Sziasztok!
Hideyoshi! (Jó, ha így szólítalak?)
Szépek a gyerkőcök, és tényleg gyorsan fejlődnek. Lili 2 hónaposan 4600 g volt, úgyhogy gyerkőceid tényleg igyekeznek behozni azt a pár hetet.
Holly, Piros!
Gratula a babátokhoz.
Az én kislányom már ugye 4 és fél hónapos, de az én terhességem sem volt semmi. Ennek ellenére nagyon szeretnék újra terhes lenni
(Biztos hülyének néztek most)
Bár biztos visszaolvastatok, de öszegzem a velem történteket.
Tavaly februárban volt egy vesztésem. Márciusban lebénult az arcom jobb oldala, egy, a sárvári fürdőben összeszedett vírustól. Júniusban megint teherbe estem, július 3-án vérzés miatt 1 hét kórház. Nem kaptam semmi gyógyszert, csak nyugtatót, és fekvés. Fenyegető vetélés veszélye elmúlt, de nagyon vigyáznom kellett magamra, az orvos szerint feküdnöm kellett volna. Tudni kell, hogy június 28-án költöztünk ki a frissen elkészült családiházunkba Győrújbarátra, és még berendezkedni sem volt időnk, amikor kórházba kerültem. A férjem nagyon rendmániás, és már a kórházban sorolta, hogyha hazamegyek, milyen könnyű munkákat kell megcsinálnom, mint pl. ablakpucolás, törölgetés, porszívózás, mosogatás, mosás, stb. Még egy listát is készített nekem, hogy mit kell megcsinálnom!
Na lelkileg ez az időszak volt a legnehezebb.
Én, aki elhatároztam, hogy boldog kismama leszek, sokat beszélek a babámhoz, és mindent megteszek, hogy jól érezzem magam, állandóan bőgtem, feszült voltam, hiszen, ha szembe szálltam a férjem akaratával, és mondjuk nem mostam fel 1 nap, akkor azon izgultam, hogy mit fog szólni ha hazajön. Szégyen, de úgy voltam vele, hogy bár haza se jönne.
Aztán állandóan rosszul voltam, hánytam, ráadáasul az új ház új szaga sem tett jót. A spejz volt a rémálmom. :-)
Kb. 5-6 hónapig tartottak a rosszullétek. Sokáig nem tudtuk, hogy mink lesz, én nem is akartam tudni, de aztán rábeszéltek, hogy nézessem meg.
Az AFP rendben volt, aztán 24 hetesen a cukorvizsgálaton elbuktunk, szigorú diétát kellett tartanom. Ennek köszönhetően én fogytam-fogytam. Egyetlen kismama ruhát nem kellett vennem, mert ugyan a pocakom nőtt, a többi testrészem összement, így jók voltak a nadrágjaim is. 20. héten éreztem egyértelmű rúgásokat, és akkor már a pocomon is látszott. Ekkor mondható, hogy a férjem számára is fordult a kocka, így már nagyjából bele tudta élni magát, hogy tényleg van ott bent valaki.
Minden UH-ra jött velem, az utolsót kivéve. Nekem az a tapasztalatom volt, hogy minél előrehaladottabb volt a terhességem, annál többet vártam. Pedig minden alkalommal reggel 7-re ott voltam. Először csak fél órát vártunk, aztán 3/4, aztán 1, másfél, 2-3, majd az utolsónál 6 órát!!!!
Aztán valahogy eljutottunk a végére, bár Lili úgy döntött, hogy 16 nappal előbb jön. (Megvolt az oka, családi dolog miatt, állandóan ideges voltam, keményedett a hasam, és elindult a lepény a maga útján, a köldökzsinór Lili nyakára volt tekeredve) Aznap éjjel 1 órakor feküdtünk le aludni egy nagy lelkifröccs, és kupaktanács után, és 2 óra 10 kor elfolyt a magzatvíz. Férjem dühös volt, hogy tudta, hogy akkor kell majd menni, amikor semmit nem aludt
Aztán persze megnyugodott, mikor fel is fogta, hogy mi a helyzet. A víz rózsaszín volt, vagyis véres. Telefon szülésznőnek, azonnal menjek be, de azért nem kell sietni, csak nyugodtan.
Beértünk 4 óra körül, megvizsgáltak, és rákötöttek a szívhang és fájásmérőre egy órára. A fájások rendszeresek voltak, de Lili szívhangja aggasztó volt. Az ügyeletes doki azt mondta, neki jók ezek a szívhangok, mert készül haza. A szülésznőm viszont ragaszkodott ahhoz, hogy hívjuk fel az orvosomat. Ő be is ért 7 órára, azonnal rohant hozzám, és azonnal mentünk a műtőbe. Addigra már legalább 3 orvos körülugrált, és pedzegették, hogy császár lesz. Iszonyúan féltem, én nem akartam császárt, és vajudókádat akartam és labdát. Remegtem a félelemtől, aztán amikor beadták az epidurált (nem éreztem semmit), megnyugodtam. Attól féltem ugyanis a legjobban, a többitől egyáltalán nem. Úgyhogy 7 40-kor meg is lett Lili.
Szép, egészséges baba lett.
Holly!
A vajúdókádat minden további nélkül lehet használni, csak éppen a kismamák nem akarják. Félnek, hogy nem tudják kifertőtleníteni, pedig amint kiszállsz, nekik azt meg kell tenni. Ha kéred, beleengedik a vizet, és ha Te nem szállsz bele, nekik akkoris ki kell fertőtleníteni, és ugyanúgy végig kell csinálni minden procedúrát. Én bizony kipróbáltam volna.
A szüléselőkészítőre mindenképp érdemes eljárni. Sok hasznos dolgot tud meg az ember, még akkoris, ha minden erről szóló könyvet kiolvasott már.
Vannak Lili születéséről képek:
http://web.different.hu/partners/gyacse/jaksy/ Üdv: Bogi