Pampalini neked is köszönöm.
Kicsit szállok még örömömben, akit zavarnak soraim bocsi, ugorjatok át most ezen írásomon.
Kistörpe nem bírom ki karácsonyig öcsém szerint (de szerintem ő sem) így már reggel felhívtam anyukámat. Azt gondolta nem értette jól visszakérdezte mit is mondtam, aztán azt monda na hála a Jóistennek! Nagyim meg ő is sokat imádkoztak értem (nem vagyunk fanatikusak de vallásos családból származom, nagyim mindig mondta, hogy lesz ott hamarosan baba).
Férjem legközelebbi rokona a nővére, neki ő mondta el sírva még a reggeli órákban.
Aztán tegnap hívtam fel nagyimat is nagyon sírt és nagyon örült, épp akkor fejezte be az imádságot, értem
Azt mondta régóta imádkozik valami kilencedet tartott (katolikus, nem tudom mit is imádkozott de tudom 9 napig kell naponta imádkozni). Azt mondta mostanában kezdete a 4. kilencedet, mert nem adja fel. És tessék a Jóisten meghallgatta és ő csak azért imádkozott, hogy ne kelljen a lombik és ne adjunk ki olyan sok pénzt. Nagyon szeret bennünket és mindig azt mondja ő nem tud másképp segíteni csak az imával. Miután neki elmondtam, hogy baj van tudtam sikerülni fog, mert tudtam fog értem imádkozni. Persze én is imádkoztam de sajnos én nem tudok annyira hinni, mint ő
Dokihoz majd 20.-a után megyek, még korai úgysem látnak semmit. Az ünnepekre megyünk anyáékhoz, már beszélt a főnőkével és mondta menjek mert megvizsgál. (Nála akarok szülni ha minden jó lesz majd, mert kicsi koromtól ismerem). Aztán majd megyek itt is egy dokihoz, mégis legyen közel is egy doki akihez járjak a terhesség alatt.
Érezni nem érzek szinte semmit. Fájdogál tompán néha a hasam, nincs étvágyam és gyakrabban járok pisili, mert több vizet kíván a szervezetem.
Na most jó hosszú lettem
De nem adjuk fel!!!
baj van?
