Na, akkor egyesével dumálok mindenkihez:
Dita!
Na, látom, már Te is a nyomdokaimba lépsz
De tök jó, hogy Te sem tettél fogadalmat, hogy:csak a kiságyban alhat. Én is odavettem a nagyot annak idején, így legalább aludtam én is valamennyit.Szerintem jobb, mintha lenne a kicsinek egy "idegbeteg, kialvatlan" anyukája (bocsi, a tesóm is ez a kategória).Aztán, persze megoszlanak a vélemények.
Pisi-kaki-buki...A lányom is sokat bukott annak idején.Mindig aggódtam, hogy nem maradt benne semmi. Persze, gyarapodott rendesen, csak a büfizés ment eleinte nehezen, aztán, amikor letettem, gyakran jött minden...Soknak tűnik, ami kijön, de szerintem azért marad bennük. Ha majd kicsit többet mozog, jobban büfizik.(A lányom azóta is, mint egy coca..., rá kell szólni, hogy 12 éves, nem 12 hónapos...), viccen kívül, ez megoldódott náunk később.
A vonin a kép csúcs még mindig nálam, mindig elnevetem magam, ha ránézek, mint egy plüssmaci...
Tigris!
Én beoltattam magam, semmit nem tapasztaltam.De ez nem tanács, csak úgy leírtam...
Tök jó, hogy ilyenjól vagytok a babákkal együtt.Csodállak érte.Vigyázz továbbra is magatokra.Nem semmi, akkor most hogy tudod, hogy melyik baba melyik?Vagy ez majd a szülésnél dől el véglegesen?(Mármint a nevek..Vagy hülye kérdés?Lehet...)
Heni!
Szülés közben(vagyis után) én is megkérdeztem a műtős fiút, aki karbatett kézzel bámulta a micsodámat, hogy "nagyon csúnya?".Ő csak vállat vont...
Hát....Nem biztos, hogy én szeretném látni a sajátomat olyankor.
Dita!
Majd eszik hideget a nagykölyök (is).Én aztán nem csinálnék meleg kaját, ha úgy érzem, hogy még nem megy.
Neveletlen kölke...Bár a lányom is rettentő rendetlen...Ne tudjátok meg, mik vannak. Minden nap tépem a pofám, de hiába. Igazából az a baj, hogy nem vagyok igazán szigorú vele. Nem bírom megvonni tőle, amit szeret: a táncot.Mert amúgy meg jó tanuló, nem csavarog, megbízható.Nehéz ügy ez.Mindegy.Mondtam neki, ha nem takarít,vagy kajamaradékokat hagy itt-ott a szobájában, ellepik a csótányok. Ez volt a legutolsó érvem.Nem hiszem, hogy nagyon meghatja....Meg visszadumált, én meg rásóztam a fenekére hétfőn,vagy kedden. Képzelhetitek: 50 kg felett van, kb 160 magas, jó erőben, én meg ott viaskodom vele, hogy hol üssem.Pofonvágni egyszerűbb lenne, de arra nem visz a lélek. Az nagyon durva, de a türelmem is fogytán időnként.Tök gáz...Hát, csajos anyukák, ez a mi sorsunk..
Ugye, Tigris????Hú, de megnéznélek, úgy 12-13 év múlva.Már most nevetek.
De rám is ez vár ám, csak "mono"kiadásban.
Azért mindezekkel együtt én azt mondom, hogy a kicsikkel több a gond. Én nem mondanám, hogy kis gyerek-kis gond, nagy gyerek-nagy gond.Inkább: más gondok.De minél önállóbbak, annál könnyebb azért.
Bár, Ditáéknál ez a mondás áll úgy látszik.A naggyal sokkal több a gond...Persze, más nevelése.
Zoe!
na, látom, itt is jön az oltás-téme.Én nem bántam meg eddig.Nem tudok, mit írni tanácsot.A szomszédasszonyom is nyúzott a tanácsért (2 kisgyereke van, 5 és 3 évesek), én neki is csak annyit mondtam, hogy én beadattam, bár először rettenetesen ellene voltam. Engem a nőgyógyim győzött meg, szinte 100%-ban az ő tanácsára döntöttem emellett.Én úgy gondolom, hogy, ha Téged meg tud győzni valaki szakember (akiben bízol, vagy amúgy is hallgatsz), akkor az ő tanácsára fogsz így, vagy úgy dönteni.Lányomnak mindkettőt beadattam, semmi tünete nem volt.Viszont az osztálytársak (oltottak is) sokan lebetegedtek, influenzás tünetekkel. Szreintem az még nem az oltás miatt volt.
Nekem semmi tünetem nem volt.
Férjem nem oltat, bár most úgy látom, többet foglalkoztatja már a kérdés.Rábiztam a döntést, és úgy gondoltam, hogy így az ő döntésétől függetlenül is meg tudom védeni magunkat.Meg ugye majd a kíváncsi látogatókat sem kényszeríthetem arra, hogy beoltassák magukat. Főleg a fafejű-fajtát nem.
Hát ennyi.Sok a hír-rémhír.Nem tudom, én jól tettem-e...Bocsi, de nem tudok tanácsot adni.Dokid javasolt esetleg valamit?Kérdezted?