Sziasztok!
Zuram megvan, már sétálgat. A műtét napján délután nagyon vacakul nézett ki, szája hófehér, arca dettó, kicsit berezeltem, mert alig bírtuk anyóspajtival lábra segíteni. Tegnap vittem neki házikosztot, annak nagyon örült. Viszont sikerült előtte az ágytámláját ledöntés helyett leejteni vele együtt, csak úgy nyekkent!
Mondott egy két cifrát érte...
Egyébként nincs semmi baj, de ma még nem engedték haza, csak holnap mehetek érte...
Közben nagyim (86-os szingli
) hanyattesett és nem mozgott a csuklója, nagyon fájt neki - ezt telefonon tudtam meg - ma már megröggönyözték, nem tört el szerencsére. Csórikám, úgy sajnálom, ebben a korban már annyit esik-kel, mindíg frászban vagyok, hogy ne legyen baja...
Kiss Angyal:
Valóban az 5. inszemen vagyok túl, de abból 1 magánrendelőben esett meg, így még van a tb-finanszírozottból 2 inszemre lehetőségünk, ezeket nem hagynám veszi - hacsak a doki nem tesz be lombikra.
Hajrá laptetűűűűűűűűű!!!
Zsu:
Megértelek... Én sem mindig nézem, de ezt a részt pont láttam én is. Zuram kórházban, no akkor bőgjünk nyugodtan... Este, egyedül az ágyunkban, megadtam a módját rendesen!
Woody nagynéninek hatalmas gratula, nem utolsósorban az anyucinak és családjának is!
Sztyopáné:
Csak műtét után voltak fájdalmai, amúgy hamar ment - 15 perces műtét volt az egész.
Látom te is sztahanov-üzemmódra kapcsoltál.
Én is ezt csináltam tegnapelőtt, takarítottam, főztem, stb... Erre tegnap reggel írja sms-ben, hogy még nem jöhet haza!!! Kicsit kiakadtam, nem jó egyedül, persze neki sem a kórházban... Holnap már mindenképpen elhozom, ha máshogy nem megszöktetem!
Hinnye! Már ennyi az idő?! Rohanok, mert öttől hatig lehet látogatni! Pusszantás mindenkinek!