Sziasztok!
Hát itt vagyok, nem ígérem, hogy mindent le tudok írni, ami történt. Nagyon sokat kell mostanában szaladgálnunk, és most, hogy a hídfelújítás miatt nehézkes a közlekedés, sajna sok időnk megy el a dolgok intézésére. Most pakolnom és takarítanom kellene, de kicsit halasztom, hogy írni tudjak. Persze, nem esik nehezemre!
Vera! Szorítok Nektek! Elsősorban azért, hogy spontán is sikerülhessen a babuka. Ez volna a legjobb!
Ha mégsem, akkor pedig azért szorítok, hogy sikerüljön megteremteni a feltételeket a továbbiakhoz!
A képek nagyon tetszenek!!!
Eleni! Eddig elleneztem, hogy kutyánk legyen. Ennek oka, hogy úgy érzem, képtelen lennék alkalmazkodni egy állathoz (pedig szeretem őket), legyen szó nyaralásról, vagy utazásról, vagy éppen a kert épségéről. Persze tudom, hogy Csabikának esetleg jó lenne, bár Ő még kicsi, nem forszírozza a dolgot. Igaz, pár év múlva előállhat Ő is azzal, hogy szeretne egy kiskutyát. Ahogy magamat ismerem, nem fogok tudni ellent mondani.
A Ti kutyusotokat látva, mintha kicsit meggondolnám magam... Azért megvárom, míg valaki a családból igényt támaszt egy kutyusra.
Hogy vagy? Sikerült már egy kicsit megerősödnöd? Remélem, soha többé nem lesz ilyen. Nagyon vigyázz Magadra!!!
Györgyi! Nálatok mizujs'? Nikike jól van? Írj egy kicsit bővebben is, ha lesz időd.
Mona! Sajnálom, hogy Mamád megint kórházban van.
Remélem, mielőbb meggyógyul!
Próbáld kicsit könnyedébben venni Férjed "hülyeségeit" (bocs, de nem jutott jobb szó eszembe!). Tudod, az ember nehezen változik, próbáld meg elfogadni a hibáit is.
Szorítok, hogy a ciklusod úgy alakuljon, hogy a dokihoz is el tudj menni a nyaralás előtt. Remélem, szép időtök lesz és nyugalomban, szeretetben telnek majd az üdülés napjai.
Gabi! Ma az utolsó nap a melóban!
És a Párod is hazajön! Pihenjetek sokat, és most aztán tényleg mindent bele!
Persze, ha lesz egy kis időd, azért írj nekünk.
Most pedig írok kicsit rólunk. A szombati "buli", nagyon jól sikerült. Életem első marhapörköltje, ráadásul bográcsban, isteni lett. A keresztfiunk 2. szülinapját ünnepeltük. Tesómék hoztak sok-sok sütit, aminek persze nem lehetett ellenállni.
A gyerekek élvezték a szabadságot, nagyokat játszottak, szaladgáltak, és délután pancsoltak a gyerekmedencében. Szóval minden klassz volt. Képeket majd csatolok.
Tegnap bent voltunk a városban, intéztük a Férjem kocsijának a cseréjét. Délután pedig az enyémet vittük szervízbe. Az Opel szalonból elmentük a Dami strand melletti étterembe kajálni, utána nagyot sétáltunk a Tisza parton, és Csabika sokat játszott ott a játszótéren. Figyeltem a gyerekeket, az anyukákat, hátha valaki ismerős lesz, de nem. Sebaj, egyszer úgyis találkozom Veletek!
Gyalog mentünk vissza is a szervízbe, Csabikánkat jól lefárasztottuk. Hazafelé el is aludt a kocsiban. Mondjuk ideje volt rá, hiszen a délutáni csúcsban mentünk haza, ami most még rosszabb. És ez lesz két hónapig.
Nem is megyek szívesen a városba, hacsak nem nagyon muszáj.
Most elköszönök, még rakok fel képeket.
Legyen jó napotok!
Beatrix