Sziasztok!!!!!!!!
Ne hari, hogy nem írtam eddig, de csupa káosz van a két Babóval.
Van, hogy olyanok, mint a kisangyal, van, hogy mint a kisördög.
Minden rendben van szerencsére, most már elmondhatjuk.
Sajnos sok időt voltunk kórházban, csak múlt hét péntek óta vagyunk itthon a Babákkal.
A császár napján okt. 7-én nagyon izgultam és ideges voltam. Én is remegtem, mint a nyárfalevél, Reményhez hasonlóan.
Hosszú előkészületek után végre betoltak a műtőbe és 8:35 körül kezdődött el a várva várt "rettegett" pillanat.
Furcsa érzés volt félig megbénított állapotban a műtőasztalon feküdni. Pikk-pakk megvolt a vágás és éreztem, ahogy "rángatják" ki belőlem Nándikát és Tamikát. Persze fájdalmat nem éreztem, de azt éreztem, hogy csinálnak velem valamit.
Mikor Nándikát kiemelték 8:44-kor felsírt és megmutatták nekem, majd 1 perc múlva Tamika következett. Őt nem mutatták meg azonnal, csak miután elvégezték rajta az ilyenkor szokásos vizsgálatokat.
Majd egymás után odahozták Őket, amikor is megpuszilhattam a Babáimat, először!
Csodálatos érzés volt, azóta is a rabja a vagyok!
Imádok Anyuci lenni!!!!
Ezek után vitték Őket a további vizsgálatokra és ott már Páromé volt a főszerep. Fényképezkedés és kamerázás a Babókkal! Nagyon büszke Apuci és nagyon szereti a Babáit!!!
Aznap délután kiderült, hogy kisfiunknál légzési problémák (magzatvíz a tüdőben) merültek fel a szülést követően, ezért a PIC (perinatális intenzív centrum)-re került. 4 napig volt inkubátorban és az első két napon oxigén támogatást kapott. Ő még sajnos nem volt felkészülve a kinti világra. Aznap vettek tőle, gyomorból, fülből váladékot tenyésztésre és sokminden más vizsgálaton is rögtön átesett. Tehát a két kis testvért elszakították egymástól és tőlem. Nagyon rossz érzés volt!
Mire jöttünk volna haza velük (mármint császáros szülés utáni idő szerint), közölték hogy baktériumok tenyésztek ki a váladékokból, amire antibiotikumos kúrát kezdtek el a kisfiamnál. Mivel Nándika nem a sima csecsemőosztályra tartozott, hanem a PIC-re, ezért nem engedtek még haza minket.
A kislányunknál is csináltak baktériumtenyésztést és nála is találtak.
Tehát most itthon vagyunk végre, de a kezeléseket itthon kell folytatnunk szirup és orrcsepp formájában. Ma voltunk vissza Velük kontrollon, megint megvizsgálták Őket és vettek váladékokat tenyésztésre. Ezeknek szombaton ill. szerdán lesz eredménye. Remélem, minden oké lesz velük végre! Egyébként most kezdik visszanyerni a születési súlyukat.
A szülés napján estig fájdalmat nem éreztem az érzéstelenítés miatt, csak feküdtem, mint egy darab fa. Aztán letelt az a bizonyos 12 óra és fel kellett kelni, hát nem volt egy nagy élmény, iszonyú fájdalmak közepette. Nagyon megszenvedettem a császárt, a varratszedéstől kezdve viszont no problem.
Már csak a sebhely emlékeztet a műtétre!
A súlyom már most kevesebb, mint terhesség előtt, úgyhogy aki nem látott engem nagy hassal, meg sem mondaná, hogy szültem!
Szóval röviden összefoglalva a császár sebe már nem fáj, de nekem egy trauma volt, nem kívánok senkinek!
Szerencsére a dokim is nagyon figyelmes és kedves volt mindvégig és nagyon örülök, hogy őt választottam! Szóval volt izgalom az utóbbi hetekben.
Segítségem van, Anyukám ill. párom Anyukája vannak nálunk felváltva.
Ma délután küzdöttünk a Picikkel, nem akartak elaludni az istennek se két evés között! Jó fáradtak vagyunk mindannyian, van meló rendesen!
Szoktalak olvasni, ha akad időm, csak írni nem marad már!
Mindenkinek nagyon szorítok, hogy az Anyaság érzését mihamarabb megtapasztalhassátok és mindenkivel minden rendben legyen!!!!
Majd dobok még képeket!
Vigyázzatok Magatokra!
puszi Mindenkinek