Sziasztok Lányok!
A kisebbik alszik, a nagyobbik a mamáéknál, úgyhogy most van egy kis időm írni. Elnézést, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de most végre leírtama szüléstörténetemet, amely a következő:
2009. 08. 30.
Este elvittük a Zsófit a mamához, hogy ott aludjon, másnap ők viszik a bölcsibe. Szerettem volna megálni, hogy ne sírjak, nem jött össze. Amikor elbúcsúztunk egymástól, nem jött ki hang a torkomon, csak potyogtak a könnyeim. Mindig velem volt, nagyon nehéz volt elbúcsúzni tőle. Ráadásul azzal is szembesülnöm kellett, hogy most már nem ő lesz az én egyetlen kislányom. Tudom, hogy bután hangzik, de nehéz volt elfogadni, hogy már nem lesz rá annyi időm, mint korábban.
2009. 08. 31.
Reggel még mindig nem izgultam. Elkészítettük otthon az utolsó pocakfotókat, fogtuk a cuccokat és 1/2 7-kor elindultunk otthonról. Útközben, a kórháztól kb 5 percnyire megkérdeztem a Gyurit, hogy mi legyen a gyerkőc neve, ha mégis úgy dönt, hogy kisfiúként születik erre a világra. Korábban ő a Máté nevet választotta. Most mondtam, hogy hát legyen az, ha már egyszer azt választotta. Erre ő közölte, hogy neki már nem is tetszik ez a név. Kissé leizzadtam, hogy most, az utolsó pillanatban kell kitalálnunk, hogy mi legyen a neve, ha esetleg fiú lesz. Sorra jöttek elő a nevek, de mindet elvetettük. Aztán végül megegyeztünk, hogy ha Petrát szeretnénk és mégis fiú lesz, akkor legyen a fiú megfelelője, azaz Péter.
Beérkeztünk a kórházba, a szülőszoba előtt elkészültek az utolsó fényképek és becsengettünk. Amikor kérték a papírjaimat, akkor derült ki, hgoy doki bácsink nem csináltatott nekem friss vérképet és a terhesség elején levett vércsoport meghatározást sem fogadták el. Úgyhogy gyorsan volt egy vérvételem. Persze (ismerve engem) ez sem volt egyszerű. Mivel már egy ideje nem ihattam, ezért a kézfejben nem nagyon tudtak ügyeskedni. A műtéthez a kézfejbe kellett szúrniuk. Az első nem sikerült, a tű nem akart egy bizonyos ponton túlmenni. Aztán megpróbáltak egy másikat. Az nagy nehezen összejött,de amikor megkaptam az infúz8ót, nagyon fájt a karom. Kiderült, hogy ez a szúrás sem jó helyre ment. Egy újabb szúrás következett, ahol a vénám rögtön szétment, aztán pedig a könyök hajlatba kötöttek, az már jó lett. A véreredményemeg megsürgették, szerencsére így egy kis csúszással időben megérkezett minden. A doki megvizsgált (már tök jó modern a vizsgálószék is a szülőszobán), megkaptam a beöntést és az infúziót. És én még mindig nem izgultam, pedig a férjem állandóan azt kérdezgette, hogy: na izgulsz már? Aztán egyszer azt vettem észre, hogy remeg a lábam. Akkor jöttem rá, hogy tudat alatt azért ott van bennem a para.
8.54-kor megérkezett a beteghordó. Tök megörültem, amikor láttam, hogy ugyanaz a pasi, aki az első császáromnál is volt. Átvitt a műtőbe, jött az anesztes, nagyon jó fej volt. Megkaptam a spinális érzéstelenítőt, közben megérkezett a Spánik doki is egy főorvossal. Köszöntek, integettünk egymásnak. Mondtama dokinak, hogy nem érdekel hogy csinálja, de kislányt vegyen ki, mert mi arra készültünk fel. Azt mondta, nem gondk, jelenleg van több szülés is, legfeljebb cserélünk.
Még a szülés előtt megbeszéltük a Gyurival, hogy ismét ott fog állni és kamerázni a műttő ajtajában és megbeszéltünk egy jelet is arra, ha már látja, hogy megvan a baba. Aztán még a szülőszobán közölték, hogy már nem tud a műtő ajtajábanállni, mert az már le van függönyözve, a baba átadóból tud nézni minket. Kissé elkeseredtem, hogy akkor nem tudja felvenni a szülést, mert 2006-ban a műtő ajtaja bal oldalt volt, az átadó pedig a hátam mögött. Közben elkezdődött a műtét és az első 5 perc nagyon megviselt. Rosszul lettem, hányingerem volt (ezek nem voltak az elsőnél). Kaptam rá gyógyszert és valamiért atropint is (persze ezt csak a Vészhelyzetből ismertem, hogy a szívre adják). Szerencsére 5 perc után elmúlak ezek a tünetek. Ismét úgy remegtem, mint az elsőnél. Nagyon rendesek voltak az anesztesek, mert folyamatosan törölgették az arcomat és a számat nedves gézzel, raktak a nyelvemre is. Amikor pedig fáztam, akkor melegvizes palackot raktak a mellkasomra. Nagyon odafigyeltek rám.
Néhány perc múlva valami furcsa hangot hallottam. Elnéztem balra és a legnagyobb meglepetésemre ott láttam a férjem. Mint később kiderült, az átépítés a műtőre is kiterjedt és bal oldalon már az átadó van. Hirtelen megörültem, hogy mégis tudott kamerázni. Akkor vettem csak észre, hogy vadul mutogatja az előre megbeszélt jelet. Hirtelen tök dühös lettem, hogy mi a fenét mutogatja ezt, amikor megbeszéltük, hogy ezt csak akkor mutatja, ha megszületett a baba. A műtét még csak néhány perce kezdődött és még csak azt sem éreztem, hogy nyomják ki belőlem a babát. (A Zsófinál ez elég brutál módon történt, bordasérülésem is lett tőle.) Aztán pár másodperc után kezdett összeállni a kép: Fura hangot hallok, a Gyuri pedig mutogat. Jé! Akkor megszületett a baba!!! A hang, amit hallok, gyereksírás! Abban a pillanatban pedig már szólt is a doki, hogy megszületett. Persze az első kérdésem az volt, hogy kislány-e. Erre a doki pánikszerű hangon elkezde mondani, hogy "Nem tudom. Valami lóg a lába között!!" Pár másodperc múlva pedig hozzátette, hogy "Ja! Ez csak a köldökzsinór!" Mondtam neki, hogy most leszállok az ágyról, odamegyek és ezt meg fogja bánni.
Ezután eljött a pillanat, amire már olyan régóta vártam, a doki odahozta és megmutatta nekem a kislányom. Nagyon jó érzés volt. Az előző dokimmal is nagyon meg voltam elégedve, de ő nem mutatta meg nekem a Zsófit és a műtét során nem is beszélt hozzám, nem gratulált. Spánik doki ezt is megtette. Nem nagy dolog neki, de nekem nagyon jólesett. Szóval megláttam az én drága fehérre meszelt kislányom. Érdekes, hogy a Zsófin nem volt magzatmáz, a Petra pedig szinte hófehérvolt. Aztán átadták a kislányt a szülésznőnek, itt apa is találkozhatott vele. Megtörténtek a mérések: 53 cm és 3330 gramm. És persze a magzatmáz alól előkerült egy csodaszép kislány. Amint felöltöztették, visszahozták hozzám és odatették a fejemhez. Nagyon jó érzés volt és rendesekvoltak, mert elég hosszú ideig nálam is hagyták. Annyira kis édesen bámult, hogy soha nem felejtem el ezt a néhány percet. Aztán persze elvitték és megkezdődött a restaurálásom. Amikor végeztek, akkor mindkét doki visszalépett hozzám és újból gratulált a Petrához. Nagyon klassza volt. Végül kitoltak a műtőből és ismét odahozták hozzám a kislányt és egy kicsit hármasban is együtt lehettünk. Hihetetlen gyorsan zajlottak azesemények. 8.54-kor vitták át a műtőbe és 9.15-kor már kinn is volt a Petrus és ebbe az időbe még a spinális érzéstelenítés is beletartozott. Összehasonlításképpen mindez a Zsófi esetében úgy történt, hogy 12 óra előtt néhány perccel toltak be a műtőbe és 12.54-kor született meg a Zsófi. Ehhez képest a mi dokink villámgyors volt.
A gyermekágyas részről és napjainkról majd később írok, elég lesz ezt is elolvasnotok. Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikeredett és bízom benne, hogy nem voltam túl szétszórt sem.
Puszi mindenkinek:
Marcsi
Zsófi lovagol
Petra és a mama
Végre megszerettem a fürdést!
Én is állandóan kérdezgettem a dokit, meg más kismamákat, hogy az milyen, de ma sem tudom, mindenki mást mond 
Mosoly 
Csak nem képzelitek, hogy itt maradok?! 
Nekem két kislányom van. Egy hónap múlva 2, ill. 4 évesek lesznek. Mindkettő a Spánik dokinál és Bognár Gabi szülésznőnél született, még a Szabolcs u-ban.
Majd, ha eszembe jut, akkor leírom 
, de mi a csajokkal kihagyjuk. Bár hallottam olyat, hogy ilyen-olyan ürüggyel kötelezővé fogják tenni idővel........
[/img]
,mi is félünk,de sok hajléktalant is szállítanak,és tuti ők lesznek az elsők,akik megfertőződnek a 0 immun miatt... 
És most is úgy néz ki a mocsok, mint egy tinilány. 
