Sziasztok!
Mi is megvagyunk ám!
Szülinaposoknak-névnaposoknak utólag is boldog szüli és névnapot kívánok!
Tudom rég voltam, pár dolog történt is, kicsit padlóra is küldtek lelkileg, de úgy érzem, kezdek helyre jönni.
Röviden: tudjátok, most év elején vettük a házunkat. Több megfontolásból is anyu, tesóm és én vagyunk a tulajdonosai, Zolinak nincs benne tulajdonrésze. Ezt mi átbeszéltük, megvan a miértje is, Zolival ez közös döntés volt, anyagilag így jártunk a legjobban. Erre anyósom számára ez kb 2 hónapja derült ki, és közölte velem, hogy kisemmiztem Zolit, meg milyen pénzéhesek vagyunk anyuval. Ehhez azért még tudnotok kell, hogy Zoli effektíve pénzt nem tett bele ebbe a házba, mert ami ingatlanokat eladtunk, azok anyué és az enyémek voltak. Tehát Zolinak nem is volt semmije, amiből kisemmizhettem volna. Ez az egész odáig fajult, hogy anyósom közölte, hogy hozzájuk többé nem mehetek. Aztán mondtam is, hogy nem is igazán akarok menni. Azóta Zoli is csak azért megy hetente egyszer kb 1 órára, hogy az apjával találkozzon, meg Alexet viszi, hogy a gyereket ne büntessük az anyja hülyesége miatt. Aztán tegnap anyós felhívta Zoli, hogy ma menjünk le mind a hárman hozzájuk. Hát aztán én úgy gondoltam, hogy azért fel tudott hívni, hogy bántson, akkor ezért is fel tud hívni, mivel ennyire még szinte senki nem bántott meg az életben, mint ő, ráadásul igazságtalanul, úgy hordott el mindenféle pénzéhesnek, hogy semmit nem is tudott, és nem is volt köze semmihez. Aztán azt sem tudom, hogy ki beszélhette tele a fejét, vagy egyedül gondolta ki a dolgokat, de a végén már szinte a rossz időért is én voltam a felelős. Sógornőim azóta sem hívtak engem egyszer sem. Bár az egyik sógornőm mondta Zolinak, hogy ők szeretnének szülinapomon megköszönteni, aztán mondta Zoli, hogy el lehet jönni, és meg tudnak köszönteni. Úgyhogy elvileg jövő szombaton jönnek. Hát röviden ennyi.
Az altatás dolog is eléggé megviselt, megpróbáltam felvesz-letesz módszerrel megtanítani Alexet elaludni. Hát annyit értem el, hogy 1 hétig minden altatás 20-40 perc sírás volt, aztán fél óra múlva sírva, keservesen zokogva ébredés, éjszaka pedig visszatértünk a másfél-2 óránkénti ébredésre. Úgyhogy ez is kikészített. Előtte ritkán ébredt sírva, legtöbbször csak kiabált, hogy ébren van. Most kb 2 hete elkezdtem visszaszoktatni a cicin elalvásra, mert a végén már oda jutottunk, hogy alig bírtam elaltatni, mint aki fél elaludni, olyan volt. Most úgy pár napja cicin egész jól el tudom altatni megint, s tegnap már nem sírt annyit mikor felébredt. Remélem vissza állunk az éjjel 2-3x-i ébredésre, mert ez iszonyat, ami most van.
Ráadásul elkezdődött a szeparációs félelem is, szinte csak velem van el. Apjával álltában elvan, de ha ott vagyok én is, akkor általában mászik rám. De ezzel, meg az alvással úgy vagyok, hogy eljutottam odáig, hogy elfogadom ilyennek, meg próbálom kiélvezni ezeknek a pillanatoknak a szépségét, mert úgysem sokáig tart ez a időszak, és amúgy sem fog örökké cicizni.
Egyébként már olyan ügyes nagy fiam van, kb másfél hónapja, 1 héten belül elkezdett mászni, felült, és fel is állt. Ezeket azóta is felváltva csinálja, ahol csak lehet, mindenhol feláll, de sokat mászik is. Mivel állandóan megy, nincs időm jönni, mert állandóan figyelem nehogy boruljon, ha meg alszik kicsit, akkor próbálok a házban is valamit csinálni.
A héten már próbálta utánozni amit mondunk. Már volt, hogy meglátta a kutyát, s közölte, bau, a macskának meg mondja, hogy tita. Sőt már kezdte azt is, hogy cici. Azt már régebb óta mondogatta, hogy apapapa. Ingatja a fejét is, mikor eszébe jut, akkor mindenre "nem"-et int. Úgyhogy fejlődünk ezerrel.
Vicky, remélem a járókával több szerencsétek lesz mint nekünk, kb ilyen időben lett nekünk is járókánk, aztán mivel szinte egyből mászni kezdett, az volt a baja, hogy nem tudott benne mászkálni. Kíváncsi vagyok Levinél beválik-e. Bár lehet, az én hibám, és bele kéne szoktatni, de állandóan menni akar, sőt, megy is. 1 percre sem ül meg szinte.
Krisz, remélem minél hamarabb kilábalsz ezekből a negatív dolgokból, és pozitív dolgok jönnek az életedben! Ez a pihi is legyen a jó időszak kezdete!
Marietta, én is sokszor éreztem azt, hogy nem figyelek eléggé Alexre, amikor borult jó nagyokat, tudom milyen rossz érzés, és nem igazán vigasztal, hogy ez természetes, az meg pláne nem, hogy lesz még nagyobb esése is.
Pinkiné, végül a lagziba maradtatok? Petit sikerült anyósodnak lefektetni?
Szeri ++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
sok-sok gyógyenergiát küldök mindkettőtöknek!
Ágota, gratula a gyors fejlődéshez
! Nem mondta a doki, hogy álljatok le a szopival? Unokahúgomat annak idején letiltották a szopiztatásról.
Dorka, jó pihit Nektek!
Arwen, remélem minél hamarabb megoldódik minden, s be tudtok költözni! Ott egyből lesz netetek?
Benita, üdv újra itt, s szorítok a tesóhoz!
Vivi, hogy bírod a két gyerkőccel? Nagyon édesek együtt!
Esztora, örülök, hogy rendeződtek otthon a dolgok és hogy egy jót buliztatok!
Elnéztem az összes gyerkőcöt, hát mind annyira édes:))))))))))
Megpróbálok én is tenni fel képet, bár lehet, hogy csak holnap tudok, most már mennem kell aludni.
Látjátok, ritkán jövök, de akkor aztán itt vagyok.
))))))))))))
Puszi mindenkinek!!!!!!!!!!
Nikó