Kiemelt témák

Sziasztok!

Azt hittem, megfelelően védekezünk, most mégis terhes vagyok. Rettentően elkeseredtem.. Már van egy babánk, és bár őt akartuk, később rájöttem, hogy túl korán jött. Alig vártam, hogy most, hogy ő másfél éves lett, végre újra normális életet élhessek, barátok, munka, nyaralás, stb.
Kilátástalannak érzem a jövőt..
A szülés óta gyakran nagyon-nagyon magam alatt vagyok, s pont, mikor úgy éreztem, hogy kezdek egyenesbe jönni és vannak céljaim, ez történik.

Terveztünk testvért, de szerettem volna, ha akkor jön, mikor nagyon vágyom rá. Mostanában, ha csecsemőt látok, csak sajnálatot tudok érezni a szülei iránt. És egész mostanáig megkönnyebbülést is éreztem ilyenkor, hogy mi már ezen túl vagyunk..

Arra szeretnék kérni mindenkit, aki hasonló helyzetbe került és most úgy érzi, boldog, írja le a történetét! Nagyon sokat segítene.

Többen mondták, hogy így is eljárhatok szórakozni, meg hogy legalább most "letudom" egyszerre, és, hogy milyen jó, hogy kicsi a korkülönbség, stb, stb, de engem ez nem győz meg.
Valami mást írjatok lécci.

És a "régóta sikertelenül próbálkozók"-tól kérném, hogy ne rohanjanak le, én lennék a legboldogabb, ha elmondhatnám magamról, hogy a legnagyobb vágyam volt, hogy anya legyek, de sajnos nem így érzek, és bárhogyan is próbálkozom, ezen nem tudok változtatni. Remélem azért mielőbb sikerül.

Kedves Páfrány!

Én teljesen megértelek, én is majdnem így jártam, mikor fél éve váratlanul megláttam a kétcsíkos tesztet. Igaz, nálam megoldódott a dolog, mert 2 hétre rá spontán elvetéltem. De amit abban a 2 hétben éreztem, senkinek nem kívánom.

Nem gondoltál arra, hogy bölcsibe add a gyerkőcöt? Így lenne néhány nyugalmasabb hónapod, míg a pici megszületik.
Igen, nem könnyű 2 kicsivel egyszerre - ez személyes tapasztalat - de most, hogy nagyobbak sokkal jobb, hogy ketten (hárman vannak).

Ja, és egy pillanatig se szégyenkezz amiatt, hogy nem érzel felhőtlen boldogságot. Ez majd megváltozik, csak kell egy kis pihenés, feltöltődés. Erre kellene megoldás keresni.
Remélem hamarosan találsz is.

Boeske
köszönöm, hogy írtál, hát én is abban reménykedem, hogy még kiderül, hogy mégsem, vagy elmegy a baba... elvetetni egyelőre nem akarom (bár lehet, hogy az lesz a vége), a férjem annyira beleélte magát, már szétkürtölte mindenkinek (pedig csak 4 hetes vagyok), félek, hogy ez sokat rontana a kapcsolatunkon. Viszont ő külföldön dolgozik, alig látom, nagyon nehéz így még egy gyerekkel is, főleg mióta itt a hideg idő, nálam meg a hányós korszak. Még felkelni sincs kedvem..
Önkormányzati bölcsibe itt esélyünk sincs bejutni, a jövő szeptemberben reménykedtem (bár 97-ikek vagyunk a várólistán a 20 fős bölcsire ), de ha véletlen kiderül, hogy kistesó van, akkor egyből ugrik az is. Magánbölcsi 80e körül mozog/hó, abból van választék, meg hely is, csak még nem tudom, bírjuk-e majd.. Talán egy-egy napra.
Anyukám felajánlotta, hogy elviszi heti egy-két napra, még gondolkozom rajta, mert remek lenne, de nem akarom őt se terhelni (nem az a kimondott nagymama típus, csak azért teszi, hogy nekem segítsen), nem nyugdíjas még és van neki is dolga elég.
Anyósék boldogan vigyáznának a gyerekre, de nagyon messze laknak, tőle sem várhatom el, hogy hetente ideutazzon egy napra.
Persze, tudom mások megoldják, nálam is csak azért ilyen nehézkes minden, mert közben mindig az jut eszembe, hogy én ezt nem akartam...
Hiába passzolom is le a gyerekeket egy-egy napra vagy hétre, a felelősség és a feladat mindig ott lesz, mostmár örökre, minden egyes nap, a szabadság ugrott. Elkeserítő.

pafrany hogyan vedekeztetek?

csak azert kerdezem mert ha tenyleg megfeleleoen akkor ez a baba nagyon meg akar szuletni.

Páfrány!

Szerintem használd ki a nagyszülők segítségét. Jó dolog, ha vállalnak 1-2 napot. Addig is tudsz kicsit pihenni, kikapcsolódni. Főleg, hogy a férjed is sokat van távol.

Mi tagadás egy kis szabadságot én is elfogadnék. De 3 gyereket már néhány órára is nehéz lepasszolni. Persze én akartam hármat, de akkor is nehéz a 0-24 órás szolgálat éveken át.

Monyo
spermicid tablettával (pharmatex) védekeztünk, állítólag megbízható... mostmár tudom, hogy valamit nyilván elrontottam. Pedig az előírthoz képest dupla mennyiséget használtam minden alkalommal (2db), és mindent extra óvatosan betartottam, hogy tutira menjek. de hát ebben is lehetnek hibák.. mostmár nem hiszem, hogy lenne megbízható módszer. Főleg, hogy az első gyerek meg a menstruációm utáni első napon fogant. Akkor gumival védekeztünk előtte is, utána is, aznap nem, mert azt tanultam a biológiaórán, hogy olyankor esélytelen. Persze a gumi is lehet hibás, és a testünk is bármire képes..

"a természet utat tör"

ez van..

Bárcsak mostmár ezt "átadhatnám" valakinek, akinek nehezen megy... és nem kéne még nyűglődni 50 éves koromig..

Boeske
igen, azt hiszem, pofátlan leszek és kihasználom őket. Ne is mondd, férjem 4 gyereket szeretne. Illetve szeretett volna. Merthogy most én itt azt mondom, elég Egyelőre legalábbis.
Látom, nálatok jövőre suli lesz? Különórákat meg tudod majd oldani? (mármint a hordozást)
Dolgozol most? Gondolom, köztük nem dolgoztál vagy igen? Én ettől parázom, legjobban, hogy hogyan lehet reggel munka előtt bölcsibe/oviba vinni őket és este még emberi időben értük menni? Pláne több gyerekkel, különböző helyekre?? Mások ezt hogy oldják meg? Nem tudom elképzelni, hogy általában ezt a munkahelyeken tolerálják. Szeretnék mindenképpen egy "eljárós" munkát, sokat dolgoztam otthonról (amibe ez ugye beleférne) de abban hosszútávon meg lehet zakkani...

Páfrány, Én csak annyit szeretnék kérdezni, h hány éves vagy, ha nem titok

Páfrány egy kicsit látogass el olyan topicocba,ahol a párok
az életüket is odaadnák egy babócáért és akkor majd valamennyire megváltozik a véleményed!

Figyu nagyjábol egy cipiben(ahogy mondja a kislányom)JÁRUNK,nem lesz könnyű az biztos!De utánna már együtt nőnek fel,együtt mennek oviba,suliba.Persze,h az eleje nem lesz egy könnyű menet,de majd lassan minden helyreáll.

Tényleg gondolj azokra az emberekre,akinek nem sikerül
Nekem is az elejében eszembejutott ez-az de a férjem meggyözött az ellenkezőjéröl.Hisz csak a szük környezetünkbe sokan harcolnak a babáért és vagyonokat költenek azért,hogy legyen,,,(és sajna sok estben ki tudja lesz-e.....)

Remélem elszállnak a rossz gondolataid és pár hét múlva elkezded élvezni a terhességet,a dolgok meg majd megoldódnak valahogy!
Higyj ebben.Semmi sem történik véletlenül

Szintus

Páfrány! Drukkolok, hogy helyre rázódjon a lelki világod. A várandósság első időszakában lelkileg is nagyon érzékeny az ember, természetes, hogy vegyesek az érzéseid.
Nagyszülők, vagy bárki más segítségét elfogadni nem pofátlanság.!!! Használj ki minden lehetőséget már most, nem csak amikor meglesz a 2. baba (bízom benne, hogy mellette döntesz!!!).

(Nálunk is kicsi lesz a korkülönbség - mi így akartuk - sok minden szerintem szervezés kérdése. Nem mondom, hogy nem parázok én is, mit csinálok két kicsivel, de hiszem, hogy hamar bele fogunk rázódni.)

pafrany ertem szoval tenyleg vedekeztetek nemcsak a kihuzom es lessz ahogy lessz,mert szamomra az nem vedekezes.

aterezni nem tudom mit erezhetsz,mi 4evet vartunk a picire.elitelni sem itelek el hisz nem tudom milyen erzesek jatszodnak le benned hisz nekem meg nincs gyerekem.
hiszem azt hogy barhogy is dontesz jo dontest hozol,az ami neked nektek a legjobb.

Az hogy az abortusz a kapcsolatotok rovasara menne szinte biztos,a parod akarja ezt a babat es ha elveteted akkor egy eleten at nem fog megbocsajtani neked.remelem erre nem kerul sor.

tenyleg jo kerdes,hany eves vagy?

Páfrány!
Nem dolgoztam, mióta gyerekeim vannak. Mondjuk a munka nem is hiányzik. Bár tanulni tanulok levelezőként.
Különórákra még nem járnak a fiaim, próbáltam úszást, néptáncot, de nem lelkesedtek érte. Szóval ez nálunk - még - nem gond.

Egyébként hasonló korú gyerekeket könnyebb "mozgatni", hiszen évekig járhatnak együtt pl. óvodába. Adott esetben egy csoportba is.

És még valami: az, hogy sokaknak nem jön össze a gyerkőc, az szomorú, de szerintem ez külön téma. Nem vígasztaló, éppúgy, ahogy egy gyermekre vágyó nőt nem vígasztal az, hogy másoknak hamar összejön a gyerek.
Egyébként volt már rá példa, hogy valaki annak ellenére visszasírta a gyerekmentes életét, hogy évekig küzdött, hogy lehessen gyereke.

Hogy igazságtalan az élet azt tudom....mert olyanoknak ad, akinek nem kéne (nem kettő , egy sem )

Sajnálom, aki nem fog velem egyet érteni, de én leírom.
Itt, éveket, évtizedeket várnak 1 gyerekre
Te meg azt akarod, hogy menjen el
Ha így van, miért nem mész és veteted el, és tartod meg magadnak a magánügyed

Az meg, hogyha ránézel egy csecsemőre, és a szülei iránt csak szánalmat érzel, a te szegénységi bizonyítványod

Ez egy babás topic, itt nem az megy, hogy hogyan veszítsük el, hanem hogy hogyan adjunk életet a leendő gyermekünknek

Ezért nem is értem, miért ide írtál.....

Tudod, mi most lombikra járunk....most lesz 3 éve, hogy az első gyermekünkre várunk....minden időnk, pénzünk, küzdelmünk, vágyódásunk, és mindenünk ebbe van belefektetve...DE.....ha ilyen szöveget, embert, bármit meglátok (ami fentebb is van) hányni tudnék tőle
Hogy az ilyenek, mint te is, miért érdemlik meg, mikor csak egy nyűg nekik, mert nem tudnak bulizni, nyaralni......stb..

Valami mást írjunk,ezt kérted,nos megteszem!

Szánalmasnak az ilyen érzésekkel küzdő nőket tartom,mint amilyen te vagy,szándékosan nem írtam anyát!

Hogy anyukád nem nagymama típus?! Látom volt kitől tanulnod...

Menj abortuszra és vállald a következményeit,akár így,akár úgy,ne siránkozz!Mert van megoldás a "problémádra"!!!!

betty615color=darkblue]Hogy igazságtalan az élet azt tudom....mert olyanoknak ad, akinek nem kéne (nem kettő , egy sem )

Sajnálom, aki nem fog velem egyet érteni, de én leírom.
Itt, éveket, évtizedeket várnak 1 gyerekre
Te meg azt akarod, hogy menjen el
Ha így van, miért nem mész és veteted el, és tartod meg magadnak a magánügyed

Az meg, hogyha ránézel egy csecsemőre, és a szülei iránt csak szánalmat érzel, a te szegénységi bizonyítványod

Ez egy babás topic, itt nem az megy, hogy hogyan veszítsük el, hanem hogy hogyan adjunk életet a leendő gyermekünknek

Ezért nem is értem, miért ide írtál.....

Tudod, mi most lombikra járunk....most lesz 3 éve, hogy az első gyermekünkre várunk....minden időnk, pénzünk, küzdelmünk, vágyódásunk, és mindenünk ebbe van belefektetve...DE.....ha ilyen szöveget, embert, bármit meglátok (ami fentebb is van) hányni tudnék tőle
Hogy az ilyenek, mint te is, miért érdemlik meg, mikor csak egy nyűg nekik, mert nem tudnak bulizni, nyaralni......stb..



[/color]

Erre gondoltam....

Betty sok sikert,remélem mihamarabb sikerül nektek is!
Én szorítok,ha az jelent valamit!

Köszönöm Szintus
És gratulálok a babókáidhoz Könnyű szülést kívánok neked

Egyszerűen NO COMMENT!!!!!!

Boeske...remélem nem sértődsz meg de kicsit benned is csalódtam pont tőled nem vártam hogy egy ilyen bejegyzéssel azonusulni tudsz (ez hogy fér össze a keresztény hitvallással???,) ..persze szólásszabadság van,de...sztem se egy ilyen babás topicon kéne arról cseverészni hogy mennyire jobb gyerek nélkül,meg hogy mennyire nyűg egy gyerek,meg mennyi gond stb....

Páfrány!

Azt látom h te sokkal önzőbb vagy annál hogy gyerekeid legyenek.....azon keseregni hogy hogy fogsz bulizni,nyaralni meg ilyen felszínes dolgok?????????????Fel kéne nőni a feledathoz neked....de lehet már késő.

Képzeld nekem már 3 gyerekem van(most jön a 4.)és a 3-.ból kettő minden nap jár különórára,a féjem alig van itthon mert sokat dolgozik..szal én egyedül intézem a srácokat és megoldható!!!!!Szervezés kérdése az egész...ha valamit az ember nagyon akar akkor az sikerül..így sikerül megszervezni a mindennapi életet is...nem mondom hogy nem kél el egy komoly logisztikai vezető tapasztalatai is akár de sikerül...és nekem is segít anyukám aki igazi nagymama típus...és vigyáz a srácaimra amikor kérem...ez nem áldozat neki és neked sem így kell felfogni h büntetés lenne a nagyszülőknek ha rendszeresen vigyáznának a gyerekedre.

Bölcsibe meg nem adnám a gyereket semmi pénzért ha úgyis otthon vok és nem dolgozom(csak mert Boeske ezt javasolta)..nem azért szülünk gyereket h minél előbb szabaduljunk tőle,nem a gondozónőnek kell nevelni és törődni azzal a másfél éves gyerekkel hanem az ANYUKÁJÁNAK!!!(természetesen a szükség nagy úr,csak akkor ha tényleg muszáj doglozni menni,de amúgy nem)

Panni

Sziasztok!

Szeretnék csatlakozni az előttem szólottakhoz..
Mélységesen szánalmas az, hogy azért nyafogsz, hogy nem tudsz bulizni, stb..
Ahogy a többiek is írták, itt mindenki azért küzd, hogy megélhesse a csodát.
Én tavaly januárban 25 hetesen kénytelen voltam császárral megszülni 1. lombikbabám, aki 2 naposan itt is hagyott bennünket, de akkor azt hittem egyenesen belepusztulok.. S nem csak én, a párom is!
Most ismét azért szánunk horribilis összegeket, hogy ismét nekivágjunk, s most végre épen, egészségesen jöhessen világra egy kisded, kit szülei rajongással imádnak, még akkor is, s főleg azért, mert nálunk csak donor jöhet szóba

és erre jössz te, hogy védekeztél, és nem tudod mit tegyél.. Mondok valamit, a sparmaölő kenceficék helyett pl. ha gumit használtok, valószínüleg elkerülhetted volna ezeket a "megalázó" megjegyzéseket, amiket a viselkedéseddel sikerült elérned.. Nézz körül kicsit az interneten, rengeteg helyen meglehet találni, hogy melyik fogamzásgátló módszernek mekkora hatékonysága van..

Nagy felelőtlenség volt ezt a topikot megnyitnod.. Sőt..
Egyenesen nagy BUTASÁG..
Legjobb megoldás lenne töröltetni..

Kismamáknak boldog pocakosodást, Próbálkozóknak sok-sok sikert a csodához, Anyukáknak/Apukáknak türelmet és rengeteg szeretetet csemetéikhez!

Páfrány!
Azt kéred ne rohanjunk le?NEM kellett volna egy ilyen topicot nyitni.Nem olvastál bele egyikbe se előtte?Vagy csak ennyire érzéketlen vagy,hogy pont itt sírod el magad?

Betti,köszönöm,csaszis leszek!

Mindenkinek minden jót,és kívánom,hogy a topicnyitó okosan és helyesen döntsön!

Azt hiszem ezt én sem hagyom szó nélkül.

Szerintem az ilyen ne is nevezze magát anyának. Sőt inkább azt a meglévő szerencsétlen gyereket sajnálom, hogy ilyen anyukája van és még milyen élete lesz? bele sem merek gondolni......

nekem van már egy kislányom, és most szintén küzdünk, hogy legyen tesó, te meg.........

Szerintem mindenkinek, de főleg a születendő gyermeknek lenne a legjobb ha elvetetnéd és talán soha nem szülnél még egy gyereket, mert az ilyen nem érdemli meg.

Kb. 3 hónapja mikor uh-n voltam, bent egy csaj akinek van már egy kisfia és most terhes lett, természetesen el akarja vetetni mert neki nem kell "becsúszott". komolyan bőgni tudtam volna és feküdtem az asztalon várva, hogy jó lesz a tüsző eredményem, ő meg épp arra készül, hogy egy életet elvetessen. Persze őt nem ítélem el mert lehet "apa" sem lenne igazi. DE te a bulizásra, nyaralásra és magadra gondolsz, szánalmas........

Én nem akarlak meggyőzni...... vetesd el minél előbb, neki ez lesz a legjobb ha meg sem születik ilyen anyára nincs szüksége.

Hát akkor mi UFÓk vagyunk.
Nem érzünk szánalmat a kisbabát tologató anyukák íránt, hanem tiszteletet, örömöt, büszkeséget, és belecsodálkozunk a babakocsiba,mintha még sose láttunk volna ilyet (ilyen, szép, aranyos, tiszta anyja, tiszta apja babát)
Bármikor beszippantanánk a friss babaillatot és elkiabálnánk mindenkinek, hogy TESSÉK KÉREM MEGNÉZNI EZ AZ ÉN GYERMEKEM.

Úgy hívják hogy BABYSITTER- vigyáz akár fél órát, akár tizet a gyerekedre- és már rohanhatsz a discoba, buliba.

Páfrány!

Hát, tényleg hiba volt ezt itt megnyitni, de most már mindegy.
Ahogy írod, nem voltál felkészülve még az Anyaság csodájára.Sajnállak, hogy nem tudod átélni azt, amit én átéltem gyermekeim születésekor.

Te még tényleg nem tudod, hogy a buli, szórakozás, barátok, mind mind elbújhat a kisbaba csodája mögött.

Nem ide kellene írnod, itt nem fogsz megértő embereket találni, itt másról szólnak a dolgok.Itt mindenki küzd a babáért, el nem tudod képzelni, mennyi küzdelem és fájdalom van az itt levő emberek szívében, testében, lelkében, mire végre megkapják azt a Csodát, amit Te elutasítasz.

A mi szemünkben a normális élet nem bulizásból áll!

Szerintem keress egy szakembert, aki segít abban, hogy máshogy lásd az anyaságot, a gyermek születését.Talán akkor majd meglevő gyermekednek is jobban tudsz örülni, mert biztosan van valami oka, amiért Te így érzel.

páfrányziasztok!

Kilátástalannak érzem a jövőt..
A szülés óta gyakran nagyon-nagyon magam alatt vagyok,


Arra szeretnék kérni mindenkit, aki hasonló helyzetbe került és most úgy érzi, boldog, írja le a történetét! Nagyon sokat segítene.

én lennék a legboldogabb, ha elmondhatnám magamról, hogy a legnagyobb vágyam volt, hogy anya legyek, de sajnos nem így érzek, és bárhogyan is próbálkozom, ezen nem tudok változtatni. Remélem azért mielőbb sikerül.

Kedves Anyukák és leendő Anyukák!
Biztos meg fogtok kövezni, de muszáj leírni a véleményemet.
Ugyan nekem nem kellett hónapokat, éveket várnom egyik babámra sem, amennyire ez lehetséges átérzem helyzetét, akik erre kényszerülnek. Több olyan fórumba is beleolvasgatok, ahol mindent megadnának egy bébiért, drukkolok is mindenkinek a háttérből.
Az is igaz, hogy nálunk egyik gyerek sem "becsúszott", vágytunk rájuk!

DE! Arra buzdítani bárkit is, hogy vetesse el a gyerekét szánalmas, szomorú, elkeserítő. Főleg olyanoktól, akik maguk is annyira szeretnének babát!

Ahelyett, hogy segítséget kapna bárkitől is - mert azt kért - , abortuszra buzdítunk egy babás fórumon???

Ugyan teljesen más beállítottságú és felfogású vagyok, mint Páfrány, életkorom is megvan hozzá és persze én is tudom, hogy egy anyának nem a szórakozáson kéne törnie a fejét, de éppen azért írt, mert érzi, hogy ez nincs így rendben.

Nem vagyok ugyan pszichomókus, de gyanítom, még az első szülés utáni depressziót sem heverte ki.
Páfrány! Tényleg fordulj szakemberhez, ha valóban változtatni akarsz az érzéseiden, és örülni akarsz a gyerekeidnek!
(Voltam már depressziós, nem is kicsit, tudom milyen az, amikor mindenki hülyének néz, mert nem tudok örülni semminek és senkinek!)

A védekezéssel kapcsolatban pedig nem árt kikérni a nőgyógyász véleményét, (remélem nem ő ajánlotta a Pharmatexet), nekem különösen felhívta rá a figyelmemet, hogy csak akkor használjam, ha nem baj, ha mégsem működik!!!

Bízom benne, hogy az előző hozzászólások nem arra voltak "jók", hogy a baba megölésére szánd magad! Örök lelki teher marad...

Sziasztok!

Csatlakozom a bölcs előttem szólóhoz, atizkához. Én is úgy gondolom, megvannak az okai, ha valaki nem érzi igazán (jó) anyának magát. Például az édesanya, aki vélhetően hasonlókon ment keresztül, és ahogyan őt tanították, ő ugyanúgy csinálta a saját gyermeke nevelésénél. A férj, aki mondhatni csak talán hétvégi apuka, hiszen külföldön dolgozik, alig van otthon, de azért 4 gyermeket szeretne. Persze könnyű, a távolból ezt mondani, nem is vesz részt a családi életben igazán. Egyedül nevelni egy vagy több gyermeket nem túl nagy öröm, még akkor sem, ha imádjuk őt/őket, nemhogy így, hogy nincs felkészülve az anyaságra a nő.

Én inkább azt mondanám Páfrány, tartsd meg a babát, és közben kérj tényleg segítséget bármilyen formában, pszichológustól, nagyszülőtől, stb. És amikor a baba megszületett, és még mindig nem érzed azt, hogy ez egy hatalmas csoda, akkor akár örökbe is adhatod a picit, hiszen rengetegen várnak öribabára is. De azért jobb lenne, ha előbb mindezekről a férjeddel is leülnél beszélni, hogy változtassatok valamin, mondjuk ő is kivehetné a részét a gyermeknevelésből, vagyis itthon keressen munkát, vagy ti menjetek ki vele külföldre, vagy bármilyen megoldást, de találni kellene a problémátokra, mert így magadra maradsz, és ez a legrosszabb most! Együtt döntsetek a pároddal!!!

És ha már megnyitottad itt ezt a topicot, amit én is helytelenítek, mert inkább az anyaság témakörben kellett volna talán, akkor szívesen venném, ha tájékoztatnál bennünket a döntésedről.

Még valami...
Ha Páfrány annyira lelketlen lenne, és csak magára gondolna, akkor habozás nélkül elmegy abortuszra, (mint ahogy sokan sajnos meg is teszik),nem pedig itt kér segítséget, történeteket hasonló helyzetűektől abban a reményben, hogy lehet változni.
(Az viszont igaz, hogy tényleg nem itt kellett volna megnyitnia ezt a topikot.)

Lehet, hogy naív vagyok, de ez a véleményem.

Páfrány,
nagyon sokat gondolkodtam ezen a dolgon, a Te helyzeteden, de most jutottam el, hogy Én is leírjam a véleményem, mert úgy gondolom, hogy ide bárki írhat, ez egy nyitott topik, megoszthatjuk egymással a hasznos és egyéni véleményeket!

Én is egy családtervező nő vagyok, férjemmel együtt szeretnénk kisbabát és nem úgy hozza az élet,sokat kell küzdenünk nap, mint nap, hogy megadja nekünk is a sors a kis csöppséget, próbáljuk nem feladni,küzdeni ameddig csak kell!

Amikor hasonló hozzászólásokat olvasok, mint itt, a szívem szakad ,meg és sztem nem igazán a megfelelő helyre írtál és azt gondolom, hogy nagyon nagy segítségre szorulsz és itt ezt nem fogod megkapni, mindenképpen tanácsos lenne egy szakembert felkeresned, aki igazán tudna ebben segíteni!
Itt a "fogamzás" oldalakon senki nem fogja szó nélkül hagyni neked, nem is értem, hogy gondoltad, hogy fognak támogatni, sajnálni

Elég sok olyan felelőtlen fiatal lánnyal találkozom naponta, akiknek más nem fontos, mint saját maga, nem tudom megérteni, ha ennyire kétségbe vagy esve, akkor miért nem beszéltétek ezt meg a pároddal, vagy ő mit mond erre
Ezek a fogamzásgátlási módszerek nem biztonságosak egyáltalán!

Sajnálom, hogy így érzel, remélem azért változni fog a véleményed, de mindenképpen fordulj szakemberhez, mert igazi segítséget Ő adhat, csak azt fel kell vállalnod!

Páfrány!
Csatlakozok az előttem szólokhoz! Keress fel egy szakembert, aki segít tisztázni az érzéseidet, és segít elindulni a boldogság felé.
Egyébként minden csak szervezés kérdése. Ha neked fontos a haveruk-buli-fanta érzés, akkor ne mondj le róla, ha szültél. Fogadj egy bébiszittert, és vesd bele az éjszakába. Azért, mert anya lettél, nem nyomd el magad, és ne próbálj megfelelni, ne próbálj meg úgy élni, ahogy elvárható lenne. Ha ahhoz, hogy boldogj legyél, szükséged van erre, akkor tedd ezt. Hogy van aki el fog ítélni emiatt, lehet, de ahhoz, hogy a kisfiadat boldogságban szeretetben szeretnéd felnevelni, szükség van arra is, hogy a te szükségleteidet ne vesd alá, mások szükségleteinek, még akkor sem, ha az a te gyereked. lehet hogy mások szemében nem lezsel mintaanya, vagy példakép, de ha így tudsz boldog, vagy tudtok boldogok lenni, akkor csináld így. Azért mert van vkinek 1-2-x gyereke, nem kell önfeláldoznia magát az anyaság oltárán. Attól uúgy lehet menni, bulizni, moziba, nyaralni, csak sokkal több szervezés.
Az abortuszt semmiképp nem javaslom, mert az nem tenne jót sem neked, sem a párodnak. Egész életedre rányomná a bélyegét, bűntudattal kellene leélned az életedet. Inkább azt javaslom, hogy barátkozz meg a gondolattal, hogy igen, most lesz még egy kis idő a bulizásra, de utána megint lesz egy oylan időszak, amikor nem tudsz menni. De amint írtad, akár beleférne a költségvetésetekbe a 80E-s magánbölcsi. Akkor azt javaslom, már most keress egy olyan bébiszittert, akire nyugodtan rá mered bízni akár mind2 gyerkőcödet, és ha mehetnéked van, akkor menj.
Mert oké, nem ez a normális gondolkodás egy anya részéről, de ha te így találod meg a boldogságod, akkor tedd ezt. És lehet, hogy 2-3-10 átbulizott éjszaka után élvezni fogod a gyerkőceid minden rezdülését, és teljesen más szemmel fogsz tekinteni rájuk, mert kielégítetted a magad szükségleteit is.
Írta mindezt egy oylan 3 gyerekes anya, aki nagyon megküzdött a 3dikért, szívesen vállalna 4diket, de sajna nem akar összejönni. Aki imád otthon lenni a gyerkőcökkel, és eszébe nem jutna egy közös vacsorát feláldozni azért, hogy elmehessen otthonról, mert nekem mások a szükségleteim, más okoz örömet, boldogságot. De elfogadom azt, hogy másoknak másra van ígénye, de nem értem miért. Biztos bennem vana hiba.

Sokat gondolkoztam, hogy írjak-e ide...de csak nem tudom megállni.
Páfrány, én úgy gondolom, hogy te nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy gyereked legyen, mármint agyilag tuti!
Talán az elvárosoknak tettél eleget, hogy anya légy légy, vagy első is "csak" becsúszott?
Hiba lenne a másodikat is megszülnöd segítség nélkül!Lehet várnod kéne vele vagy 10 évet, hogy agyilag is megérjél rá!
Végezetül meg bízom benne, hogy a férjed is megismer rendesen, mert, ha tényleg négy gyereket akar tőled, akkor vagy nem ismer, vagy hülye!

Boeske
hát ez az, hogy nekem meg nagyon is hiányzik a munka! Valami értelmes, kreatív, ami célt ad és látom benne a haladást, hogy valamit elvégeztem és ez jól esik. A házimunka is megtette egy ideig, de már nem, mert az mindig ugyanaz, monoton.. Gondolom ezt nem kell mondanom egy háromgyerekes anyukának
27 vagyok és egész életemben egy évet dolgoztam összesen emberek közt, ami most nagyon hiányzik. Hiába van két diplomám, úgy érzem, szakmai tapasztalat nélkül esélyem sem lesz értelmes állásra, főleg 2 gyerekkel.
Te milyen intézménynél végzed a levelezőt? Csak azért kérdezem, mert én is mostanában keresek valami távoktatás jellegű képzést, ha belevágnék valamibe, biztos sokat lendítene a hangulatomon. Nyilván, ha rengeteg a munkám, kevesebb időm van gondolkodni

Sajnos, ami még zavar, hogy a barátnőimre is láthatóan rossz hatással van, hogy én korán kezdtem a babázást, velem egyidősen többen úgy érzik, hogy már lemaradtak valamiről, a legkedvesebb barátnőm pedig egyenesen emiatt sír, emiatt szomorú. Szégyellem magam, mert tudom, hogy ez a mai korban teljesen téves gondolat, de hiába mondom neki, hogy még bőven ráér, élje az életét, amíg teheti. Nyilván, mert mind mások vagyunk.

Ha újra kezdhetném, 33 alatt nem szülnék.
Persze ez sem biztos, hiszen a párom jóval idősebb nálam, és azért ez is szempont volt.
Ő a legfontosabb nekem és az, hogy ő boldog, engem is boldoggá tesz.
És ő is így van ezzel. Egy heti nyűglődés után ugyanis rám bízta a döntést, hogy megtartjuk-e. Én pont erre vártam, mert tudom, hogy nem akarom elvetetni, de kell, hogy én is dönthessek.

Gyerekkorom óta félek, hogy beteg gyerekem lesz. (egy mozgásjavító intézet mellett nőttem fel). Már az elsőnél is úgy éreztem, hogy feleslegesen kísértem a sorsot, mikor boldogan fogadnék örökbe, idősebb gyereket is. Most aztán a másodiknál meggyőződésem, hogy ezt már nem úszom meg. Nem beszélve erről a vírus mizériáról és, hogy nem voltunk bárányhimlősek, sem a férjem, sem én. Gondoltam, a következő előtt feltétlen beoltatom magam, hiszen a kicsi már bármikor hazahozhatja. Hát most ez is elmaradt.

Azt hiszem, ez egy feladat, amit egyszerűen meg kell oldanom. Csakhogy ez egy olyan feladat, ami folyamatos fejtörést, szervezést, megoldásokat kíván majd, várhatóan életünk végéig, ez tűnik nehéznek. De korántsem olyan nehéznek, mint ha egy baleset miatt lennék bezárva a lakásba.

Lehet, hogy nem ez a megfelelő hely erre a topikra, de tudom, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal és mint nekem is, nekik is a fogamzás témakör a legkézenfekvőbb, hogy rákeressenek. A babanet pedig eddig is sokat segített, más néven már évek óta írok ide. Itt legalább van kihez szólni. Eleinte nagyon felemelő érzés a "vau-vau" és tsai, de fél év után az ember bizony kicsit elfárad..

Atizka,
nem, a nőgyógyász egyértelműen a hormontartalmú tablettát javasolta. Szerinte az az egy a megbízható. Én pedig nem akartam azt szedni (bár tény, hogy korábban 7 évig bevált). És most visszagondolva úgy érzem, hogy akkor is jött volna a baba és sokkal rosszabbul járt volna, ha tablettát szedek közben..mert sajnos erre is volt már példa.

Szintus,
Olvastam máshol lombikos fórumot, hátha többre értékelem az életem ettől, de nem jutottam előbbre: ott egy anyuka 4-5 évnyi (azt hiszem lombikos) próbálkozás után végre egészséges ikreket szült, majd mikor a srácok 9 hósak lettek spontán is teherbe esett. De őt már elvetette. Ott mindenki megértette, elfogadta a döntését. Nem volt egészségügyi probléma. Egyszerűen nem bírta a "kiképzést".

Én nem akarom elvetetni. Csak szeretném felkészülve várni.

Most vettem észre, hogy többen privit is írtatok, kivétel nélkül mind segítő szándékkal. Nagyon jól esett, volt, amelyiket megkönnyeztem Köszönöm. Van, amire már válaszoltam is véletlen az előbbi hsz-emben, de még jövök és írok! Örülnék, ha nyíltban menne a beszélgetés és nem privikben, úgy talán többre megyünk együtt. Sajnálnám, de abszolút megértem, hogy valakit elrettent a nagyhangú vádaskodás és rosszkívánságok hada
Én számítottam rá, így egyszerűen átugrom.

De mi van, ha más is kerül, került ilyen helyzetbe, mint én? Hátha jól jön neki a segítség, a jó gondolatok..

Továbbra is a happy-endes történeteket várom.


Most jó hangulatban.. remélem, így is marad.
remek hétvégét töltött együtt a család, a nagyszülők itt voltak nálunk, alig fértünk el, és pl 3 napig egyszer sem pelenkáztam ilyen még nem volt. Mondjuk a hányinger erősebb, mint valaha, kólán, citromos vizen és kovászos ubin élek pár napja..

pafrany orulok hogy ezt a dontest hoztad.

biztos vannak hasonlo cipoben jaro anyukak de nem biztos hogy nyiltan merik vallani a dolgokat,hisz latod te is hogy erzekeny a tema.

azert kivanom hogyha nyiltan nem is de priviben talalj sorstarsat akivel meg tudod osztani a gondolataid aki hasonlo cipoben jar mint te.

hanyingerre probald meg a gyombert hatha hasznal,nalam bevallt.

Számítottál rá, így egyszerűen átugrod?
És az nem baj, hogy talán 2 hsz. volt, ami "melletted" állt, a többi huszonvalahányat meg át kell ugrani?
Kicsit a fejedhez kaphatnál már!
És hogy kaptál egyáltalán privit ilyen szülőket lealacsonyító dumával, azt meg egyszerűen nem hiszem el ne haragudj!
Most hogyhogy tudtál hirtelen nagyon szépen fogalmazni?
Ez is érdekes!
Jobb lenne, ha nem bőszítenéd itt a dolgokat, mert szerintem itt rövid időn belül elszabadul a pokol, ha ez így folytatódik!
Keress egy orvost, mert nem vagy egészséges, ez tény!
Azon lovagolni, hogy nem tudsz eljárni otthonról????!! A gyerekedtől??? Hát nagyon szánalmas vagy, egyszerűen gusztustalan, ahogy a gyermeki utálatodról írsz burkoltan!
Neked minden egy gyerek, csak nem ajándék! Mindenben hátráltat, és mindenben zavar....hát nagyon szomorú.
És ne érezz szánalmat más szülők iránt, abszolút nem kell, nincs rá szükség, mivel ők boldogok, nincs szükségük szánalomra, mert életük legboldogabb éveit élik a gyermekükkel, csak hogy tiszta legyen neked is, ez a normális az az 1%, aki a másik oldalon van, olyanok, mint te (bár kevesen vannak, de sajnos vannak).
Úgyhogy megértem neked miért furák a tök normális emberek mert te nem az vagy!
És most át lehet ugrani engem is, nem igazán érdekel a további, csak leírtam én is a véleményem!
Szép napot!

Páfrány, úgy érzem, picit jobb lett a kedved, talán meg is nyugodtál valamelyest. De kérlek, fontold meg azt a pszichológust, mert nagyon úgy veszem ki az írásodból, hogy szinte mindennek a rossza oldalát látod. Márpedig ez hosszú távon nagyon egészségtelen, és rámehet a te, a gyermekeid, és a párod élete is erre, szóval csak arra kérlek, fontold meg! És már az is változatosság teheti egy kicsit a programodat, hogy eljársz valakihez, aki ért a lelki dolgokhoz, és kibeszéled magadat neki.
Remélem elhiszed, hogy ezt is csakis jószándékkal írtam

Olyan sztorit nem tudok neked írni, hogy nem vágyódtam a gyermekeimre, de mégis szeretem őket, merthogy én egész kicsi koromtól kezdve anya akartam lenni, és valószínűleg a hátralévő életem éveiben is ez marad a fő célom, hogy egészségben és boldogságban felneveljem a kicsinyeimet, és szeressük egymást a családdal akár ennyien maradunk, akár többen leszünk (ez még a jövő zenéje).

Egyébként én is sokszor elmélázom, hogy milyen jó is volt a régi időben, amikor még nem voltam plöttyedt bőrű kövér maca, hanem feszes bőrű szőke ciklon, aki után bomlottak az ürgék, és jártam bulizni, miegymás. És néha most is mennék (ha úgy néznék ki, mint rég), de aztán arra gondolok, hogy milyen üres ez az egész, és mennyivel boldogabb vagyok, hogy vannak a kisfiaim.
Ennek a boldogságnak a megtalálását kívánom neked!

Szia

Páfrány, örülök, hogy jelentkeztél, és hogy így döntesz!

Most csak röviden ennyi, és még Aloe verának üzenem, hogy tőlem is ment egy privi, amit csak azért nem másolok ide, mert magán jellegű dolgok is vannak benne, de ha nem hiszed, szívesen átküldöm neked is!!!

Páfrány!

Ezt még meg kell osszam veled...Te honnan gondolod hogy a mai korban az a "divat"hogy későn kell szülni????És végképp nem értem hogy te azért szégyelled magad mert 27 évesen már van egy másfél éves kisfiad?Beteg ez a világ ha benne az emberek így gondolkodnak mint most te!Sajnos a sok "emancipunci"a sok szingli ebben a világban ezt hírdeti és sokan bedőlnek neki!!Igenis elgondolkodhatna a barátnőd ha 27 évesen még híre hamva sincs az első gyereknek és meg se fordult még a fejébe a gyerek gondolata...és keseredjen csak el mert ez a normális!!!!!Vagy a gyereke nagymamája akar majd lenni?????És mi az hogy élje addig az életét?Te azt gondolod hogy gyerekkel nem lehet életet élni??Elmondanám neked hogy én 3 gyerekkel is teljes,boldog,változatos életet élek!

És talán nem jó ötlet átugrani a negatív véleményeket...hisz a negatív vélemény is vélemény...vagy csak azt olvasod el amit hallani akarsz?,Csak a tiéddel megegyező tetszik?

gazából neked tényleg nem kellett volna még gyerek mert ha ennyire hiányzik a munka,a karrier a haverok,buli stb..akkor tényleg nem értél még meg rá..DE mivel addot a helyzet így alkalmazkodnod kell...és ez itt a baj hogy KELL...hiába írunk itt neked jót-rosszat ha te belül nem érzed akkor az már veszett fejsze

Panni

Atizka,
köszönöm, pont a Te üzeneted hatott meg. A lányom tényleg egy tündér. Kicsit hisztis tündér, de az enyém.

Monyo,
köszi, a gyömbért kipróbálom! Vajon az üdítő is hat? Mert amúgy nem nagyon vagyok oda érte.. Vagy talán levesbe reszelve..

Esthajnalcsillag
a pszichológuson már régóta gondolkozom.. már többnek az elérhetőségét is elkértem, akit ismerősök ajánlottak. Már csak el kell menni.. De valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy egy idegennek a legbelső gondolataimról beszéljek. Persze egy barátnak is nehéz. Olyannak biztos, aki soha még nem volt ilyen helyzetben. Tudom, hogy van egy lezáratlan problémám még régről, családtagjaim halála. De, hogy egy idegennek meséljek erről, vagy hogy mikre gondoltam, mikor a szülés után magam alatt voltam, mert hetekig alig tudtam aludni... ?? Nem tudom..
Valahogy még nem hiszek benne. Nem eléggé. Magamnak kell rendbetennem ezt a dolgot, csak akkor tudok előrelépni. Tanultam pszichológiát, tudom azt is, hogy mik szoktak ilyenkor beválni, mit szoktak tanácsolni.. Mit tud vajon egy idegen tanácsolni? Annyian járnak manapság pszichológushoz, kicsit inkább divatnak tartom az egészet. Ha belül nem rendeződik a dolog, kívűlről nem lesz tartós a segítség. nem? De ez csak az én véleményem, úgy, hogy még nem is próbáltam... Igyekszem rászánni magam, és ha sikerült, majd leírom.

Most jön A barátnőm, főzök neki valami finomat, hogy kicsit felvidítsam. Milyen fura, két ellentétes világ és egymást irigyeljük. Mondjuk én őt gyerekkorunkban is irigyeltem, mert "tökéletes" (ép, egész, boldog) családból jött. Soha nem gondoltam volna, hogy ő irigyelni fog engem (vagy hogy bárki..)
Hogy miért nem tudunk örülni mi annak, amink van...

Moni
köszönöm, amit írtál, én is így gondolom. Azt hiszem, nem vagyunk egyformák, én például sosem leszek főállású anya. Nem tudnám csinálni, kell, hogy érintkezzek, beszéljek másokkal is, ne csak a családom tagjaival.
Többen írtátok, pedig én sehol sem említettem, hogy bulizni akarok. Nem az hiányzik. Legalábbis nem abban az értelemben, ahogy azt a többség gondolja. De vajon elgondolkodott-e azon valaki, milyen nehéz egyedüli gyerekesnek lenni a baráti társaságban? Beülni valahová este? (ők dolgoznak, így 6 előtt nem érnek rá!) Elmenni velük kirándulni? Vidéki koncertek nyáron? Múzeum? Mindig csak a nagymama, nagymama.. Aztán elkezd nyomasztani... Hiszen már a héten két napot ült nálunk, amikor ügyet intéztem az okmányirodában, bevásároltam, meg amikor a nőgyógyásznál voltam. A gyereket is ő vitte az aktuális orvosi vizsgálatra, nem szeretnék várandósan betegrendelőbe menni pont most. Kérjem meg mégegyszer? Hiszen neki is van dolga épp elég (munka, dédi, kutya, egyéb tennivalók).. Na nem, a szórakozásról le tudok mondani, az nem olyan fontos, ő is örülni fog, ha nem kell, hogy éjjel itt kókadozzon nálunk, mikor a gyerek már úgyis rég alszik... hát így mennek a dolgok..
Két gyerekkel ez még bonyolultabb lesz, pedig a nagyobbat már nyáron akár el is lehetne vinni több napra a nagymamához (ahhoz is, aki nagyon messze lakik), nem kell, hogy ők jöjjenek ide.
Két gyerekkel lemászni az emeletről, úgy, hogy még a nagyobbiknak IS kell a babakocsi... boltba menni, ahová most sem férek be az ajtón pici babakocsival...mintha direkt építenének szűk ajtókat mindenhová, hogy kinn tartsák a visító kisgyerekeket.. a jövő tél, úgy hogy esik, rossz idő van és csak az elindulás előtti felöltözés másfél óra... az egyik leizzad, mire a másikkal végzek.. elképzelhetetlen.
Biztos, mire ott tartok, már lesz egy képem a dologról és hogy hogyan valósítom meg. Remélem..

Elképzeltem, hogy a lányom már 7-8 éves mikor jön a kistesó. Elmesélem, neki, hogy mi történik, és ő megérti, elfogadja, még várja is, örül neki. Most viszont nem érti, de legalább elég dühös lesz rám, és csalódott, ha beállítok egy másikkal. Valószínűleg a homokozólapát is gyakran csattan majd a kicsin, amint nem nézek oda..

Na ja, én egyke vagyok el sem tudom képzelni...
De láttam, hogy másoknál mennyit számít a korkülönbség. Mindent meghatároz.

Most tényleg mennem kell, de pár nap múlva tudok jönni megint.

Páfrány!

Miért nem viszed magaddal a másfélévest ha ügyeket intézel, bevásárolsz és tartogasd a nagymama segítségét akkorra, amikor elmennétek a pároddal. nekem eszembe sem jut a kislányomat otthon hagyni ha elmegyek az okmányirodába vagy épp a hipermarketbe. Az első helyen még gyórsítja is az ügyintézést a kicsi (mindenki kedves, előzékeny, érdeklődő ha meglátják a gyereket). Az áruházba pedig beültetem a vevásárlókocsiba és kész.
Én eddig még mindenhova befértem babakocsival. és ez most sem okoz sohs egy másodperc gondot sem- pedig jó 15 évvel ezelőtt még akadálymentesítés sem volt sehol.
Mi lenne , ha a pozítív oldalát is néznéd a dolgoknak?? Csak a negatívumokról írsz, persze ezeknek töredéke sem igaz. Az öltöztetésbe nagyon gyorsan belejön az ember- ezt tudom, mert nekem 3 gyerekem született 3 év alatt. A nagy / kis korkülönbségnek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Erről nagyon sok helyen olvashatsz.

Most olvastam- Miért csattanna a homokozólapát????
Miért gondolod hogy mindenképpen féltékeny lesz????
Valószínűleg csak úgy sugárzod magadból a negatív gondolatokat, energiát!! Vigyázz, nehogy árts a meg nem születettnek vele!!!!!

Talán végig olvastam mindenkit.
Többen azt írjátok forduljon szakemberhez, mindez jó, de a tényeken vagy változtat vagy sem. Hiszen egy leendő életről beszélünk. Elmegy szakemberhez aki nem tudja jobb belátásra venni, megmarad a bulizás, munka és a többi kifogások sorozata, hogy neki korai ez a gyerek. Végül már oda kerül a sor, hogy muszáj megtartania, mert elvetetni nem lehet.
Nem hiszem, hogy a gyereknek úgy kell megszületnie, hogy az anyukája nem vágyott rá, nem akarta őt, szerintem nem is tudja majd úgy szeretni. én most kicsit máshogy írom a sorrendet mint tettem, egyetértek a szakemberrel, de mindenképp 12hét elött, ha a beszélgetés nem lesz pozitív akkor legyen esély az abortuszra. én azt gondolom egy gyereknek olyan helyre ahol nem várják vagy az egyik szülő nem várja és az ráadásul az anya kár megszületnie mert az egész életére kihatással lesz. nézzétek meg ott van már páfránynak egy kislánya és ő sem ad neki annyi örömöt, hogy kész legyen a másodikra.
Sajnos ismerek olyan szülőket ahol az anyuka olyan szinten nem akarta a gyerekeket, hogy ott is hagyta az apával mind a kettőt és lelépett. a kislányom ovijába járnak a gyerekek. kell ez egy gyereknek?

Ancsuka, ezért írtam pl. az örökbeadást, simán örökbe adhatja a nemkívánt, majdan megszületendő gyermekét, rengetegen vágynak egy kisbabára. A babának is jobb, ha rögtön olyan szülőkhöz kerül, akiknek a szeme fénye lesz, és imádják élete végéig. Nem tudom, mennyivel jobb, ha megölik idő előtt. Sajnos minthogy nem vagyok jövőbe látó, nem tudom, melyik megoldás a jobb, de ha azt veszed, hogy egy életről van szó, akármilyen pici is, szerintem nem az abortusz jut az eszedbe. Nem tudtad, hogy abortuszkor az embrió vagy később magzat sikít, mert nem akar meghalni?

Viszont ha megszüli, és még mindig nem érzi igazi anyának magát, még mindig örökbeadhatja. Ez sem a legjobb megoldás, de mégis, legalább esélye van annak a babának, hogy normális körülmények között nőjön fel.

De annyi biztos, bármelyiket választja, elveteti, vagy megtartja, de boldogtalan lesz, vagy örökbeadja, a férjével megromlik a kapcsolata. Szóval az egyetlen jó megoldás az lenne, ha belátná, nem a gyermeke(i) teszik boldogtalanná, hanem saját maga önmagát, mert nem akar az árral együtt úszni, márpedig akkor megbolondul. El kell fogadnia úgy a dolgokat, ahogyan vanak, és a jó oldalát nézni sokmindennek, főképp a saját vérének!!!!

Ne haragudj Páfrány, hogy most nem neked írtam személy szerint, de örülnék, ha elolvasnád, és esetleg elgondolkodnál ezeken!

Szia Páfrány!

Elöljáróban egy nagyon fontos dolog: a szabadságunk sosem kívülről érkezik, hogy mennyire érzed szabadnak magad, az mindig belülről fakad!

24 évesen szültem a lányomat, ma már 9 éves elmúlt, testvére egyelőre nincs, de mindenképp lesz neki. A barátaim szinte még ma is egytől-egyig gyermektelenek, mégis tartjuk a kapcsolatot, sőt, szórakozni is tudunk. Amikor Bori kicsi volt, akkor például a barátnőim közül nem egy sorban állt, hogy esténként feljöhessen fürdetni - én meg örömmel átadtam arra a fél órára a stafétát, mert én is egyedül voltam egész nap a gyerekkel, aki ráadásul rendesen többemberes baba volt. Sokszor szerveztünk sütögetést a kertbe, a tűz körüli gyűrűben szépen elfért a babakocsiban alvó gyerek is, ha pedig szopizni akart, csak kikaptam és mellre csaptam, senki sem nézett rám ferde szemmel.

Később már szórakozóhelyre is eljutottam, én biza a mai napig elmegyek olykor, és alaposan kirúgok a hámból, nem ettől leszek rossz anya. De sok helyre viszem magammal a gyereket is, pl. múzeum, kiállítás, utcabálok, stb.

A barátok pedig ma is jönnek, most pl. az egyik kedvenc szórakozásunk az, hogy Bori Catan játékaival játszunk át egész napokat, éjszakákat - úgy este 11-ig a gyerek is velünk játszik. Közben zsíros kenyeret, palacsintát eszünk, és úgy vitázunk a játékon, mint utoljára gyerekkorunkban. A gyerek meg röhög rajtunk kegyetlen mód.

Az első alvással töltött éjszakámat is egy barátnőmnek köszönhetem, azt kaptam tőle születésnapomra, hogy átjött egy éjszakára hozzánk, és ő kelt a gyerekhez - 16 órát aludtam egyben, ami a 1/2-1 órás alvásokkal tarkított 10 hónap után talán nem csoda. Azt a fejfájást, ami utána volt.

Anyámék részéről nem kaptam sok segítséget, először azért, mert szopik még a gyerek, utána azért, mert nem szobatiszta, stb. Anyósom viszont egy tündér, bármikor szívesen jött, sokszor még főzött is egy adag kaját, hogy ezt is levegye a vállamról arra a napra.

Alapvetően engem sem elégített ki soha az otthonlét. Imádom a lányom, vártam, akartam, izgatottan lestem/lesem, ahogy növöget, de bezárva éreztem magam. Nekem erre az jelentett megoldást, hogy dolgozni kezdtem. 3 hónapos korától vállaltam fordításokat, éjszakánként nyomtam, hogy napközben egy percet se vegyek el tőle, aztán 9 hónapos korában kénytelen voltam visszamenni rendesen is dolgozni - főnököm miatt, anyagi problémák miatt és a párom miatt, aki majdnem kicsinálta magát egészségileg. Isteni felüdülés volt az a 4 óra, amit az irodában töltöttem, ismét hasznosnak éreztem magam, és utána annyira jó volt hazamenni a gyerekhez.

De sosem éreztem tehernek a gyereket. Igen, életre szóló felelősség és feladat, de micsoda feladat, és basszus, hiszen emiatt vagyunk felnőttek: mert tudunk felelősséget vállalni, és mert meg tudunk oldani bármit, amit igazán akarunk. Mondjuk, valószínűleg szerencsés vagyok, sosem tudtam akadálynak tekinteni a problémákat, mindig csak feladatnak, így nem is olyan rémisztőek, és mindig roppant büszke vagyok magamra, ha sikerül valamit megoldani. És valahogy mindig sikerül.

Én szeretem a felelősséget. És szeretem, hogy vannak feladataim. Nélkülük üres lenne minden, és ha vissza kellene néznem az életemre 80-90 évesen, fingom sem lenne, hova tűntek el az évek.

Pszichológus dolog: én bizony kötelezővé tenném mindenkinek úgy 10-15 évente a pszichoterápiát. Isteni dolog, hogy valaki olyannak pakolhatod le az évek alatt rádrakódott szart - mert az mindenkire rakódik -, aki nem ítél meg, nem néz rád csúnyán, nem mondja, hogy ejnyebejnye, minek neked gyerek, meg milyen hálátlan vagy a szüleid felé. Bármilyen mennyiségű szenny kibuggyanhat belőled, és utána megtisztulva mehetsz az utadra. Ilyesmi lehetett anno a gyónás utáni fíling.

Én is jártam egy évet, kicsit zaklatott életem volt: családi tragédia, beteg anya, beteg apa, párkapcsolati gondok. Nagyon jót tett. Eleinte én is tartottam tőle, de ma már tudom, ha bármikor úgy fogom érezni a jövőben, hogy a hullámok összeborulnak felettem, tudom, hová kell fordulni, ha már semmi más nem használ. Kaptam ettől az egy évtől önbizalmat, más perspektívát önmagamra és a családomra, tudatosságot, amivel könnyebb a sorsomat kormányozni, és könnyebbséget, valamint azt a bizonyosságot, hogy mindig van remény, és esély, hogy a szarból kikavarodj.

Meg tudom érteni, hogy sokként ért a második baba foganása. Meg tudom érteni, hogy a bezártság-érzeted mellett megrémít, hogy ismét kötöttebb leszel egy időre. Még a csúnya gondolataidat is meg tudom érteni - 9 év alatt hidd el, nekem is akadtak tabunak számító gondolataim. De próbálj meg segítséget kérni szakembertől. Hidd el, tényleg nincs vesztenivalód, a pici babának viszont - és a nagyobbik gyerkőcnek is - rengeteget számít, hogy állsz hozzájuk, mennyire várod őket, mennyire érzed mártírságnak a miattuk kapott kötöttséget.

Üdv:

Dia

Fel nem foghatom, hogy miért tartják ennyien a "legjobb" megoldásnak az abortuszt .
Szerintem nem egyedi eset, hogy valahol védekezés mellett is (vagy akár anélkül) megfogan egy nem éppen akkorra időzített baba.
Akkor az egyetlen megoldás, hogy irány, és elvetetem???
Totál érthető, hogy vannak esetek, amikor az anyát hideg zuhanyként éri a 2 csíkos tesz. És? Kizárt, hogy a későbbiekben szeresse a gyerekét és örüljön neki?
Mert szerintem nem.

Páfrány! Köztem és a nővérem között 7 év a korkülönbség. Én pl. ezt nem szerettem volna a gyerekeim között. Tök sokszor rá voltam sózva szegényre, ő ment volna a barátnőivel, néha magával vitt utánfutónak, ami nekem tetszett, de nekik nem annyira. Nem is volt köztünk túl szoros a kapcsolat egészen felnőtt korunkig. Ilyen szempontból pl. tök jó a kis korkülönbség. Féltékenység, veszekedés biztos lesz, de hol nincs? Meglátod mennyire fognak ettől függetlenül ragaszkodni egymáshoz.

Atizka, tök érdekes, sok bennünk a közös, pl. a keresztnevünk, meg nálunk is 7 év a korkülönbség, a tesóm és köztem, és nekem is nővérem van. Nálunk is én csak egy fölösleges tartozék voltam a tesóm szemében, nem igazán szeretett engem, mert nem tudott mit kezdeni velem. Hiszen ő pont a felnőtté válás felé vezető útra lépett, én meg még kis "pisis" voltam neki.
Én is pont ezért szerettem volna kis korkülönbséget a gyermekeim között, mert nem akartam, hogy kolonc legyen egyiknek a másik, vagy hogy felnőtt legyen a nagyobbik idő előtt, mert nem kell, hogy szülőhelyettesítőként viselkedjen. Hiszen ő testvér, nem a szülő.

Nahát, micsoda változás.
Nem sok időt adtam ennek a topiknak, de úgy látszik tévedtem.

Páfrány!
Én a Pécsi Tudományegyetemre "járok". Jelenleg nyakamon a vizsgaidőszak, amkor lehet, tanulok.
Tanulni szerintem mindig érdemes, bár ez is plusz szervezést igényel, hiszen vizsgára nem vihetem magammal a gyerekeket.

Atizka
tőled ment egy privi.....igen...az 1 db.
Max. még 1 embertől mehetett.....

Egyébként meg tök fölösleges ide írni, mert annyira nem vagy intelligens drága páfrány, hogy a negatív véleményeket is figyelembe vedd, inkább átugrod, tehát 4-et elolvasol, 40-et átugrasz, pedig az a 40 a jó vélemény, ezt hidd el!

Esthajnacsillag
lehet, hogy örökbe lehet adni azt a gyereket, de az a gyerek már a pociban érez nagyon sok mindent, ami meghatározó lesz a továbbiakban is, mikor megszületik....ezzek ez a baj....ha nem szeretik, érzi.


Dia
nagyon sok okosságot írtál, szívesen olvastalak.

...

Nem gondoltam, hogy ennyien írtok még, és iylen okosságokat. Abban sem bíztam, hogy jelentkezik még Páfrány. De örülök neki, hogy írt.

Én korán szültem, tervezett baba volt. Ha mégegyszer előlről kezdenem, mégegyszer így csinálnám!!! Az, hogy nagy korkülönbség van a gyerkőceim között, azt a sors rendelte így. Sajna, hiába szerette, volna kis korkülönbséget, nekem nem jött6jön össze. Pedig kipróbálnám szívesen

Páfrány!
Az a baj, hogy mindig kergetsz vmit, vmi oylat ami nem a tied, nem lehet a tied. Nem a saját életed éled, hanem mindig oylanra vágysz, ami neked nincs, nem lehet. Így nem lehet élni!!! Addig nem tudsz "meggyógyulni", amíg nem fogadod el magadat oylannak, amilyen vagy, azt a helyzetet amiben élsz! És már többen leírták előttem, de én is ezt látom, hogy mindenben a negatívumot keresed. nem tudsz örülni smeminek, mindennek az árnyoldalát nézed. Így nem lehet élni!!! Van pár mondás, ami sezrint kell, hogy éljük az életünk, és úgy minden nehézséget, akadályt könnyebben veszünk: A felhők felett mindig süt a nap! Nekem abszolút nincs seígtségem, idősek a szüleim, inkább ők szorulnak ápolásra, anyósomék meg dolgoznak, és ráadásul midn2 szülő 90km.re él. Esélyem sincs oylan dolgokért segítséget hívni, amiket leírsz, még másért se. De ha lenne, akkor sem venném igénybe. Minek? A gyerekek élvezik, ha mehetnek, ha újat látnak. Nekünk nem volt nagy baráti körünk, a gyerekek hozták a barátságokat, így iylen cipőben sosem jártam, de amit írt Dia, sztem nem egyedi eset. Azt tanácsolom, próbáld meg minden dogloban megkeresni a jót, örülj annak az életnek, ami adatod neked, és gondolj azokra, akik irigyek rád. Inkább téged irigyeljenek, mint sajnáljanak!!!

AZ a baj a mai világgal, hogy 30 előtt senki nem akar szülni, aki meg szül, azt lenézik. Miért van az a rengeteg meddőségi gond? Azért, mert sokaknak 30 éves koruk előtt eszükbe sem jut, hogy szülnének, majd azt gondolják, hogy hopp, jöjjön a ygerek és az jön is. pedig nem így van. Persze itt is, mint mindig tisztelet a kivételnek!!! Az én szüleim 15 évet vártak rám, akkor még sehol sem volt a lombik, sajna testvérem sem lehetett. Pedig nagyon jó lenne.

Moni!

Ehhez nem is lehet többet hozzárakni...ez úgy jó és igaz ahogy leírtad!!

Panni

atizka!
valószínűleg azért írja más is az abortuszt, mert annak túl sok esélye nincs, h hirtelen megváltozik az érzés páfrányban és rájöjjön, h ő mindig is anya akart lenni és boldog, h van 2 szép gyermeke.... annak meg mi értelme, h a gyerkőce most is azt látja, h anya rossz kedvű, depresszív. arról nem is beszélek, h a nyaralás hiányzik neki, meg a buli....

inkább ne szülessen meg egy olyan baba, aki már anya pocakjában azt kapja, h nem akarták és nem is akarják és csak nyűgnek tartják. az örökbefogadásnak is mi értelme?! jóval több gyermek van, mint amennyien örökbe akarnak fogadni.... szuper élete lehet egy babának/gyermeknek az intézetben.



sajnos, én is azok közé tartozom, akik több éve várnak a babára. én mindössze 26 vagyok, de már 5. éve várunk rá. megjártam már inszemet, lombikot, műtétet... és még miegymást.
iszonyatosan felháborít engem is, ha vki azt írja, h véletlen összejött, és nem akartuk, de becsúszott.

sajnos páfrány azt kell mondjam, h a ti védekezésetek is felelőtlen volt. ha egy kicsit is utánanézel/utánanéztél volna, akkor láthatnád, h nem egy megbízható védekező eszköz. de ha logikusan gondolkodsz, akkor is egyértelmű, h miért. (nem véletlenül ajánlják az óvszert)

összetenném a két kezem, ha azzal a "nyűggel" kéne foglalkoznom, h nem mehetek sehova amiatt, h babám van. arról nem is beszélve, h lassan már a 2. babánál szeretnék tartani.

gondold talán végig, h akkor hogy éreznél, ha te lennél a mi helyzetünkben?! örülj annak, h babát kaptál!!!! (bár itt ismét megkérdőjelezem az isteni gondviselést és egyebeket, mert marhára nem értem, h nektek minek ad babát... hisz egy is sok nektek/neked)
nem is akarom leírni a véleményemet, mert bennem is dúlnak az érzések. egyre csak azt érzem, h mikor megszületik, inkább add nekünk a babád... de közben rájövök, h örökbefogadni talán azért nem biztos, h akarnám, mert az a kis lény tőled folyamatosan azt kapja, h minek jött ő és hogy te mennyire nem szereted. arról nem is beszélve, h te magad is leírod, h sokszor vagy depresszív.... nos, ez főleg jót tesz a 2 gyerkőcnek!
gyönyörű szép lelkivilággal fognak élni, hála neked!

nekem többször fejemhez vágta anyukám, h nem akart.... azóta is "köszönöm" neki, h így kell élnem és orvoshoz kell fordulnom a sok lelki sz*rság miatt! évekig küzdöttem azzal, h rettegtem, h majd talán én is ilyen leszek, és azóta is küzdök az önbizalmammal és egyéb olyan lelki tényezővel, amiről tudom, h ma még ezek miatt nincs babám.

azzal pedig egyetértek, h nem véletlen tart itt a világ, ahol tart. hanem amiatt, h emberek lesz*rják, átugorják azon véleményeket, amik nem vele egyetértőek! pedig talán azokból lehetne tanulni.
talán pont az én történetemből jöhetnél rá, h mennyire szerencsés vagy

ja és még vmi páfrány!
hisztis tündérnek nevezed a kislányod. gondold végig, h talán nem miattad hisztis?! talán nem a te negativitásod váltja ki belőle ezt? kicsit összeszedve magad ülj le és lásd meg, h a gyermeked nagyon is tükröt mutat rád! lásd meg, h ha te változol, ő sem a feszültségben fog élni és más lesz az ő kis lelke (is)!

és őszintén remélem, h kiolvasod a soraimból, h habár iszonyú cifrákat tudtam volna írni elsőre, azért próbáltam segítve írni! és a legutolsó gondolatom is a kislányod lelkének épsége miatt íródott és nem azért, h téged kritizáljalak! (sajnos saját bőrömön tudom, h mennyit ártasz neki, ha nem változol meg sürgősen)