Sziasztok!
nincs időm visszaolvasni "aprócseprő elfoglaltságom" miatt, de igyekszem majd rájönni, ki kicsoda és milyen ""állapotban"" van.
))
Rólunk pár szó:
Férjemmel 2007.07.07.-én fogadtunk örök hűséget egymásnak, előtte 3évig jártunk. A világ legjobb döntését hoztuk meg akkor! Nagyon szeretem és tiszetelem az én drága Férjecskémet, csodálatos ember és fantasztikus apa. Házasságunk előtt pár évvel kiderült hogy hormonproblémáim vannak és ezt csak az előző dokim vette észre, -pedig előtte többnél is megfordultam (többek között a MÁVban is Kisfalvynál és valami vén kecskénél, aki úgy vizsgált meg, hogy azt hittem ott maradok)és ők elintézték azzal, hogy pattanásos a bőröm és felírtak fogamzásgátlót. Ez a dokim pedig egy egyszerű vérvizsgálattal kiderítette, hogy akkora a baj, hogy valószínű, hogy természetes úton nem lehet gyerekem. Na akkor kész voltam, 22évesen amikor azt hittem minden ok... Aztán jött 3év szigorú diéta és orvosi felügyelet és Isteni csoda is kellett hozzá szerintem, az eksüvőnk előtti vérvizsgálaton minden rendben volt. Nem akartuk elhinni. November elején, szinte elsőre megfogant Zita Ilona. Akiről addig nem tudtuk, hogy ki ő, mert végig meglepetés babát szerettünk volna. Azt hiszem úgy gondoltuk, hogy azért nem kíváncsiskodunk, hisz eddig úgy volt, hogy nem is lesz gyerekünk, mindegy hogy kisfiú vagy kislány lesz az első babánk. Decemberben megálmodtam, hogy kislányunk lesz és egészen addig erősen hittem ezt, amíg a műtő asztalon nem feküdtem, akkor mondtam is dokinak, hogy eddig 100% volt a megérzésem, most lövésem sincs. Végig természetes szülésre készültem, nagyon vigyáztam a mi kis Prücsökmanónkra, mindent betartottam, néha fanatikusnak hittek a többgyerekesek, de nekem Ő volt az első babám és nem is akármilyen, hisz csoda, hogy ott rúgkapált a pocimban. 38.hétre fájásokkal indultz be a szülés, 2-3percesekkel mentünk be a kórházba, szegény Férjecskémet sose láttam még ilyen idegesnek. Pár óra vajúdás után burkot repesztettek és zöld volt a magzatvíz, de azt mondták így még szülhetek, csak ctg-n kell maradnom. Aztán Pár órával később romlott a kicsi szívhangja és a műtőben voltam pikkpakk. 2008.07.27-én 17:48kor megszületett Zita Ilona kisasszony. A szülésznőmmel -bár nem volt sok dolga, de bejött és segített amit tudott- és a dokimmal is nagyon meg voltam elégedve. Viszont ahogy ők kimentek a műtőből már rémálmaim vannak azóta is.... Ezért kerestem másik kórházat és másik dokit. Bababarátan szeretnék lenni a kórházban, ha újra császáros lesz esetleg, bár nagyon reménykedem, hogy sikerül most természetesen szülnöm, nagyon vágyom rá,a fájdalom ellenére is. Zita baba azóta már kész kis hölgy, nagyon huncut és mosolygós baba. Napokban kezdett el menni, azóta fel alá totyog mindenfelé. Eddig biztosabbnak vélte a négykézlábat. Mindenben kicsit a bioztosra megy, de akkor megy is neki rendesen. Később ült fel, mint a társai, később állt fel, később jár, de kevesebbet is esik. Rengeteget dumál. Még naponta egyszer szopizik, reggel, a másik kettőt ami még volt, ahogy megtudtam, hogy jön a kistesó lemorzsoltuk, pedig nagyon szopi párti vagyok , de most félek a vírusoktól, nehogy bekapjak valamit, ha ketten is "belőlem élnek.
" Hát ennyit rólunk röviden-hosszan!
Lenne egy kérdésem: 23.-án megyek a doki bácsihoz, de:
a régi dokimnál voltam mikor kiderült, hogy lakik odabent valaki. Tudtam, hogy váltani akarok, de tudni akartuk, hogy minden rendben és jó helyen van a pici. Meg is nézte a UHgal és azt mondta 5-6hetes lehet, mert csak a petezsák látszódott. Zita 6hetes volt és már láttuk a szívverését anno. Azt nem értem, ha az utsó mensim okt.9-én volt és tudjukk, hogy Pöttöm baba okt 23körül fogant, akkor hogy lehetett csak ekkora? Ha ez alapján számolom, akkor még csak 7hetes vagyok, ha pedig a mensi alapján akkor már 9. Kicsit aggódom, hogy miért nem lehett látni a szívhangot.... Nektek mikor volt látható?
Másik kérdésem, azokhoz szól, akinek több babája van:létezik, hogy az első babával 7.héttől végig hánytam, most meg a ritka émelygésen kívül semmi bajom nincs??? Nem mintha hiányozna...Olyan furcsa...
Mostmár befejezem, köszi a türelmet, majd igyekszem rövidebb lenni!
Sáfri