Sziasztok!
Boldog név- és szülinapokat kívánok utólag is az ünnepelteknek!
Jól vagyok/vagyunk, azért nem jöttem napok óta, mert átalakult a lakás, hétfőn végre a nagy bútortologatás, falfúrás is megvolt, itt volt sógorom segíteni. Azóta meg pakolunk rendületlenül. A kiságy csak 2-a után érkezik, akiktől kapjuk, nagyszülőknél ünnepeznek. Ha azt is a helyére tettük, lefotózom, milyen lett a kis kuckó.
26-án az uh-t ugye a doki csinálta, azt mondta, szerinte semmi gond nincs a magzatvízzel, akár már a terhességi korral is járhat a mennyisége, innen meg több már nem lesz, csak Emő fog még nőni. Megnyugtató, hogy az uh-s mérések alapján szépen nő, doki most súlyt is kalkulált, 1600 g-ra becsülte a kisasszonyt. Tehát túl vagyunk a bűvös 1500 g-on. A következő bűvös szám súlyilag a 2,5 kiló (addig számít koraszülöttnek), ill. hétben a 35 (Bori születése) és a 36 (megint csak a koraszülöttség miatt).
Irdatlan mennyiségű babaruhát kell még mosni és vasalni, na meg méretek szerint rendezni, s azt hiszem, a textilpelusokat sem ártana átmosni, átvasalni. A kórházi csomagom szépen alakul, bár még minden csak be van dobálva a táskába, rendezve nincsen. Talán venni nem nagyon kell már semmit, amire meg szükség lehet, azt Sanyi is be tudja szerezni. Olyan ügyes, az évek alatt sok női dolgot megtanult, nagyon büszke vagyok rá. A babás dolgokhoz meg majdhogynem jobban ért, mint én. Borinak ő ránézésre is tud ruhát venni, nekem minta kell a nagyság miatt. Jó, az utóbbi időben ő meg inkább mérőszalagozik, ha biztosra akar menni.
Borikám kincsem elég nehezen viseli a változásokat. Szombaton éjjel láza volt, de aztán az elmúlt, a kis gyomrára húzódott valami kisebb fertőzés. Azt hittem kezdetben , nehezen mászik ki belőle, mert pl. múlt éjjel is felsírt álmában és sokat tekergett (velem alszik), de rájöttem, ez már a változásoknak szól. Eleve nagyon érzékeny, szerintem előbb tudta hugica érkezését, mint mi. De ugye 2. hete nincs ovi, apa viszont sokat van itthon (furcsa is és nehezen is viseli a 3 személyes helyzetet), a lakás átfordult, új helyen alszunk, másik szobában (de továbbra is velem, annyi változást már nem bírna egyszerre), és az utóbbi napokban keveset foglalkozunk vele, egyfolytában csak pakolunk, tanakodunk, mit, hová tegyünk, hogyan lenne jó. A hülye idő miatt (most is szakad az eső) nem nagyon tudunk kimenni, ha meg kijutok vele, már hosszabb útra nem nagyon megyünk, mivel elfáradok, s jobban szeretek ülni, mint állni meg menni. Tegnap délután azért bementem vele a központba, voltunk gyógyszertárban meg pizsamát venni nekem, miután ezt letudtuk, ő irányított, merre menjünk. Így voltunk még pár boltban, aztán az egyik játszótéren lyukadtunk ki. 1 órán át játszott az üres játékokkal, forgott, mérleghintázott, hintázott, fetrengett a gumilapokon. Én persze közben végig a nyomában voltam (a forgón én forgatom, a mérleghintán én vagyok túloldalt stb.), úgyhogy nekem nagyon sok volt az az 1 óra. És persze busszal mentünk, villamossal jöttünk, közben vásároltunk és sétáltunk is. Már alig vártam, hogy a villamoson leülhessek. 2 órát voltunk távol, itthon győztem bekapkodni a magnéziumot.
Bocsi, kicsit sok vagyok így egyszerre...
Vumenke, Aliz tüneményes!
Labkat, köszi a meghívást, megbeszélhetjük a találkozót, remélem, egy ideig még egyben leszünk, úgy könnyebb lenne nekünk is mozdulni.
Varratszedésen minden rendben volt? Fiúk hogy bírták a távolléted?