi témáról, a sírni hagyásról. Bocsi, hogy itt ragozom, de tényleg eszembe jutott még egy pár dolog. Szóval nem csak a látható problémák (éhes, kakis, stb) lehetnek problémák. Az unatkozás, az "elmagányosodás" (ahogy mi hívjuk Ákossal
), az egyedülléttől való félelem pont ugyanolyan jogos gondok a baba részéről. Mi sem csak testi szükségletekből állunk. Ha csak a testi szükségleteket válaszoljuk meg, az oda vezethet, hogy nagyobb korában is a testén, a testi tünetein keresztül fogja tudni csak kommunikálni az érzéseit a gyerek. A bizalom szempontjából is fontos, hogy válaszoljunk a jelzéseire, hogy megtanulja, hogy a világ jó. Ráadásul az embergyerek igen fejletlenül születik. TELJES mértékben rá van utalva a szüleire a túlélés szempontjából Genetikusan van belekódolva az, hogy nem szabad egyedül maradnia, mert akkor nincs esélye a túlélésre. Hiába most már a fűtőtest melegít, cumiból más is tud enni adni, nincsenek ragadozók, ez a lenyomat nem tud ilyen gyorsan kitörlődni. A babának az lenne a normális az első hónapokban, hogy mint a majmoknál, egész nap a mamán csüngene. A természeti népeknél, ahol ezt ki is vitelezik, nincs "többemberes baba", hasfájás, sírósság, alvászavar. Tudom, hogy itt a civilizációban annyira másképp lettünk nevelve, hogy ez sokszor kivitelezhetetlennek tűnik. De azt gondolom, hogy néha csak a gondolkodás átstruktúrálásán múlik a dolog, amikor nem azon töprengek, hogy ez így normális-e, hanem hogy jó-e.
Na jó, bocsi a litániáért!!
Puszi mindenkinek: Pele