Ja meg a szegedi Virág cukrászda almás pitéjének házilagos koppintása (ha vkinek megvan az eredeti recept, küldje el priviben!):
Linzertészta (lehet kapni előre gyártva is, de bármelyik szakácskönyvben benne van)
Jó sok almát kimagházazunk, majd rendkívül vékony 2-3 mm-es cikkekre vágunk (ha nem vastag a héja maradhat, de majd kitapasztaljátok!) és lapos tálban valódi v. bolti citromlével bőségesen megöntözünk és legalább fél órára állni hagyjuk. A citromlé szerepe nem merül ki abban, h. nem hagyja megbarnulni az almát, hanem beleivódik az almába és vmi isteni ízt ad neki!
A linzertésztát kinyújtjuk (lehetőleg vékonyra, de ki hogy szereti), belesimítjuk a tepsibe, megszurkáljuk villával (különben szembejön)!
Az almacikkeket szépen elrendezve (kis átfedéssel, sorokban, körben, akárhogy) vagy csak lazán rádobálva és elsimítva (ha csak saját falásra készül) a tetejét jól megszórjuk fahéjas porcukorral, majd közepes sütöben addig sütjük, amíg megpirul szépen.
Tűpróbának nincs értelme, mert az alma alatt a tészta kicsit puha marad, beleivódik az alma leve. Lényeg az, h. ne legyen törékeny, ne száradjon ki a linzer.
Szóval ki kell kísérletezni, de vékony tésztánál és vékony almaszeleteknél nem nagyon lehet elrontani, mert hamarabb megpirul, minthogy odaégne. És nincs is ideje odaégni, mert két fő mászkál felváltva a sütőhöz megnézni, h. készen van-e már.
Az a legnagyobb baja, h. az ember nem szívesen süti vendégeknek, mert az aljasok pillanatok alatt befalják!
Jobb ezt házi használatra csinálni. Két fő egy nagy kerek tortaformányi mennyiséget egy ültő helyében be tud vágni, és sandán néz a párjára az utolsó szeletnél! Szóval inkább nagytepsinyit érdemes csinálni! De valahogy abból sem marad másnapra.