Te Franka és a táncolás az vízszintesben volt????????????
No, a storym.
Az első szerelmemmel éltem akkoriban(két évig tartott), amikor új melóhelyre mentem és bemutatott egy ott dolgozó barátjának, hogy ne legyek már olyan magányos.Összebarátkoztunk, nagyon is gondolmat viselte a srác.Fél éven át, minden nap beszélgettünk,de sosem jött szóba, hogy éreznénk egymás iránt vmit.Aztán amikor magam előtt sem tudtam tovább titkolni ,hogy halálosan szerelmes vagyok Attilába, akkor megkértem a barátom, hogy költözzön el..Elmondtam, mi történt, hogy szerelmes lettem, de más nem, csak ennyi, a szívem már másé.A következő 8 hónapban kerülgettük egymást,találkozgattunk, beszélgettünk, hol tett egy lépést felém, hol eltávolodott, én meg nem vagyok az a kezdeményező típus..(semmi nem volt, egy csók se.).Akkoriban már ismertem a férjem, Attila kollegája volt, néha ebédnél egy asztalhoz keveredtünk, ki nem állhattuk egymást.(szerintem Ő bunkó, szerinte én nagyképű).Kb ezek voltak azok az idők, mikor egyre jobban nővé váltam, kicsit későn, de megjött az önbizalmam,szóval kialakultam, olyanná, mnit most vagyok.Határidőket szabtam ,hogy még egy hónapot várok Attilára, meg még egyet...de szenvedtem, szerettem ,de nem tudtam, mi van...Aztán egyszercsak a mostani férjem megkérdezte nem kísérhet el haza..Hát, de, legyen...Aztán lett.(azt mesélte később, hogy Attila másról sem beszélt csak rólam ,hogy mennyire odavan értem, Ő meg hallgatta hónapokon át, aztán már úgy gondolta, most Ő jön...)
Kb három- négy éve megkérdeztem A-t, hogy mondja már meg, mért nem voltam neki elég jó??Azt mondta, hogy túl jó voltam..hogy túlságosan szeretett és tudta, hogy nem felelne meg nekem sokáig és ezért nem közeledett, hogy ne fájjon neki, ha később elküldöm..Elmeséltem a férjemnek is és azt mondja,Ő tudta ezt.
Igazi felnőtt, plátói szerelem volt, talán keveseknek adatik meg ez a beteljesületlen vágyakozás, ami így volt szép, így volt jó.
Még most is olyan hihetetlen, én meg azt hittem én nem vagyok elég jó neki.
Néha bejött a munkahelyemre ,utoljára talán 5-6 hónapja váltani pár szót és legutóbb is azt mondta, hogy még mindig engem keres, minden nőben..eltelt majdnem 10 év,öttel idősebb nálam, nem nősült meg, egyedül van, szomorú és magányos,pedig igazán jóképű, kedves, értelmes..
Szóval ez a szánalmas történet, ez nem is vicces, nekem szomorú.Sajnálom Őt.
Az egyetlen jó benne, hogy miatta ismertem meg a férjem, aki szeret, akit szeretek.Pedig már ennek is több, mint 8 éve.