akkor ime a szüléstörténet!
szóval:
17-én reggel fél 9-re kellett bemennem a korházba....vérvételre uh-ra és ctg-re........
miután mindezek megtörténtek megvizsgált a szülésznőm és bő 2 ujnyira kinyíltam már.....fel is volt lazulva a méhszáj..szülésznőm nem akart haza engedni......mondtam legalább anyuékhoz had menjek......oké .....elengedett....de mondta hogy délután menjünk vissza mert nem mer bele engedni így az éjszakába....mondván nem húzom ki reggelig.....
elindultam anyuékhoz..../2 percre laknak a korháztól/
közbe hívtam apit,hogy menjen el a gyerekért az oviba és anyuéknál találkozunk!!!
addig én halálra voltam rémülve...nem készűltem még fel,hogy szüljek.......no meg féltem a fájdalomtól is......Máténál brutális fájásaim voltak az oxitocin miatt........
anyuéknál pihiztem és néztem a fájásokat amik elég jól érezhetőek voltak és rendszeresen 7 percenként jöttek!
de 2-3 óra elteltével el is multak......
közbe megjött api a Mátéval....anyuék is hazajöttek...mindenki izgatott volt.telefonált.........
Mondtam apinak hogy lassan indulni kéne mert a kika szobát foglalja nekem a szülésznőm.......
3/4 4-kor elindultunk!!!!!!!!!!!!nagyon izgultam....a szívverésem nagyon gyors volt........
negyed 5 körűl felértünk a szülőszobára.....szülésznőm mondta öltözzek át.......ő addig felvetet meg elintézi az adminisztrációt......miután ezek is megtörténtek kicsit ctg-re tett....majd utána mondta menjünk megrepeszti a burkot.....ettől kicsit rettegtem...../de miért??????/a Máténál se fájt és most se.........
majd innentől "szabad foglalkozás"következett.......vártuk a fájásokat.....
amik olyan 7 körül kezdődtek......szépen fokozatosan....egész jól bírtam őket...még nevetni is tudtam../ezen csodálkoztam is/
közbe mentem vizsgálatokra is hol tartunk..nagyon jól haladtunk........
fél-kor tartottam 3 ujjnyinál....
itt már szépen fájdogáltam....
majd mikor már nem bírtam állni mert nagyon fájtak a lábaim de hogy a gravitáció hasson labdáztam.....nagyon jó volt..........majd felfeküdtem az ágyra és 3 fájásonként fordultam.......majd eljött az idő.....szülésznőm mondta próbáljak meg nyomni......hát üvöltöttem.....az első két nyomás kudarcba fulladt nem ment.......
majd mondtam magamba próbáljuk meg megint....és akkor már ment......amikor éreztem hogy jön a feje...nagyot üvöltöttem .....
iszonyatosan fájt és feszített....végül 3 nyomásra kicsusszant Barnus 3350 gr-mal és 49 cm-rel!!!!!!!!!!!9/10-es apgart kapott!!
olyan nagy megkönnyebbülés volt!!!!!!!!!!!!!!!
ja és drága szülésznőmnek köszönhetően gátvédelemmel szültem!!!