Ayse! Még egyszer gratula Lilinek, nagyon ügyes!
Az Éjszaka az őserdőbent Bori is kinézte, lehet, hogy mi is elmegyünk rá az őszi szünetben. De dolgozni is kell, úgyhogy sajna nem lesz a miénk az egész hét.
Durvaság: amit írtál, az még szerintem sem "durva", a gyerek csak a nemtetszését fejezte ki. Igaz, nem túl kedves módon, de hát nyilván ahhoz is fel kell nőni, hogy úgy sikerüljön elmondani a negatív véleményed, hogy az befogadható legyen és emészthető.
Boriéknál elsőben volt verekedés, meg egyéb fizikai bántás is - pl. az egyik kisfiú úszásedzésen lenyomta Borit a víz alá. Bori persze mindezt sírva mesélte, merthogy természetesen megijedt, és utána hiába ment az edzőhöz, az még őt baszta le. Ezek után felhatalmaztam a gyereket arra, hogy ha legközelebb a kisfiú lenyomja a víz alá, markoljon alá a fürdőgatyájának és tekerjen rajta egy isteneset. Bori először tiltakozott, hogy ő aztán nem, mert akkor majd az edző megint letolja vagy intőt kap, de mondtam neki, hogy csak nyugodtan, ha bármi gáz lesz, azt majd én lejátszom a pedagógusokkal. És hogy inkább egy intő, mint egy esetleges fulladás, az élő gyerek többet ér nekem...
Alapvetően egyébként nem nevelem arra a gyereket, hogy bántsa a másikat, de ha ebben a helyzetben az edző nem partner, akkor mi más választásom lehetett volna?
Van egy kisfiú az osztályban, tipikusan az a fajta, akit a fiúk általában rögtön kipécéznek maguknak - kicsi, babaarcú - tisztára, mint Harry Potter -, szemüveges. A kisfiúnak valószínűleg lehettek negatív élményei, mert elsőben minden csesztetésre azonnali ütéssel reagált, sőt, szisztematikusan végigverte az osztályt.
Bori többször panaszkodott rá, hogy a kisfiú beáll játszani hozzájuk, aztán hirtelen lerántja őket a mászókáról, vagy annak a tetejéről rúgja mellkason őket. Persze, mindig kizárták a játékból, meg mentek a tanítónénikhez. Beszélgettünk róla sokat, és arra jutottunk, hogy ehhez a kisfiúhoz különleges taktika kell, mert ez a kisfiú mindig attól fél, hogy ő nem elég jó hozzájuk képest. Azt tanácsoltam a gyereknek, hogy legközelebb hívják oda játszani, és ha durvulni kezd, kapja el a kezét, közölje vele, hogy vele ezt nem csinálhatja. És hogy nagyon szívesen játszana vele, de sajnos, ha bántja őt, akkor szó sem lehet róla. Pár nappal később Bori boldogan mesélte, hogy a kissrác kezd rendesebb lenni, bevált a taktika. Később egymás mellé is ültek, és ma már az egyik legjobb barátja az osztályban.
Ákosbenianya! Büszkék vagyunk rád! És nemcsak azért, mert nem mentetted meg Blankát, hanem azért is, mert még arra is rávetted, hogy szembenézzen a következményekkel! Zseniális húzás volt.
Csöre, High School Musical meg ilyenek sem menők a suliban? És ti hallgattok angol nyelvű zenét otthon? Mert Bori általában azokat kedveli - még -, amiket én hallgatok itthon...
Csajok, annyira vicces, de már nem is tudom, mióta beszélgetünk itt egymással, és a valódi neveteket még nem is tudom - mármint a keresztneveket... Ha nem gáz, elárulhatnátok, számomra személyesebb lenne, mint a nicknevezés...