Sziasztok!
Nem telik ám a terhesség végig úgy, hogy kellemetlen tüneteid vannak
Szerencsére a 12. héthez közeledve egyre kevesebb a rossz érzés, a rosszullét. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy az első nyolc hónap a várandósság, de a kilencedik az már terhesség a javából
Persze aggódni végig lehet, de utána meg sokkal jobban! És ez nem vicc! Akkor jöttem rá, mikor egészségesen megszületett egyeske, hogy most akkor nem megkönnyebbültem, hanem ezerszer jobban kezdtem aggódni, de legalábbis aggodalmaskodni. Addig vagány nő voltam, azóta túlzottan is óvatos, féltem magam, de nem magam miatt, hanem a kis "szarosok" miatt. Fura egy állapot, ezt csak megszokni lehet, mindig megmarad, amíg csak élünk.
Élvezzetek ki (első gyerekesekre gondolok) minden pillanatot a terhességben, mert a következő(k) már nem telnek ilyen idilli állapotban. Amíg az egyeske volt a pocakomban, mindig rá gondoltam, de mindig velem volt, biztonságban tudtam, nyugodt voltam. Most meg már kettő szaladgál körülöttem, figyelem, melyik épp min töri a buksiját, merre van, jól van-e az oviban stb. Néha emiatt olyan szétszórt vagyok, hogy hármaskára alig bírok odafigyelni. Azért persze, hogy most elkezdett gömbölyödni a pocakom, már őt is könnyebb éreznem.
Képzeljétek, mi egy három 10 emeletes házból álló lakóközösségben lakunk, szinte mindenkivel beszélgetős viszonyban vagyunk. Idáig tőlem még csak egy valaki merte megkérdezni, hogy meghíztam-e vagy baba van, de annyira muris látni az embereket (főleg nőket persze), amint nem bírják levenni a szemüket a pocakomról, miközben igyekeznek semleges témáról fenntartani a társalgást
Ez nem gonoszság a részemről, hanem inkább élvezem a nagy titkot, ami lassan derül csak ki mindenki számára, így sokszor tudom örömmel elújságolni
Apás szülés: nálunk mindkettő az volt, így is készültünk kezdetektől, bennünk más fel sem merült. Szerencsére a férjem is úgy gondolta, hogy együtt szülünk, hiszen egyformán van hozzá közünk
A császárnál sajnos a mi kórházunkban (HIETE, Szabolcs utca) nem lehet bent az apuka, de szerencsére egyik szülésem sem volt császár.
A rövid szülésnek nincs igazi titka, bár meggyőződésem, hogy az EDA (epidurális érzéstelenítés) nagyban hozzájárul, mert ekkor teljesen ellazul az ember, nem dolgozik a tágulás ellen azzal, hogy megfeszíti magát. Az orvosom is megerősítette ezt a képzetet. Meg persze ez nem egy bababarát kórház, itt bizony tágítanak (bár csak a második szülésemnél jöttem rá, mikor már műveltebb voltam e témában), oxytocin infúzió megy ezerrel. És persze nyomják a hasadat a kitolásnál. Szerencsére ezek egyikét sem éreztem kellemetlennek, kíméletlennek, de elég rosszul hangzanak. Az EDA miatt nem érezhettem a tágítást, az egyébkén fájdalmas. Nekem egy dolog fájt, de nagyon a második szülésemnél, a burokrepesztés. Ez sem kötelezően fájdalmas, a baba és a burok helyzetétől függ. Én nagyon szenvedtem, soha életemben nem éreztem ilyen nagy fájdalmat.
Ezzel együtt mindkét szülésem csodálatos élmény maradt.
Bocsánat a hosszúságért, meg a vacak ékezetekért, de sajnos nem jövök rá, hogy miért van ez. Régen nem volt gond, a gépem magyar ékezetre van állítva. A babaneten sem tudtak segíteni.
Szép napot, Dorka