Gratulálok Édi a kis Kendéhez! Szorgalmasan fejj, bármilyen unalmas, fárasztó, esetleg fájdalmas....akkor beindul a tejed.
Nekem a tali börzén nem jó, mert nem jutk el, marcsinál szuper lenne, de hát nem tudom nem illetlenség-e a nyakára járni...
nekem csak októberben és csak akkor, ha Andy el tud vinni minket, s nem lesz beteg Máté. Na pusztán ennyi ami nekem szükséges, hogy összejöjjön, de persze ne hozzám alkalmazkodjatok, én csak jeleztem, hogy rám így lehet/nem lehet számítani.
ALVÁS??????????????????
Én személy szerint 2007 január óta nem aludtam át egy éjszakát sem, s egy kezemen meg tudom számolni hányszor aludtam egyfolytában azóta is öt órát.
Úgyhogy azt hiszem viszem a prímet a csapatban...bár szívesen lemondanék erről a kiváltásgról.
Máté a mai napig nem alussza át az éjzsakát, csak alegritkább esetben, de az is mindegy, mert mióta olkyor elvétve megesik, akkor már kismama voltam, így nekem pisilni kellett kelni, illetve most meg itt van Ábel.
Hááát nagyon pokoli időszakon vagyunk túl.
Ábel hasfájós, napi több órát van kézben, mint nem, illetve kb fele fele. Mát belázasodott, szinte fuldoklott a takonytól, nagyon féltem, nehogy Ábel elkapja, így külön szobában aludtunk, első éjjel legalább két órát.
Ki volt készítve egy póló, amit felvettem, ha mentem Mátéhoz, akinek persze most csak anya volt jó, hiszen ő is még oly pici a maga két évével. Aztán ha sikerült elaltatni, másik póló fel, nehogy a bacikat átvigyem Ábelhez, mosdás, ahol Mátét megfogtam megpusziltam...eddigre Ábel többynire ébredt, vagy ha ő aludt el, akkor Máté ébredt. Persze az sem volt jobb, ha egyszerre.
Nappal fél órát sikerült aludni, következő éjjel már vagy négyet, de akkor már sírtam dühöngtem, mert azt mondtam ilyen nincs, hogy amint lefeküdtem, s betakaróztam és elhelyezkedtem Máté felébredt. Komolyan mointha valami démon szállta volna meg, aki ki akarna velem cseszni, ezt szó szerint kell érteni, abban apillanatban, amint elhelyezkedtem az alváshoz.
Na de ez nem elég, mert nekem olyan szinten be van gyulladva a csípőízületem, hogy csak falnak támaszkodva tudok járni, talán már egy fokkal jobb, de a legdurvább része éppen ezekre a napokra éjszakákra esett.
És egyedül voltam a két kicsivel,
apuka csütörtöktől tudott szabit kivenni, de az éjjeleken ez nem nagyon segített...hiába kelt ő is, aludt egy szobában külön tőlünk Mátéval.
Hihetetlenül embert próbáló időszak volt, remélem már elég lassan, de mostmár túl leszünk rajta.
Az ilyen arra jó, utólag persze!!!, hogy ha jönnek nehezebb helyzetek, az ember belegondol, hogy mi volt 2 hetes gyerekágyasként vele meg a két kicsivel, és akkor nem is tűnik olyan nehéznek ami akkor van.
Úgyhogy mi nagyon kikaptuk az elmúlt napokat!