Új privát üzeneted érkezett!
2009.11.07 14:33
oké Betti,megbeszéltük! 
igen,pontosan ezt éreztem,de tényleg,ahogy jött,úgy múlt az érzés és imádom...
nagyon sok Kisbaba megy el,nem értem miért,mindig váratlan és megállíthatatlan..és szinte minden lánynak,akivel egy kórteremben feküdtem volt vmi tragédia az életében....pedig sok lány megfordult az alatt a 10 hét alatt..volt akinek azért kellett művi úton elvetélnie 14 hetesen,mert rosszul volt beállítva a cukra...
a rendszer viszont elkeserítő..nem kapnak segítséget,senki se nyújt kezet,csak hazaküldik mihamarabb....
igen,pontosan ezt éreztem,de tényleg,ahogy jött,úgy múlt az érzés és imádom...
nagyon sok Kisbaba megy el,nem értem miért,mindig váratlan és megállíthatatlan..és szinte minden lánynak,akivel egy kórteremben feküdtem volt vmi tragédia az életében....pedig sok lány megfordult az alatt a 10 hét alatt..volt akinek azért kellett művi úton elvetélnie 14 hetesen,mert rosszul volt beállítva a cukra...
a rendszer viszont elkeserítő..nem kapnak segítséget,senki se nyújt kezet,csak hazaküldik mihamarabb....
2009.11.07 15:37
Igen, a negatív statisztika nem kelendő a kórházban, és mivel a nőgyógyászat sikerág, és a születés pozitívum, nem nagyon szeretik a sikertelenséget.
Csakhát az ember nem tehet róla.
Érdekes, amit írsz, hogy nem volt jó a cukra....az én cukromat a kutya nem nézte idáig, a legelső vérképet is 16 hetesen,,,,,,namost ugye akkor észrevenni már valamit......
Csakhát az ember nem tehet róla.
Érdekes, amit írsz, hogy nem volt jó a cukra....az én cukromat a kutya nem nézte idáig, a legelső vérképet is 16 hetesen,,,,,,namost ugye akkor észrevenni már valamit......
Betti
2009.11.07 20:49
Tünci sokat gondoltam rád elsején,hogy milyen nehéz lehet neked,hogy nem tudsz kimenni Violához.
Igazábol közhelyeket nem szeretnék irní,hogy majd kimész hozzá meg stb,stb...csak azt,hogy kitartás
Gratula a kicsifiúhoz!
Mi nem tudjuk még mi lesz(kislányt tippeltek egyszer),de mostmár nem is szeretnénk megtudni majd csak február elején
Sajnálom az angyalkákat,akik elmentek ebböl a világból...
Betti cukorterhelés a 24.-dik hétben van,te most hány hetes is vagy?
Nézi vaklaki ezt a béna csillag születik-et?
Igazábol közhelyeket nem szeretnék irní,hogy majd kimész hozzá meg stb,stb...csak azt,hogy kitartás
Gratula a kicsifiúhoz!
Mi nem tudjuk még mi lesz(kislányt tippeltek egyszer),de mostmár nem is szeretnénk megtudni majd csak február elején
Sajnálom az angyalkákat,akik elmentek ebböl a világból...
Betti cukorterhelés a 24.-dik hétben van,te most hány hetes is vagy?
Nézi vaklaki ezt a béna csillag születik-et?
2009.11.07 23:19
Olvasgattam visszamenőleg tavalyi üzeneteket.
Mennyire megdöbbentő, hogy közületek nagyon soknak ugyanolyan problémái voltak, mint most nekem! Azt hittem, ez csak nálam működik így! És mégse!
Én szintén úgy voltam, vagyok, hogy nem akarok senkivel beszélni a kisbabámról. Csak anyuékkal, a húgommal, s a férjemmel.
Ők velem voltak, s próbálták visszaadni a reményt, az optimizmusomat.
Mindenki mással úgy voltam, hogy nem akarok találkozni senkivel, aki tudta, hogy terhes vagyok.
Három hétig ki se mozdultam itthonról. Féltem, hogy bárki rákérdez, s kiborulok.
Strucc politikát folytattam, hogy ha nem gondolok a picimre, nem fáj annyira! De ha bármi, vagy bárki az eszembe juttatta, akkor kiborultam. Így féltem bárkivel találkozni, nehogy eszembe jussanak az emlékek!
De rájöttem, hogy annál rosszabb! Gondolnom kell rá, el kell fogadnom, hogy elvesztettem a gyermekem!
Elmentem sétálni a tópartra, s végig rágtam mindent többször is. Minél többet gondoltam rá, hogy jobb helyen van, hogy a lelke itt van velem! Hogy visszajön majd hozzánk!
Sokszor gondolkodtam azon, hogy nem lettünk volna jó szülők, amiért ez történt? Vagy jobban összehoz minket? Vagy megelőztünk olyan problémát, amire még nem voltunk felkészülve?
Csak magyarázatokat próbáltam keresni, de nincs! Csak a lelkemet nyugtatom, hogy próbálok okot találni erre a szörnyűségre.
A férjemmel szintén úgy vagyok, mint ti sokan voltatok!
Ő úgy viselkedik, mintha nem történt volna semmi! Ha sírok vígasztal, de azon kívül nem foglalkozik velem. Néha úgy érzem, úgy élünk egymással, mint két albérlő.
Igaz, hogy amikor felkel, már megy dolgozni, s késő éjjel jön meg. Heti egy napot van itthon, de netezik az egyik szobába, én meg a másikba.
Igaz, ő sose volt egy beszélgetős fajta! Most, hogy olvasgattalak benneteket, úgy érzem, hogy nem vele van baj, csak a férfiak így viselik!
Remélem, legalábbis ez van, s nem nagyobb gond!
Ezért is vártam a picimet, hogy ha meglesz, nem leszek egyedül! Én elég beszédes családból származom, s nehezen viselem, hogy ő meg csendes. Sose beszél arról, mi volt a munkahelyén, mi történt aznap vele! Szóval semmiről. Reménykedtem, hogy a kisfiúnk születése után nem fog zavarni, mivel ő kitölti minden percemet!
S most megint itt vagyok egyedül! S minimum egy év, ha minden jól megy, mire lehet egy babám! Most újra meg kell szoknom, hogy még mindig egyedül kell lennem!
Mennyire megdöbbentő, hogy közületek nagyon soknak ugyanolyan problémái voltak, mint most nekem! Azt hittem, ez csak nálam működik így! És mégse!
Én szintén úgy voltam, vagyok, hogy nem akarok senkivel beszélni a kisbabámról. Csak anyuékkal, a húgommal, s a férjemmel.
Ők velem voltak, s próbálták visszaadni a reményt, az optimizmusomat.
Mindenki mással úgy voltam, hogy nem akarok találkozni senkivel, aki tudta, hogy terhes vagyok.
Három hétig ki se mozdultam itthonról. Féltem, hogy bárki rákérdez, s kiborulok.
Strucc politikát folytattam, hogy ha nem gondolok a picimre, nem fáj annyira! De ha bármi, vagy bárki az eszembe juttatta, akkor kiborultam. Így féltem bárkivel találkozni, nehogy eszembe jussanak az emlékek!
De rájöttem, hogy annál rosszabb! Gondolnom kell rá, el kell fogadnom, hogy elvesztettem a gyermekem!
Elmentem sétálni a tópartra, s végig rágtam mindent többször is. Minél többet gondoltam rá, hogy jobb helyen van, hogy a lelke itt van velem! Hogy visszajön majd hozzánk!
Sokszor gondolkodtam azon, hogy nem lettünk volna jó szülők, amiért ez történt? Vagy jobban összehoz minket? Vagy megelőztünk olyan problémát, amire még nem voltunk felkészülve?
Csak magyarázatokat próbáltam keresni, de nincs! Csak a lelkemet nyugtatom, hogy próbálok okot találni erre a szörnyűségre.
A férjemmel szintén úgy vagyok, mint ti sokan voltatok!
Ő úgy viselkedik, mintha nem történt volna semmi! Ha sírok vígasztal, de azon kívül nem foglalkozik velem. Néha úgy érzem, úgy élünk egymással, mint két albérlő.
Igaz, hogy amikor felkel, már megy dolgozni, s késő éjjel jön meg. Heti egy napot van itthon, de netezik az egyik szobába, én meg a másikba.
Igaz, ő sose volt egy beszélgetős fajta! Most, hogy olvasgattalak benneteket, úgy érzem, hogy nem vele van baj, csak a férfiak így viselik!
Remélem, legalábbis ez van, s nem nagyobb gond!
Ezért is vártam a picimet, hogy ha meglesz, nem leszek egyedül! Én elég beszédes családból származom, s nehezen viselem, hogy ő meg csendes. Sose beszél arról, mi volt a munkahelyén, mi történt aznap vele! Szóval semmiről. Reménykedtem, hogy a kisfiúnk születése után nem fog zavarni, mivel ő kitölti minden percemet!
S most megint itt vagyok egyedül! S minimum egy év, ha minden jól megy, mire lehet egy babám! Most újra meg kell szoknom, hogy még mindig egyedül kell lennem!
2009.11.08 09:18
Éjfél körül mentek el a vendégek, maradt egy csomó kaja, most vakarom a fejem, mit csináljak vele. De jó volt.
Tündike.
Én örülök annak, bár ez egy kicsit morbidan hangzik, itt, mert ennek nem lehet örülni, de másként nem tudom kifejezni, hogy a régi hsz-einkkel tudunk neked is segíteni, hogy hogyan éreztünk, hogyan voltunk akkor. Mi sokszor ide jöttünk, mert csak itt lehetett őszintén megnyilvánulni, itt nem nevetett ki senki, nem sürgetett türelmetlenül...
Szerintem a nem beszélgetés a férjeddel továbbra is zavart volna, valahol egyszer egy okos pszichiáter azt mondta, a gyermek születése nem oldja meg a párkapcsolati problémákat, csak kicsit, talán néhány hónapot tol rajta.
Az is lehet, hogy a férjed ilyen természet, így kell elfogadni, de ha mást szeretnél, biztosan nem lenne belőle baj, ha beszélnél a vágyaidról neki. De nyilván te ismered, én csak ötletelgetek itt.
Nekem mindkétszer, napra pontosan 6 hétre jött meg. És utána be is állt. Először 23 napra, másodszor 28 napra, először tejapasztót is szedtem, az sem zavart be. Nagyon tudja a test mit kell tenni, bizonyos esetekben.
Itt továbbra is ömlik az eső! Másfele mi a helyzet?
Tündike.
Én örülök annak, bár ez egy kicsit morbidan hangzik, itt, mert ennek nem lehet örülni, de másként nem tudom kifejezni, hogy a régi hsz-einkkel tudunk neked is segíteni, hogy hogyan éreztünk, hogyan voltunk akkor. Mi sokszor ide jöttünk, mert csak itt lehetett őszintén megnyilvánulni, itt nem nevetett ki senki, nem sürgetett türelmetlenül...
Szerintem a nem beszélgetés a férjeddel továbbra is zavart volna, valahol egyszer egy okos pszichiáter azt mondta, a gyermek születése nem oldja meg a párkapcsolati problémákat, csak kicsit, talán néhány hónapot tol rajta.
Az is lehet, hogy a férjed ilyen természet, így kell elfogadni, de ha mást szeretnél, biztosan nem lenne belőle baj, ha beszélnél a vágyaidról neki. De nyilván te ismered, én csak ötletelgetek itt.
Nekem mindkétszer, napra pontosan 6 hétre jött meg. És utána be is állt. Először 23 napra, másodszor 28 napra, először tejapasztót is szedtem, az sem zavart be. Nagyon tudja a test mit kell tenni, bizonyos esetekben.
Itt továbbra is ömlik az eső! Másfele mi a helyzet?
Betti
2009.11.08 09:48
Kedves Tündike!
Ha olvastad azokat a korai üzeneteinket, akkor nem is ismétlem magam..de pontosan ezt éreztem én is.Képtelen voltam az utcára is kilépni, kb egy hétig még az udvarra se, nehogy meglásson egy szomszéd, nehogy bármit mondani kelljen..de sajnos nagyon-nagyon hosszú idő után is lesz, aki rákérdez(mondjuk egy rég látott barát, majd sok hónap múlva, megkérdezi, ohgy van a baba...)..a férjeddel pedig biztosan rendeződnek a dolgok,Ők valóban másképp gyászolnak, számukra is hidd el személyes kudarc..valahogy úgy tudnám most utólag megfogalmazni, ohgy (férjem szavai..)"megbuktak" apaként, családfőként, a feleség és gyermek védelmezőjeként!!Ettől szenvednek, mert látják ,ohgy ebben tehetetlenek, ohgy nem tudtak segíteni, nem tudták befolyásolni..s most figyelik a szenvedésünket, s megint nem tudják, ohgy vegyék el a fájdalmunk..és hónapokkal később láttam a férjem összeomlani, amikor már engem biztonságban tudott..bevallom szörnyű ,önpusztító gondolataim voltak, s ha akkor ne merősnek látom Őt, akkor nem is akartam volna túlélni..
De butaság lenne azt mondani ,hogy nem viseli meg a házasságot, igenis rámehet a kapcsolat, de mindennél jobban meg is erősítheti...
A másik kérdésed:nekem éppen csak elmúlt a szülés utáni vérzés és rögtön jelentkezett a menzesz, kb hat hétnél, először nem is tudtam ,hogy az már a menzesz..borzasztó érzés volt, ohgy a testem visszatér a régi kerékvágásba...én kb a 8.héten voltam kontrollon, addigra már a hasi seb is teljesen begyógyult, s azután visszamentem dolgozni, de az rettenetes volt.
Ha olvastad azokat a korai üzeneteinket, akkor nem is ismétlem magam..de pontosan ezt éreztem én is.Képtelen voltam az utcára is kilépni, kb egy hétig még az udvarra se, nehogy meglásson egy szomszéd, nehogy bármit mondani kelljen..de sajnos nagyon-nagyon hosszú idő után is lesz, aki rákérdez(mondjuk egy rég látott barát, majd sok hónap múlva, megkérdezi, ohgy van a baba...)..a férjeddel pedig biztosan rendeződnek a dolgok,Ők valóban másképp gyászolnak, számukra is hidd el személyes kudarc..valahogy úgy tudnám most utólag megfogalmazni, ohgy (férjem szavai..)"megbuktak" apaként, családfőként, a feleség és gyermek védelmezőjeként!!Ettől szenvednek, mert látják ,ohgy ebben tehetetlenek, ohgy nem tudtak segíteni, nem tudták befolyásolni..s most figyelik a szenvedésünket, s megint nem tudják, ohgy vegyék el a fájdalmunk..és hónapokkal később láttam a férjem összeomlani, amikor már engem biztonságban tudott..bevallom szörnyű ,önpusztító gondolataim voltak, s ha akkor ne merősnek látom Őt, akkor nem is akartam volna túlélni..
De butaság lenne azt mondani ,hogy nem viseli meg a házasságot, igenis rámehet a kapcsolat, de mindennél jobban meg is erősítheti...
A másik kérdésed:nekem éppen csak elmúlt a szülés utáni vérzés és rögtön jelentkezett a menzesz, kb hat hétnél, először nem is tudtam ,hogy az már a menzesz..borzasztó érzés volt, ohgy a testem visszatér a régi kerékvágásba...én kb a 8.héten voltam kontrollon, addigra már a hasi seb is teljesen begyógyult, s azután visszamentem dolgozni, de az rettenetes volt.
2009.11.08 13:24
[quote="betti0412"] írta:betti0412jfél körül mentek el a vendégek, maradt egy csomó kaja, most vakarom a fejem, mit csináljak vele.
Betti! Nekem lenne ötletem...
[quote="betti0412"]I írta:betti0412tt továbbra is ömlik az eső! Másfele mi a helyzet?
...de ebben az esős időben valószínűleg a postagalambok sem működnek.
Itt is esik, és feltehetően még fog is egy darabig: amerre csak nézek, szürke az ég.
2009.11.08 15:56
Sziasztok!
Tünci, de jó már "hallani"! Nagyon izgultam értetek, de hívni nem mertelek, féltem, nem tudok Neked erőt adni. És féltem idejönni, mit fogok olvasni.
Most jól vagytok? Mit mondott a doki, végig feküdnöd kell? És mi volt a baj? Bocs, de én igazából nem is tudom, mi történt pontosan.
Kisfiú Neked is...milyen jó így. Neveken gondolkodtatok?
Tudod, mi történt a 24 hetes ikrekkel, miért indult meg a szülés? Szörnyű, hogy ilyen sokszor megtörténik, amiről addig nem is kellett, hogy tudjunk...
Mindenszentek...én igazából azt viseltem nehezen, hogy anyám vagy nővérem vagy a család többi tagja még csak meg sem említette őket, gyertyagyújtásról nem is beszélve. Ja, persze, mert hát ők nem voltak igazi gyerekek, nem igaz?
Tündike, minden töktermészetes, amit érzel, amit gondolsz. Így voltunk ezzel valamennyien. A házasságot illetően tényleg nehéz, mondjuk nálunk én zárkóztam teljesen magamba, ez okozott nehézséget, nem az, hogy a férjem másként gyászol. Tudtam, hogy neki is iszonyatos. Aztám kikerültünk ebből, de hosszú idő kellett, mire újra felé tudtam fordulni. Még olyan friss ez a Ti fájdalmatok...Valahol mindenkinek alapélménye a magány, de ha ennyire egyedül érzed magad mellette, az nem túl jó...
Nekem is hat hétre jött meg.
Betti, köszi, megvagyok. Még az alagútban.
Sok volt a munka mostanában, megkezdődött a vizsgaidőszak is, és nem is tudom, féltem jönni.
Teljesen igazad van, a nőgyógyászoké sikerszakma.
Szinti, majd írd meg, Nálatok ki várható, ok?
Jázmin, Franka?
Tünci, de jó már "hallani"! Nagyon izgultam értetek, de hívni nem mertelek, féltem, nem tudok Neked erőt adni. És féltem idejönni, mit fogok olvasni.
Most jól vagytok? Mit mondott a doki, végig feküdnöd kell? És mi volt a baj? Bocs, de én igazából nem is tudom, mi történt pontosan.
Kisfiú Neked is...milyen jó így. Neveken gondolkodtatok?
Tudod, mi történt a 24 hetes ikrekkel, miért indult meg a szülés? Szörnyű, hogy ilyen sokszor megtörténik, amiről addig nem is kellett, hogy tudjunk...
Mindenszentek...én igazából azt viseltem nehezen, hogy anyám vagy nővérem vagy a család többi tagja még csak meg sem említette őket, gyertyagyújtásról nem is beszélve. Ja, persze, mert hát ők nem voltak igazi gyerekek, nem igaz?
Tündike, minden töktermészetes, amit érzel, amit gondolsz. Így voltunk ezzel valamennyien. A házasságot illetően tényleg nehéz, mondjuk nálunk én zárkóztam teljesen magamba, ez okozott nehézséget, nem az, hogy a férjem másként gyászol. Tudtam, hogy neki is iszonyatos. Aztám kikerültünk ebből, de hosszú idő kellett, mire újra felé tudtam fordulni. Még olyan friss ez a Ti fájdalmatok...Valahol mindenkinek alapélménye a magány, de ha ennyire egyedül érzed magad mellette, az nem túl jó...
Nekem is hat hétre jött meg.
Betti, köszi, megvagyok. Még az alagútban.
Sok volt a munka mostanában, megkezdődött a vizsgaidőszak is, és nem is tudom, féltem jönni.
Teljesen igazad van, a nőgyógyászoké sikerszakma.
Szinti, majd írd meg, Nálatok ki várható, ok?
Jázmin, Franka?
Zaha
2009.11.08 17:57
jaj Leda,tiszta szívből gratulálok!!!!végül csak kiderült ez a különleges név!!!!
ha majd lesz időd,megírod nekem mi hogyan is volt????
Zaha drága!
örömmel hallom,hogy azért a férjeddel rendeződnek..olyan nehéz volt nálunk is,talán emlékeztek annak idején milyen sokat bizonytalankodtam..
az ikres anyuka..ugyanaz,mint már oly sokszor.megállíthatatlanul megindult..ők a szülést sem élték túl úgy tudom..a 700 grammos másik baba egy ideig küzdött,hallottam,ahogy beszélik a folyosón:még él...aztán amikor kérdeztem ,csak annyit mondott a szülésznő,ne gondoljak őrá...
nagyon hiányzik,hogy nem tudok menni Violához,nagyon..férjem küldött képeket a fényeiről..úgy sírtam..most is nagyon sokat gondolok rá,nem lesz ez másképpsoha.
a kórházban mindegyikünk babájáért gyújtottam a mécsest...
a gond az volt(remélem múlt idő),hogy találtak egy hematómát a méhfal és a lepény között,valószínű ezért véreztem,aztán kicsit görcsöltem is..(plusz az alacsony vérnyomástól elájultam...)szigorúan feküdnöm kell egészen addig,amíg biztonságos kort el nem érünk.ez kb február vége,tehát kb három és fél,négy hónap.a császár március utosó hetében várható,de megnéztem Betti kiírt napján már hivatalosan sem lenne korababa!!!
egyébként nagyon sok korababa született,32-35 hét között,de vannak sokan,akiknek nem is kellett intenzív ellátás olyan érettek voltak.
Remélem Franka és Jázmin is jól vannak!!!!
ha majd lesz időd,megírod nekem mi hogyan is volt????
Zaha drága!
örömmel hallom,hogy azért a férjeddel rendeződnek..olyan nehéz volt nálunk is,talán emlékeztek annak idején milyen sokat bizonytalankodtam..
az ikres anyuka..ugyanaz,mint már oly sokszor.megállíthatatlanul megindult..ők a szülést sem élték túl úgy tudom..a 700 grammos másik baba egy ideig küzdött,hallottam,ahogy beszélik a folyosón:még él...aztán amikor kérdeztem ,csak annyit mondott a szülésznő,ne gondoljak őrá...
nagyon hiányzik,hogy nem tudok menni Violához,nagyon..férjem küldött képeket a fényeiről..úgy sírtam..most is nagyon sokat gondolok rá,nem lesz ez másképpsoha.
a kórházban mindegyikünk babájáért gyújtottam a mécsest...
a gond az volt(remélem múlt idő),hogy találtak egy hematómát a méhfal és a lepény között,valószínű ezért véreztem,aztán kicsit görcsöltem is..(plusz az alacsony vérnyomástól elájultam...)szigorúan feküdnöm kell egészen addig,amíg biztonságos kort el nem érünk.ez kb február vége,tehát kb három és fél,négy hónap.a császár március utosó hetében várható,de megnéztem Betti kiírt napján már hivatalosan sem lenne korababa!!!
egyébként nagyon sok korababa született,32-35 hét között,de vannak sokan,akiknek nem is kellett intenzív ellátás olyan érettek voltak.
Remélem Franka és Jázmin is jól vannak!!!!
2009.11.08 21:18
Tünci, megértem, hogy nagyon rossz, nem tudsz menni Violához. De gondolj arra, hogy férjurad rendben tudja tartani szépen, a többi pedig nem ott van...
Köszi a mécsest.
Akkor hát fekvés, fekvés, fekvés, utána úgysem lesz rá sok időd, így legyen.
És azt nem tudod, mi okozhatta, hogy beindult a szülés? Ne haragudj a faggatózásért.
Jó, hogy megint vagy.
Jó éjt mindenkinek.
Köszi a mécsest.
Akkor hát fekvés, fekvés, fekvés, utána úgysem lesz rá sok időd, így legyen.
És azt nem tudod, mi okozhatta, hogy beindult a szülés? Ne haragudj a faggatózásért.
Jó, hogy megint vagy.
Jó éjt mindenkinek.
Zaha
2009.11.08 21:41
azt mondták a szülésznők hogy legtöbbször semmi magyarázat..mert sem a görcsök, sem egy fertőzés nem biztos kiválltó ok,mert sokan úgy is simán kihordják.. egy bizonyos ponton túl a méhszáj miatt már nincs megállás.de ezt sosem tudják előre,nagyon egyéni.
ami engem ütött szíven az a szomszéd szobában fekvő lány története...a 24.hét óta feküdt bennt,már betöltötte a 33-at és még mindig bíznak az orvosok benne,hogy ennél tovább is hordja..9 hete van nyitva két ujjnyia a belső méhszája és feszül a burok is..és mégis együtt vannak még,fürdik,vcre jár és tartja a méhszája ezt az állapotot..én pedig három napot bírtam így..és ez Viola életébe került....ezt sosem tudom feldolgozni.
ami engem ütött szíven az a szomszéd szobában fekvő lány története...a 24.hét óta feküdt bennt,már betöltötte a 33-at és még mindig bíznak az orvosok benne,hogy ennél tovább is hordja..9 hete van nyitva két ujjnyia a belső méhszája és feszül a burok is..és mégis együtt vannak még,fürdik,vcre jár és tartja a méhszája ezt az állapotot..én pedig három napot bírtam így..és ez Viola életébe került....ezt sosem tudom feldolgozni.
2009.11.08 22:08
Tünci te is irtad,hogy mindenki szervezete másmilyen.
Valaki végig görcsöl,fertőzése van.mégis túlhordja.
Látod ez a csaj is már túl van a veszélyen,még ha 2-3 hétig egyben marad,akkor minden okés lesz!Kívánom neki!
Annyira rossz,hogy manapság annyit kell szenvedni a nőknek a babáért,valamikor 13-mat is megszültek,most néha egy is bajosan megy!
Névről már gondolkodtatok Tünci?
LEDANAK NAGY-NAGY GRATULA!
Zaha ha kibirjuk,akkor nemszeretnénk megtudni a baba nemét!
Legyen meglepi!
Valaki végig görcsöl,fertőzése van.mégis túlhordja.
Látod ez a csaj is már túl van a veszélyen,még ha 2-3 hétig egyben marad,akkor minden okés lesz!Kívánom neki!
Annyira rossz,hogy manapság annyit kell szenvedni a nőknek a babáért,valamikor 13-mat is megszültek,most néha egy is bajosan megy!
Névről már gondolkodtatok Tünci?
LEDANAK NAGY-NAGY GRATULA!
Zaha ha kibirjuk,akkor nemszeretnénk megtudni a baba nemét!
Legyen meglepi!
2009.11.09 10:57
Sziasztok Lányok!
Tünci!
Végre-végre itt vagy, és jól vagy! A kisfiadhoz pedig óriási gratula! Hatalmas boldogság ez! És látod látod, az angyalkák sosem jönnek vissza, mert nekik megvan már a nagyon jó helyük. Majd mi megyünk hozzájuk, és találkozunk velük és bepótolunk mindent, ami itt a földön nem jött össze. Én hiszek ebben
Pihenj sokat, és fogadj szót a dokidnak !
Tündike!
Nagyon rossz lehet most neked, főleg, hogy ennyire másképp kommunikál a férjed. Az én férjem is nagyon befele forduló volt, amikor megismerkedtünk, és pedig pont az ellentéte. Nekem beszélni kell, és kiadni magamból mindazt ami bánt. Úgy gondoltam az elején, hogy megleszünk így is egymás mellett, de rájöttem, hogy valahogy össze kell hangoljuk ezt a dolgot. Szerencsém volt, hogy erről meg tudtam őt is győzni, és miután sikerült egy két mélyebb beszélgetést összehoznunk, rájött, hogy milyen jól érzi utána magát. A mai napig nem igazán kezdeményez mélyebb beszélgetéseket, de ha úgy adódik, nem zárkózik el a kommunikáció elől. Ha majd túl leszek valamennyire a lelki traumádon, meg kellene neked is próbálni rávenni őt, hogy néha meséljen magáról. Hátha ő is kedvet kap a mélyebb beszélgetéshez.
Szerintem, ez nem csak a te férjednek a hiányossága, hanem ez egy tipikus férfi tulajdonság. Nem szeretnek lelkizni, mert azt hiszik, azzal megcáfolják a férfi mivoltjukat.
Nagyon sokat írtatok, most másra nem nagyon maradt időm. Talán még annyi, hogy ma megyek vissza a 6 hetes kontrollra (ami igazából 7 hetes). Nagyon remélem, hogy a dokim csupa jót fog mondani, és szép vastag m.nyálkahártyát fog látni.
Nekem egyébként kereken és pontosan 28 napra jött meg a szüléstől, pedig én is szedtem a tejapasztó hormontablettát több mint két hétig. Kíváncsi vagyok, hogy másodszorra tartja-e a 28 napot a ciklusom.
Puszi mindenkinek!
Tünci!
Végre-végre itt vagy, és jól vagy! A kisfiadhoz pedig óriási gratula! Hatalmas boldogság ez! És látod látod, az angyalkák sosem jönnek vissza, mert nekik megvan már a nagyon jó helyük. Majd mi megyünk hozzájuk, és találkozunk velük és bepótolunk mindent, ami itt a földön nem jött össze. Én hiszek ebben
Pihenj sokat, és fogadj szót a dokidnak
!
Tündike!
Nagyon rossz lehet most neked, főleg, hogy ennyire másképp kommunikál a férjed. Az én férjem is nagyon befele forduló volt, amikor megismerkedtünk, és pedig pont az ellentéte. Nekem beszélni kell, és kiadni magamból mindazt ami bánt. Úgy gondoltam az elején, hogy megleszünk így is egymás mellett, de rájöttem, hogy valahogy össze kell hangoljuk ezt a dolgot. Szerencsém volt, hogy erről meg tudtam őt is győzni, és miután sikerült egy két mélyebb beszélgetést összehoznunk, rájött, hogy milyen jól érzi utána magát. A mai napig nem igazán kezdeményez mélyebb beszélgetéseket, de ha úgy adódik, nem zárkózik el a kommunikáció elől. Ha majd túl leszek valamennyire a lelki traumádon, meg kellene neked is próbálni rávenni őt, hogy néha meséljen magáról. Hátha ő is kedvet kap a mélyebb beszélgetéshez.
Szerintem, ez nem csak a te férjednek a hiányossága, hanem ez egy tipikus férfi tulajdonság. Nem szeretnek lelkizni, mert azt hiszik, azzal megcáfolják a férfi mivoltjukat.
Nagyon sokat írtatok, most másra nem nagyon maradt időm. Talán még annyi, hogy ma megyek vissza a 6 hetes kontrollra (ami igazából 7 hetes). Nagyon remélem, hogy a dokim csupa jót fog mondani, és szép vastag m.nyálkahártyát fog látni.
Nekem egyébként kereken és pontosan 28 napra jött meg a szüléstől, pedig én is szedtem a tejapasztó hormontablettát több mint két hétig. Kíváncsi vagyok, hogy másodszorra tartja-e a 28 napot a ciklusom.
Puszi mindenkinek!
2009.11.09 13:40
Ledanak sok sok gratula! És még több boldogságot mindkettőtöknek!
Tünci! Ne okold magad, van olyan, mikor a szervezeted ellen nem tudsz mit tenni! Egy darabig a lelkeddel tudod irányítani, de van egy pont, ahol önállósul, s nem tudsz vele mit kezdeni! Te megtettél mindent, amit tudtál, a többi nem rajtad múlt! Ki tudja, ki, vagy mi akarta így? Ki tudja, miért történt, DE NEM A TE HIBÁD!!!!
Az a helyzet a férjemmel, hogy Ő mindig is csendes volt. Már amikor megismertem, s így mentem hozzá! Így szeretem, csak most kicsit hiányzik, hogy nem egy beszédes pasas! De ha én kiborulok, és sírógöcsöt kapok, vígasztal, s látom a szemébe, hogy az ővé is könnyes. Neki is fáj!
Tegnap úgy éreztem, kicsit kezd tisztulni bennem a dolog. Amikor egyedül vagyunk, kicsit mintha menekülne a másik szobába. De az éjjel többször is felébredtem, hogy simogat, puszilgat, fogja a kezem, mikor azt hiszi, hogy alszok. Attól féltem, hogy engem okol, de nem! Csak nem akar belegondolni, mert akkor Ő se tudja tartani magát, ha látja, hogy én mennyire szenvedek! Erősnek kell lennie, hogy mindketten kibírjuk! Mert én még nem vagyok az!
Lehet, hogy ez a férfiak dolga, mert minket nőket ez sokkal jobban felőröl! Bennük akkor tudatosul igazán, hogy apák, mikor már a kezükbe van a picibabájuk. Nekünk viszont az első perctől, mert mi érezzük a szívünk alatt minden mozdulatát, minden rezdülését!
Tünci! Ne okold magad, van olyan, mikor a szervezeted ellen nem tudsz mit tenni! Egy darabig a lelkeddel tudod irányítani, de van egy pont, ahol önállósul, s nem tudsz vele mit kezdeni! Te megtettél mindent, amit tudtál, a többi nem rajtad múlt! Ki tudja, ki, vagy mi akarta így? Ki tudja, miért történt, DE NEM A TE HIBÁD!!!!
Az a helyzet a férjemmel, hogy Ő mindig is csendes volt. Már amikor megismertem, s így mentem hozzá! Így szeretem, csak most kicsit hiányzik, hogy nem egy beszédes pasas! De ha én kiborulok, és sírógöcsöt kapok, vígasztal, s látom a szemébe, hogy az ővé is könnyes. Neki is fáj!
Tegnap úgy éreztem, kicsit kezd tisztulni bennem a dolog. Amikor egyedül vagyunk, kicsit mintha menekülne a másik szobába. De az éjjel többször is felébredtem, hogy simogat, puszilgat, fogja a kezem, mikor azt hiszi, hogy alszok. Attól féltem, hogy engem okol, de nem! Csak nem akar belegondolni, mert akkor Ő se tudja tartani magát, ha látja, hogy én mennyire szenvedek! Erősnek kell lennie, hogy mindketten kibírjuk! Mert én még nem vagyok az!
Lehet, hogy ez a férfiak dolga, mert minket nőket ez sokkal jobban felőröl! Bennük akkor tudatosul igazán, hogy apák, mikor már a kezükbe van a picibabájuk. Nekünk viszont az első perctől, mert mi érezzük a szívünk alatt minden mozdulatát, minden rezdülését!
2009.11.09 15:12
Sziasztok!
Leda nagyon sok boldogságot kívánok nektek!!
Tünci nem a te hibád ne okold magad. Gondolj most a pici fiadra most minden erődre és pozitív gondolatra szükség van és meglásd most minden rendben lesz!
Én műtét után 2 hétig véreztem és utána a műtét utáni 23. napon megjött.
Tegnap este néztem a Zone Reality-n a Csecsemő mentőket mennyi pici baba születet és mindt életben maradt. Igaz az Anglia vagy USA más a kórházi felszereltség!!
Remélem mindenki jól van!
Puszi!
Leda nagyon sok boldogságot kívánok nektek!!
Tünci nem a te hibád ne okold magad. Gondolj most a pici fiadra most minden erődre és pozitív gondolatra szükség van és meglásd most minden rendben lesz!
Én műtét után 2 hétig véreztem és utána a műtét utáni 23. napon megjött.
Tegnap este néztem a Zone Reality-n a Csecsemő mentőket mennyi pici baba születet és mindt életben maradt. Igaz az Anglia vagy USA más a kórházi felszereltség!!
Remélem mindenki jól van!
Puszi!
2009.11.09 15:39
Tünci!
Az meg lemaradt, hogy ne is gondolj arra, hogy a te hibád. Nem egy anyukától hallottam, hogy a vetélése, megszakítása, szülése után nem várták meg még a javasolt 3 hónapot sem, és rögtön teherbe estek, és egészséges babát szültek. Ez nem rajtunk múlik, főleg, hogy még tovább is vártatok a javasolt időnél.
Az meg lemaradt, hogy ne is gondolj arra, hogy a te hibád. Nem egy anyukától hallottam, hogy a vetélése, megszakítása, szülése után nem várták meg még a javasolt 3 hónapot sem, és rögtön teherbe estek, és egészséges babát szültek. Ez nem rajtunk múlik, főleg, hogy még tovább is vártatok a javasolt időnél.
2009.11.09 21:05
Tünci, ezt egyikünk sem tudja elfogadni szerintem soha, hogy a testünk nem úgy működött, ahogy nekik jó lett volna. Nekem az is sokszor eszembe jut, hogy mikor beindultak a fájások, és magnéziummal leállították, utána miért nem lehetett még várni?? Másnap megműtöttek, pedig tényleg leálltak a fájások, nem lehetett volna még nyerni egy kis időt? Csak akkor olyan természetesnek tűnt, hogy biztosan azt csinálják, ami a legjobb, nem is tudtam gondolkodni.
Most ez megint előkerült. Mindig mikor kezdek már kicsit megnyugodni ezektől a dolgoktól, jön valami. Pár hete bedurrant a hegem fölött egy kis rész, olyan mint egy sérv. Aztán a héten már ügyeleten is voltam, mert fájt, ma pedig megnézett a sebész, csütörtökön műteni kell. El nem tudja képzelni, mi lehet pontosan, valószínűleg a belső varrat begyulladt, de majdnem biztos benne, hogy nem sérv. Szóval megkérdezte, ugye nem fogom emelgetni a babát? (Látta a hegemet). Mondom nem. Utána a műtőscsaj: szoptat? Nem. Szemrehányó tekintet. Mert ha babázik...Nem babázom. Nem kérdezett többet. A doki meg csak megfogta a kezem, és azt mondta, ne haragudjak, buta kérdés volt. Honnan is tudhatta volna?
Angie, jó Neked, hogy így tudsz hinni, bízni.
Mi volt a kontrollon?
Tündike, biztosan nem okol a férjed, nagyon aranyos, ahogy leírtad.
Grácus, Veled mi a helyzet? Meló?
Betti, elintézted az elintéznivalót?
Szinti, akkor ez nagyon izgi lesz végig!!!
Zsófi, Jázmin, Cimpulusz, többiek, hogy vagytok?
Most ez megint előkerült. Mindig mikor kezdek már kicsit megnyugodni ezektől a dolgoktól, jön valami. Pár hete bedurrant a hegem fölött egy kis rész, olyan mint egy sérv. Aztán a héten már ügyeleten is voltam, mert fájt, ma pedig megnézett a sebész, csütörtökön műteni kell. El nem tudja képzelni, mi lehet pontosan, valószínűleg a belső varrat begyulladt, de majdnem biztos benne, hogy nem sérv. Szóval megkérdezte, ugye nem fogom emelgetni a babát? (Látta a hegemet). Mondom nem. Utána a műtőscsaj: szoptat? Nem. Szemrehányó tekintet. Mert ha babázik...Nem babázom. Nem kérdezett többet. A doki meg csak megfogta a kezem, és azt mondta, ne haragudjak, buta kérdés volt. Honnan is tudhatta volna?
Angie, jó Neked, hogy így tudsz hinni, bízni.
Mi volt a kontrollon?
Tündike, biztosan nem okol a férjed, nagyon aranyos, ahogy leírtad.
Grácus, Veled mi a helyzet? Meló?
Betti, elintézted az elintéznivalót?
Szinti, akkor ez nagyon izgi lesz végig!!!
Zsófi, Jázmin, Cimpulusz, többiek, hogy vagytok?
Zaha
2009.11.10 08:21
Alapvetően az én férjem is nagyon csendes fajta, keveset beszél, főleg ,ha érzelmekről van szó.Nagyon ritkán adja ki magát mások előtt, évekig "tanultuk", ohgy előttem megnyíljon.De sok doogban akkor is másképp gondolkodik, másképp él meg dolgokat.Tegnap volt is egy vitánk emiatt..majd mindjárt részletezem..
Tündike, megírnád, hogy ki volt az orvsosod?Ha nem szeretnéd elárulni, akkor megírnád ezt, akkor nem erőszakoskodok..
Angie,néha olvasom a márciusi topiot, figyelgetem mi is van előttem..és van a topikotokban pár anyuka,aki szerint "minden fejben dől el.." azért kiváncsi lennék tudná -e ezt mondani saját magának, ha olyasmin megy át ,mnit itt mindannyian..na, mindegy, csak ilyenkor arra gondolok, hogy ezeket tényleg komolyan gondolják-e.
Leda, ha majd tudsz ,írjál pár sort, nagyon izgulok értetek és sokat gondolok rátok!!
Grácus,én is szoktam nézni, de ezzel is csak kínzom magam..olyan hülye vagyok, úgysem változtathatunk már..de lehetetlenség elkerülni ezeket a gondolatokat..minden nap megkérdezte minden szobatársam:Első baba?..Nem..Jaj, és a másikat meg otthon hagytad?..Nem...
Zaha
Jaj, műtét??De nem is értem az orvosokat, begyulladt a belső varrat?????Hát ez tűnik a legvalószínűtlenebbnek, hiszen felszívódó varratokkal varrnak...Nekem a külsőket is benne hagyták javarészt és abból sincs már semmi.Jaj, nagyon remélem ,hogy nem sérv!!!És ambuláns műtét lesz, laparoszkópos???Gyorsan gyógyulj meg, remélem nem lesznek fájdalmaid!!!!!!
No, a vita a férjemmel:
Tegnap megint sírdogáltam, férjem meg pont akkor hívott..kérdezte, hogy már megint mia bajom??Szó, szót követett, én mondtam ,hogy méert nem ért meg ,hogy menyire aggódom..mire Ő ingerülten válazolt, ohgy én meg mért nem tudok pozitív lenni, mért nem örülök annak ,hogy eddig minden rendben(én ezt is másképp látom..)..hogy nem ezt a fórumot kellene olvasnom, hanem a tervezgetőset..hogy nézzek előre, hogy higgyek..és ,ami a legrosszabb, ohgy még csak bele sem lovalhatom magam egy ilyen vitába, még csak ki sem sírhatom magam, emrt azzal is ártok..fogalma sincs milyen ez, hogy már 4.hete a nap 24 órájában fekszem..hogy napközben egyedül vagyok, csak én meg a félelmeim..és nem tudok pozitív lenni, emrt mindenki csak hajtogatja, hogy annak kellene lennem, csak mondja már meg vki, hogyan ne féljek.Értem én ,hogy most nekem kellene a világ legvidámabb emberének lenni és ne értsetek félre imádom ,szeretem ezt a kisbabát, igenis vannak nagyon boldog percek, amikor érzem ,hogy rugdos,amikor elképzelem a jövőnket..de a félelmek is megbénítanak néha..és aztán sokat gondolok a többiekre, a minap nézelődtem Boboka, meg Krisztinaa után.Emlékeztek rá,ő is korababás volt..és képzeljétek éppen 40.héten szült a napokban.És itt van Leda is, akinek annyira örülök.
CSak egyvalamit sajnálok,hogy ezekről a dolgokról,amiről feljebb írtam már nem beszélgettünk ebben a topikban..Megértettem, ohgy arra volt szükségük ,hogy előre tekintsenek és pozitív gondolatokkal vegyék körbe magukat..de olyan jó lett volna beszélni azokról a hónapokról..
ÉS, most az én féjem is azt kéri, javasolja, ohgy jobb lesz nekünk távol maradni..hiszen majd kapok támadásokat, hogy ez a hozzászólás sem idevaló, mit nyavajgok..
Még nehéz, mert idehúz a szívem, de lehet tovább lépek,mert nem tudok már segíteni nektek, s aki nekem igazán tudna, az nem akart már itt lenni,ide írni.
Szeretném, ha beszélgetnétek, segítenétek a gyász legnehezebb hónapjaiban,azt meg majd meglátjuk mi lesz velem..
Tündike, megírnád, hogy ki volt az orvsosod?Ha nem szeretnéd elárulni, akkor megírnád ezt, akkor nem erőszakoskodok..
Angie,néha olvasom a márciusi topiot, figyelgetem mi is van előttem..és van a topikotokban pár anyuka,aki szerint "minden fejben dől el.." azért kiváncsi lennék tudná -e ezt mondani saját magának, ha olyasmin megy át ,mnit itt mindannyian..na, mindegy, csak ilyenkor arra gondolok, hogy ezeket tényleg komolyan gondolják-e.
Leda, ha majd tudsz ,írjál pár sort, nagyon izgulok értetek és sokat gondolok rátok!!
Grácus,én is szoktam nézni, de ezzel is csak kínzom magam..olyan hülye vagyok, úgysem változtathatunk már..de lehetetlenség elkerülni ezeket a gondolatokat..minden nap megkérdezte minden szobatársam:Első baba?..Nem..Jaj, és a másikat meg otthon hagytad?..Nem...
Zaha
Jaj, műtét??De nem is értem az orvosokat, begyulladt a belső varrat?????Hát ez tűnik a legvalószínűtlenebbnek, hiszen felszívódó varratokkal varrnak...Nekem a külsőket is benne hagyták javarészt és abból sincs már semmi.Jaj, nagyon remélem ,hogy nem sérv!!!És ambuláns műtét lesz, laparoszkópos???Gyorsan gyógyulj meg, remélem nem lesznek fájdalmaid!!!!!!
No, a vita a férjemmel:
Tegnap megint sírdogáltam, férjem meg pont akkor hívott..kérdezte, hogy már megint mia bajom??Szó, szót követett, én mondtam ,hogy méert nem ért meg ,hogy menyire aggódom..mire Ő ingerülten válazolt, ohgy én meg mért nem tudok pozitív lenni, mért nem örülök annak ,hogy eddig minden rendben(én ezt is másképp látom..)..hogy nem ezt a fórumot kellene olvasnom, hanem a tervezgetőset..hogy nézzek előre, hogy higgyek..és ,ami a legrosszabb, ohgy még csak bele sem lovalhatom magam egy ilyen vitába, még csak ki sem sírhatom magam, emrt azzal is ártok..fogalma sincs milyen ez, hogy már 4.hete a nap 24 órájában fekszem..hogy napközben egyedül vagyok, csak én meg a félelmeim..és nem tudok pozitív lenni, emrt mindenki csak hajtogatja, hogy annak kellene lennem, csak mondja már meg vki, hogyan ne féljek.Értem én ,hogy most nekem kellene a világ legvidámabb emberének lenni és ne értsetek félre imádom ,szeretem ezt a kisbabát, igenis vannak nagyon boldog percek, amikor érzem ,hogy rugdos,amikor elképzelem a jövőnket..de a félelmek is megbénítanak néha..és aztán sokat gondolok a többiekre, a minap nézelődtem Boboka, meg Krisztinaa után.Emlékeztek rá,ő is korababás volt..és képzeljétek éppen 40.héten szült a napokban.És itt van Leda is, akinek annyira örülök.
CSak egyvalamit sajnálok,hogy ezekről a dolgokról,amiről feljebb írtam már nem beszélgettünk ebben a topikban..Megértettem, ohgy arra volt szükségük ,hogy előre tekintsenek és pozitív gondolatokkal vegyék körbe magukat..de olyan jó lett volna beszélni azokról a hónapokról..
ÉS, most az én féjem is azt kéri, javasolja, ohgy jobb lesz nekünk távol maradni..hiszen majd kapok támadásokat, hogy ez a hozzászólás sem idevaló, mit nyavajgok..
Még nehéz, mert idehúz a szívem, de lehet tovább lépek,mert nem tudok már segíteni nektek, s aki nekem igazán tudna, az nem akart már itt lenni,ide írni.
Szeretném, ha beszélgetnétek, segítenétek a gyász legnehezebb hónapjaiban,azt meg majd meglátjuk mi lesz velem..
2009.11.10 09:08
Sziasztok!
Tünci! Ez nehéz ügy nagyon, szerintem mindannyiunknál kb. ez játszódik le, többé-kevésbé.... Abszolút megértelek Téged, de egy kicsit a férjed is. Én azt gondolom, hogy nem várhatjuk el tőlük, hogy érezzék a mi érzéseinket, hogyan is lehetne...? Nálunk is történnek hasonló párbeszédek, bár mi nem veszekszünk ezen, csak látom a férjemen, amikor erről beszélek, hogy igazából ő ezen már nem annyira témázna.... Attól még meghallgat, meg hozzá is szól, de ha rajta múlna, sosem beszélnénk már erről a témáról. Néha ez rosszul esik nekem, de ha kicsit belegondolok, akkor belátom, hogy így van ez rendjén: Ő már túllépett a történteken, előre néz, tervezget. Ez van. Igyekszem én is ezt tenni. Csak nem mindig megy egyformán...
Zsófi
Tünci! Ez nehéz ügy nagyon, szerintem mindannyiunknál kb. ez játszódik le, többé-kevésbé.... Abszolút megértelek Téged, de egy kicsit a férjed is. Én azt gondolom, hogy nem várhatjuk el tőlük, hogy érezzék a mi érzéseinket, hogyan is lehetne...? Nálunk is történnek hasonló párbeszédek, bár mi nem veszekszünk ezen, csak látom a férjemen, amikor erről beszélek, hogy igazából ő ezen már nem annyira témázna.... Attól még meghallgat, meg hozzá is szól, de ha rajta múlna, sosem beszélnénk már erről a témáról. Néha ez rosszul esik nekem, de ha kicsit belegondolok, akkor belátom, hogy így van ez rendjén: Ő már túllépett a történteken, előre néz, tervezget. Ez van. Igyekszem én is ezt tenni. Csak nem mindig megy egyformán...
Zsófi
2009.11.10 09:28
Éjjel 3.-ig nem tudtam aludni, akkor vánszorogtam be a nappaliból. Egyszerűen most nem vagyok észnél. Pedig nem kevés éjjelt dolgoztam már végig, utána meg mentem az egyetemre...de 30 évesen..öregszem, egyszerűen nem térek magamhoz.
Majd írok, ha a kávén kívül normális gondolatim is lesznek.
Majd írok, ha a kávén kívül normális gondolatim is lesznek.
Betti
2009.11.10 09:50
Tünci, tudod, annyit beszéltük már, hogy attól, hogy növekszik a hasadban egy kistesó, attól ez ugyanúgy fáj. Én úgy gondolom, hogy nem tilos erről beszélni, sőt kell, és ha az esik jól, akkor minden nap ki kell mondani, hogy félsz, hogy hiányzik Viola, hogy boldog is vagy meg nem is. Csak ez segíthet, és talán egyszer, talán mikor megszületik, kicsit könnyebb lesz minden.
Lehet, hogy Nálad hosszabb ez az egész, de szerintem később könnyebb lesz, ha mindig, amikor jólesik, átéled, gondolsz rá, nem fojtod el mesterségesen, nem mímeled, hogy Te aztán már frankón tudsz a jövőbe nézni, mert egyszer igen, egyszer nem. Szerintem hagyni kell hullámozni, sodortatni magunkat, és egyszer majd csak eljön a pillanat, amikor mozdítod a karod, és elkezdesz úszni, magadtól. Nem mondom, hogy nem kell akarni, de szerintem Te akarod.
Csak azt csináld, ami ebből a szempontból jó Neked. Ha úgy érzed, lépj tovább, elképzelhető, hogy segít.
Hát, majd csütörtökön kiderül. Altatás lesz és vágnak, azt mondta, megpróbálja a császár helyén, de ha nem megy, fölötte, bal oldalt lesz egy kisebb, rövidebb vágás is. Ha minden ok, aznap hazajöhetek.Ő sem érti, mi gyulladhatott be, de tény, hogy a műtét óta érzékeny volt ott, és pár hete megjelent egy kis borsónyi csomó, ami a múlt héten növekedni és fájni kezdett. Meglátjuk.
Lehet, hogy Nálad hosszabb ez az egész, de szerintem később könnyebb lesz, ha mindig, amikor jólesik, átéled, gondolsz rá, nem fojtod el mesterségesen, nem mímeled, hogy Te aztán már frankón tudsz a jövőbe nézni, mert egyszer igen, egyszer nem. Szerintem hagyni kell hullámozni, sodortatni magunkat, és egyszer majd csak eljön a pillanat, amikor mozdítod a karod, és elkezdesz úszni, magadtól. Nem mondom, hogy nem kell akarni, de szerintem Te akarod.
Csak azt csináld, ami ebből a szempontból jó Neked. Ha úgy érzed, lépj tovább, elképzelhető, hogy segít.
Hát, majd csütörtökön kiderül. Altatás lesz és vágnak, azt mondta, megpróbálja a császár helyén, de ha nem megy, fölötte, bal oldalt lesz egy kisebb, rövidebb vágás is. Ha minden ok, aznap hazajöhetek.Ő sem érti, mi gyulladhatott be, de tény, hogy a műtét óta érzékeny volt ott, és pár hete megjelent egy kis borsónyi csomó, ami a múlt héten növekedni és fájni kezdett. Meglátjuk.
Zaha
2009.11.10 09:52
Tünci!
Húú, nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg a gondolataimat, mivel olyan mély dolgok ezek, ahova mi emberek már nem is nagyon tudunk elérni, talán egy pszichológus vagy lelkigondozó szakember. De amit írsz, teljesen érthető számomra, és át is tudom érezni.
Sajnos, egyre jobban azt tapasztalom, hogy ebben a világban nekünk NŐKnek kell, hogy felül kerekedjünk ezeken a dolgokon, nekünk kell erősebbeknek lennünk, és a legnagyobb nehézségek közepedte is nekünk kell megértenünk a férft, hiszen ezt a képességet a férfiak egész egyszerűen nem kapták meg. Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy mi NŐK, ezekhez a szituációkhoz meg is kapjuk az erőt és bölcsességet. Persze, szenvedünk ezektől az orbitális különbségektől, de legyünk öszinték, senki sem halt bele közülünk, mert erősek vagyunk. Én egyetlen megoldást látok erre (ami baromi nehéz, és majdnem lehetetlen - de csak majdnem), és az a megértés, a különbség megértése a két nem között. Mert az áltlad leírt probléma nem csak a te vagy an én férjemet érinti, hanam én úgy tapasztalom, hogy ilyen vagy olyan mértékben, de minden férfi hiányosságai.
Ha egyáltalán adhatok tanácsot, azt tudnám mondani, hogy azt próbáljuk elérni, hogy megértsük A férfiben lezajló folyamatokat az ilyen esetekben, és hogy nekünk NŐKnek minél több erőn legyen elfogadni a tényt, hogy ők másképp működnek. Én az utóbbi napokban folyton ezen gondolkozom, és pont jó, hogy itt feljött, legalább le is tudtam írni, megfogalmazni magamnak is.
Tüncikém, én nagyon nem szeretném, ha nem jönnél többé, mert látod!!! ha nem vagy, és nem hozol fel egy ilyen témát, bennem sem körvonalazódik ki ez a gondolat, és lehet, hogy csak átsiklok rajta, és gyötrődöm tovább, hogy miért viszonyúl úgy a férjem a dolgokhoz, ahogy. De természetesen, ha úgy érzed, hogy rosszat teszel magadnak, ha folyton emlékezteted magad a múltra, akkor tedd, ami NEKED a legjobb. Parázni meg teljesen természetes a történtek után. Itt mindenki így van ezzel. Nem tudjuk a rosszat kiradírozni, és nincs is kikapcsoló gomb rajtunk.
A márciusi topikban pedig vannak idegesítő dolgok, és totálisan kiakadok attól az erőltetett hozzáállástól, hogy minden a fejben dől el. A pozitivitás nagyon fontos, de nem döntő. Én úgy hiszem, hogy a végső döntés Isten kezében van. Pont!
Sok puszi neked!!!
Húú, nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg a gondolataimat, mivel olyan mély dolgok ezek, ahova mi emberek már nem is nagyon tudunk elérni, talán egy pszichológus vagy lelkigondozó szakember. De amit írsz, teljesen érthető számomra, és át is tudom érezni.
Sajnos, egyre jobban azt tapasztalom, hogy ebben a világban nekünk NŐKnek kell, hogy felül kerekedjünk ezeken a dolgokon, nekünk kell erősebbeknek lennünk, és a legnagyobb nehézségek közepedte is nekünk kell megértenünk a férft, hiszen ezt a képességet a férfiak egész egyszerűen nem kapták meg. Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy mi NŐK, ezekhez a szituációkhoz meg is kapjuk az erőt és bölcsességet. Persze, szenvedünk ezektől az orbitális különbségektől, de legyünk öszinték, senki sem halt bele közülünk, mert erősek vagyunk. Én egyetlen megoldást látok erre (ami baromi nehéz, és majdnem lehetetlen - de csak majdnem), és az a megértés, a különbség megértése a két nem között. Mert az áltlad leírt probléma nem csak a te vagy an én férjemet érinti, hanam én úgy tapasztalom, hogy ilyen vagy olyan mértékben, de minden férfi hiányosságai.
Ha egyáltalán adhatok tanácsot, azt tudnám mondani, hogy azt próbáljuk elérni, hogy megértsük A férfiben lezajló folyamatokat az ilyen esetekben, és hogy nekünk NŐKnek minél több erőn legyen elfogadni a tényt, hogy ők másképp működnek. Én az utóbbi napokban folyton ezen gondolkozom, és pont jó, hogy itt feljött, legalább le is tudtam írni, megfogalmazni magamnak is.
Tüncikém, én nagyon nem szeretném, ha nem jönnél többé, mert látod!!! ha nem vagy, és nem hozol fel egy ilyen témát, bennem sem körvonalazódik ki ez a gondolat, és lehet, hogy csak átsiklok rajta, és gyötrődöm tovább, hogy miért viszonyúl úgy a férjem a dolgokhoz, ahogy. De természetesen, ha úgy érzed, hogy rosszat teszel magadnak, ha folyton emlékezteted magad a múltra, akkor tedd, ami NEKED a legjobb. Parázni meg teljesen természetes a történtek után. Itt mindenki így van ezzel. Nem tudjuk a rosszat kiradírozni, és nincs is kikapcsoló gomb rajtunk.
A márciusi topikban pedig vannak idegesítő dolgok, és totálisan kiakadok attól az erőltetett hozzáállástól, hogy minden a fejben dől el. A pozitivitás nagyon fontos, de nem döntő. Én úgy hiszem, hogy a végső döntés Isten kezében van. Pont!
Sok puszi neked!!!
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Vendég 2009.11.10 10:00-kor.
2009.11.10 09:56
Zaha!
Szerencsés vagyok, mert a legszörnyűbb tulajdonságom mellett (magas fokú türelmetlenség az élet minden területén) van egy nagyon jó is, és ez a kitartás (küzdelem a végsőkig)
A doki mindent a legnagyobb rendben talált. Szabályos méh, petefészkek és szép vastag m.nyálkahártya. És ami nagyon boldoggá tett, hogy szabad utat kaptunk egy egészséges tesó összehozására, tehát lehet próbálkozni!
Itt szörnyű idő van. Sötét és esik az eső
Szerencsés vagyok, mert a legszörnyűbb tulajdonságom mellett (magas fokú türelmetlenség az élet minden területén) van egy nagyon jó is, és ez a kitartás (küzdelem a végsőkig)
A doki mindent a legnagyobb rendben talált. Szabályos méh, petefészkek és szép vastag m.nyálkahártya. És ami nagyon boldoggá tett, hogy szabad utat kaptunk egy egészséges tesó összehozására, tehát lehet próbálkozni!
Itt szörnyű idő van. Sötét és esik az eső
2009.11.10 10:48
Tünci, nem a topic okozza a félelmeid és nem fognak megszűnni sem attól, mert már nem írsz ide.
Persze ez belülről jön, nem lehet erőltetni, én itt jó csapatot találtam és már nem a múlt miatt vagyok itt.
Ugyanakkor néha úgy érzem, itt tudok beszélni a félelmeimről is, annélkül, hogy vádolnának érte, mert máshol bizony már rég megkaptuk volna a magunkét.
Persze ez belülről jön, nem lehet erőltetni, én itt jó csapatot találtam és már nem a múlt miatt vagyok itt.
Ugyanakkor néha úgy érzem, itt tudok beszélni a félelmeimről is, annélkül, hogy vádolnának érte, mert máshol bizony már rég megkaptuk volna a magunkét.
Betti
2009.11.10 12:53
Angie, akkor hajrááááá!
Zsófi, Te is hajráááá!
Betti, igen, én is ezt próbáltam érzékeltetni, hogy végül egy idő után csak ide írhatod le, mert egyrészt azt hioszik, ez már nem téma, látszólag jól vagy, hülyén néznek Rád, hogy várandós vagy mégis tele kételyekkel, félelemmel, néha szomorúsággal.
Én még néha itt is úgy érzem, nem kéne már negatívoskodnom.
Zsófi, Te is hajráááá!
Betti, igen, én is ezt próbáltam érzékeltetni, hogy végül egy idő után csak ide írhatod le, mert egyrészt azt hioszik, ez már nem téma, látszólag jól vagy, hülyén néznek Rád, hogy várandós vagy mégis tele kételyekkel, félelemmel, néha szomorúsággal.
Én még néha itt is úgy érzem, nem kéne már negatívoskodnom.
Zaha
2009.11.10 13:09
Zaha!
Köszönöm a hajrát!
Én úgy vagyok ezzel a fórumozással, hogy aki negatív, az hozza a negatívságát. Aki meg pozitív beállítottságú, az meg hozza azt, és majd ad annak belőle, aki negatív. Ez olyan mint egy piac (lehet, hogy csúnya hasonlat, elnézést érte), ahova mindenki azt hozza, amije van, és hol "eladók" vagyunk, hol pedig "vevők". Tehát, ne érezze senki magát azért rosszul, mert nem csattan ki a boldogságtól. Egyszer az az idő is el fog jönni mindannyiunk életében!! Ebbe kell hinnünk!!
Zsófi!
Az én sem a türelmességemről vagyok híres
Köszönöm a hajrát!
Én úgy vagyok ezzel a fórumozással, hogy aki negatív, az hozza a negatívságát. Aki meg pozitív beállítottságú, az meg hozza azt, és majd ad annak belőle, aki negatív. Ez olyan mint egy piac (lehet, hogy csúnya hasonlat, elnézést érte), ahova mindenki azt hozza, amije van, és hol "eladók" vagyunk, hol pedig "vevők". Tehát, ne érezze senki magát azért rosszul, mert nem csattan ki a boldogságtól. Egyszer az az idő is el fog jönni mindannyiunk életében!! Ebbe kell hinnünk!!
Zsófi!
Az én sem a türelmességemről vagyok híres
2009.11.10 15:12
Tünci, de jó, hogy megvagy! Örülök, hogy jobban vagytok!
A vitátokhoz nem is igen tudok hozzászólni, hiszen ezt az egészet Te tudod a legjobban átérezni. De Te írtad nekünk, hogy igenis, küzdeni kell tovább...
A múlt meg nagyon sokszor visszaköszön. Amikor kislányommal voltam terhes, és a hányás miatt állandóan a SOTEI intenzívjére jártam infúzióra, az egyik alkalommal megláttam egy fiatal lányt terhesség után altatásban, lélegeztetőgépen. Majd' összeestem ijedtemben, olyan volt, mintha saját magamat láttam volna viszont. Hallottam az orvosokat konzultálni fölötte, és minden szavukat értettem, tudtam, mi miért van. Hihetetlen volt.
Zaha, megsirattam a párbeszédedet a sebésszel.
Nemrég én is találkoztam eggyel, mindegy, miért. Feltűnt neki egy heg a mellkasomon. Mondom, centrál véna (belevarrták az infúziót a mellkasomba, bár ez elég laikus meghatározás). És miért kellett? Kétoldali tüdőgyulladás, súlyos szepszis, lélegeztetőgép. Csak nézett rám elkerekedő szemekkel, pedig a történet elejét, a babás részt ki is hagytam.
Bocs, ez kismiska a te történetedhez képest, csak eszembe jutott, hány elkerekedő orvosi tekintetet láttam már.
Eboni
A vitátokhoz nem is igen tudok hozzászólni, hiszen ezt az egészet Te tudod a legjobban átérezni. De Te írtad nekünk, hogy igenis, küzdeni kell tovább...
A múlt meg nagyon sokszor visszaköszön. Amikor kislányommal voltam terhes, és a hányás miatt állandóan a SOTEI intenzívjére jártam infúzióra, az egyik alkalommal megláttam egy fiatal lányt terhesség után altatásban, lélegeztetőgépen. Majd' összeestem ijedtemben, olyan volt, mintha saját magamat láttam volna viszont. Hallottam az orvosokat konzultálni fölötte, és minden szavukat értettem, tudtam, mi miért van. Hihetetlen volt.
Zaha, megsirattam a párbeszédedet a sebésszel.
Nemrég én is találkoztam eggyel, mindegy, miért. Feltűnt neki egy heg a mellkasomon. Mondom, centrál véna (belevarrták az infúziót a mellkasomba, bár ez elég laikus meghatározás). És miért kellett? Kétoldali tüdőgyulladás, súlyos szepszis, lélegeztetőgép. Csak nézett rám elkerekedő szemekkel, pedig a történet elejét, a babás részt ki is hagytam.
Bocs, ez kismiska a te történetedhez képest, csak eszembe jutott, hány elkerekedő orvosi tekintetet láttam már.
Eboni
2009.11.10 18:43
Tünci! A dokim Blaskó Ervin volt, a szülésznőm Horváth Anikó.
Egyszer elküldtem priviben.
Szerintem teljesen normális, hogy félsz, nehogy ismét baj történjen, mint Violával. És úgy gondolom, hogy amíg meg nem születik a kisfiad egészségesen, addig nem is fogsz teljesen megnyugodni! Szerintem ez természetes!
Angie, mennyit vártatok? S mikor lejárt az idő, a doki mondta, hogy menjetek vissza, vagy a biztonság kedvéért te mentél el? UH-n nézte meg, hogy milyen vastag a méhnyálkahártya? Ezt így meg tudja mondani? Ha én is elmegyek a dokimhoz, nem néz hülyének, ha ezzel előállok?
Ma délután voltam jósnőnél. Nem tudom, hányan hisztek benne, de én úgy voltam, hogy sok reményt adhat, ha jót mond. Aztán sikerült! Háromszor is huztam kártyákat a gyerekre, s mindig az jött ki, hogy lesz, kettő, kis idővel. Ez most elég sokat segített!
Egyszer elküldtem priviben.
Szerintem teljesen normális, hogy félsz, nehogy ismét baj történjen, mint Violával. És úgy gondolom, hogy amíg meg nem születik a kisfiad egészségesen, addig nem is fogsz teljesen megnyugodni! Szerintem ez természetes!
Angie, mennyit vártatok? S mikor lejárt az idő, a doki mondta, hogy menjetek vissza, vagy a biztonság kedvéért te mentél el? UH-n nézte meg, hogy milyen vastag a méhnyálkahártya? Ezt így meg tudja mondani? Ha én is elmegyek a dokimhoz, nem néz hülyének, ha ezzel előállok?
Ma délután voltam jósnőnél. Nem tudom, hányan hisztek benne, de én úgy voltam, hogy sok reményt adhat, ha jót mond. Aztán sikerült! Háromszor is huztam kártyákat a gyerekre, s mindig az jött ki, hogy lesz, kettő, kis idővel. Ez most elég sokat segített!
2009.11.10 18:51
tünci: van egy topik, aminek az a neve: élet a vetélés után. Aztán egy kis idővel később nyílt egy másik: élet a vetélés után babásai.
Hasonló okokból mint amikkel te is gyötrődsz. Sok szó esett itt már a terhességről és a kistesókról de sokaknak nagyon fáj még ez a téma és nem tudnak/akarnak ilyeneket olvasni.
Ha nem veszed tolakodásnak nyiss egy új topikot ezzel a címmel de már a babás szót is utána téve. Azok a topikok amik a jövőbe tekintenek, ahol olyanok vannak, akik nem élték át ezeket nem hinném, hogy nektek valók. Sok sületlenséget mondanak és nem is értik miről beszéltek. Egészen másképp beszél és remél egy olyan anya akinek soha nem volt ilyen tragédiában része és mások a félelmei egy olyan édesanyának aki elvesztett már egy gyermeket.
Ez a topik megmaradna annak ami. De az élet akármilyen kegyetlen is megy tovább. És ti is haladtok előre, akik itt kezdték páran már babáznak is. De vannak akiknek messze még ez az idő és elhiszem, hogy fáj nekik, ha ti arról írtok ami szorosan kötődik a terhességhez.
Csak egy ötlet volt, nem akarok tolakodni.
Hasonló okokból mint amikkel te is gyötrődsz. Sok szó esett itt már a terhességről és a kistesókról de sokaknak nagyon fáj még ez a téma és nem tudnak/akarnak ilyeneket olvasni.
Ha nem veszed tolakodásnak nyiss egy új topikot ezzel a címmel de már a babás szót is utána téve. Azok a topikok amik a jövőbe tekintenek, ahol olyanok vannak, akik nem élték át ezeket nem hinném, hogy nektek valók. Sok sületlenséget mondanak és nem is értik miről beszéltek. Egészen másképp beszél és remél egy olyan anya akinek soha nem volt ilyen tragédiában része és mások a félelmei egy olyan édesanyának aki elvesztett már egy gyermeket.
Ez a topik megmaradna annak ami. De az élet akármilyen kegyetlen is megy tovább. És ti is haladtok előre, akik itt kezdték páran már babáznak is. De vannak akiknek messze még ez az idő és elhiszem, hogy fáj nekik, ha ti arról írtok ami szorosan kötődik a terhességhez.
Csak egy ötlet volt, nem akarok tolakodni.
2009.11.10 21:46
Tunci! Szerintem NE nyiss uj topikot, mert en akkor tobbet nem jovok ide! Ha valakinek nem tetszik amirol mi itt tarsalgunk, majd ir az elet a veteles utanba. Amiert lebabasodunk, nem jelenti azt hogy kiestunk ebbol a korbol! Ez olyan, mintha egy baratomat azert dobnam, mert mas fele iranyulnak a dolgaink. Ez feluletes baratsagra utal! Egyebkent sem szuletett meg meg a babad hogy babas topikot nyiss. Nem is ertem drno otletet 
2009.11.11 08:03
Csak azt nem tudom, ott kivel társalogna Tünci Talán Bettyvel, mert még csak ketten babásodtak a veszítés óta.
A másik meg az, hogy Tünci sem arról ír, hogy jaj de jó babásnak lenni, hanem a jelelnlegi problémáiról, kétségeiről és félelmeiről. Én úgy érzem, belefér ebbe a topikba, de persze, ez csak az én véleményem, és még csak nem is a Tüncié. Majd ő és a többiek eldöntik. Én csak azt akarom mondani, hogy engem egyáltalán nem zavart, és terhelt meg, hogy Tüncivel együtt kellett izgulnom, hogy nehogy újból megismétlődjön a tavalyi baj.
Talán Bettyvel, mert még csak ketten babásodtak a veszítés óta.
A másik meg az, hogy Tünci sem arról ír, hogy jaj de jó babásnak lenni, hanem a jelelnlegi problémáiról, kétségeiről és félelmeiről. Én úgy érzem, belefér ebbe a topikba, de persze, ez csak az én véleményem, és még csak nem is a Tüncié. Majd ő és a többiek eldöntik. Én csak azt akarom mondani, hogy engem egyáltalán nem zavart, és terhelt meg, hogy Tüncivel együtt kellett izgulnom, hogy nehogy újból megismétlődjön a tavalyi baj.
