Orsi
Én nagyon örülök az írásaidnak és NINCS semmilyen keret, de nem dícsérgetlek, tessék írni és mi örülünk neki!
Most különösen örülök, főleg egy mondatodnak (Rita, ezt most ne olvasd el!!!):
"Én totál nyugodt vagyok, akkor is ha egy hétig sírva viszem a buszhoz, mert tudom, hogy szeretik az oviban. "
Eddig Brigó örömmel ment a bölcsibe. Tegnap már kicsit pityergett reggel, de hamar csend lett és onnantól már nem volt semmi baj. Ma viszont már sírt itthon is és a bölcsiben meg egyenesen remegett, hogy velem akar jönni. Pedig szeretik a bölcsiben, a Klári néni is tündér, ő is szeret ott, de valahogy mégis előjött a sírás. Mióta gyerekem van nem éreztem magam ilyen sz.rul, az van bennem, hogy cserben hagytam, pedig ő bízott bennem. Pont ezért kerültem el a kiságybanhagyomsírni, majdmegnyugszík című történeteket. Persze előbb utóbb abbamarad a sírás, de az csendes beletörődés lesz. Na ezt érzem most és borzalmasan rosszul érzem magam tőle. Csak nem igazán tudom, hogy mit lehetne tenni ellene. A bölcsisnéni egy darabig hagyta, hogy vígasztaljam, de aztán elvette, hogy jobb lesz így. Hát nem tudom... Csak sajnos muszáj...
Írjatok valami bíztatót, hogy ez nem így van, és minden okés lesz!
Pann
Velünk otthon volt anyu. Gyakorlatilag háztartásbelinek mondható, a mai napig. Pontosan azért, mert nem tartja jó dolognak a bölcsit, ovit. Én 4 évesen mentem (már középsőbe) oviba, mert látta rajtam a játszótéren stb helyen, hogy ez nekem jó. Ő már előre sajnálta Brigót, hogy szegénynek bölcsibe kell mennie. (jelenleg én is sajnálom, nagyon)
Ezzel egyébként én nem értek egyet, mert pl. az öcsém összesen járt kb. 2 hónapot oviba, mert asztmás és egy idióta orvos azt mondta anyunak, hogy maradjon vele otthon, ha tud. Anyu persze kapott az alkalmon. Ezután az öcsém az iskola első pár hónapját végigbőgte és volt rá példa, hogy a tanítónénije engem hívott, hogy próbáljak vele csinálni valamit. (Merthogy egy suliba jártunk.) Szeretem az öcsém, de sajnos a mai napig (24 éves) nehezen ismerkedik, nehezen illeszkedik be csoportokba stb. Én ezt egyértelműen az ovi hiányának tudom be (főleg a családomat végignézve). Persze a bölcsi az más, ezt tényleg nem tartom egyértelműen hasznosnak a gyerek szempontjából. Bár én azt hittem, hogy Briginek szüksége van a gyerektársaságra, de úgy látszik, hogy az anyjára is szüksége lenne.
Anyatípuson is elgondolkodtam. Én pl. sokkal türelmesebb lettem, mint voltam. És direkt így írtam, mert szerintem a gyerek tanított türelemre és még sok jóra is.
Jaaaj, lányok! Kezdek megijedni ettől az új vírustól. Először a csepeli iskola, most meg az Elte tatai gólyatábora. Mit tudtok erről, és mi a véleményetek róla? Érdemes oltás után érdeklődni? A bölcsiben már most beteg a fél társaság. Még aki ott van, az is orrot fúj, köhög.
Játék
Orsi a hím gorillán én is jót nevettem! Egyszer apával pont így csináltunk, csak ott egy lónak volt tisztes mérete.
Nálam egyértelműen a homokozás viszi a prímet, azt szeretek. Ill. szaladgálni, fogócskázni is szeretek. De ezek szabadtériek.
Itthon a társasok is nyerők lesznek nálam, de ahhoz még Brigó kicsi. A babázás nem megy nekem, de ahhoz nem is igényel. Szeret babázni, etetni, altatni, babusgatni. Időnként földhöz vágni... hogy ezt kitől látta?
Nálunk apa az, akivel sokat vonatozik, legózik. Jó látni őket ahogy együtt játszanak. Itthon én a főzésbe szoktam bevonni, mindent látni akar, ő kavarja a tojást, vagy épp amit kell és persze mindent megkóstol. Amin ledöbbentem, hogy a friss fűszereket hogy szereti magában megenni. Legútobb a snidlinget és a petrezselymet már el kellett dugnom előle.
Sajno szerintem kevés az az idő, amit aktívan vele töltök. Az apja pl. szinte minden szabad percét kihasználja aktív játékra vele, főleg hétköznap. (Hétvégén azért neki is sok lenne
) Talán ha őt nézem, akkor ha dolgozni megyek majd én is aktívabban leszek jelen a játékaiban. Remélem...