Folytatva az eseményeket, a költöztetőt, mint elintézni valót, kipipáltam.
Mindent megbeszéltem vele telefonon, küldtem neki e-mailen képeket a lakásunkról, hogy lássa mennyi és mekkora bútoraink, dobozaink vannak, így pontosan tudta, hogy a teherautói közül melyikkel kell majd jönnie, hogy minden elférjen. Lefixáltam az időpontot is, megbeszéltük, hogy szombat reggel 7 órára ott lesz akkor nálunk.
A költöztető után felhívtam az Önkormányzatot, hogy mégis hogy megy a konténerhez való helyfoglalás. Egy helyes kis nővel beszéltem, aki elmondta, hogy először a konténeresekkel kell majd beszélnem, majd utána be kell hozzá, mármint az Önkormányzathoz mennem és ott ki kell töltenem egy adatlapot, majd be kell fizetnem pénzt és akkor kapok egy közterület foglalási engedélyt. Rendben van mondtam, akkor felhívom a konténereseket.
Kedden felhívtam a konténereseket, akiknek elmondtam, hogy pár nap múlva, pontosabban szombati napra szeretnék majd egy 4 köbös konténert rendelni a házunk elé. Egy középkorú nővel beszélhettem, aki a telefonbeszélgetés alatt végig evett, ami mondjuk engem nem zavart, mert minden egyes szavát értettem.
A nő mondta, hogy jó rendben van, akkor pénteken kiszállítják a konténert. Mondom neki, nem péntekre kell, hanem szombatra! Erre Ő: hétvégén nem dolgoznak, így pénteken délután kiviszik, leteszik a konténert és hétfő reggel elviszik. Na, mondom ez marha jó, mert mi szombaton kezdünk el teljes gőzerővel pakolni, lomtalanítani és addig 2-szer is telerakják a xaraikkal a környékbeliek a konténerünket.
Mondta a nő, hogy ez van, így tudják kiszállítani. Mondtam, hogy akkor jó, rendben van megrendeljük, hozzák ki. Na, örültem, hogy ez is megvan, tudtam, hogy már csak a helyfoglalás van hátra, az meg már sima ügy lesz. Kedden már nem volt időm, így gondoltam másnap, szerdán majd elintézem. Hát nem intéztem el, ugyanis az volt a köztisztviselői nap.
Csütörtökön ahelyett, hogy betelefonáltam volna az Önkormányzathoz, reggel elmentem személyesen, hogy kitöltsem azt az adatlapot, amit az a kisnő mondott, valamint, hogy befizessem azt a csekket, amivel együtt volt érvényes a közterületi engedély.
A portás szólt, hogy aznap nincs ügyfélfogadás, de azért próbáljam meg, jól van mondtam.
Az iroda ajtajára tényleg ki volt írva, hogy aznap nincs ügyfélfogadás, de persze előzőnap, a köztisztviselők napján volt.
Vártam vagy 20 percet, amikor is jött egy ottani dolgozó, akitől megkérdeztem, hogy nem e tudna segíteni, mert tudom, hogy nincs aznap ügyfélfogadás, de a hétvégén költözünk és a konténeres helyfoglalás miatt engedélyre lenne szükségem. Erre a nő: mi van az ajtóra kiírva? Mondom, az amit mondtam, hogy nincs ügyfélfogadás!
Erre a nő mondta, hogy mindjárt valakit megkérdez bent, várjak. Párperc múlva kijön egy kisnő, mint kiderült én vele beszéltem telefonon. Mondtam neki, hogy a hétvégén költözünk és szeretném elintézni a közterületes helyfoglaláshoz az engedélyt. Erre Ő is mondta, hogy aznap nincs ügyfélfogadás, de másnap pénteken lesz. Meg egyébként is Ő ezt a papírt ennyi időn belül nem tudja megcsinálni, előbb kellett volna szólnom. Na erre elszállt az agyam.
Mondtam neki, hogy nézze, kedden beszéltem Önnel, Ön el is mondta, hogy mi ennek az egésznek a folyamata. Ahogy mondta, tanácsolta, először rendeltem egy konténert, amit igaz szombatra akartam volna, de a konténeresek akkor nem dolgoznak, így már pénteken ki fogják nekem szállítani a konténert, ami azt jelenti, hogy nekem másnapra szükségem lenne már az engedélyre. Szerdán én el is akartam Önhöz jönni, de akkor Önök nem dolgoztak, így ma tudtam jönni és őszintén szólva én nem emlékszem arra, hogy azt mondta volna, hogy egy hét is kell ennek az engedélynek az elkészítéséhez. Erre mondta a nő, hogy ne legyek ideges, Ő most nem tudja mit csináljon.
Na, 5 mp-es csend jött, ami alatt én ismét próbáltam magamba összegyűjteni a dolgokat, hogy jól beolvassak ismét. De a kisnő beelőzött. Idegesen, sértődötten mondta, hogy mennyek utána megnézi, mit tehet. Én meg mondtam, hogy nem köszönöm, nem kell, csak annyit szeretnék kérni, hogyhogy ha engedélyt már nem tudnak nekem kiadni, akkor a konténert lemondom és akkor az utcára pakoljuk majd a cuccainkat, de akkor kérem, kérjük ne büntessenek meg
Na erre a kisnő átváltott tök kedves stílusba, mondta, mondta, hogy mennyek utána, én meg végül bementem. Kitöltetett velem egy papírt, majd odaadta a csekket, amivel másnap vissza kellett mennem. Másnap, azaz pénteken délelőtt vissza is mentem a befizetett csekkel és megkaptam az engedélyt.
Utána irány haza pakolni, majd 14:00 órára a vevőink jöttek egy ablakossal, 15:00 órára pedig a konténerünk is megérkezett.
(A konténeres helyfoglalás is csúcs volt, mivel előző nap, tehát mielőtt a konténert kihozták volna, lebeszéltük az egyik szomszédunkkal, hogy másnap reggel fél 6-kor mikor indul melózni, felcsönget és akkor a férjem lerohan 4 db nagy szemetes zsákkal, hogy lefoglalja a konténer helyét. Ez idáig rendben is volt, de reggel amikor elindultunk a Földhivatalba, láttuk, hogy a ház elől eltűntek a szemetes zsákok.
Kiderült, hogy a ház takarítója mikor a kukás autót várta, összeszedte őket és odaadta nekik.).
A konténer szállítónak végül sikerült leraknia a konténert, mert reggel a közeli építkezésről kaptunk 2 kötéllel összekötött helyfoglaló állványt, így annak a helyére le tudta tenni az állványt. A konténeres után neki álltunk levinni a kidobandó cuccoknak egy részét, majd neki álltunk pakolászni, dobozolni. A férjem éjjel 1-ig pakolt, mi a bátyámmal éjjel 3-ig.
Reggel 6 órakor keltünk fel, mert 7 órára átjött egy barátnőm és a fia segíteni + még a szállítóval is ugye reggel 7 órára volt megbeszélve, hogy jön. A szállítónk, sün, akit csak a becenevéről ismerek, nagyon pontos volt, feljött bemutatkozott, körülnézett, majd mondta, hogy akkor kezdhetjük levinni a cuccokat. Mire leért a kocsihoz, mi már libasorba dobozokat a kezünkbe fogva mentünk lefele, majd vissza, majd le, vissza, ismét le… A dobozok mellett aztán nem sokkal elkezdődött a bútorok és a pakolásközben felhalmozódó szemetek levivése is. Hát az csúcs volt!
Előző este ugyanis már egy, két ember megállt a konténerünk mellett. Volt aki gyalogosan, volt aki biciklivel és olyan ember is akadt, aki egy vadonatújnak látszó Opel autójával állt meg, hogy a kocsijába a mi cuccainkat bepakolja. A költözés napján reggeltől délig jó pár ember összegyűlt a konténerünknél, akik nagyfigyelemmel kísérték végig a cuccok lehozását, kocsiba konténerbe való bepakolását. Mikor a mélyhűtőnket levittük, ami igaz működőképes volt, de nem volt már egy mai darab, a konténerbe dobása előtt olyan licitálás, üzletelés ment az emberek között, hogy csak lestünk.
3 család v. baráti kör lehetett, akik ott ültek a konténer mellett és akármit levittünk, ami kidobásra volt ítélve azt mindig v. árverésre bocsájtották, vagy ki mit ad érte alapon üzletelgettek vele.
Visszagondolva, hogy mennyi mindent elvittek eszünkbe jutott, hogy lehet, hogy nem is kellett volna konténert rendelnünk, olyan elvittek egy csomó mindent.
A költözés, pakolás, gyorsan ment 4, 5 óra alatt minden lekerült a teherautóba, ami el is indulhatott fel Anyáékhoz Máriaremetére. Így már csak a fennmaradó csatateret kellett felszámolnunk, ami valahogy nehezebbnek tűnt mint, a kezdetekkor való pakolászás.
Sok mindent kidobtunk, ami a lakáson annyira nem látszott meg, mert mindenünk szanaszét volt. A személyes cuccainkból, amit magunkkal akartunk vinni, azthittük csak 1-1 dobozzal és sporttáskával lesz, aztán lett vagy 6,7 csomagunk, ami velünk jött. A szombat estét bútorok és félig-meddig ágyak nélkül töltöttük, majd vasárnap 2 kocsival mindent beszállítottunk az irodába, vagyis a VIII. kerületi lakásunkba.
Mi, a férjem és én a kisszobába rendezkedtünk be a bátyám pedig össz-vissz 2 napot aludt nálunk, majd a lakásunk árából a III. kerületben megvásárolt, felújítandó lakásába költözött át. Kimerültünk, elfáradtunk, de túl vagyunk rajta!