Kiemelt témák

Jázmin írta
"Tünci:etyke-ügy....no az ilyennek bezzeg van gyereke, még írni sem tud...szégyen.Engem az ilyen teljesen kiakaszt.És ez nem kicsúfolás és nem "nem illik kicsúfolni" kérdés, hanem alapvető intelligencia!!!"

Jázmin ne haragudj de ez nagyon durva volt. miért ne lehetne gyereke annak aki nem tud helyesen írni.én se tudok, mégis van gyermekem.de a gyermekeimet jól nevelem.nem a helyesírástól függ ki,hogy neveli a gyermekét.


tudod az a baj veled,hogy mindenkitől "sajnálod" a gyermeket.ne tedd.hidd el neked is lesz. sajnálom ami veled is történt de azért sokszor elég "erős" az amit irsz.

Betti
hu én nem tudok olvasni a sorok között.akkor most kisfiad lesz? UH-n láttad? gratulálok hozzá.
jó e vagy nem? hát szerintem,ez csak az én véleményem:
1- jó mert talán igy nem a lányodat "keresed" benne.
2-a lelked miatt nem jó mert te a lányodat vártad vissza. de ahogy irtad ezt elrendezték fent és hidd el könnyebb lesz majd.

én is szeretnék majd egyszer még egy kisbabát ha az anyagiak majd engedni fogják.remélem lesz egy fiam ) ugyhogy én most irigy vagyok rád persze a 2kislányom nem cserélném már le

huh nem akartam laptetőt ugyhogy át adom valakinek szivesen

Szép estét!

elsősorban Zsolikának írnék:mindig van helye ebben a topikban a gyásznak, bármikor, bárkitől!!
Igen ,sok idő eltelt és már született baba is a napokban..aztán jönnek majd még, reméljük.De szinte nem múlik el nap, hogy ne beszéljünk az elvesztett Kicsikéinkről...

Szóval írjál níyugodtan ,ha beszélgetni esetleg nem akarsz, leírhatod a történetét, tegyél képet, ha bármikor kiadnád a fájdalmad, haragod, bánatod, tedd meg!!!

Néha vannak surlódások, ezek se vegyék el a kedveded, többnyire megoldjuk...

Csajok ez az etyke-ügy nem olyan nagy dolog, egy észrevétel volt, ne fújjuk fel.gondolom ,hogy ilyesmin nem csak nekem akad fenn a szemem, ez nem egy muszáj-muszály, vagy egyelőre-egyenlőre dolog, ez egy szám, azért ezt nemigen szokták ennyire elírni és ennek a világon tényleg semmi köze a gyerekek számához.

No.Az udvaron haladtunk vmicskét,ez jó.A házban nem, ez nem jó.

Este sötétben mentünk Violához és jó is volt ,meg rossz is volt.Jó volt a csend, a béke, ami ilyenkor a temetőben van.Gyújtottunk mécseseket, egészen más, mint nappali fényben....és már hűvős van, ősz lett, megint.Ettől éreztem ,hogy szorongat a sírás, egy pillanat alatt visszarepültem egy évet...olyan volt minden és éppúgy jött a szívet tépő bánat..szépen elrendezgettem mindent és csak hazafelé jutott eszembe, hogy van már egy új élet a szívem alatt..ott, akkor, csak Viola van.
Talán ennek is változnia kellene.Egyszerre tudatában lenni, mindkettejüknek.

Zaha, drága, ma sokat gondoltam RÁd, írjál majd, hogy mit válaszol Magdi..

Leda TE is jelentkezz, hogy jól vagytok -e?!

Kisanyácska úgy eltűntél megint...talán elkezdtél dolgozni, sok a teendő, de hiányzol, régen olyan jókat veszélgettünk..

Szinti, JÁzmin, Betti, Franka meg mindenki, szép álmokat...

Martina
Én most Jázmin mellé állok. Ez az az időszak, mikor a sértést, bánatot, akármit nem szabad lélekre venni, ez a bánat legmélye, mikor fröcsögsz a világra, annyira utálod. Hagyni kell, még ha bánt is, hogy kijöjjön, még ha néha túlzás is, mert az tesz jót, ha kijön.
Teljen el pár hónap és biztos vagyok benne, Jázmin rengeteget fog változni. Hogy túlzás lenne? Még nem az.
Tudom, megjártam, voltam én is pofátlanul utálatos, önző, senkit nem néző, bántottam én is és nem érdekelt.
Igen, nem is szép érzések, nade itt nem mindig a szép van.

Leirom röviden a történetemet.


Nekem egy nagy okos prof. azt mondta, hogy én soha az életben nem leszek terhes. Nagyon rossz volt mindig a hormonképem. A méhem hosszúkás nem sziv alakú, a bal oldali petevezető nem érintkezik a méhemmel, mert az a fele el van korcsosulva. Igy születtem. Sajnos. De azért próbálkoztunk lombikbébivel is meg inszeminációval is. Sosem maradt meg. Aztán eltelt 6 év új párom lett és egyszercsak terhes lettem. A 25. héten elment a magzatvizem és meg kellett szülnöm a kisbabát. De nem maradt meg. Nem is láthattam. Azt tudom hogy kislány volt. Daniella lett volna ha kislányom lett volna. Ennek 1 hónapja már.

Sziasztok

Szóval itt egy zugolvasó. Minden este amikor egy kicsit gép elé kerülök bekukkantok, hogy megnézzem mi újság veletek. Mindannyian egy kicsit a "szivem csücskei" vagytok és nagyon-nagyon szoritok mindenkinek,hogy teljesüljön a kivánsága. Nem mondom,hogy tudom min mentek keresztül /mert azért ti már megjártátok a hadak útját/ de egy pici izelítőt én is kaptam belőle.
Mi a Budai Meddőségi Centrumba jártunk. 4 beültetésünk volt.az első nem sikerült. A második nagy nagy örömünkre sikeres volt. Elég szép magas volt a hcg szint. aztmondták tuti. Teljes lelki boldogság,béke 2 hetente uh. 6.héten gyönyörűen dobogott a szivecske
8. héten a Koncz proff.arca elfelhősödött:sajnos nem dobogott már az a szivecske. És én észre sem vettem. Utána kaparás ahogy kell...
Persze egyszobában az abortuszra várókkal. .. Volt egy kislány aki a buliból egyenesen a kórházba jött..... Én meg ugyéreztem a szivemet kaparják ki. következő beültetés nem sikerült. A 4. megint hurrá. Szép magas hcg szint. Szóval tuti!!!
Hetente uh. A 8. héten tiszta remegés. Szerintem ezt tudta adokim mert máskor ott töltöttem a napot most én voltam az első.
Öröm boldogság ott a pici szivecske. szerintem tánclépésben mentem haza/120km/. a 10.héten szerintem éreztem valamit. Nem a hasamban hanem a lelkemben. Valamit amit nem tudtam hogy mi. Az uh. után már tudtam. Megint nem dobogott a szivecske. A forgatókönyvet már ismeritek..........
A kaparás után,hogy mit éreztem??? Ürességet... lelkiismeretfurdalást .... csalódottságot...
És még nagyon hosszú lehetne a felsorolás. A padlóra tett az biztos. Inkább talán mondjuk úgy ,hogy beledöngölt a betonba.
Ez 2007 márciusában történt. Megbeszéltük a férjemmel,hogy hagyjuk abba. nem birok el többet. És már nem maradt semmink.se pénzünk.. de talán a legnagyobb baj az volt hogy nem maradt hitünk.
2007 juniusában nem jött meg. nem gondoltam semmire. A stimuk alatt az ember akkora dózis hormonokat kap ,hogyha fél évig nem jön meg az sem furcsa. Mire feleszméltem 8 hetes terhes voltam. Csak úgy. Semmi stimu semmi beülti.
Alig akartam elhinni. Pedig ott volt a dobogó szivecske.....
Csak a boldogság érzése maradt el. Helyette jött a szorongás . Minden héten ott voltam az ultrahangon. 16 hetesen hosszas tépelődés után méhlepénybiopszia.Rettegve vártam az eredményt! Tökéletes kisfiú!:mondták.
28 hetes voltam mikor már kezdtem kicsit megnyugodni. Elhinni,

hogy igen ittvan. Mikor már majdnem azthittem hogy tirim-taram
az élet, egy éjszaka elöntött a vér. Spuri a kórház ezerrel. A méhlepény rajta van a méhszájon:mondta a doki.
A 35. hétig húztuk. Haza sem mehettem. majdnem 8 hétig 120km-re a családomtól. Közben 4 éjszakát töltöttem a szülőszobán arra várva hogy csendesedik a vérzés vagy nem....
A 35. héten aztmondták mostmár ne kockáztassunk tovább.Mindenkinek jobb lesz már ha kint van. Ugyhogy korababa lett a drágám,de makkegészséges. 3 kg-val született és 49 cm.
Hát igy dióhéjban ennyi az én történetem.

Ezzel csak azt szerettem volna mondani nektek lányok hogy igenis vannak még csodák.

Betti és Tünci! Minden nap gondolok rátok!! A szorongás lehet hogy nem fog elmúlni de a végén ott a CSODA! Elhiszitek?
Franka és a többiek! Szivem minden melegségével szorítok nektek. Fel a fejjel és csakazértissikerül!!

Bocsi hogy ilyen sokat irtam nektek. Nem akartalak megzavarni benneteket. Puszika mindenkinek.
Bocsi a vonalzómat csak azért nem vettem le mert nem tudom hogyan kell..

Ti nagyon kedvesek vagytok, tényleg, de az a baj kicsit visszaolvastam és látom hogy kismamák vagytok többen is. Én ezzel a gondolattal nem tudok még megbarátkozni, hogy akivel itt beszélgetek arról hogy elvesztettem a kisbabám és lehet az életben nem leszek terhes, szóval tudom hogy ti is nagyon sok mindenen átmentetek, de ti babát vártok és ez a gondolat nekem még sok. Tudjátok én irigylem azt aki terhes, irigylem azt akinek van gyermeke, mert nekem nincs.

Ugye értitek mit akarok ezzel mondani? Azért köszönöm, hogy ilyen kedvesen fogadtatok.


Mindekinek sok sikert kivánok!

Zsolika gyere vannak itt nem kismamák is és velük nagyon jól ellehet beszélgetni!Mostmár TI kell,hogy erőt adjatok egymásnak,ahogy azt valamikor a régi csapat tette Tünci,Bobóka,Melcsike,Betti....
És igen ezek a lányok nagyjábol már mind várandósak lettek,de ők is megjárták a hadak útját és kapaszkodtak egymásba,szorították egymás kezét ha kellett,kirángatták egymást a gödörből,ha nagyon mélyre kerültek....

De itt van Franka,Zaha,Jázmin...akik még nem kismamák és szükségük van egymásra!

Nekem már tényleg nincs mit pofáznom itt,nem is teszem,csak akartam írni,hogy gyere,gyere,gyere...
Itt igyekeznek az emberek nem babás dolgokról írni,mert az természetes,hogy nem esik jól a még nem babásoknak!
Arra van másik topic Tüncinek is,Bettinek is,nekem is....

Tünci ma mi is voltunk a temetőbe estefelé a párom anyukájánál!
Olyan csend és nyugalom van ott...mi is vittünk virágot,gyertyát gyújtottunk...
A férjem apukája elutazott egy barátjához M.o-ra!
Egy kis kikapcsolódásra!

Fiona azért örülök,hogy a vége jó lett és egészséges a babócád!

Tünci vagyok, csak kevés időm volt a napokban.. Szerdán indulunk, pakolunk, rámolunk, szelektálunk, takarítunk, orvoshoz járunk stb.. nagyon nagyon fáradt vagyok és kimerült, csak néha bele olvastam amit írtatok.

Az "etyek" komment őszintén engem is meglepett, főleg, hogy mindenki kivétel nélkül ebben a topikban is rosszul ír, elír szavakat néha (ha utána néztek a saját hozzász.nak akkor meglátjátok) - beleértve engem is, van amit később észre is veszek, van amit nem, de nem ez a lényeg . Azt meg végképpen nem értem, hogy valaki aki elír szavakat véletlenül, vagy éppen csak nincs meg a megfeleő tudása hozzá miért szégyelje magát azért mert gyereke van.. ez durva volt! (még akkor sem tudom megérteni Betti, ha valaki tele van keserűséggel a saját vesztessége miatt.. ez már a felsőbbrendűség határát súrolja).

Akartam mondani "etyke"

Jó reggelt!

Rosszul állítottam be az órát, valamiért egy órával hamarabbra..no nem baj, legalább tudok babanetezni kicsit...

Zsolika!
Nagyon sajnálom, amin keresztülmentél a sok év alatt, s aztán a remény után elvesztetted a babát..a koraszülők itt, szinte mind a 24-25. hét körül vagyunk..vmiért úgy látszik ez a kritikus időszak a babáinknak..borzasztó... Szeretnélek vígasztalni ,hogyha egyszer sikerült, akkor sikerülhet újra a csoda..de koérn van ez még, most még nincs itt az ideje a reménykedésnek..
Azt szeretném még mondani ,hogy ha szertnél segítséget a lányoktól én igazán , szívből mondom, hogy minden rossz érzés nélkül visszahúzódom a háttérbe, s átadom a helyet annak ,aki jobban rászorul..BÁrki, aki csak olvas, de hasonló okból nem ír, írjatok, s mi eltávolodunk..talán ez az élet rendje, ahogy Boboka tette, talán itt az ideje, de mindig féltem a topikot magára hagyni...írjatok, , jó??!!

Fiona
bizony Neked sem volt egyszerű, csoda ,hogy spontán sikerült ,én mindig szívesen olvasok ilyen történeteket, (nem az elejét persze) ,hogy megtörténhet a csoda..35. hét, nekem már nagy siker lesz ,csak érjek oda..jaj, csak érjek oda..


Leda,
én úgy féltelek ettől a nagy úttól, tudsz majd jelentkezni ,ha megérkeztetek???Nagyon izgulnék, ha most két hónapig nem hallanánk felőletek!!
vigyázz nagyon magatokra, pihenj, amennyit tudsz!!!!

Betti, hívlak, ahogy megbeszéltük.

Nekem egy kalappal, nektek puszi

Kedves Martina:

Erre annyit írnék, hogy itt ezen a helyen azt írok, mit szeretnék.Hangzott itt már el ennél cifrább is.
De még ezek után is fenntartom a véleményemet.Hirtelen ez jutott eszembe és leírtam, utólag sem fogom kitörölni, mert vállalom.És ezzel nem személyt sértek, mert az sem tudom kiről van szó, hanem általánosságban írtam arra, aki ilyen alapvető magyar szót nem tud leírni.Te jó ég, bolhából minek elefántot csinálni?
Azt pedig Martina, hogy velem az a BAJ, hogy SAJNÁLOM a más gyerekét, na erre annyit reagálnék, hogy olvass vissza pár oldalt és gondolkozz el picit.Ha mégsem olvasnád vissza, gyors megjegyzem, hogy pont arról írtam, hogy nem sajnálom a másét, mert az nem az enyém!!!De mindezektől függetlenül, ha sajnálnám, az akkor is teljesen normális lenne, mert két év várakozás után az első gyerekemet vesztettem el.Ha tudnád hogy ez mit jelent az én életemben, akkor mélyen hallgattál volna és nem írtál volna ilyet pont ide, ebbe a fórumba, ahol helye van az ilyen érzéseknek is akár.És talán akkor lenne helytálló, ha valóban sajnálnám mástól.
Amúgy nagyon szívesen meghallgatom az egyéb "erős" irományaimról szóló véleményt is, ide vele, hallgatom.Bírom a kritikát, sőt el is ismerem, ha hülyeséget írok, mondok, de most azért állok teljesen értetlenül a téma kapcsán, mert anno pl .Betti vagy Franka leírt érzésiere érdekes módon nem jött hasonló reakció.
És igen, sokfélék vagyunk, más más gondolatokkal, reakciókkal, de egy kicsit sem érzem magam felsőbbrendűnek a többinél.Legalábbis nem kaptam még efféle észrevételt senkitől, pedig kapcsolatban vagyok pár emberrel, akik aztán nem szégyellik megmondani a véleményüket rólam vagy másról.

Zsolika:((())) nagyon sajnálom és gyere sűrűbben, hátha segít!

Fiona:neked pedig köszönöm, hogy leírtad, valóban vannak még csodák, nagyon szerencsés vagy!

Jázmin
tudod akkor is durvának tartom az írásod.tudod én is vesztettem el magzatot.bár enyém pici volt de volt.
DE ÉS MOST DURVA LESZEK:
most is ugy érzem,hogy sajnálod a babát mástól.azt irtad az ne vállaljon gyereket aki nem tud helyesen írni.
na akkor az se vállaljon aki már egyszer próbálta és nem sikerült(mint mi itt mindannyian?)?
vagy beteg lett a baba?
vagy az se aki bal kézzel ír?
vagy aki nem tud folyamatosan olvasni?
vagy akinek csak 8álltalánosa van?
vagy aki nem volt kitünő tanuló?
vagy aki és még tudnák írni egy csomót. tudom az első volt a legdurvább.DE akkor már ezt is írjuk le.
-SZERINTEM mindenkinek lehet gyereke aki feltudja nevelni őket sok sok szeretettel.nem a helyesírástól függ,hogy ki,hogy nevel.

igen Betti neked igazad van abban amit írtál,hogy még csak nemrég történt vele és most megy át azon a dolgokon amin ti és anno én az elején.de akkor se értek vele egyett.anno a te írásaiddal se értetem mindig egyett de mégis megértetem a bánatod mert te 2x is elvesztetél babát és nagyon nehéz lehetett. na meg volt aki akkor bántott is téged ugy voltam a saját véleményem már nem írom le.

Zsolika
nagyon sajnálom ami veled történt szőrnyű lehet
akkor végülis volt egy kis csodád aki angyalka lett.de ez a csoda megtörténhet újra? ha egyszer sikerült akkor sikerülhet még1x?
nagyon remélem,hogy igen és lesz még csodád az életben. addig is sok sok ölelés.

Na majd ha én is elvesztek még egy babát, akkor érthető lesz az esetleges bánatom.Minden világos.
Nem gondolom, hogy egy többgyermekes anyától ilyeneket kellene hallgatnom, úgyhogy kérlek kímélj meg az efféle írásoktól.Köszönöm.

nem igy értetem és ezt te is tudod.Bettit elegen bántották akkor.

igen többgyerekes anya vagyok aki nemtud helyesenírni. mégis van gyerekem.bár ha ugy gondolkodnék,mint te akkor nem lehetne mert ugye ..........................

DE RÉSZEMRŐL SZERETNÉM LEZÁRNI A VITÁT és kívánom neked,hogy a lelked hamar álljon helyre és ne bánts meg magad körül olyan embereket akiket szeretsz.mert ilyen hozzá állással és ilyen beszólásokkal megfogsz és pár év múlva nagyon fogod bánni.

tudod akkor nekem is sokan mondták,hogy örülj,hogy most,mint megszületik betegen vagy akár pár hósan,évesen veszted el.akkor ugy gondoltam hülyék.
most,hogy itt a 2 élő gyermekem valahol igazat adok nekik.tudod miért? mert hiába szerettem és szeretem most is azt a picit. a 2élő gyermekem iránt sokkal nagyobb szeretetett,szerelmet érzek és ha most elveszteném valamelyiket akkor biztos,hogy én is vele halnék.
azt kívánom neked,hogy te is érezd ezt a szerelmet minnél előbb.

olvasni foglak titeket de ezekutána véleményemet megtartom magamnak.
Tünci,Betti boldog,nyugodt babavárást nektek a végéig és gyönyörűszép,egészséges kisbabát kívánok nektek.meg a többieknek is

Martina, ne haragudj, de ez már kicsit sok. Szerintem a te beszólásaid durvák itt.
Mi az, hogy "nem értesz egyet" mások érzéseivel?! Ezt nem is értem.
Ne várd el magadtól, hogy, hogy tudd, milyen. Inkább örülj neki, hogy Neked nem kell ezen keresztülmenni, örülj, hogy Te lehetsz olyan jó, amilyen vagy és nem kell a kétségbeeséstől a "világra fröcsögnöd". (ahogy Betti írta) Jó, hogy nem éreztél ilyeneket soha. Maradjon is így!

Olyan szívesen lennék kívülálló és esténként olvasgatva az itteni szerencsétleneket, borzonganék azon, hogy milyen csúnyaságokat írnak.
Ez az etyke dolog meg csak vicc volt. Igen, mindenki ejt hibákat, de a muszály-on mondjuk nem lehet nevetni. Salynos

Az is döbbenet, hogy azt írod, Bettit megérted, mert 2 gyereke halt meg. Akinek "csak 1" azt nem...?

Jázmin írta, hogy nem sajnálja mástól a gyerekét.
Na, hát én meg igen. Van akitől igen. Húúú

Amiket itt leírogatunk (mások szerint "durva dolgokat) az csak a jéghegy csúcsa. Legalábbis részemről.

öööö... húsz percet késett a hsz-em

Franka
ha nem olvastad volna én is vesztettem el manókát
sziasztok

Sziasztok!

Betti!
Gratulálok a pici fiúhoz!

Jázmin!
megértem én is, hogy miért írtad amit írtál. írd csak nyugodtan amit csak akarsz, valahol ki kell adni.

Martina!
kár kiakadnod ezen, örülj, hogy soha nem jártál meg ilyen mélységeteket mint itt sokan, ne is tudd meg milyen ez.

Nálunk okt. 2. lesz 5 éve, hogy elveszítettem három fiamat. nem könnyű, de eltelik majd ez az év is.
erős vagyok ( legalábbis azt hiszem) 2éve már, hogy nem olvasom el a boncolási jegyzőkönyveket.

ja, ha van helyesírási hiba azt ne nézzétek

Martina!
nem arra gondoltam, hogy neked nem fáj, vagy kevésbé, de vannak itt nagyon nagy mélységek.

5 éve én, hát... no komment, így visszagondolva..., de az is én voltam és ezt túl kellett élni szó szerint.
igaz én nem mondtam ki, csak gondoltam, mindenkibe belerúgtam volna jó nagyot, főleg akinek gyerek volt. (így leírva nagyon gáz beismerem)

zozo:köszönöm.Úgy látszik van aki érti a hozzászólásokat és nem arra vár, hogy kötekedjen.És igen, én ilyen vagyok, mindigis megírtam és meg is fogom, amit gondolok.Őszinte vagyok, "salynálom".

Franka:végre itt is megvagy, válszoltam amott...Édes pofa vagy, kis anyatigrincs!
Na megtaláltad azt az oldalt, amit írtam neked?Receptileg?

Zozo:3 fiú?Te jó ég...mi történt?Persze csak ha akarsz róla beszélni...((()))

Igen, valójában én sem vagyok büszke az akkori magamra, utólag, ha csillapodik az ember lelke, sok mindent belát, átértékel. Ezt azt hiszem többször leírtam, hogy nem leszek rá soha büszke. Mindazonáltal arra sem lettem volna, ha nem írom meg akkor mit is érzek valójában. Igen, kaptam érte én is rendesen.
És ahogyan itt olvasom Zsolikát és Fionát, semmi sem garantálja, talán csak a vak szerencse, hogy most minden rendben lesz.
Nagyon elgondolkodtatott az írásotok és főleg megint csak számon kértem magamban Istent.
Azon is elgondolkodtam, hogy két méhszáj tágításom volt mesterségesen...a méhszáj tartására nem a 16. héten van szükség, jóval később jön talán a szerepe mikor a rá nehezedő nyomást el kell viselnie. Csak remélni tudom, hogy a szakirodalom által leírt mellékhatások nálam nem fognak jelentkezni. Hatalmas a bizonytalanság és nagyon kellene Isten hite, hogy bízzak, mert valaminek lennie kell, aki egyszer majd megkönyörül rajtunk.
Anyum 4-et szült. A 3 testvérem más apától van, mint én, de én testvérnek tekintem őket. Lényeg, hogy akkoriban, mikor a babákat várta, épp ingáztak németország és az usa között, így hát terhesgondozásra egyáltalán nem járt, csak szülni ment be, aktuálisan abba a kórházba, amelyik épp közel volt. Ezek után én mindig azt hallottam, hogy a terhesség az semmi, ugyanolyan állapot, mint a rendes. És sokszor látom rajta, hogy az előzmények ellenére is értetlenül hallgatja ezt a sok-sok vizsgálatot, hercehurcát, vagy azt, hogy nem emelek meg semmit, ő még 8 hónaposan kimeszelte az egész lakást....
És akkor még több a kérdés, miért nekem, nekünk kell épp elviselni, miért nem lehet gondtalan, problémáktól mentes?

Zsolika, nincs itt több várandós...és mi sem hozzuk ide, maximum csak az aggódást és az aktuális és a múltból fakadó nyügjeinket.
Én személy szerint örülnék, ha többet jönnél esetleg. Volt-e valami indoka, mondtak-e valamit, hogy elment a magzatvíz? Miért nem nézhetted meg? Melyik országrészben laksz? Mik a további remények?

Legtöbbször szerintem a gyász, vagyis inkább van egy időszak, mikor gyülöletként jelentkezik, mikor haragba, keseredettségbe fordul. Sündisznó állapot. Ilyenkor könnyen bántunk, írunk dolgokat, bár szerintem tudatában van mindenki, hogy nem helyes, de muszáj kiírni, hol ha nem itt.
Azt gondolom, hogy először az írások mögé kell tekinteni, kicsit beleülni abba a helyzetbe, talán együtt érezni és nem feltétlenül magára venni. Engem jelen állapotomban soha nem bántott meg egy hsz sem, pedig úgy is tehettem volna, de az lett volna részemről az igazi álszentség. Inkább csak ülök csendesen, bólintok, hogy jól van, helye van még ha mocskos érzés is, és imádkozom, hogy ezen a mélységen mindenki minél hamarabb túljusson.
Ugyanis garancia arra, hogy még egyszer nem kerülsz vissza, nincs.

Betti:az a gáz, hogy ez egy pitiáner és ráadásul vicces dolognak indult, amiről lett egy vélemény(em).És utána meg jön egy valaki, aki egy tök más témáról ír, vádol, ráadásul igazságtalanul.Mintha csak végre lehetne valakit csesztetni, olyan rég volt már balhé...szánalmas.

Köszönöm a privátokat!!!

Pont erre gondoltam, hogy nem kell mindig mindent magunkra venni.

Betti megint megírta, amit én is gondolok, csak nem tudom így összeszedni

Zsolika, tényleg várunk, gyere beszélgetni, ha van kedved!
nekem is kevés esélyt adtak az orvosok arra, hogy valaha is terhes leszek...
Miért nem láthattad Daniellát?

Zozo, 3 kisfiú

Jázmin ugye milyen helyes kiscsaj ez a Franka?

Zozó 3 gyermek,sajnálom....

Szinti:ezt a kérdést nem értem.

Még csak egy gondolat maradt bennem.
Nehogy azt gondolja bárki, hogy ez az állapot, ami így éreztet, éreztetett velünk, az jó! Ugyan dehogy! Iszonyatos energiákat emészt fel, én sokszor szabályosan utáltam magam, a jellemem, amilyen lettem.
Talán itt van értelme egy keresztény mondatnak, Isten békéje legyen veletek mindenkor...de a békét megtalálni hosszú és küzdelmes út, sokszor még nagy filozófusoknak, gondolkodóknak is feladja a leckét.
Az nem rossz, ha van a külvilágtól visszajelzés, hogy nem helyesek az érzések, de az nem segít ha ezért vádolnak. Mert csak itt lehet így beszélni. Az én világom, a férjem soha semmit nem vett észre ebből, nem az életbe, a mindennapi emberek közé való volt. De mikor csend volt és végre ide jöhettem, hát akkor jöttek azok, amikkel aznap harcoltam vagy gyülöltem.

Most pedig megyek, fogom a sárga csekkjeimet és elkocogok kisebbfajta vagyonnal a postára.
Az Apeh megengedte a részletfizetést az illetékre, de a kérelemhez nem csatoltam illetékbéllyeget, nem tudtam, hogy már a kérés is pénzbe kerül, erre megbüntettek 4.400 Ft-re...aranyosak nem. plusz a részletekhez tartozik egy kis késedelmi kamatka, így a 300.000 Ft áprilisra 320 körül jön majd ki....lehet inkább össze kellett volna kuporgatni egybe valahonnan...

Ja boccsi azt hittem te is láttál róla képet....
Arra gondoltam,hogy szép,csinos,aranyos ...helyes pofi

Ja, igen, láttam már róla több képet.

Sziasztok!

Péntek este nem volt netünk, hétvégét meg anyámnál töltöttük.

Zajlott itt az élet, látom…

Tünci, amit kérdeztél, nem, eszedbe se jusson elmenni innen, ez Nélküled nem ugyanaz, és Neked is szükséged van még arra, hogy itt légy, úgy érzem.
És én örülnék – ha másképp nem, priviben – ha írnál néhány szót, hogy vagytok.
Visszaírt Magdi, hogy fog keresni. Nem tudom, néha úgy érzem, mit mondhatnék még el?? Néha meg azt, hogy csak mondanám, dühöngenék, kiabálnék, mert bennem rekedt.
Tüncikém, amit írtál Violáról, én nem hiszem, hogy ez tud változni, Te írtad egyszer, hogy a két hatalmas érzés megfér egymás mellett.

Tényleg, Nektek is ilyen? Hogy egy napon belül hatszázezer hangulatváltozáson mentek keresztül, van, hogy egész elviselhető, aztán hirtelen lefelé, aztán megint fel, őrület.

Martina, abban teljesen igazad van, hogy nem attól függ, ki milyen anya, hogyan ír helyesen. De itt hadd írjunk már ki magunkból mindent, még a legrosszabb, legsötétebb gondolatokat is, mert nem érted, hogy máshol nem lehet???
Az emberek azt akarják, hogy legyünk már túl rajta, legyen minden a régi velünk, hol mondjuk el, ha nem itt?
És adj hálát a sorsnak, hogy nem kellett átmenned ennyire szörnyű dolgokon. Tudom, hogy Te is vesztettél el babát, de nem összehasonlítható a veszteségünk.

Zsolika, nagyon sajnálom…
Megmondták, mi történhetett? Hogyhogy nem császároztak meg?
Figyelj, én sem vagyok kismama, és még páran itt, de Te érzed, mi az, ami segíthet, nekem ez a topik volt és ma is az.

Fiona, nem lehetett könnyű Neked sem, jó, hogy leírtad.

Zozo, megírod, Veletek mi történt?

Leda, hová utaztok? Bocs, ha már volt róla szó.

Franka, Neked még jövök eggyel vagy kettővel?

Betti, olyan jól leírtad ezt az önutálatot. Én sem ismerek magamra, úgy érzem, megöregedtem, megkeseredtem, nem tudom már olyan pozitívan, optimistán szemlélni a világot, mint régen mindig, és mikor mondják, csak idő, és megint az a vidám csaj leszek…hát persze.

Nekem egyetlen dolog jutott eszembe az "etyke"-témáról, vagyis egy dolgo "zavart", amikor olvastam: van/volt itt a fórumon olyan ember, aki a legegyszerűbb szavakat sem tudta/tudja helyesen leírni... és soha senki nem szólt neki, hogy figyeljen oda. Szóval nem mondta egyenesen a szemébe senki ezt...pedig úgy látszik, van róla vélemény.

A fájdalmakat, veszteségeket összemérni, összehasonlítani szerintem nem lehet, senkiről nem lehet tudni, neki mennyire fáj... annyi minden befolyásolja ezt...

Sziasztok!

Órákig gondolkodtam, mit írjak, hogy írjam, de mostanra már mindent elmondtatok, amit el lehet..


Sajnálom, hogy az egész vita kirobbantója én vagyok, őszintén nem gúnyolódni akartam,(ha azt akartam volna, akkor idézek az illetőtől), csak gondoltam vicces(szerintem az) és egyet mosolyog az is ,aki talán nem nagyon tud mostanában..hát nem ez lett belőle, hanem poici bolhából óriáselefánt, mondhatni mamut...

Mint minden egyéb esetben, ezzel a jelentéktelen aprósággal kapcsolatban is mindenki saját felfogása, jelenlegi hangulata és habitusa szerint reagált, ilyenek vagyunk ,ezek az érzéseink, nincs ezen mit magyarázni..és olyan változó is ez, mnid lépünk előre-hátra..sosem egyforma, sosem nyugszunk meg teljesen, sosem leszünk a régiek.

Kérlek Titeket fogadjuk el egymást, olyannak,amilyenek vagyunk!Nem könnyű, lehet súrlódás, de ilyen ez is, mint minden az életben.

Én általában már nem írom meg, ha nagyon rosszat gondolok, nem sűrűn gondolok rosszat ,de azért..hogy lássátok semmivel sem vagyok különb, mnit bármely haragos, dühös, csalódott ember, íme egy példa, ami miatt szégyenkezhetnék is, de mégsem tudok...

sokat vártunk ma a rendelőben, párom párszor megjegyezte ,hogy ma mennyi dohányzó kismamát látott és aki mellette áll az is bűzlik a cigitől és ez számára is olyan borzasztó.elunta a várakozást, elment kicsit ,én meg nézelődtem.Sokfélét látni, sokféle sorsot.Az abortusztra várók várták az osztályos felvételt, mindenfélék voltak, egy fiatal lány sírva jött ki, magzatelhalás, el kell vetetnie, alig bírta tartani magát, de látszott ,hogy mindjárt összeroppan és volt egy másik fiatal lány a barátnőjével(nem tini), aki vihogva hívta a barátját, hogy nyugiiii,pár óra és kikaprják a p**ába, addig is kimegy rágyújtani még egy párat...egyikről a másikra néztem, majd a vihogósra tekintve azt gondoltam, azt motyogtam magamban:rohadj meg, dögölj meg te szemét.....

Ettől nem vagyok sem irigy, sem gonosz, sem rossz ember..ő a rossz ember és az én reakcióm helyes.(de lehet helyteleníteni...)
Pedig lehet, hogy egyszer, sok év múlva nagyszerű anya lesz, én meg a halálát kívántam.

Hát gondolok én is ilyeneket, soha sehol máshol nem merném leírni.........

Nóna,
bizony ezért mondtam ,hogy nem gúnyolódni akartam..mert ha azt akartam volna és szándékosan vérig sérteni vkit, akkor azt teszem ,de nem ezt akartam.Sem ebben az esetben, sem más esetekben.
Ez a dolog már tényleg túlmagyarázott lett.

Nóna, igazad van, tényleg nem lehet összehasonlítani, amikor valaki párhetesen elvetél, és amikor valaki egy hónapig ismeri a kisbabáját, és látja őt szenvedni, vagy szintén, ha valaki egy majdnem teljes terhesség végén veszíti őt el.
Nem tudhatjuk, másnak milyen, mindenki csak a maga fájdalmát tudja átélni, épp ezért nem tudja elképzelni, mi munkál a másikban.

Tünci:rég volt már balhé-vita, meg keveset is írunk mostmár, kellett egy kis hangulat....Mindig is lesz kákán csomó keresés illetve más emberek vádolása, bántása alaptalanul.És olyan pedig nincs, hogy mindenki szeret mindenkit.Ez utóbbi már sokszor bebizonyosodott.Ezt fogadd el Te is.
(amúgymeg megeszi a fene, ha nem vigyoroghatsz ilyesmin büntetlenül)Ja és nem veled volt ma a gond, most én vagyok az irígy és felsőbbrendű.

Zaha:de jó, hogy itt vagy!Hogy vagy?Kolleganőnek hogy húztál bőrt a fogára?

Ez is olyan változó Zaha..amikor még a legalján voltam, néha segített felállni az ,ha még nagyobb szörnyűséget olvastam..pedig akkor a világot jelentette,az, ami Violával történt, de most rágondolok Zozóra, aki a 17. héten három Babát veszített el,,aztán Rád, hogy az életképesség határán két Picikét, aztán Frankára, ohgy már ott volt szinte a végén, aztán az olyanokra, akiknek a betegség miatt dönteni KELLETT és végigélni a szülést, úgy, hogy tudta halál a vége....ilyenkor előfordul ,hogy arra gondolok, mit jártatom a számat, ahogy tudtak kíméltek az orvosok..
Aztán meg az ellenkezőjét érzem.

Válaszolva kérdésedre, igen naponta hatszázezerszer változik a hangulatom.
Zaha és ne haragudj, képtelen vagyok még pont Neked mesélni a babámról, pont Neked, amkior tudom, hogy milyen rosszul vagy..félek, hogy akaratlanul is fájdalmat okozok....

Jázmin, persze, nem kell ,hogy mind szeressük egymást, csak ne balhé-vitázzunk, ha nem muszáj...Vagy legalábbis a lehető legritkábban.

KÉpzeljétek ,ha egy hétre együtt laknánk!!!!!!!!
előre szólok, hogy juszt se rakom a helyére a kávésbögrémet....

Vita kell, felnőtt emberi módon.
Én nem laknék veletek egy hétig!

Most ebédelek.Túrós csusza.

Tünci, már inkább te sem írod meg, ha rosszat gondolsz? áááááááááá
Ne csináljátok ezt! Mindenki írja meg a rossz gondolatait! EGY-kettő!
Zaha, olyan jó, hogy ma jöttél! Kár, hogy ritkán vagy.

Nálam is előfordul, hogy néhány percenként változik a hangulatom.
Reggelit csinálok, magamban vigyorgok az etykén, dúdolászok, mire leülök enni már érzem a gombócot a torkomban, vagy sikerül visszatartani a sírást, vagy a rántottámba potyognak a könnyeim, elmúlik, mérges leszek, belevágom a tányért a mosogatóba, megnyugszom, összeszedem a szilánkokat...
És ez így hullámzik egész nap.

Én megírom, nyugi.Franka, te törsz-zúzol?

előfordul.

micsoda valóság show-t lehetne csinálni ebből az együtt lakásból!
Több órás sírós összeborulások, ajtócsapkodások, tányértörések, nagy röhögések idióta vicceken, veszekedés, verekedés, megszállott ablakpucolás, majd teljes apátiában napokig plafonbámulás,...
Teljesen normális emberek, elviselhetetlen fájdalommal, kifordulva önmagukbóóóól! Hölgyeim és uraim, gyenge idegzetűeknek nem ajánljuk!


nem vicces.

Látom, van benne helyesírási hiba, de nem lehet rajta röhögni. Szóval ez "nem ér".

Lökött!Elképzeltem a szitut, jajj, nekem sem vicces, csak egy kicsit.Verekedés???Ez a legjobb!

Grécsi Katalin a becses nevem, hátha ez mondd valamit.

Tünci, nem akartam túlmagyarázni, csak most olvastam, ezért most reagáltam azt a pár sort. Bár őszintén nem a Te hozzászólásodra gondoltam. Szerintem itt szinte mindenféle rossz érzés ( az irígységtől kezdve azokig, amiket leírtál a mai kórházi "élményedről", és sorolhatnám) teljesen érthető... de a helyesírás és anyaság kapcsolata azért nem ez a kategória. Ez azért tényleg bántó. Nekem volt egy dédmamám, aki a világ legjobb asszonya, édesanyja volt, hatalmas szeretettel és gonddal nevelt fel 7 gyermeket, legtöbbjüket el is temette az évek során... nem is tudom, hogy bírta ki. Egyszerű ember volt, hatalmas szeretettel, és talán írni sem tudott...